Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-27 / 273. szám, kedd

12 FUTBALLGYILKOSOK FOCITIPP ■ 2012. NOVEMBER 27. www.ujszo.com 14. fejezet (folytatás) Két nappal később Szórádi újabb jelét adta annak, hogy komolyan beszélt, amikor azzal fenyegető­zött, mostantól figyelni fogja a tanítványait. Kamerát szereltetett az öltözőbe. A játékosok azonnal kiszúrták az egyik sarokba felsze­relt kütyüt, ami ide-oda pásztázva leste, és vélhetően rögzítette, ami a helyiségben zajlik. Túl sok értelme persze nem volt az akciónak, hiszen ki az az ostoba, aki ezek után bármi olyat is tenne, éppen az öltözőben, ami kockázatos lenne, de elretten­tésnek mindenesetre tökéletesen megfelelt. Mostantól még fingani sem mert senki az öltözőben, nem­hogy bundáról beszélni. Szórádi paranoiája persze elké­pesztően káros volt. Az öltözőben hirtelen megváltozott a légkör, a játékosok sokkal bizalmadanabbak lettek, mint azelőtt, és meglazultak azok a baráti, haveri szálak, ame­lyek eddig jellemezték a csapatot. Mindenki gyanússá vált. Péter úgy érezte, ő a leggyanúsabb. Ebbe a nyomasztó gondolatba még job­ban belehergelte magát, amikor a csapatkapitány szólt neki, hogy beszélni szeretne vele.- Persze, üljünk be a büfébe - mondta erőltetett könnyedséggel Borosnak. Boros nem köntörfalazott, amikor leültek az asztalhoz. Nyílegyenesen nekiszegezte a kérdést:- Rád célzott Szórádi? Miattad van ez a szar? Péter felkészítette magát jó előre. Sejtette, hogy ezt a kérdést meg­kapja, bár ilyen erős és nyílt kez­désre nem számított. Mindegy volt, nem zökkent ki. Csak úgy dőlt belőle a hazugság.- Nem. De szeremém tudni, kire vagy kikre gondolt.- Biztosan nem rád? - a csapatka­pitány tovább gyanakodott.- Miről beszélsz, ember? Mond­tam már, hogy nem! Hagyj békén ezzel a szarral! Legalább annyira ki­buktam, mint ő. Fogalmam sincs, hogy igaza van-e Szórádinak, de ha igen, és kiderül, hogy kik adják el a meccseket, azonnal feljelentem őket. Rohadjon meg az összes. Hallottam ezt-azt, hogy más csapa­toknál előfordulnak finesa mécs­esek, de nem hittem volna, hogy nálunk is ez megy. És még mindig nem hiszem. Szerinted bundázik valaki közülünk?- Hát, nézd, előfordultak érde­kes eredmények, szituációk. Nem mondom, hogy egyértelműek a jelek, de azt sem, hogy Szórádi meghibbant és rémeket lát. Emlék­szel, amikor Novák kihagyta azt a tizenegyest?- Persze. Azt hiszed, hogy... azt hiszed?- Hadd kérdezzek valamit: hová rúgta? Hová? Méterekkel mellé. Még most sem tudom felfogni. Ezt gyakorolja minden edzésen. Na, persze a védelem is összehozott egy-két nagyon gyanús gólt.- Kicsoda? Kire gondolsz?- Konkrétan senkire. Az egész vé­delemre. De ez maradjon köztünk. Nem kell, hogy még rosszabb legyen a helyzet, már így is patta­násig feszült mindenki. Senki nem bízik senkiben, én sem benned, te sem bennem. Borzalmas ez az egész. És az öreg ráadásul felszerel­teti ezt a kamerát is. Most mondd meg, mi lesz így, ezek után az öl­tözőben? Hogy húzzuk ki a szezon végéig? Ki fogunk esni. Ügy éljek, kiesünk. Vagy azért, mert néhány Benkő Gábor Futballgyilkosok (13. részi A magyar bundabotrány - pénz, drogok, prostik.. szarházi kiejt minket, vagy azért, mert morálisan széthullik a csapat. 15. fejezet Azon a héten se Carlo, se Drágán nem kereste őket. A történtek után nem bánták, hogy kaptak némi nyugalmat. Jókor jött, nem hiány­zott, hogy egy visszautasíthatadan ajánlat, ami esetükben többnyire néhány ezer euróbán öltött tes­tet, elbizonytalanítsa őket. Boros egyébként nem csupán Péterrel, hanem mindenkivel beszélt. No- vákkal is, de nála nem hozta szóba a tizenegyest. Mindazonáltal Szórádi, a kamera és Boros magánnyomo­zása megtette a hatását. Egy mo­rálisan szétesett, bizalmadan csapat egy paranoiás edzővel a kispadon várta a hétvégi bajnokit, aminek egy alapos, tiszta, korrekt verés lett a következménye. A kettő-nullával egy újabb szög került az edző már gyártás alatt lévő koporsójába. Szórádi egy szót sem szólt a meccs után, látszott rajta, kezd kicsúsz­ni a lába alól a talaj. Ha kereste is magában a mentségeket, a ka­paszkodót, nem találta, mert az ellenfél valósággal lefutballozta az