Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-08 / 283. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2012. DECEMBER 8. www.ujszo.com Én elolvasom, de nem bánkódom miatta. Néha ugyan a negatív bírálat elgondolkoztat, mert lehet, hogy van benne valami. A színházban azonnal reagál a közönség, a filmekben én vagyok a legszigorúbb kritikusom, ha az első vetítésen újranézem, megesik, hogy azt mondom, ezt vagy azt másként is lehetett volna, de a bemutatón az a legjobb jelzés számomra, ha nem foglalkozom ilyesmivel. Visszanézi magát a tévében is? Ha van időm, megnézem, de már semmit nem változtathatok, arra viszont jó, hogy lássam, mit rontottam el, máskor ne kövessem el ugyanezeket a hibákat. A filmben az a jó, hogy az embernek több ideje van a forgatásra, felvesznek egy jelenetet, visszanézhetjük, korrigálhatjuk, a tévésorozat forgatásán erre nincs idő, ott csak arra hagyatkozhat az ember, amit a rendező mond. Többször hívtam, mielőtt megbeszéltük a találkát, s nagyon elfoglalt volt. Ráadásul nemegyszer Prágában csíptem el. Vendégszerepeltem, most a színházban nem játszom sokat - épp a forgatások miatt. Csehországban nagyon kellemes munkalégkör alakult ki, az utóbbi fél évben többet foglalkoztattak ott, mint itthon, aminek örülök, de sajnálom is, mert a kisfiam elsős, és szeretnék minél többet vele lenni. Prágában otthon érezhette magát azért is, mert ott él a húga, Zuzana. Már nincs ott, jelenleg Szlovákiában él, babát vár. Mindketten színésznők. Milyen a kapcsolatuk? Nagyon jó. Sok a közös bennünk, hasonló az ízlésünk zenében, divatban - bár Zuzka a merészebb színeket, ruhákat kedveli -, a humorunk, ráadásul vannak olyan dolgok, amiket csak mi ketten értünk. Abban különbözünk, hogy Zuzka spontán dönt, én jobban meggondolom, mielőtt határozok, ezért is jól kiegészítjük egymást. A kortársaim közül ő áll a legközelebb hozzám. Ha valami adódik, őt hívom elsőként, s ez fordítva is érvényes. Szorosan kötődünk egymáshoz. Kislányként nyilván egymásnak mondták el a titkaikat S ez így van ma is. A pályaválasztásukat is befolyásolta, hogy egyikük a színpad mellett döntött? Az iskolában ugyanazokat a szakköröket látogattuk — zenére, táncolni, színjátszó körbe jártunk, elfoglalt gyerekek voltunk. Mivel én konzervatóriumba jártam, ő is automatikusan oda jelentkezett, ezt mindig mondja is. Zuzka kicsi korától komédiás volt, még inkább, mint én, igaz, gyerekkoromban én is szerettem magam produkálni. A zene szeretete is családi örökség? Ebben nőttünk fel, a zene folyton jelen volt az életünkben. A mamám művészeti iskolában tanít, mindketten zongorázni tanultunk, a papám gitározott, még ma is kezébe veszi néha a hangszert. Sokszor szólt otthon az ének, a nagyszülők megtanítottak a népdalokra. Mindketten énekelnek és játszanak is. Nem szeretem, ha beskatulyázzák Kisfiával 99 Csehországban nagyon kellemes munkalégkör alakult ki, sokat foglalkoztattak ott. f !■ j Miroslav Nogával és Zuzanával Shakespeare Ahogy tetszik című művében (Fotók: tasr, sita, képarchívum) az embert... Mindketten inkább színészeknek érezzük magunkat, az, hogy a zenében is otthonosan mozgunk, annak köszönhető, hogy a konzervatóriumban zenésdrámai szakra jártunk, s gyakran felléptünk musicalekben is, tudtak rólunk. Egyébként mindig hasznos egy színésznek, ha tud énekelni, sokoldalú. Az éneket ma is kamatoztatja - a Fragile együttessel. Már a konzervatóriumban tagja voltam egy vokálegyüttesnek, ott szerettem meg ezt a műfajt. Amikor nyolc éve megalakult a Fragile, nem haboztam, kezdetben öten voltunk, aztán csadakoztak a többiek, voltak, akik elmentek, újak jöttek helyettük. Szólókarrierre soha nem gondolt? Jelenleg nem foglalkoztat. Talán ha jönne valaki egy olyan ödettel, ami megragadna, közel állna hozzám, nem utasítanám vissza, de én magam nem kezdeményezem. Az az érzésem, hogy másutt járok. Zeneileg mi áll a legközelebb a szívéhez? Az a cappella stílus. Sokat