Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-12 / 286. szám, szerda
Horgász 15 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 12. A horgászatban nagy szerepe van a tervezésnek, de azért az sem baj, ha hozzánk szegődik a szerencse A dévérek nem olvasnak szakirodalmat Nyári folyóparti csendélet (A szerző felvételei) Sokszor megfogadtam az évek során, hogy a rögtönzött horgászat helyett gondosan megtervezem, hová, milyen halra és milyen csalival indulok pecázni. Aztán vagy sikerült, vagy nem. Hogy a helyválasztás néha mázli, néha meg tapasztalat kérdése, azt az alábbi két eset is jól szemlélteti. KÖVESDl KÁROLY Nyári rekkenő hőségben indultunk a Kis-Dunára barátaimmal, péntek estefelé. A folyónak az általunk látogatott szakasza langós, korhadt tus- kókkal, gallyakkal tarkított, erősen hínáros, s éppen ezért sok halat tart. Nagy pontyok, amurok, mámák szoktak itt kutakodni, nem beszélve a takarmányhalak mennyiségéről, melyek közt durranós rablással vág rendet egy-egy csuka, termetes balin, a frászt hozva az emberre. Dévérek a húzósban Barátaim a kigyúrt helyet választották, ahol sokan szoktak horgászni, míg jómagam lejjebb mentem vagy száz méterrel, és egy húzós szakaszon etettem be. Folyóvízről lévén szó, alaposan megszórtam a vizet kon- zervkukoricával, majd felrakva a világítópatront a bot spiccére, esőgilisztával csalizva ejtettem be a szereléket alig tíz méternyire, a sodrásba, kevéssel az etetés alá. Az első bedobás után kissé Kis ember nagy bottal Téli álom AJÁNLÓ Megjött a hamisítatlan tél, s ilyenkor a legtöbb horgász „szögre akasztja” a szereléket. Akadnak persze, akik ilyenkor is horgásznak - legalábbis ott, ahol a víz nem fagy be, tehát a nagyobb folyókon -, és ilyenkor is eredményesek. A többség azonban beéri a tavaszvárással és az álmodozással, illetve a horgászszerelékek karbantarelméláztam, cuccaim rendezgettem, egyszóval pepecseltem. El is rontottam az első kapást, üresen tekertem ki a horgot. Ettől fogva résen voltam. Talán még feneket sem ért a következő bedobás, máris pöccent a világítópatron a bot végén. Nagy erővel küzdött a megakasztott hal, befelé húzva a mederbe, miközben angyalian muzsikált a zsinór, s a puhára állított fék is meg-megreccent. A dévér, mert az volt, futott vagy két-három kört, mire alá tudtam tolni a mentőt. Fajának termetes példánya, palaszürke hal volt. Kisvártatva ugyanekkora jött, majd egy máma jelentkezett. Mivel spórolni akartam az esőgilisztával, a következő bedobáshoz csonticsokrot raktam fel a horogra. Ekkor ért a meglepetés, kisebb csalira még nagyobb hal jött! Akkora mámát akasztottam, hogy az első pillanatokban azt hittem, harcsa iramodik a folyó közepe felé. A harcsa jellegzetes, kaszáló mozgása helyett azonban durva erő vitte a zsinórt az orsóról. Élvezet volt a javából. Aztán trágyagilisztát próbáltam, az eredmény nem kisebb, másfeles dévér, majd egy akkora szilvaorrú keszeg, hogy alig ismertem fel. És ez így ment hajnalig! A legjellegtelenebbnek tűnő helyen egymás után fogtam a szebbnél szebb halakat, míg barátaim - a „menő” helyen csak söröztek. Mikor a felkelő nap sugara kezdett átszűrődni a nyárfák lombján, és szétterült a víz fötásával. Elorgokon, zsinórokon, úszókon, egyéb apróságokon nincs mit javítgatni, legfeljebb elrendezhetjük őket. A horgászláda általában egész évben rendetlen, hiszen pecázás közben nincs időnk takarítani. A botok, orsók azonban akkor szolgálnak bennünket jól, ha egész évben törődünk velük, és