Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)

2012-12-06 / 281. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 6. Kultúra-hirdetés 9 Bárdos András interjúkötete Kern Andrással életről, pályáról, kollégákról, hétköznapi dolgokról Ezt le kellett írni! „Mindent leírni nem le­het meg elolvasni sem.” Kern András gondolja így a maga stílusában, egy másik András, a Bárdos által vele készített inter­júkötet kapcsán. SZABÓ G. LÁSZLÓ Kétszázötven oldal Kern. Szép borítót kapott, elegáns könyvben. Rengeteg, ami ben­ne van. Rengeteg történet, rengeteg poén, rengeteg érze­lem. Szellemes történetek, nagy poénok, őszinte érzel­mek. Nyilván rengeteg az is, ami kimaradt. Nem baj. Lesz majd újabb kötet. Kell, hogy le­gyen. Kern élete (privát és szí­nészi egybevetve) szolgáltat hozzá elegendő anyagot. Már azóta is, hogy a könyv, az Ezt nem lehet leírni! utolsó sorai megszülettek. Hiszen tényleg! „Van még annyi nyár!” Kicsit intim, kicsit családi, színházon belüli, kicsit politi­kai a könyv, olyan oda- és ki- mondós. Ettől olyan jó. Ettől olyan izgató. Ettől olyan kacag­tató. Megjegyzi: sokat szelídí­tettek a szövegen. Már nem olyan durva, nem olyan nyers és nem olyan bátor, mint ami­lyen először volt. Ámyaltabbak a szavak, finomabbak a megfo­galmazások. Mindent leírni úgysem szabad, véli. És persze elolvasni sem, teszi hozzá. „Mindig az járt a fejemben, mennyien fognak megsértődni, milyen balhé lesz ebből, kivel fogok összeveszni emiatt, kiről nem beszélek olyan szépen. Sokszor mondtam a Bárdos­nak: most elmesélek valamit, de ezt nem lehet leírni. Talán a többit, ami kimaradt, azt le le­het majd. Mert olyan a világ, amilyen, de nekem ez sem jobb, mint a régi. Ami persze egyálta­lán nem azt jelenti, hogy az oroszokat vagy a diktatúrát vá­gyom vissza. Netán a Kádár­korszakot. A frászt! De nekünk, akik ezt a szakmát űzik, talán jobb volt a puha diktatúra vége felé. Akkor előbbre, kiemeltebb helyzetben volt a kultúra, a film, a színház, az irodalom, a képző-, a fotó- és a táncmű­vészet. Valahogy mindegyik fontosabbnak tűnt. Hogy aztán most az a természetes, hogy már fontatlanabb, ezen lehet vitatkozni, és vitatkozom is so­kat emiatt. Másokkal is, meg magammal is. Főleg ebben a könyvben. Tény, hogy ’89-90 előtt valahogy jobb volt a mi helyzetünk. A tévéjátékok, a te­levíziózás aranykorát sírom vissza, azt az időszakot, amikor Szinetár Miklós volt a Magyar Televízió főrendezője. Amikor Kicsit intim, kicsit csa­ládi, színházon belüli, kicsit politikai a könyv, olyan oda- és kimondós. Ettől olyan jó. színészek játszottak, és rende­zők rendeztek, operatőrök fényképeztek. Amikor úgy né­zett ki, hogy a televízió alkal­mas a művészetre is. Ma való- ságshow-hősök, kriminaliszti- kus híradók, sportközvetítések vannak a tévében. Csak. Szinte csak. Tényleg ilyennek kell len­nie a modem televíziónak? Én jobban szerettem a régit. Ezért nosztalgiázom a könyvben is, hogy az milyen jó időszak volt.” Betegség után készültek a kötet interjúi, Kern András be­tegsége után. Ezért került bele annyi fájdalom, depresszió, szomorúság. Kéri is Bárdost az elején: ne legyen ilyen, miköz­ben tudja, nemcsak a szerzőt, az olvasókat is ez érdekli. „Egy vidám, derűs ember nyilatkozhat, amennyit csak akar, senkit sem érdekel. Egy elnyomott, szerencsétlen, két­ségbeesett ember jajveszékelé­se sokkal izgalmasabb. Ezért került a könyvbe ennyi nyo­mott duma, amelynek a há­romnegyede most már nem is érvényes. Engem is más érde­kel már, mert más lett a hely­zet, és más kedvemben vagyok, nincs bennem annyi keserűség. Ez a világ persze továbbra sem tetszik. Sokkal jobban szeret­tem, amikor felkeltem, nyolcra mentem a szinkronstúdióba, aztán be a Vígbe próbálni, dél­után a rádióba felolvasni vala­mit, aztán vissza a színházba játszani, majd ismét a rádióba, és éjjel kettőkor haza lehetett menni. Az sokkal érdekesebb, színesebb, kedvesebb, szóra­koztatóbb világ volt. Ezért em­legetem annyit a múltat. Aki ezt félreérti, azt mondja: »Ez hülye! Ez kommunista! Azt akaija, hogy itt legyenek az oroszok.