együttesét ezen a napon, és külö­nösebb hibák sem kellettek, hogy megszerezze a győzelmet. Budapestre érve a négy srác úgy döntött, esze ágában sincs még ha­zamenni, inkább együtt maradnak, hogy kieresszék a gőzt. Mi tagadás, stresszes hét volt mögöttük, úgy érezték, jót fog tenni, ha kimoz­dulnak. Török vállalta, hogy aznap este nem issza magát hullarészegre, így a különítmény az ő BMW-jével indulhatott az éjszakába. Török már túl volt egy házasságon, elvált emberként nem voltak kötöttségei. Ügy élt, s úgy bulizott, mint egy állat. Kábítószert bármikor tudott szerezni. Voltak kapcsolatai. Per­sze, Budapesten bármelyik, szü­lei által elhanyagolt tinédzsernek megvannak a forrásai, ha droghoz akar jutni. Mégis, egy válogatott labdarúgó esetében ez nem annyira egyértelmű. Török a hűtőszekrényhez lépett, ki­nyitotta a fagyasztót, és kivett belőle egy csomagot. Metamfetaminnal, hétköznapibb nevén speeddel lepte meg a vendégeit. Kedves gesztus volt, annyi szent.- Ki kér egy utcát? - mutatott Török az asztalra kitett, celofánpa­pírba rejtett fehér porra. Péter nem lepődött meg, tudta, ebben a lakás­ban a drog előbb kerül az asztalra, mint egy tál mogyoró. O is kipró­bálta már a kábítószert, de Török rendszeres fogyasztó volt, vele ellentétben azt sem tudta megálla­pítani, hogy mi az, ami előtte van.- Mi ez a cucc? - kérdezte Péter.- Speed. Mindig van itthon, felélénkít, ennyi az egész. Nem kell tőle beszarni. Pár óra múlva kimegy a véredből. Mondjuk a vizeletben még egy hét után is ki­mutatható marad, de legfeljebb nem mész laborvizsgálatra néhány napig - vigyorgott Török, majd elővett a pénztárcájából egy Smart- kártyát, és gyakorlott mozdula­tokkal, igazságosan kiporciózott négy csík speedet. Ezután elővett egy húszezres bankjegyet, azt a le­hető legvékonyabbra összetekerte, mintha csak köpőcsövezni akart volna. Leült a székre, és egy gyors szippantással eltüntette a saját adagját. Szipogott még kettőt-hár- mat, megdörzsölte az orrlyukát, és átadta a húszezrest Nováknak. Novák után Váczi, végül Péter következett a sorban. Teljesen ter­mészetes volt, hogy mindannyian felszívnak egy-egy csíkot. Péter már régen nem akart kívülálló maradni, egyre inkább átvette azokat a szo­kásokat, amelyeket Töröktől vagy Váczitól lesett el. Közéjük akart tartozni, és mivel együtt adtak el egy rahedli mérkőzést, és már a drogot is együtt szívták, ehhez két­ség sem fért. Török - biztos, ami biztos - a ma­radék speedet szépen visszacsoma­golta a celofánba, és becsúsztatta a farmerzsebébe. Miközben még mindig az orrát dörzsölte, kiadta a jelszót: - Nyomás a Romkertbe! A Romkert akkoriban kedvelt tere­pük volt a futballistáknak. A fővá­rosi klubok játékosai gyakorta ösz- szefiitottak a budai alsó rakparton lévő szabadtéri szórakozóhelyen, és együtt lazítottak a fárasztó baj­nokik után. Élvezték, hogy sokan felismerik őket. Újpesti és fradista a legnagyobb egyetértésben koccin­tott a Bacardi-kólával, s az egyszer használatos instant csajok tették teljessé ezeket a bulikat, ahol a lá­nyok a feszítő focistákat, a focisták a pucsító lányokat stírölték. A fiúk remek hangulatban étkezte a Romkertbe. A metamfetamin megtette jótékony hatását, frissnek, élénknek érezték magukat, a dél­utáni vereség egyiküknek sem járt a fejében. Szórádi fenyegetőzése, az öltözőbe szerelt kamera, a csapat- kapitány kérdezősködése is olyan távolinak tűnt, mint egy Bajnokok Ligája-szereplés. Péterék kinéztek maguknak egy bárpultot, egy bázist, amit támaszt­hatnak majd az este folyamán. A tömegen nem kis áldozatok árán sikeresen átpréselték magukat, és elfoglalták állásaikat. Török rendelt egy üveg Finlandiát, és magának is kitöltött egy pohárral. Nem úgy állt neki az italozásnak, mint aki aznap még vezemi akar. Figyelmeztették, ne üsse ki magát, de ő elővett egy cigit, lazán rágyújtott, és legyintett. - Ha speed van bennem, akkor a vodka már nem árthat - vihogott. Még maradt valamennyi az üveg alján, amikor Váczi felhívta a fiúk figyelmét két lányra, akik néhány méterrel odébb beszélgettek. Fel­tűnően csinosak voltak, és bár a négy a kettőhöz nem volt éppen ideális arány, azért Novákot, akire ilyen esetekben lehetett számítani, elküldték intézkedni. O meg, mint egy vérbeli csatár, aki már bent jár a tizenhatoson, és nem akar ziccer­ben hibázni, se szó, se beszéd oda­ment a lányokhoz. A többiek mesz- sziről nézték, mi lesz ennek a vége. Péter izgult, csapattársa nehogy va­lami olyat tegyen vagy mondjon, ami lerombolja a megismerkedés esélyét, de néhány másodperccel később megnyugodott, mert látta, csapattársa hevesen magyaráz a lá­nyoknak. Nem lehetett rossz a du­mája, mert kisvártatva Novákkal az élen elindultak feléjük.