óvjuk az állagukat. Sokan tehát úgy vélik, hogy télen szét kell szerelni az orsókat, és meg kell tisztogatni, lőtt a sárgáspiros ragyogás, a halak behúzódtak a mederbe, és véget ért a varázs. Az eredmény döbbenetes volt: alig bírtam felemelni a teli szákot a benne rug- dalózó mámákkal, dévérekkel, jászkeszegekkel. Hogy a hely- választásban mekkora szerepe volt a tudatosságnak vagy a szerencsének, nem tudom. A szakirodalom szerint a dévérek a lassú vizet kedvelik, ezen a helyen pedig erős volt a sodrás. A tanulság tehát az, amit komáromi horgászismerősöm szokott mondani: a dévérek nem olvasnak szakirodalmat. Part menti pontyok A tavi pontyozást a legtöbben úgy művelik, hogy jól teligyúrják az etetőkosarat, megsuhintják a botot, és lehetőleg száz méteren alul nem adják. Mindenki a tó közepében sejti a halat, és úgy hiszi, minél mesz- szebb dob, annál biztosabb a siker. Hogy ez néha fordítva van, az alábbi példa szemlélteti. Szomszédommal és annak barátjával ügettünk ki egy fővárosközeli halastóhoz, éjjeli pontyozásra. Két társam a fent leírt, „klasszikus” módszert erőltette. Kissé odébb húzódtam tőlük, mert a partközeli úszózásnak nem feltétlenül a székzörgés és a sörösdobozok pattogása nyújtja a legjobb hátteret. Az etetéssel nem nagyon cifráztam, két maréknyi kukoricát hintettem be magam elé. Világítópatronnal ellátott, pávatollas úszóm alig zsírozni őket. Avatadan kézzel ne tegyük! Illetve csak akkor, ha valóban értünk is hozzá. Az anyós varrógépolaja, gépzsír stb. nem mindig megfelelő kenőanyag, és több kárt okozhat, mint hasznot. Ráadásul nem biztos, hogy össze is tudjuk rakni, amit ügyesen szétszedtünk. Az orsókkal akkor bánunk megfelelően, ha év közben óvjuk őket a sártól, homoktól (ez a legnagyobb ellenségük), a fél méterre bóbiskolt a parttól, amikor egyszer csak emelkedni kezdett, majd lebukott, és elindult oldalra. A bevágás után két kiló körüli potykát szákolt meg a szomszéd, aki nagy csörtetéssel érkezett segítem. Aztán visszaballagott, és a beálló éjszakában hallottam a pusmogásukat, mekkora barom szerencsém van, míg nekik kapásuk sincs. Fél óra múlva megismédődött a jelenet: ezúttal valamivel kisebb tükröst sikerült a szákba terelni, s a pusmogás tovább folytatódott. Éjfél után tettem fel a pontot az i-re, amikor a megtermett esőgilisztát egy háromkilós tőponty találta mennyei falatnak, és vesztett rajta a horgomon. Azonnal bekönyveltem a másnapi fogást, és némi kárörömmel hallgattam, hogyan szöszmötölnek barátaim a szomszédban, babrálják a kapásjelzőt, dobálnak, etetnek, csúzliznak, bottal akkor, ha nem koccantjuk oda egy fa törzséhez, nem „gyúijuk be” a kocsi csomagtartójába, nem hagyjuk rászáradni az etetőanyagot, nem dobáljuk be a botzsákba hevenyészve, és nem rakjuk el vizesen (különösen a teleszkópot), hanem száraz ronggyal megtörölget- jük őket. Különösen eső után. A drága orsót jobban tesszük, ha szakemberre bízzuk, az olcsó tekerő pedig nem biztos, hogy és vátják a kapást, egyre türel- medenebbül. Kisvártatva elbóbiskoltam, és csak a pirkadatkor érkező kapás riasztott fel. Furcsa szerzet a horgász. Ha be van dobva a szerelék, úgy alszik, mint a házőrző kutya, fél szeme nyitva. Sőt, csukott szemmel is megérzi a kapást. Megjött hát a második nap második pontya is, s ezzel számomra a peca véget ért. Szomszédom és barátja üres kézzel - és szákkal - füstölögtek, és nem értették, mit csinálnak rosszul. Tanulság helyett Aztán, amikor már magasan járt a nap, megmutattam nekik