Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-07 / 282. szám, péntek
8 Vélemény- hirdetés ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 7. www.ujszo.com A csehek kétötöde szerint Csehszlovákia felbomlásáért elsősorban a szlovákok a felelősek, a szlovákok fele szerint a két fél felelőssége egyforma Húsz évvel a válás után - már szinte mindegy Két évtizeddel Csehszlovákia megszűnése után a cseh fiataloknak komoly problémát okoz a szlovák nyelv megértése, míg a hasonló korú szlovákoknak általában nincs ilyen gondja a cseh nyelvvel. KOKES JÁNOS Az idősebb generáció többsége visszasírja a közös államot. A kölcsönös vád, hogy ki a hibás Csehszlovákia megszűnéséért, azonban húsz év alatt elhalkult. Mindkét oldalon az a többségi vélemény, hogy a kapcsolatok jobbak, mint valaha. Emellett a csehek negyede és a szlovákok ötödé úgy látja, hogy Csehszlovákia kettéosztása az egyik félnek sem hozott hasznot. Egyebek között ezt mutatja egy közelmúltban készített cseh-szlovák felmérés eredménye, amelyet Csehországban a CVVM, Szlovákiában az IVÓ intézet készítette. „Bebizonyosodott az, amire számítottunk, a csehek ma kevésbé értik a szlovákot. Csupán a lakosság mintegy fele állítja, hogy gond nélkül érti a szlovák nyelvet, míg a másik oldalon a szlovákok háromnegyedének nincs problémája a cseh nyelvvel” - jelentette ki Paulina Ta- bery szociológus, a CWM képviselője. Hozzátette: a 45 éven felüli csehekjól értik a szlovákot, a harmincéveseknél már problémák vannak, míg a legfiatalabbak egynegyede nem is érti az egykori társnemzet nyelvét. Szociológusok szerint ez elsősorban annak következménye, hogy Szlovákiában nagyon népszerűek a cseh filmek és a könnyűzene; mindenütt kaphatók cseh sajtótermékek, könyvek, míg fordítva ez egyáltalán nincs így. Például szlovák sajtót, könyvet szinte sehol sem kapni Csehországban, és az érdeklődés is minimális. Csehszlováknosztalgia az időseknél „Kiderült, hogy Csehszlovákia kettéosztásának megítélése nagymértékben korfüggő. A 30 éven aluliak nemigen tudnak erre a kérdésre mit felelni, s ha válaszolnak, nagyobb a megértés. Az idősebbek, főleg a 60 éven felüliek viszont nagyon kritikusak, elítélőek. Ez érthető, hiszen életük nagyobbik részét abban az államban élték le, amely már megszűnt” - mutatott rá Tabery. A két önálló állam megalakulását a csehek kétötöde, a szlovákok háromötöde tartja jónak. Az Európai Unióhoz való csatlakozást a csehek 39 százaléka és a szlovákok 59 százaléka minősítette jó lépésnek. Bár a szövetségi állam kettéosztását az idő elteltével az emberek nagyobb megértéssel kezelik, továbbra is kritikusak és elítélőek azzal kapcsolatban, ahogy a válást a politikusok megvalósították. A csehek és a szlovákok egyaránt mintegy 70 százaléka ma is úgy gondolja, hogy egy ilyen kérdésről népszavazásnak kellett volna döntenie, s ennek elmaradása hiba volt. Ellenkező véleményt az emberek egyötöde fogalmazott meg. Jobb lenne együtt Arra a hipotetikus kérdésre válaszolva, hogyan menne ma Csehszlovákiának, ha húsz éve nem válik szét az ország, a válaszadók kétötöde mindkét oldalon úgy vélte, hogy a csehek és a szlovákok is jobban élnének, mint most. A csehek kétötöde szerint Csehszlovákia felbomlásáért elsősorban a szlovákok a felelősek, 38 százalék úgy látja, hogy azonos a felelősség. Szlovákiában a megkérdezettek fele azt válaszolta, mindkét fél felelőssége egyforma, 23 százalék szerint a szlovákok a felelősek, míg 18 százalék szerint a csehek. A válás utáni legnagyobb nyereségnek a szlovákok 49 százaléka az önállóságot, függetlenséget, szabadságot jelölte meg. A csehek körében ezek az értékek csak 22 százalékos támogatást kaptak. Érdekes, hogy más „nyereséget” a csehek nem is tudtak felsorolni. A csehek 24 százaléka, a szlovákok 16 százaléka úgy véli, az önállóság egyik félnek sem adott semmit. A szlovákok fele számára a válás utáni