- Bakker, ez idehozza őket. Látjá­tok, idehozza! - lelkendezett Váczi, és gyorsan bekapott egy mentolos rágót. A vörös, hosszú hajú, nagy mellű csaj ruházata méregdrága bun­kókról mesélt. Afféle kelet-európai fényűzésről. Az a fajta lány volt, akiben tízből tíz nő riválist lát, ha szembejön vele az utcán, de ha tör­ténetesen véleményt kell mondani róla, akkor tuti, hogy rosszmájúan leribancozza, beleköt a póthajába, és meggyőződéssel állítja, hogy az alkarján fityegő Louis Vuitton- táska egészen biztosan kamu. A másik viszont ártadan szépségnek tűnt. A haja barna, szép ívű szemöl­döke alatt hatalmas szempár csillo­gott. Talán a pohár pezsgőtől, amit az előbb még a kezében tartott, ki tudja. A sminkje diszkrét volt, szin­te hétköznapi. A kisugárzása mégis valósággal megbabonázta Pétert.- Szóval tényleg focisták vagytok? Az klassz - affektált Brigitta, a vörös bombázó, és hetykén végignézett a srácokon.- Aha - felelte Török, akinek az udvariasság nem volt az erőssége, és megengedte magának, hogy höl­gyek társaságában minimalizálja a kommunikációt.- És hol játszotok? A Real Mad­ridban? - kérdezte pimaszul Fanni, miközben csúfondáros mosollyal a barátnőjére pillantott. A kérdéséből Péter számára világossá vált, hogy a lány, akit kiszúrt magának, első­re nem esik hasra néhány NB I-es játékostól. Váczi válaszolt a kérdésre, de valami buta dicsekvéssel hozzátette, hogy ő a következő szezont talán már Ausztriában kezdi. Farmi ekkor vá- radanul Péterhez fordult. Tetszett neki a srác.- És te? Te is mész Ausztriába? - kérdezte.- Én? Nem, nem hiszem. Egy év még hátra van a szerződésemből, valószínűleg maradok Pesten - hadarta, mert zavarba jött. Hiába volt alapvetően magabiztos, ezúttal valahogy nem érezte magát nyereg­ben. A lány ezt tökéletesen érzékelte. És azt is észrevette, szinte azonnal, hogy tetszik a fiúnak. Élvezte a helyzetet, hogy kicsit játszhat, szó­rakozhat vele. Török megint fizetni akart egy kört, de a többiek nem engedték. Váczi gyorsan ki is használta a le­hetőséget, imponálni akart a csa­joknak, és fizetett mindkettőnek egy-egy Sex on the beach-koktélt. Péter úgy vette észre, hogy csapat­társai egyaránt a vörösre pályáz­nak, ez neki kapóra jött, mert így kényelmes tempóban flörtölhetett Fannival.- És te mivel foglalkozol? - jutott eszébe a lehető legkézenfekvőbb kérdés, amit már akkor szégyellt, amikor feltette.- Modell vagyok.- Modell? - húzta fel a szemöldö­két, pedig a lány adottságait látva ez nem volt meglepetés. - Miféle modell?- Fotózásokra járok, divatbemuta­tókra.- Ebből meg lehet élni?- Miért, a fociból meg lehet élni?- kérdezett vissza villámgyorsan Fanni. A hangjában megint volt va­lami szemtelenség, és ez kifejezetten tetszett Péternek, aki közben kez­dett feloldódni. Nem tudta, hogy a speed vagy a vodka hatását érzi-e, de kezdett önmaga lenni.- Nem panaszkodom - vonta meg a vállát. Eljátszott a gondolattal, hogy hatásvadász lesz, és megmu­tatja a zsebében lapuló köteg húsz­ezrest, de egy perccel később már örült, hogy nem tette meg.-TI nagyon különbözőek vagytok, ugye? - bökött a fejével Brigittára," aki már kifejezetten kihívóan visel­kedett a három fiúval. Jobb kezével hosszú fürtjeit csavargatta, miköz­ben szívószállal nagyot kortyolt a koktéljából, és feltűnően nagyokat pislogott.- Mások, igen. De attól még jó ba­rátnők vagyunk.- O mivel foglalkozik? - kérdezte Péter.- Ő? Kurva. (Folytatás a jövő héten!) A Fii ___,________ a DUNA International Könyvkiadó Kft. hozzájárulásával közöljük. Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden.

Next

/
Thumbnails
Contents