Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-11 / 285. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 11. Vélemény És háttér 5 Kiüresedett fogalmak - a határon túli magyar etnikai pártok gyengülésének okairól Hova álljanak a bizonytalanok? Több tényezőt is felsorolhatunk, ha a választ keressük arra a kérdésre, miért gyengülnek a határon túli magyar etnikai pártok pozíciói. TOKÁR GÉZA A rendszerváltás és a szabad munkaerőpiac következtében lassan elolvadnak a legfontosabb szavazóbázist képező helyi közösségek. Megszűnt a látszategység, nem tűnnek fel új, hiteles és jól felépített személyiségek. A márciusi, szlovákiai választások mellett most a romániai is megerősítette, hogy a lemorzsolódást az ellenségeskedés mérséklése legfeljebb ideig- óráig tudja vissszafogni. A politikusoktól elfordult, bizonytalan és bizalmatlan választók visszaszerzése kulcsfontosságú az etnikai pártok számára, ha sikeresek akarnak lenni. Romániában az RMDSZ - a választási rendszer változásaitól függedenül - minden idők leggyengébb eredményével került a parlamentbe, miközben 1990 óta elveszítette szavazói több mint felét: abszolút számokban ötszázezer voksot. A magyarok lakta körzetekben tapasztalható, egykor átlagon felüli választási részvétel az országos átlag alá süllyedt, a legaktívabb tíz megye között nem is találunk magyar többségű régiót. Ez a részvételi arány ráadásul egy olyan, mondhatni összmagyar kampány közepette jött létre, melynek során az egyik kisebb formáció eltűnt, több magyar párt (köztük az ifjú keresztény- demokraták) pedig az egységre hivatkozva nyíltan besorolt az RMDSZ mögé. Nem sokat segített. A részvételt és a hangnemváltást tekintve hasonló folyamatok figyelhetőek meg Szlovákiában is: a korábban ádagon felüli magyar részvétel ádagon alulivá változott, Közép- és Ke- let-Szlovákia déli régiói pedig országos viszonylatban is a sereghajtók közé tartoznak. Az idő előtti választásokon ugyanakkor a Híd-MKP ellenségeskedés mérséklődése sem hozta meg a szavazók kedvét, elmélyült az apátia. A magyar pártok kommuniká- ciójának jellegzetessége, hogy azt közvetítik választóik felé, szavazzanak rájuk, mivel ők a magyarok. Ez sajátos csapdahelyzetet idézett elő. Húsz év alatt a fogalom teljesen kiüresedett, a gazdasági válság miatt a választók elsősorban működőképes megoldásokat várnak. Mivel ilyenek nem születtek, a társadalom jelentős részében eluralkodott az a légkör, amelyben a korábban megbecsült politikusok már-már közellenségi státusba kerültek. A problémára nem megfelelő válasz, hogy a „megoldás” szót kampányszlogenné tesszük, mögöttes tartalom nélkül, ahogy az sem, hogy a magyar egység érdekében felülemelkedünk bizonyos más, jobbára személyes jellegű konfliktusokon. Azok a szavazók, akik egy pártból kiábrándultak, nagyon nehezen térnek vissza. Márpedig ezek a lábbal szavazó választók Szlovákiában az MKP bejutását lehetetienítették el és megakadályozták a Híd komolyabb térnyerését a jobboldal összeomlása közepette. Romániában pedig nagyon idegessé tették az RMDSZ politikusait. Azt, hogy a romániai magyar párt mihez kezd parlamenti jelenlétével és az egyre súlyosabbnak tűnő létfenntartási dilemmával, megválaszolhatja, müyen szerepet szándékozik vállalni az új kormányban (vagy mellette). Szlovákiában a Híd és az MKP saját utakon próbálkozik: előbbi most épp a romák és más kisebbségek felé való határozottabb nyitással, utóbbi pedig a megújulás (sokadik) ígéretével. Az első technika jó új szavazók megszólítására, a második pedig önmagában semennyire sem meggyőző, konkrét célkitűzések kellenek hozzá. Önmagában a megújulás ígéretétől még senki nem fog jobban bízni a pártban. A kormány intézkedései kívülről nézve eurokonformnak tűnnek és, a dicséret nem is marad el Az egykulcsos adó végéről - utoljára HORBULÁK ZSOLT A kormány adómódosításaival foglalkozó kommentárok többsége leginkább nekrológhoz hasonlít. Való igaz, új korszak kezdődik, de nemcsak nálunk, hanem az egész unióban. 2013-at jelentős adóemelésekkel kezdjük. Azzal mindenki egyetért, hogy ez negatív hatással lesz a gazdaságra, és a véleményezők túlnyomó többsége szerint az intézkedések hátterében a kormány tehetetlensége és ötlettelensége húzódik meg. Ha viszont őszintén tesszük fel a kérdést, hogy van-e alternatíva, sokkal nehezebb választ találni. Minden józanul gondolkodó ember beismeri, hogy jelenleg egyetlen ellenzéki párt (és még kevésbé egy potenciális koalíciójuk) sem tudna mást tenni, mint megszorítani. Valamiféle hasznos öüetek legfeljebb független agytrösztöktől jönnek, ez azonban nem politikai kategória. Az adóemelések mögött azonban mélyebb összefüggések húzódnak. Azt már a választások előtt is tudtuk, hogy a közvetlen, a közvetett, illetve a kötelező járulékok a GDP-hez mérve az EU-ban Szlovákiában a legalacsonyabbak. Tőlünk kisebb elvonás csak a két balkáni és két balti tagállamban van. Ha pedig csak az eurózónát nézzük, akkor nálunk a legkisebb ez az arány. A szlovák adó- és járulékterhelés közel 12 százalékponttal maradt el az eurózóna ádagától. Ha az egyes tételeket nézzük, az Eurostat számai alapján az itt beszedettjárulékok alulról közelítik a 27-ek átlagát, a közvetett adók tekintetében körülbelül 80%-on állunk, de a közvetlen adóknál - személyijövedelemadó, társasági adó - még a felét se fizetjük az uniós átlagnak. Akár tetszik, akár nem, be kell látni, hogy az adóterhek emelése nélkül nem lehet a nem termelő terciális szektorban dolgozók bérköveteléseit kielégíteni (lásd orvossztrájk, pedagógussztrájk). Ellenben tény az is, hogy nálunk a korrupciós szint magas, így a beszedett források nagy része eltűnik az államigazgatás útvesztőiben. Állampolgári bizalom nélkül pedig az adóemelés hatékonysága rohamosancsökken. A Fico-kormány kényszer- helyzetben van. Gazdaságpolitikai lépéseit nem csupán a gazdasági helyzet határozza meg, hanem az immár uniós tervvé vált adóharmonizáció is. Brüsz- szel egyre határozottabban kíván fellépni az adóverseny ellen, nyomás alá helyezi az alacsonyabb adó- és járulékterhelést alkalmazó államokat. A kormányintézkedései ezért kívülről nézve eurokonformnak tűnnek, és a dicséret nem is marad el. KOMMENTAR A Gorilla halála NAGYANDRÁS Aki az év politikai eseményét keresi, mindenképpen a Gorilla-tüntetéseknél fog kikötni. Hiába szereztek Ficóék abszolút többséget, hiába alakult egyszínűkormány, azországtörténetébe 2012 kapcsán mindenki a Gorillára emlékezik majd. Ám aviharosnak induló történetvégül mégsem változtatta meg az ország jövőjét, sőt. Aválasztásokelőtttöbb politikai párt vezetője és néhány befolyásos üzletember, akiknek neve szerepelt a Gorilla-aktában, egy ideig nagyon kényelmetlenül érezhette magát. A tüntetések első szakaszában, amikor úgy tűnt, a népharag a politikai paletta nagy részét eléri, a politikusoktöbbsége mégvéresen komolyan vette az egész ügyet. Választások előtt voltunk, afő- városban és minden nagyobb városban őszintén felháborodott emberek ezreijártak tüntetni, és szinte mindenki számára egyértelmű volt, mi is folyika színfalakmögött ebben az országban. Ám az Alkotmánybíróság első döntése, amely a folyamat legelejét, magának