Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-08 / 283. szám, szombat
24 Szalon ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 8. www.ujszo.com Izsó Zita: Hibátlan sötét „A bűntudat olyan, mint a félelem. Hajt, hogy életben maradjunk. ” (Thomas Hauser) Este nyolc után ellepik az utcákat a katonák egyforma ruhában, mint a kórházban a betegek, a csukott szájak mögött halhatatlan sötét. Kijárási tilalom van. A szavaknak is. A sortűz után az emberek (az utóbbi időben főként asszonyok) szólongatják szeretteiket, azóta a legtöbb spanyol név üres halottas kocsi. Másnap templomba mennek, az úr vasárnapi apa lett, egyre kevesebben hisznek a véletlenekben, Isten dolga a szeretet, ahogy az üres mentőöv öleli a tengert, vagy a stadion nézőtere az elmaradt meccsek színterét. (Tudtátok, hogy akkor börtönök híján stadionokba zárták az elfogottakat?) A stadion előtt a folyó, (hosszú mint az isten életvonala) pont ennyire sebes sodrású, és ilyen mély is az idő errefelé, az itt lakók mossák benne szennyesük, a katonák ebben fürdenek, itt töltik meg kulacsaikat, én beleestem, elsodort, láttam bizonyos helyeken, a parthoz közel az időben térdig álló, mosakodó halottakat. A folyó vize pedig olyan tiszta maradt, mint a bűntudat. Komáromi Szalon a Mokkában, december 12-én, szerdán: Tabuk nélkül Beszélgetés egy európai formátumú gondolkodóval a férfiuralomról, a mélyszegénységről, az értelmiség felelősségéről, a Selye Egyetemről - és sok minden másról... Az est vendége: Hadas Miklós szociológus Időpont: 2012. december 12., szerda, 18:00 Helyszín: Mokka kávézó, Megye utca (Župná) 11., Komárom A belépés díjtalan. f facebook.com/komaromiszalon Beszélgetés Izsó Zita költővel, az idei év legjobb elsőkötetes szerzőjével Nem sellőlány - Tengerlakó Izsó Zita a közelmúltban vette át a Gérecz Attila-díjat (A szerző felvétele A közelmúltban adták át a Magyar írószövetség dísztermében a legjobb elsőkötetes írónak járó Gérecz Attila-díjat. Idén a magyar állami kitüntetést a huszonhat éves Izsó Zita költő vehette át, vele beszélgettünk pályájáról és Tengerlakó című kötetéről. JANKOV1Č NÓRA Hány évesen kezdtél el írással foglalkozni? Már 4-5 éves koromtól kezdve nagyon szerettem az olyan játékokat, amelyekben szerepeket, történeteket találtam ki, s ezek legfontosabb részleteit idővel le is írtam. A későbbiekben tulajdonképpen ezek rögzítési módja, formája változott meg, és talán ez is vezetett ahhoz, hogy megnyertem a Magyar Rádió 2005-ös ifjúsági drámaíró-pályázatát. Ennek köszönhetően megismerkedtem a verseny szervezőjével, Linka Ágnessel, aki további művek alkotására biztatott. Ez nagyon sokat jelentett nekem a szüleim támogatása mellett, részben ennek hatására küldtem el először a verseimet folyóiratoknak. Első írásaimat az Irodalmi Jelen közölte körülbelül hat évvel ezelőtt. Az egyes művészek, írók között éles határvonal húzódik abban a tekintetben, hogy mennyire alkotnak tudatosan. Tolsztoj például megtervezte a pályáját, pontos napirendje volt, József Attila máshogy viszonyult az íráshoz. Te melyik csoportba tartozol? Nem mondanám, hogy időbeosztás szerint foglalkozom az írással. De ez függ az aktuális élethelyzetemtől is. Amikor a munkahelyemen napi nyolc-tíz órában egész más feladataim vannak, akkor muszáj tudato- sabbnak lennem, jobban kell kényszerítenem magam, hogy rendszeresen foglalkozzak az írással. Ugyanakkor nem gondolom, hogy csak arra szükséges időt szakítani, hogy odaüljek a gép elé. Legalább annyira fontos, hogy minden élethelyzetben meg tudjam őrizni az érdeklődésemet, megfigyelőkészségemet a körülöttem lévő dolgok iránt. Ezekből lehet később meríteni az írásokban. Valaki ráébred arra, hogy szeret írni, esetleg a környezetétől is pozitív visszajelzéseket kap. Ha szeretne komolyabban foglalkozni az irodalommal, merre tovább? Egyáltalán: mennyire könnyű Magyarországon érvényesülnie egy kezdő írónak? Magyarországon rengeteg műhely, folyóirat, több írószervezet, egyetemi kreatívírás- kurzus működik, ezek segítenek a publikálásban, a fejlődésben. Tizenéves koromban nagyon sok fórumra küldtem be verseket, és bár sokan ódzkodnak ezektől, azt kell, hogy mondjam, nagyon érdekes tapasztalatokat szereztem. A legkülönbözőbb emberektől kaptam