Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)

2012-12-12 / 286. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 12. Vélemény És háttér 7 Annyira észbontóan buta a Smer magatartása, hogy felmerül a gyanú, valami más áll a háttérben Butaság - vagy valami más? A második Fico-kormány most bevégzi azt a pusz­títást, amit az első Fico- kormány elkezdett. MARIÁN LEŠKO A Smer főnökei azzal reagál­tak a hírre, mely szerint Szlo­vákiának 25 millió eurót kell kifizetnie az Union egészség- biztosító tulajdonosainak és ügyvédeinek, hogy a per el­vesztése semmit nem változtat terveiken: az állam kisajátítja a magán-egészségbiztosítókat. Ez annyira buta és kártékony álláspont, hogy felmerül a gya­nú, valami más van mögötte. 2007-ben a Fico-kormány egy törvénymódosítással meg­tiltotta az egészségbiztosítók­nak, hogy nyereséget képezze­nek. A kormány és a lakosság ezzel semmit sem nyert, mivel a biztosítók a kiskapukat meg­keresve képesek voltak „elnyel­ni” nyereségüket. Az állam és az adófizetők csak vesztettek a módosítással - eddig 40 millió eurót, de a folyamatban levő hazai és nemzetközi bírósági perek tétje további százmilli­ókban mérhető. A pusztítást a második Fico- kormány azzal kívánja bete­tőzni, hogy kisajátítja a biztosí­tókat. Olyan ez, mintha valaki leforrázná a kezét, és utána még a fejét is leöntené forró vízzel. Robert Fico már öt éve mantrázza körbe-körbe ugyan­azt: „Senki nem fog nyereséget képezni abból a pénzből, amit az emberek a törvényből kifo­lyólag kötelezően befizetnek az egészségbiztosítási rend­szerbe.” Rendben, ez legitim politikai célkitűzés lehet, de úgy kellene elérni, hogy ne vé­res verejtékkel fizessenek érte az adófizetők. Az Alkotmány- bíróság már többször kimond­ta, hogy Fico alkotmányos ke­retek között is elérhetné célját. Módszerei nem felelnek meg ennek, mert az Alkotmánybí­róság azt is megállapította, hogy a törvénymódosítás „kor­Ha Ficónak az lenne a cél­ja, hogy százmilliókhoz juttassa a magán-egész­ségbiztosítókat, akkor sem tenne másként. látozza a nem állami egészség- biztosítók tulajdonjogait”. 2011-ben az alkotmánybírák azt is kijelentették, hogy a színvonalasabb és hatéko­nyabb egészségügyi ellátást „kevésbé drasztikus eszközök­kel is el lehet érni, mint a nye­reségképzés megtiltása”. Mivel ilyen drasztikus intézkedésre egyáltalán nem volt szükség, az Alkotmánybíróság megállapí­totta, hogy a módosítás túllép­te az alkotmányosság kereteit. Vajon mit mond majd ugyanez a bíróság, ha sor kerül az egészségbiztosítók kisajátítá­sára, ami jóval drasztikusabb lépés. Annyira érthetetlen és ész­bontó az a buta elszántság, amivel a Smer beleveti magát az előre elveszített perekbe, hogy felmerül a kérdés, nem valamilyen színlelt dologról van-e szó. Mert ha Ficónak pél­dául az lenne, a célja, hogy százmilliókhoz juttassa a ma­gán-egészségbiztosítók tulaj­donosait, akkor sem cseleked­ne másként. A szerző a Trend hetilap poli­tikai kommentátora (Ľubomír Kotrha kartikatúrája) JEGYZET Lazaság VERES ISTVÁN Néhány iskola mintha kezdene túlzásokba esni a tiltakozó akci­ókat illetően. A kormány nem árasztotta el nagylelkű ajánlatokkal a pe­dagógusokat, ez igaz, de va­lamit azért mégiscsak sikerült kicsikarni tőle. Januártól meg­látjuk, jó döntés volt-e köte­lezni az iskolákat, hogy a bér- normatívákat csak a fizetések­re költsék, és kiderül az is, mennyivel kapnak többet az oktatásügyi alkalmazottak (aztán ki-ki eldöntheti magá­nak, hogy 5 vagy 11 százalék­kal emelkedett-e a bére). Kez­detnek ez nem is olyan rossz eredmény. Na és az sem állít­ható, hogy a kormány nem kezdett el foglalkozni az elha­nyagolt oktatásüggyel. Racio­nalizációt ígér, ami értelmez­hető úgy is, hogy elbocsátások várhatók, meg úgy is, hogy ha­tékonyabb lesz a rendszer. A húszéves iskolaügyi állóvizet legalább felkavarják egy kicsit. Szóval minden elismerésünk azoknak az iskoláknak, ahol a mai napig kitartanak az erede­ti követelések mellett, és nem tanítanak, de lassan észreve­hetnék, hogy a világot nem le­het egy csapásra megváltani. A kormány odaadta, amit akart, ebben az évben már ak­kor sem ad többet, ha stafétá­ban vagy akár békaügetésben folytatják a tanárok a munka- beszüntetést. Az ilyen iskolák feleslegesen sajnál tátják ma­gukat a fővárosban vagy itt- ott a megyeszékhelyeken, et­től már egy politikus sem fog meghatódni, legfeljebb a szü­lők lesznek idegesebbek. A deus ex machinát sem érde­mes lesniük - a tanárbérekkel ez nem úgy van, mint az ekeli vasútállomás magyar felirata­ival, hogy ha nem küld a mi­nisztérium, meghozza a Miku­lás. Szóval a sztrájkolni