« Nem akarom. Egyébként akkor sem láttam egy oroszt sem, amikor itt vol­tak. Amikor elmentek, örö­mükben őijöngtek az emberek. Kérdezem én: most akkor jobb lett? Nem tudom. De ezt sem kellene leírni. Minek?” Életrajz? Portré? Pályakép? Korrajz? Ez is, az is remek tála­lásban. Képek is vannak hozzá. Andriska a mamával. Andris a papával. András a színpadon. Latinovits Zoltánnal, Benkő Gyulával, Darvas Ivánnal, Vár- konyi Zoltánnal, Garas Dezső­vel. Akkor már Kern. Popfeszti­vál, Kakukkfészek, Bűn és bűnhődés, A 22-es csapdája, Játszd újra, Sam! Pár fotó fil­mekből. Régi.idők focija, Sza­badíts meg a gonosztól, Ripa- csok, Sztracsatella. Jutkával, a feleségével itt, meg ott. Fölfalja az ember a könyvet. Bekebelezi. Az utolsó sorig a magáévá teszi. Szereti. PENGE A lét manierizmusa Van egy leszbikus lány, akit Szerb An(i)tának hív­nak, és történetesen Szerb Antal Száz vers című antoló­giájához készül utószót írni a novella főhősével duettben. Nem éppen egy hihető alap­helyzet, enyhén szólva is mesterkélt. Dunajcsik Má­tyás mégis az efféle kimódolt szerkesztéseket, alapsémá­kat, motívumtelítődéseket választja nagy előszeretettel kiindulási alapul: őt ugyanis épp a létezés manierizmusa érdekli, a természetes szép­séggel szembeállított mes­terséges szépség és annak megteremtése. Szerb Antal vagy Proust intellektuális esztétikaközpontú szemléle­te bukkan itt fel, ám sokkal közönségesebb nyelven, né­ha a modellekhez mérve szin­te kidolgozatlanul. Dunajcsik inkább megtervezi az egzoti­kus ékszert, mintsem hogy kivitelezné, saját kézzel megalkotná azt. Ennek a pró­zának többnyire nincs ne­hézkedése: nem ránt le a mélybe, bár szakadatlanul örvénylik és mindig eleven, szórakoztató. Itt mindenki művész vagy művészi hajla­mú, allűrökkel terhelt egyé­niség: ez a könyv talán nagy­részt éppen az allűrök ana­tómiája kíván lenni, az iro­dalmi kiszámíthatóságé. És ebben remek is. Balbec Beach is misztikus hellyé válik: a bennünk lakó időnként spleenes művész vágyott és leleplezett világa, ahol iszonytatóan bosszantó tud lenni, ha pl. a csak forró tejjel rendelt kávé helyett tejhabo­sat hoznak. Van a kötetben fi­lozofikus taxidermia-mű- vészet, fordulatos költői est, lektorálási kihívás, egy hal­dokló velencei meleg nagy­bácsiba reménytelenül sze­relmes narkós grófnő, egy meleg prostikat foglalkozta­tó pesti bordélyban kiszen­vedett apa, Proust itt találko­zik Freuddal (hol máshol, mint a párizsi Ritz különter­mében). És ott van Pozsony is, a Szlovák tangó című no­vellában, melynek egyik kulcsfiguráját hogy is hív­hatnánk másként, mint Pressburger Miklósnak. És itt van az érzelmes utazó, a hol camp, hol dandy szöveggene­rátor. A kérdés csak az, hogy képes-e rávenni bennünket arra, hogy elfogadjuk a szö­vegek premisszáit, és hajlan­dóak vagyunk-e belesétálni ebbe a mesterséges művész­világba, melyben kevés a húsvér alak, annál több a má­sok műveiből kilépő figura, és a pontos-gondos motívumhá­lózat. Ez a rávetítő és rávetülő struktúra hallatlanul izgal­mas, szellemes, ötletes tud lenni, pl. az Apám könyvtára elmegyógyintézeti ápoltjai az olvasás révén regényfigurák­ká válnak. Ez a reinkarnáció hallatlan energiákat képes mozgatni, s igazolni látszik azt a számomra ellenszen­vesnek induló tézist, misze­rint az irodalom „csapat­munka”. Tünetszerű gesztusról van itt szó: a szöveg konkrétan megelevenedik. Az én sze­mélyes kedvencem a Berlin alatt a föld című, Plinio Ávila berlini metrójegyekre rajzolt remek grafikáit kísérő elbe­szélés, mely egy halott met­róvezető filozófiáját és lét­bölcseletét tárja elénk az élet, a lét, a nyelv, a politika metróhálózatát beutazó utód, a fia szemszögéből. Dunajcsik Mátyás könyve, annak 13 novellája nem hagyja érintetlenül az olva­sót: a szerkesztés, a hideg­vérű logika iskolapéldái ezek a darabok, melyek végered­ményben a mesterség fé­nyes, tündökletes jó érzéssel eltöltő diadaláról szólnak. (Dunajcsik Mátyás, Bal­bec Beach. Tizenhárom tá­voli történet, Budapest, Libri, 2012.) Értékelés: •••••••' > > ) Alapiskolák, figyelem! CZ ___ _ jj| ^ _ m. SLOVAKIA ** ty Program a tudás közvetítésére - szórakoztató formában A következő munkafüzet 7. osztályos tanulók részére készül Téma: Katona József és Kölcsey Ferenc kora és munkássága A munkafüzetet és naponta az Új Szót a tanulók és az oktató pedagógusok a program időtartma alatt (2013. január 14.-február 15.) ingyen kapják. Amennyiben az Önök iskolája is szeretne bekapcsolódni a programba, kérjük az adatokat 2012. december 1 Ó ig küldjék el a marketing@ujszo.com címre. További információk a 02/59233266-os telefonszámon. Jelentkezési adatok Téma: Magyar irodalom Az iskola neve és címe: Telefon: ............................................ E-mail: A programba bekapcsolódó tanulók száma: A tantárgyat oktató pedagógusok száma: .............................................. Könyvének bemutatóján, a Vígszínházban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents