Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)

2012-12-01 / 277. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2012. DECEMBER 1. RIPORT 17 T öbb mint egy évvel azután, hogy botrá­nyos körülmények között le kellett mon­dania a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatói posztjá­ról, Dominique Strauss-Kahn - vagy ahogy a média emlegeti: DSK — egy tanácsadó iroda alapítójaként és nemzetközi előadóként próbál új életet kezdeni, emellett jellegzete­sen francia jogi érveléssel próbálja elérni a szabados életmódja miatt ellene indult eljárás lezárását. A 63 éves, köpcös, ezüstös hajú közgazdász azzal az érveléssel igyek­szik kibújni az egy észak-franciaor­szági prostitúciós luxushálózathoz való kapcsolata miatt indult vizsgá­lat alól, hogy a hatóságok „a gyö­nyört próbálják bűnnek beállítani”. Ez a védekezés és a nyomozás, amelynek keretében a hónap végén fontos tanúkihallgatásra került sor, egyfajta kulcslyukat jelent, amelyen át sajátos betekintés nyílik a francia társadalom bizonyos befolyásos kö­reinek titkos életébe. Olyan esetek­ről van szó, amelyekben ügyvédek, bírók, jegyzők, rendőrtisztviselők, újságírók és zenészek vesznek részt: ezek a titkos partik finom vacsorá­val kezdődnek, hogy aztán meztelen vendégekkel és sok partnerrel folyta­tott közös szexszel végződjenek. Hosszú múlt Franciaországban a szabadosság - libertinage - hosszú múltra te­kinthet vissza az irodalomban és a kultúrában. Már a XVI. században kialakult a szabados szexuális élet híveinek első társasága. A DSK- ügy legzavaróbb kérdése azonban az, hogy miként lehetett annyira rövidlátó az Európa egyik legha­talmasabb országának vezetésére pályázó hivatásos politikus, hogy ne érzékelje: a szexpartik hajszolása kockázatot jelent számára, és zsaro­lásnak is kiteheti magát. A tízezer eurós pezsgős dáridókat egy Párizstól Washingtonig mű­ködő nemzetközi hálózat szervezte olyan üzletemberek részvételével, akik meg akarták nyerni maguknak Strauss-Kahn jóindulatát. A francia Le Point hetilapnak nyilatkozva DSK nemrég elismerte, hogy ket­tős élete talán több volt a megen­gedhetőnél, még saját országában is. „Sokáig azt gondoltam, élhetem a magam által kedvelt életet anél­kül, hogy ez befolyásolná hivatalos feladatköröm betöltését. Ennek az életstílusnak része volt az egyetértő nagykorú személyek közötti szabad kapcsolat. Sok ilyen partit tartanak Párizsban, és meglepné, hogy kik­kel lehet rajtuk találkozni - mond­ta a nemzetközi bankár az interjút készítő újságírónak. - Naiv voltam, túlságosan eltávolodtam a francia társadalomtól. Tévedtem.” Strauss-Kahn jogászai mindeneset­re több sikert is elértek. Az ügyét kirobbantó washingtoni szexváddal kapcsolatos vizsgálat egy részét ejtették a hatóságok. Egy belga prostimáit, aki korábban szintén nemi erőszak miatt jelentette fel, kijelentette, hogy kapcsolatuk egy­szerűen „durva szexuális játék” volt. Ügyvédei szerint a volt IMF-vezér Franciaországban is nyertes lesz: ott a nemi aktus egy prostituálttal nem törvénysértő, de büntetik az arra való felszólítást. Henri Ledere, DSK vezető ügyvédje egyenesen úgy fogalmaz, hogy egy szabados felfogású személy szexuális életében semmi sem lehet törvényellenes. Alagsori magánklub Ez a védekezés persze aligha le­het elegendő a Nafisatu Diallo Nyár vége óta nem élnek együtt. Fele­sége, Anne Sinclair arra kérte a férjét, hogy költözzön el közös párizsi laká­sukból