hallgatunk külföldi együtteseket is, rengeteget lehet tanulni tőlük, ez motivál, hogy folyton jobbak legyünk. Ami a színházat illeti, hű maradt a Radošinaihoz. Volt egy hároméves kihagyásom. A forgatás mellett nehéz volt megoldanom, a színház rengeteg időt vesz el, a miénk különösen, mert sokat játszunk vidéken, ezt nem tudtam a családdal egyeztetni. De újra hívtak, jöttem. December elején volt a bemutatója Stanislav Stepka Polooblačno című műve első részének Juraj Nvota rendezésében, amely a 20. századi Radošina történetének első felét dolgozza fel jellegzetes Stepka-féle humorral. A második részt, amely az 1950-2000-es évekkel foglalkozik, a színház jövő decemberben mutatja be az ötvenéves jubileumán. Éveken át láthattuk a Rendelő a Rózsakertben című sorozatban. Amikor abbamaradt, a legtöbb szereplő a Forró vérben, a Második nekifutásban jelent meg. Ön kivétel. Nem kaptam ajánlatot, ezért vállalhattam szerepet a színházban. Itthon nincs túl sok lehetőség a forgatásra, a legtöbb felkérést Csehországból kapom, közülük néhányat elfogadtam a jövő esztenINTERJÚ 19 dőre, de van, amit a már említett okok miatt vissza kellett utasítanom. Említette a kisfiát. Kivel van olyankor, ha a mama elutazik? Szerencsére a családban mindig akad segítség, a szüleim, a partnerem veszik át a váltóbotot. Tény, hogy míg a kisfiam óvodás volt, egyszerűbb volt a helyzet, abban az időben elvállalhattam sorozatok forgatását, Csehországba bármikor utánam jöhetett a család, velem lehetett a gyerek. Ki is követeli a mamát? De ki ám! Bár ez nem olyan vészes, tud létezni nélkülem. Viszont nagyon érzékeny, vannak napjai, amikor apás, aztán a mama a minden. Nehéz egy színésznőnek összehangolnia a hivatását az anyasággal? Sokan irigylik, hogy nincs munkaideje, a valóság viszont egészen más. Bizony más, mint azoknál a nőknél, akiknek rendszeres, szervezett a munkájuk, reggeltől, mondjuk, délután négyig dolgoznak. Ha ezt a kérdést teszik fel nekem, mindig az az érzésem, mintha magyarázkodnom kellene. Ezt az utat választottam, ezt kell járnom. Sohasem vállaltam annyit, hogy ne tudjak eleget tenni anyai kötelességeimnek, s igyekszem úgy szervezni a dolgokat, hogy minden rendben legyen. A kisfia örökölte a zene szerete- tét? Azt hiszem, igen, de még korai megítélni. Jelenleg a foci a nagy szerelme, de vonzódik a zenéhez, ami nem véletlen, otthon sokat szól a komolyzene, kicsi kora óta ezt hallja. Van, amit nagyon kedvel, mint a Hallelujah vagy a Messiás Hándeltől, Mozart néhány műve, ami a gyerekekre nem jellemző. Maga kéri néha, hogy ma- mikám, tedd föl. A mamikának mikor van ideje csak magára? Általában soha. De úgy vagyok vele, hogy az a munkám, amit szeretek, s ez az én időm. Néha fáradt vagyok a koncertek után, de a színpadon, itt a színházban vagy a Fragile-lal, teljesen feltöltődöm. Ez nagy szerencse. Ha meg netán akad egy olyan nap, amikor szabad vagyok, imádok csak úgy együtt lenni a fiammal, játszani vele, azt csinálni, amit ő akar. Az alakjával nincs probléma, azzal nem kell törődnie... Dehogynem! Amikor sokat próbálok, kevésbé, mert nincs időm rendszeresen enni, a kisfiam az iskolában ebédel, a férjem a munkában, de hétvégeken szívesen főzök Mi a legfontosabb Soňa Norisová életében? A család, a gyermekem áll az első helyen. Ha bármilyen ajánlatot kapnék, ami nem akármilyen fordulatot jelentene a pályámon, s ez gondot jelentene a kisfiam miatt, egy pillanatig sem haboznék. Ezt az ember magával hozza, szinte megható, hogy a saját gyermekem révén tudom értékelni a szüleim velem való kapcsolatát, csodálatos érzés, hogy bármikor és bármivel fordulhatok hozzájuk Ezt mondogatom a kisfiamnak, s azáltal, hogy ismételgetem neki, tudatosítom, hogy nekem ez megadatott. Biztonság- érzetet ad. Érdekes, hogy ezt akkor fogja fel az ember, amikor maga is anya lesz. Urbán Klára Soňa (jobbra) életében a zene folyton jelen van Soňa Norisová harcba száll az Oscar-díjért