a tőlem balra, a víz fölé hajló bokor alatt hűsölő halakat, amelyek közt akadt amur, ponty, süllő és egy jókora balin. Aztán elmondtam nekik a titkot, ami természetesen nem titok. Mivel a tó vize hirtelen mélyül, a halak a part mentén korzóznak, különösen éjszaka. Ott remélik a vízbe pottyanó kaját. A többség persze kagylók, férgek és más kaja után kutakodik a mederben, de kikilátogatnak a part közelébe is, ahol a lelógó ágakról, nádszálakról is be-bepottyan valami ehető. Ez esetben tehát a tudatos választás jött be a vaktában való dobálás helyett. *** Mivel a Horgász mellékletnek idén ez az utolsó kiadása, hadd kívánok minden horgásztársunknak, ismerősöknek és ismeretleneknek sok sikert és nagy fogásokat az új évben. Remélhetőleg túléljük a népbutító világvégét, és jövőre is nagy tervekkel ügethetünk a vízpartra, hogy szeretett hobbinknak hódoljunk. Mindenkinek kíazért nyiszorog, mert elhanyagoltuk, hanem egyszerűen azért, mert olcsó, fém helyett műanyagból készült, és a csapágyak száma is csekély. Tehát kevesebbet bírnak ki, mint a márkás, gondosan gyártott darabok, amelyekre akár 2-3 év garanciát is ad a gyártó cég. A téli karbantartás helyett tehát inkább év közben ügyeljünk a szerelékre. Amely meghálálja a gondoskodást. (- kk -) Görbüljön a bot! Hogy kinek hányszor, és mennyire görbült év közben a bot, ilyenkor derül ki, amikor lassan összegezzük a fogási napló bejegyzéseit, és felelevenítjük a nyári élményeket. Sok ismerősöm mondja év végén nevetve - vagy keserűen -, hogy szinte üres fogási naplót ad le januárban. Vagy azért, mert nem volt ideje horgászni, vagy azért, mert Fortuna istenasszony nem fogadta a kegyeibe, és elkerülték a halak. Márpedig a horgászat a halakról szól, bármennyit is ragozzuk a természet szépségeit, szerelmes hobbink léleknyugtató, gyógyító hatását. Kevesen engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy hetente többször kiülhetnek etetett helyükre, és szakmánybán foghatják a szebbnél szebb halakat, vagy akik éves szabadságukat kihasználva akár két- három hetet is pecázással tudnak tölteni. Mert ugye, a munka, a taposómalom, a drága üzemanyag, meg a család igényei. Meg a kevés hal, meg a szárazság, az apadó, áradó víz, a rendszeresen betörő hideg- és melegfront, a csillagok állása, az eső meg a napsütés... De kezet a szívre: vajon hány horgász veszi a fáradságot, hogy kissé „beletanuljon” a halak biológiájába, hogy megismerje szokásaikat, élettani rendszerüket? Az internetes honlapok beszélgetőrovatai is jobbára arról szólnak, ki, hol, mit fogott, miközben a magazinok felvételein a fényképezőgép lencséje elé tolt halóriások fényképei hergelik őket. Egyet tudok ajánlani horgásztársaimnak: használják ki a téli nyugalmat arra, hogy kissé tanulmányozzák a halak életét. Mert nem mellékes, hogy milyen etetőanyagcsodákkal és világverő aromákkal próbálunk túljárni a halak eszén, ha például nem tudjuk, mikor, hol keressük őket. Ha fogalmunk sincs arról, mivel táplálkoznak a folyóvízben. Ha azt hisszük, hogy a pontyfogás legfontosabb kritériuma, hogy százhúsz méterre tudjuk bedobni a szereléket. Miközben a hajnali derengésben szinte az orrunk előtt esznek a halak. Szóval olvassunk, tanuljunk, mert a horgászfilmek készítői sem fognak mindig halat. Tízből nyolc esetben pihen a kamera, kövi Ötleteiket, beszámolóikat a horgasz@ujszo.com címen oszthatják meg velünk. A Horgász melléklet legközelebb 2013. január 2-án jelenik meg. vánjuk: görbüljön a bot! HETI TIPP