az impozáns Vogézek teréről. DSK most egyedül él egy párizsi lakásában. NafiSsatou,Diallo, aki áz egész botrányt kirobbantotta Titkos partik finom vacsorával, közös szexszel nyugat-afrikai bevándorló által New Yorkban benyújtott kereset ellenében. A nő azért perelte be Strauss-Kahnt, mert vádja szerint a bankvezér erőszakkal nemi kö­zösülésre kényszerítette egy New York-i hotelben, ahol ő szobalány volt. Az amerikai ügyészség, amely először Diallo állítása alapján őri­zetbe vette az IMF vezérigazgató­ját, és ezzel kirobbantotta a DSK bukására vezető világbotrányt, ejtette a vádat, mert nem tartotta szavahihetőnek a nő vallomását. A két fél ügyvédei mindazonáltal egybehangzóan cáfolták, hogy az ügy még idén várható polgári pe­res meghallgatása előtt pénzügyi megállapodást készítenének elő a lezárásra. A legújabb hírek szerint DSK peren kívül mégiscsak pénz­ügyi egyezségre jutott a szobalány­nyal, így lezárul a polgári eljárás is. A közgazdász elleni New York-i és franciaországi jogi eljárások ta­valy egymást követték, de Strauss- Kahnnak a luxusprostituáltak hálózatával kapcsolatos nyomozás ártott a legtöbbet. Az utóbbiban DSK ügye 2011 májusában buk­kant fel először, amikor a francia nyomozók lehallgatták Dominique Alderweireld telefonját: az illető Dodo la Saumure néven ismert, és egy belgiumi szexklubhálózat tulaj­donosa. A The New York Times riportja szerint Alderweireld egyik tele­fonbeszélgetése során szóba hozta DSK nem sokkal korábbi New York-i őrizetbe vételét. A vonal másik végén René Kojfer, a lille-i Carlton Hotel egyik alkalmazottja volt. A két férfi felelevenítette egy másik parti emlékét, amelyre a pá­rizsi L’Aventure étteremben került sor. Azt fontolgatták, vajon keres- hetnének-e némi pénzt azzal, ha az ott történtekről informálják Diallo ügyvédét (végül nem léptek kapcso­latba vele). Azon az estén DSK és néhány barátja egy vörös-fekete tigriscsí- kozású bútorokkal berendezett alagsori magánklubban szórako­zott a ĽAventure épületében. Egy belga escort girl és a tulajdonos barátnője, Béatrice Legrain is jelen volt. Legrain később felfedte, hogy Strauss-Kahn, aki előzőleg poten­cianövelő Viagra gyógyszert vett be, először a másik nővel közösük, majd vele is próbálkozott: kikísérte a toalettre, megragadta, és szexre akarta rávenni. O azonban nemet mondott, és mint később fogalma­zott: az egész „nem volt nagy ügy”. Az eset mégis jól példázza DSK sze­xuális szemléletét. Szabadkőműves páholy A lille-i prostitúciós hálózat ügyé­ben folytatott nyomozás végül ösz­szesen tíz gyanúsítottra terjedt ki, köztük Strauss-Kahnra is. Titkos estélyeiken különböző körökhöz tartozó befolyásos személyek vettek részt, akik az egyik védőügyvéd, Kari Vandamme szerint a francia szabadkőműves páholy tagjaiként ismerkedtek meg egymással. A jogász az egyik parti szervezőjé­nek, Fabrice Paszkowszkinak, egy orvosi eszközökkel kereskedő cég tulajdonosának a védője. Ügyfele több mint 50 ezer eurót költött az estélyre, beleértve a prostituáltakat is, amúgy pedig támogatta Strauss- Kahn politikai karrierjét. ,A szabados életvitelűek ugyan­olyan emberek, mint ön vagy én” - fejtette ki a védő az amerikai lap­nak nyilatkozva. Mint mondta, a nemzetközi bankár általában későn érkezett a partikra, amelyekből öt év alatt több mint másfél tucatnyit szerveztek Az ügyvéd a színhelyek között felsorolta a washingtoni W Hotelt, egy belga zenei stúdiót, amely úszómedencével és jacuzzival is rendelkezett, valamint a párizsi Murano szállodát. Az úgynevezett finom estélyek ko­reográfiája mindig hasonlóan ala­kult. A résztvevők ültetéses vacso­rához öltözve érkeztek, aztán ahogy telt az idő, a házaspárok szétváltak, „a nők más férfiakkal váltottak csókot, a férjek pedig valamelyik barátjuk feleségét ölelgették”, végül „mindenki lemezteleneden.”