Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-08 / 283. szám, szombat
o N C/5 A kisfiam, a család mindenben az első 18-19. oldal 2012. december 8V szombat, 6. évfolyam, 46. szám Divat volt a Sacherba járni Ki ne hallott volna már a híres bécsi Sacher Szállóról és a ropogós csokimázzal bevont Sacher tortáról? Csupa luxus. A szálló ötcsillagos, és a legjobb szállodákat tömörítő Leading Hotels of the World tagja. A tortának is öt csillagot adhatnánk, hiszen, ha ízlett Metternich hercegnek, csakis fenséges lehet. A Hotel de l'Opera és a Sacher étterem 1890-ben. Eduard Sacher két éwel később hunyt el, a szálloda vezetése feleségére, Annára hárult. A bécsi Sacher Szálló 1876 óta létezik - ekkor került Eduard Sacher birtokába egy Maison meublée (bútorozott ház), amely a lebontott Kärntnertortheaters helyén épült. Igaz, a kezdet kezdetén még Hotel de l’Operának hívták az éttermet is üzemeltető szállodát, ám Eduard Sacher, a híres torta felfedezőjének a fia, aki maga is remek gasztronómus és fifikás üzletember volt, hamar rájött, hogy a házat jó lesz mihamarabb átnevezni Hotel Anna Sacher 1908-ban. Nemcsak szállodájáról és szivarjáról volt híres, hanem kiskutyáiról is. Miután férje meghalt, gyakran kereste fel apósát, aki haláláig (1907) a Bécs közelében levő Badenben élt. Sachemak. Bár egy luxusszállótól még távol állt, az étteremben remek ételeket szolgáltak fel, s Bécsben hamar elterjedt a jó híre. A tulajdonos több szakácsot és cukrászt foglalkoztatott, és mindent megtett annak érdekében, hogy a vendégek elégedettek legyenek, s szállodájának, éttermének híre az egész monarchiába, sőt még külföldre is eljusson. Ez így is történt, annak idején állítólag még Erzsébet királyné is rendelt a nevezetes tortából. Bár a szálló remek volt, valami mégis hiányzott belőle, az, amit később csak Eduard felesége, Anna tudott megadni neki. Bár maga szerény, inkább szegényes körülmények között nőtt fel Bécs egyik elővárosában, mégis luxust hozott és lelket lehelt a Hotel Sacherba, amelyet nagyon szeretett. Nem is annyira magát a házat, mint inkább a munkát, ami a szálloda vezetésével járt. Mindennel törődött, barátságos volt, nem pökhendi, soha semmilyen titkot nem árult el, hallgatott a kellemeden vagy pikáns ügyekről, a vendégek pedig mind dicsérték a kitűnő vendéglátót. Ugyanúgy szerették és tisztelték őt a művészek, üzletemberek, mint a politikusok vagy a gazdag bécsi polgárok. S akkoriban már divat volt, hogy a monarchia arisztokratái és a császári család tagjai is a Sacherba járjanak. A beavatottak jól tudták, ki az úr a Sacher házban, aki viszont nem volt járatos, alaposan meglepődött, amikor az igazgató „úr” helyett egy mély, rekedtes hangú, szivarozó asz- szonyság toppant eléjük, s kioktatta őket: ne csodálkozzanak, bizony ő az úr a házban. Mindez azonban már Eduard Sacher halála után volt. Anna annyira tisztelte férjét, hogy sokáig az ő nevével írta alá magát ilyen-olyan iratra. A szálloda világhírű lett, s ma is az, csakúgy, mint a Sacher torta. Utóbbi története azonban jóval a hotel megnyitása előtt kezdődött, akkor, amikor Eduard Sacher apja, Franz 1832-ben a híres édességet megalkotta. Csak 16 éves volt és cukrászinas, de már elég ügyes ahhoz, hogy Metternichnek édességet süssön. (“g) (A kezdetekről a 13. oldalon olvashatnak)