legnagyobb veszteséget a gazdaság egy részének és a munkahelyeknek az elvesztése jelenti. A csehek a legnagyobb veszteségnek az állam területének és lakosságának csökkené- sétjelöltékmeg. A felmérés kimutatta, hogy a közös állam felbomlása után megszűnt az egymásra mutogatás - ki miért felelős, ki kit lop meg, ki kire fizet rá -, ami Csehszlovákiában a cseh-szlovák együttélés egyik fő feszültség- forrása volt. vagy konkrét kívánság Branko Drgaia, a Cash management osztályvezetője Üzleti sikereiért mindent megteszünk Nálunk, a VÚB banknál mindent „egy fedél alatt intézhet". Legyen az önálló termék vagy termékkombináció, amelyet készek vagyunk úgy összeállítani, hogy a legjobban megfeleljen igényeinek. Részletes tájékoztatást kérhet a 32 fiókunk bármelyikében vagy a www.vub.sk/firemny-mix weblapon olvashat. VUB BANKA S uawi wtyslíwte. m budúcnosť TRW TTT OLVASÓI LEVEL Százalékoktól függetlenül! Aki nem volt pedagógus és nem is gondolkodik azon, hogy szolidaritást vállaljon velük mértékletes béremelési küzdelmükben, aligha fogja megérteni, hogy nem az 5, a 7,5, vagy 10%-os béremelés teszi boldoggá a hivatásához hű pedagógus- társadalmat. Egyik béremelési változat sem pótolja azt a társadalmi megbecsülést, amelyet ez a népes közösség a legtermészetesebben élvez minden valamirevaló országban. Egyik béremelési alternatíva sem röpítené csúcsra az életminőségét. Csupán azt jelképezné, hogy a tudás mégsem hanyagolható el teljesen Szlovákiában sem. Nem célom a pedagógusok munkájának elismerésére ösztönözni a kételkedőket, de merem feltételezni, hogy amikor az iskolapadban szorongva várták az óra végét, talán eszükbejutott, hogy a katedra tábla felőli oldalán sem könnyű. Amikor időnként viszszatérünk volt iskolánkba vagy összetalálkozunk a legértékesebb emberi tulajdonságokat belénk oltó tanárunkba, akkor érzékeljük igazán, milyen jó, hogy találkoztunk életünkben azzal az emberrel, aki a szakma rejtelmein kívül, élni, szeretni is tanított. Számokkal nem mérhető értékek születtek ott. Abból, ami a pedagógusok körül zajlik november 26-a óta - és már jóval előtte is -, arra lehet következtetni, még mindig nem fogtuk fel, hogy nem a 60 euró körüli fizetésemelésért könyörögnek a minden polgár sorsát kezében tartani igyekvő Robert Fico kormányfőnél, hanem mert elképesztő mértékben felborult a bérek egyensúlya a közpénzekből finanszírozott foglalkozásnemek között. Akik csak azt tartják számon, hogy a tanár bemegy a 45 perces órára (megjegyzem, naponta hatszor-hét- szer), ami minden bonyodalom nélkül elrepül, hogy milyen gyönyörű a kéthónapos nyári szünidő meg az ünnepekhez és évszakokhoz kötődő, a diákok haza- és visszautazását támogató, a családban tartózkodását elősegítő szünet, azok egyáltalán nem tudják, mi történik a tanítás után, vagy abban a bizonyos agyonirigyelt szabadidőben. A pedagógus viszont pontosan tudja, milyen a rendelkezésére álló idő szerkezete, amelynek lehet, hogy csak kétharmadát teszik ki a tanítási órák, de nem kevesebb időt tölt el a tananyag szakadatlan aktualizálásával, az elsajátítását elősegítő szemléltető folyamatok előkészítésével. Még nem szóltam az egyre duzzadó adminisztrációról, a különleges képességű tanulókról való rendszeres gondoskodásról, a hazai és nemzetközi versenyekre való felkészítésről. A 40 órás munkahéthez a pedagógusoknál elfogultság nélkül hozzászámíthatunk még egy napot a hétvégenként vagy esténként végzett munka miatt. S még egy dolog: e hivatás elkötelezettjei életük minden eseményében pedagógusok, s ezt bizony mindenki számon is tartja velük kapcsolatban. A tárgyilagosan gondolkodó minden foglalkozásnemet becsül, mert tudja, hozzátartozik a társadalmi mozaikhoz. Tudja azt is, hogy az ő munkája milyen értékű a mozaikban a többihez viszonyítva. Nem róható fel, hogy ezzel tisztában vannak a pedagógusok is. Jóba Mihály (TASR-felvétel) RE120333