visszajelzést, pozitívat, negatívat egyaránt, és nagyon érdekes volt megfigyelni, ki mit vesz észre, kinek mi tetszik, ki min húzza fel magát. Persze minden véleményt a helyén kell kezelni, hiszen ha egy ilyen portálon azt mondják valamire, hogy jó, egyáltalán nem biztos, hogy úgy is van. Ezt követően folyóiratokkal vettem fel a kapcsolatot, hol könnyebben, hol nehezebben közölték az írásokat, majd felolvasóesteken, irodalmi rendezvényeken vettem részt. Végül a József Attila Körbe és a Fiatal írók Szövetségébe adtam be a jelentkezésemet, ezek a szervezetek nagyon segítőkészek, és számos olyan fesztivált, írótábort szerveznek, amelyet mások számára is csak ajánlani tudok. A Gérecz Attila-díjat első verseskötetedért kaptad. A műnemek közül mindig a líra foglalkoztatott leginkább? Nem, több színdarabot is írtam, és néhány prózát is. Általában az adott ödettől függ, hogy mi lesz belőle. Szeretnék majd regényt is írni, de valamivel később. Egyébként olvasóként is ugyanolyan örömet jelent egy jó vers vagy egy mély dráma. Térjünk rá a Tengerlakóra. Egy több ciklusra osztott műről van szó, amelyben meghatározó motívum a víz. Korábban úgy nyilatkoztál: ez azért fogott meg Téged, mert a víz egy olyan közeg, ahol a folyamatok lelassulnak, nehezebben tudunk előrehaladni, így megfelelő tere a szemlélődésnek, ezt teszi a címadó alak, személy is. Honnanjött a kötet ötlete? Mi volt előbb: a versek vagy a könyv szerkezete? 2011 tavaszán kerestek meg a .FISZ-ből azzal a kérdéssel, hogy nem tervezem-e kötet elkészítését, mert ez esetben ők szívesen kiadnák. Miután igenlő választ adtam, támogatásokból sikerült megteremteni a megjelentetés anyagi hátterét. Ezután nyáron és ősz elején írtam meg a versek nagy részét, a könyv koncepciója már a fejemben volt. Ez nem azt jelenti, hogy direkt egy adott ciklusba írtam az egyes műveket. Az írás után mindig láttam, hogy melyik hova tartozik. Egyébként sem olyan behatároltak a szerkezeti egységek. Az egyes ciklusok címe - például a Merülési szabályzat, a Merülési helyeink - csak arra utal, hogy az egyik egységben elvontabb, elméleti síkon mozgok, a másikban konkrét élethelyzetekkel, majd különböző helyszínekkel foglalkozom, és így tovább. Méltatóid általában kiemelik, hogy írásaid - elsősorban a kötetben található művekre gondolok -, szimbolikusak, érintik a múlt század diktatúráit, a női mivoltot, a vallás kérdéseit. Emellett mindig felmerül, kik a könyvedben szereplő alakok, kit rejt a Tengerlakó, a Fényfejű vagy a Fényfejű felesége. Van mögöttes jelentésük, vagy csak úgy jönnek, mint Orhan Pa- muk Hó című regényében Ka versei? Kányádi Sándor egyik felolvasásán valaki megkérdezte tőle, miért nem használ központozást vagy nagy betűket, mit akar ezzel mondani. Olyasmit válaszolt, hogy semmi különöset, ezekben mindig is bizonytalan volt. Amikor a Tengerlakó elkészült, főleg a borítóján látható, akváriumba merülő lány miatt tartottam attól, hogy sokan valamiféle hableányként, sellőként azonosítják majd, és ettől az egész nagyon romantikus színezetet kap. Pedig a Tengerlakó elnevezés épp az elvontsága, a meghatározhatat- lansága miatt tetszett, hiszen főleg a helyszínre, a vízre utal, és tulajdonképp bármilyen létformát jelenthet, ami abban a közegben előfordul. A Tengerlakó így egyszerre több személyt is megjelenít, akik különböző életkörülmények között, különböző létformákban élnek, más és más merülési helyszíneken. Ami a többi alakot és a témaválasztást illeti: sok minden foglalkoztat, például az abortusz kérdése, a diktatúrák áldozatinak sorsa, így írok róluk. De megint csak nem beszélhetnék tudatosságról. Ha jól tudom, nemrég szerbre is lefordították a verseidet. Milyen volt más nyelven hallani őket? A Szeged és Szabadka között közlekedő sínbuszon tartott 5. Kultúrcsempész Sínbusz Fesztiválnak köszönhetően Erna Zedi fordította le szerbre néhány versemet. Fantasztikus élmény volt hallani a szövegeimet ezen a csodálatos, szenvedélyes hangzású nyelven. S merre visz az út? Mik a jövőbeli terveid? A Tengerlakó óta több versem is született, 2013-ra talán össze tudnék állítani egy újabb kötetet. Új színdarabot is nagyon szeretnék már írni, és tervezem, hogy fordítani is fogok. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