- Mivel Paszkowszki, akit a társa­ságban csak Szuper Fabrice-ként emlegettek, nem tudott elég nőt felhajtani, úgy oldotta meg a hely­zetet, hogy pénzért prostituáltakat toborzott, anélkül, hogy ebből neki magának anyagi haszna származott volna - tárta fel Vandamme. Ellenáll, szembeszáll a bukással Hubert Delarue, Kojfer ügyvéde azt jósolja, hogy a gyanúsítottak többségét fel fogják menteni, mi­vel nincs világos választóvonal a szabadosság és a szexuális szolgál­tatások szervezése között. Strauss- Kahn ügyvédei szerint például a volt bankvezér azért nem tudhatta, hogy egyes vendégek valójában prostituáltak, mert mindenki egy­formán meztelen volt... „Változtak az idők - fejtegette Delarue. - A prostitúciót régen alaposabban szabályozták, de csak egy bizonyos réteget szolgált. Ma e nők között alkalmi prostituáltak is akadnak, néha éppenséggel top­modellek, akik így akarják kiegészí­teni jövedelmüket. Nem valamiféle nyomorúságos utcanőkről van szó.” A lille-i nyomozásba bekapcsoló­dott egy francia szervezet, amely a nők futtatói ellen küzd. Képvi­selője elutasítja ezt a fajta érvelést. „Az örömlányok ügyfelei mindig azzal mentegetőznek, hogy nem sejtették, kivel hozta össze őket a sors” - jegyezte meg David Lepidi, a szervezet ügyvéde. Strauss-Kahn kettős élete koránt­sem számít elképesztőnek Pá­rizsban, ahol sokan meg vannak győződve arról, hogy fel fogják menteni. „Nem ő az egyedüli sza­bados hozzáállású férfi a politika világában - jelentette ki Olivia Cattan, egy nőszervezet vezetője. Szerinte DSK ügye egyszersmind rávilágít a szabados életvitelt folyta­tók közötti hallgatási parancsra is. - Ez összefügg a hatalommal, és a nők gyakran engednek nekik, ha ez garantálhatja állásukat.” Az IMF volt vezérigazgatója, akitől a szocialista párt is megvált, közben új szerepet próbál kialakítani magának. Miután augusztusban különvált feleségétől, Anne Sinclairtől, egy hatalmas családi vagyon örökösétől, DSK a párizsi Montparnasse ne­gyedben egy tágas műteremlakásba költözött át, és Pamasse néven pénz­ügyi tanácsadó céget hozott létre. Gazdasági témájú előadásokat is tart, egyebek között Dél-Koreában, Marokkóban, Angliában és Jaltán is szerepelt. Az utóbbi, fekete-tengeri európai stratégiai konferenciának nevezett tanácskozáson tervet vázolt fel az euróövezet megmentésére. Véleménye szerint a gazdagabb or­szágoknak meg kellene osztaniuk a kedvező kamatlábak révén elért nye­reségüket a szegényebb államokkal. Michel Taubmann, a Dominique Strauss-Kahn igazi története című könyv szerzője a The New York Timesnak nyilatkozva változadan lelkesedéssel méltatta a közgaz­dászt. „Hiheteden lelki ereje van. Ellenáll, szembeszáll a bukással. Sohasem adja fel, tudja, hogy vétlen, és a jövőt tervezi” - idézte szavait a lap. Közben A 2806-os lakosztály cím-’ mel már színdarab is született, amelyet a New York-i szállodai szobalány és a bankvezér sztorija inspirált. Film is készül az ügyről, Gérard Depardieu-vel a főszerep* ben. (MTI-Press)

Next

/
Thumbnails
Contents