a lehallgatásnak a törvényességét kérdőjelezte meg, nagyon gyorsan pontot tehet az egész történet végére. A taláros testület igazat adott Zoltán Vargának, a lehallgatott lakás tulajdonosának, s kimondta, az SIS törvénytelenüljárt el. Bár a jelenlegi és az előző belügyminiszter is egybehangzóan azt állítja, hogy a kivizsgálást nem fogja befolyásolni az Alkotmánybíróság döntése, ezt már senki nem hiszi el. Ebben az országban aligha akad majd olyan nyomozó, ügyész, vagy bíró, aki komolyan akarna a továbbiakban foglalkozni a Gorillával. Szomorúan kell konstatálni, Robert Fico látta a legjobban előre a történéseket, amikor a Gorilla-botrány kellős közepén, az egész társadalommal és a tényekkel szembemenve kérdezte meg álnaivan: mi a gond azzal, ha ő egy állítólagos ta- lálkozónkólátiszik. Zuzana Piussi dokumentumfilmje, aFicó- tól Ficóig is ezzel érvéget. A leendő miniszterelnök a választások éjszakáján, az eredmények kihirdetésekor kólát bontott. Mindenki tudhatta, kiknek és mit is üzen ezzel. Már sosem fog kiderülni, hogy a hírhedt lakásban tényleg annyi politikus és üzletember fordult-e meg, s a rendszer működése, ahogy azt a Gorilla leírja, teljesen, részben, vagy csak néhány mozzanatában felel mega valóságnak. Az egyszerű emberek napi apró gondjaik mellett lassan elfelejtika történetet, savégén csak pár Don Quijote marad, aki hisz a mesében, hogy a végén a rossz elnyeri méltó büntetését. Mert ebben a történetben valahogy a rosszak teljesen elpárologtak, illetve még mielőtt az egész ügy akárcsak az ügyészség elé kerülhetett volna, eltűntek aparagrafusokésjogiformulákrengetegében. Alegközelebbifarsangraamajomjelmez visszakerül eredeti helyére, és az egyszerű emberek csak annyit állapíthatnak meg, hogy a rendszert alulról megreformálni lehetetlen. Pedigta- vasszal még minden olyan egyszerű és egyértelmű volt. FIGYELŐ Erdélyi apátia Kiss Tamás erdélyi politológus szerint a Tőkés-féle EMNP nem erősödött annyit, hogy alkura kényszeríthesse az RMDSZ-t. „Az eredmény távol van attól, hogy erdélyi magyar pluralizmusról, vagy az RMDSZ tényleges ellenpontjáról beszélhessünk” - mondta. Az elemző kiemelte, Kolozs és Maros megyében katasztrofális eredmény született a magyar részvétel tekintetében. Ez azért lesújtó, mert a két megye Kolozsvárral és Marosvásárhellyel a magyarság hagyományos kulturális és politikai centruma. Szász Alpár Zoltán politológus szerint a magyar szervezetek közötti egyezséget már nem lehet megkerülni. Rámutatott: egy megállapodás a választások előtt böl- csebb lett volna, és mobilizá- ciós többletet eredményez. Úgy véli, a magyar választók alacsonyabb részvételében közrejátszott, hogy az emberek egy része a magyar pátok közötti egyezséget akarta. Hangsúlyozta, a gyengébb eredményeket nem lehet a hideg időjárásra kenni. Szerinte a választói apátia a fő ok, kiábrándultság tapasztalható a magyarokkörében. (MTI) 2030: harc avízért és az élelemért Amerikai előrejelzés szerint 2030-ra konfliktusok tör- hetnekki a víz és az élelem miatt. A népességnövekedés konfliktusokhoz vezet, főként a Közel-Keleten és Afrikában - állítja az amerikai Nemzeti Hírszerzési Tanács Global Trends 2030 című tanulmányának legpesszimistább forgatókönyve. Aszerint a stabilitás hiánya hozzájárulhat a világgazdaság összeomlásához. A legderűlátóbb forgatókönyv szerint 2030-ra a Föld lakosságának kétharmada városokban él majd, a többség középosztálybeli lesz, és hozzáfér a fejlett technikához és az egészségvédelemhez. Az USA és Kína pedig együttműködésre lép egymással. (MTI) ...és még 18 millió