vágyó tanároknak azt tudjuk ajánla­ni, hogy lazítsanak. Meg kell várni a februári-márciusi fize­tési szalagokat, Dušan Čaplo- vič oktatásügyi miniszter be­ígért racionalizációs javaslata­it, aztán tavaszra ki lehet ta­lálni, hogy legyen-e ismét sztrájk, vagy ne. Addig már minden tiltakozás felesleges. Pihenjék ki magukat a téli szünetben, és gondoljanak a két hónapos nyári vakációra. Lazaság. KOMMENTAR Nem tanulni, nem tanulni, nem tanulni NAGY IVÁN ZSOLT Orbán Viktorékhazudnak. Ismét. Ésmostezmár annyira nyilvánvaló, hogy azokis látni kezdik, akikeztnemhittékel. Ha van valami, ami másfél évtizede folyamatos a Fidesz politikájában, az a felsőoktatási tandíj el­lenzése. Ellenezték, amikor annakidejénBokros Lajos bevezette volna, ellenezték, amikor 2008-ban népszavazás volt róla, ágáltak ellene utána is. Benne volt ez már választási programokban is, mondták: az első dip­loma mindenkinek ingyenes kell, hogy legyen. Aztán 2010-ben ismét hatalomra kerültek, és egy szenteskedő, képmutató exigazgatót, Hoffmann Rózsát cséphadaróként használva nekiestek az oktatás szétverésének. Központosítják az irányítást, igazgatókat váltanak le, tanárok kerülnek lehe­tetlen helyzetbe, leventeoktatásra emlékeztető szemléletetve- zetnek be, nekik tetsző történelemkönyvet írnak, nyilas írókat ernelnekbeatananyagba,ütnek-vágnakmindent,arninema szájuk íze szerint működik. És közben mosolyognak, és modem oktatásról beszélnek, amitől egyetlen korszerű szakpolitiku­suk is csaka fejét fogja kétségbeesésében. Esélyt adunk mindenkinek, mondják, és közben minden lé­pésükből árad az üzenet: nem kell értelmiség, nem kell ta­nulni, legyen munkás, olyan és annyi, amennyi a nekik ked­ves nagyvállalkozónak dolgozik. Elég ránézni a szakiskolák tantervére: aki ide kerül, sosem lesz több, esélye sincs rá. A tanterv szerint mindössze heti 12 órát foglalkoznak tantár­gyakkal, ebből pedig öt torna lesz. Marad tehát heti hét köz­ismereti óra! A melós legyen tehát bunkó, ne gondolkozzon, csak dolgozzon. Aki pedig úgy gondolta, hogy a neveljünk ostoba népet poli­tika e ponton véget ér, az nyilvánvalóan tévedett jött a csa­pás azokra is, akik mégis elmennének egyetemre: az állami­lag támogatott helyek drasztikus csökkentése tavaly, majd az akkori szám harmadolása idén. KO! És most Orbán Viktor fel van háborodva, amiért a diákok til­takoznak, épületeket foglalnak el, spontán módon tüntetni mennek, és mindenféle csúnyaságokat skandálnak. Nincs semmi meglepő abban, amit tettünk, mondja ő, pincsikutya­ként csóváló serege pedig azt szajkózza továbbra is: nincs tandíj! De van! És a magam részéről hozzáteszem: önmagában nem is lenne baj, hogy van. Csak találják ki rendesen, ne az utolsó pillanatban, ne tönkretéve a végzős diákok életét, akik hitték, hogy van egyjátékszabály, aztán most kiderül, hogy nincs. Olyan ez, mintha hirtelen elrendelnék, hogy a bajnokság felé­től a miniszterelnök kedvenc futballcsapatánál, és csak annál, már nem lehet lest lefújni. És közben azt hazudják, hogy ez nem így van. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Pestről nem lehet megmondani A magyar kormánynak nem tiszte és feladata, hogy kommentálja az erdélyi ma­gyar szervezetek egymás­hoz való viszonyát - jelen­tette ki Semjén Zsolt az ml Az este című műsorában a romániai választások kap­csán. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-he­lyettes arra a kérdésre, me­lyik magyar pártnak druk­kolt, úgy válaszolt: mint a magyar kormány képviselő­je, nem nevezheti meg, hogy melyik tömörülésnek. Megjegyezte: hazardírozás, hogy az RMDSZ néhány ti­zeddel alatta vagy felette van az ötszázalékos kü­szöbnek, a tanulságot min­denkinek le kell vonnia, ilyen kockázatot nem sza­bad többet vállalni. A műsorban Kovács Péter, az RMDSZ kampányfőnöke azt mondta: lehet, hogy többet kellett volna dolgozni azon (a magyar kormánynak), hogy ne erősítsen rá kívülről a megosztásra. Semjén Zsolt a megosztó politikáról szóló megjegyzésre úgy reagált: lehet, hogy az RMDSZ bizo­nyos köreinek ez az állás­pontja, a magyar kormány­nak viszont az, hogy minden magyar egyformán fontos, függetlenül a politikai hova­tartozásától. Semjén a ma­gyar kormány jövőbeni ha­táron túli politikáját firtató kérdésre azt mondta: Buda­pestről nem lehet megmon­dani az ottani szavazóknak, hogyan voksoljanak. A mi­niszterelnök-helyettes sze­rint ha az ottani magyar párt jótékonyan tudja a román bel- és külpolitikát befolyá­solni, az „szerencsés csillag­zatot jelent” a felvidéki, a délvidéki és az egyetemes magyarságnak is. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents