Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-27 / 273. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 27. Vélemény És háttér 5 A szélsőjobboldal, valamint egy regionális párt számára mutatkozik komoly felfutási esély Kitörési pontok Az utóbbi hónapok ese­ményeit figyelve nem kell különösebb bátorság ahhoz, hogy kijelentsük, a Smer támogatottságá­nak viszonylagos válto­zatlansága nem Robert Fico zseniális húzásai­nak köszönhető. TOKÁR GÉZA Sokkal inkább annak, hogy az ellenzék képtelen volt bármiféle működőképes alternatívát fel­mutatni a kormánypárttal szemben (ha eltekintünk attól, hogy ki számít egyáltalán ellen­zékinek manapság Szlovákiá­ban). Pedig éppenséggel létez­nek alternatívák, csak épp nem olyanok, amilyeneket az egy­mással marakodó jobboldali pártokláttatni szeretnének. A jobboldal helyzetének ér­dekessége abban rejlik, hogy a problémát a szereplők többsége felismerte és hirdeti, az ebből következő lépésekben azonban ellenérdekeltek: a jobboldal személyiségei elhasználódtak és klikkharcokat vívnak, továbbá a látszat ellenére nem akad kitö­résre alkalmas program sem. Utóbbi egyébként az előbbiből következik. Egy memorandum (SDKÚ, KDH, Híd) és két külön- utas program (Radoslav Pro- cházka Alfája és Dániel Lipšic programja) ugyanis nem szol­gáltat közös alapot semmire. A probléma forrása, hogy a je­lenlegi körülmények között a születő programok célja nem a választók megszólítása lehet, hanem egyfajta igazolása a poli­tikusok vezetői ambícióinak. A jobboldal reménybeli vezetői a „nagybetűs” megoldást lebeg­tetve próbálnak előnyre szert tenni riválisaikkal szemben, így a programok is a belharc, nem pedig a választók megszerzésé­nek az eszközei. Amíg a szemé­lyes viszonyok nem tisztázód­nak az érintett közegben - már­pedig legkorábban egy közös, ál­talánosan elfogadott elnökjelölt bemutatásakor lesz erre lehető­ség -, a jobboldal kimarad a játszmából. Ám addig régi és új szereplők is jelentkezhetnek a politikában, és megvan az a „piaci” rés is, ami egy komoly támogatottságnak örvendő párt alakításához kell: csak ez a rés éppen nem a klasszikus jobboldalon mutat­kozik. Ha volt politikai sikertörté­net az utóbbi pár hónapban, akkor azt önmagához képest a szélsőjobb, azaz a Szlovák Testvériség mutatta be. Marián Kodebáék sikeresen tematizál- ták a cigánykérdést és sajátítot­ták ki annak „megoldását”. A A jobboldalon született friss programok is a belharc eszközei, kidol­gozóik vezetői ambícióit hivatottak igazolni. radikálisok taktikai győzelmé­nek számítanak az utóbbi idők utcai tüntetései. Kodebáék egyelőre csak pár százas nagy­ságrendben, de kezdik megszó­lítani azokat az elkeseredett vá­lasztókat, akik csalódtak min­den politikusban és hiteles al­ternatívát látnak a radikálisok­ban. Más szóval: a Szlovák Testvériség annak az útnak az elején jár, amit Magyarorszá­gon a Jobbik 2006 és 2010 kö­zött befutott. A Szlovák Testvériség már az önszervezési folyamat kellős közepénél tart, de léteznek to­vábbi kiaknázatlan lehetőségek is. A gazdasági válság miatt tel­jesen leszakadó régiókban fo­lyamatosan megvan az igény egy, a S mernél jóval baloldalibb pártra, s még inkább így lesz Fi- cóék borítékolható kudarcai után. Ezt az űrt korábban a kommunisták töltötték be, s nincs örökösük. Végül, de nem utolsósorban a szlovák politika furcsasága, hogy az egyre mé­lyülő gazdasági különbségek és a keled régiók fokozatos lesza­kadása ellenére sem jött létre egy életképes, bevallottan regi­onális (negatív olvasatban: Po- zsony-ellenes) kezdeményezés. Kellő anyagi háttérrel és okos taktikával erre a témára ala­pozva is meglehetősen könnyen össze lehetne hozni egy parla­menti bejutásra jó eséllyel pá­lyázó pártot - Ivan Weiss, a 99 Százalék Mozgalom elnöke most sajnálhatja igazán, hogy idő előtt költötte el a millióit...- Ó, azok a régi szép idők, amikor még a sztrájkotokba lövethettem... (Peter Gossányi rajza) Egy független elnök mind az ország, mind a magyarság számára a legjobb variáció lenne Civil a pályán HORBULÁK ZSOLT A közélet legkevésbé átpoliti­zált intézményének a köztársa­sági elnök hivatalának kellene lennie, a pártok befolyása azon­ban vitathatatlan. Szlovákiában az a faramuci helyzet alakult ki, hogy a közvélemény számára a politikusok a legellenszenve­sebb közszereplők, bizonyos kérdésekben mégis megkerül- hetetienek. Párttámogatás nél­kül eddig még akkor sem sike­rült legalább formálisan függet­len jelöltnek elfoglalnia az ál­lamfői széket, amikor már köz- vetienül a nép választott. Andrej Kiska majdani indulásával ez ta­lánmegváltozhat. A politikai siker alfája és ómegája az ismertség. A válasz­tók elsősorban arcokat, ha úgy tetszik, celebeket választanak, nem pedig ideológiát képviselő személyeket. A választások előtt a pártok körülnéznek, mi­lyen médiaszemélyiséget - poli­tikust, tudóst, művészt - tud­nának megszólítani. Most for­dul elő először, hogy a civil szfé­rából érkező jelölt másfél évvel az elnökválasztás előtt a felmé­rések alapján megfelelő ismert­séggel rendelkezik. Persze a sikerhez ennél több kell. Ideális esetben, ami ná­lunk sajnos nemigen fordul elő, köztiszteletben álló személyi­ségnek kell lennie. Kiska a vad­privatizátorok országában egyedülálló tettet hajt végre, amikor vagyonának jelentős részét áldozza jótékonysági cé­lokra, miközben vállalkozását saját menedzseri tehetségének köszönhetően a semmiből épí­tette fel. Nemrég volt rá példa, hogy egy magánszférából ér­kezett menedzser az állam- igazgatásban sikeres legyen. Ľuboš Lopatka, aki korábban a párkányi papírgyár vezérigaz­gatója volt, a Szociális Biztosító pénzügyeit rázta gatyába. Az egészséges eredményszemlélet és a hatékonyságra való törek­vés az elnöki hivatalban is hasznos lehet. Amire azonban egy kam­pányban leginkább szükség van, az a pénz. Egy politikából érkező jelölt esetében a döntő tényező a párt holdudvarában található pénzügyi körök támo­gatási hajlandósága. Egy üzleti szektorból érkező jelölt, aki sa­ját forrásokkal is rendelkezik, kevésbé lenne kitéve a lobbis- táknak. Függetlenségére, pár- tokfelettiségére sokkal nagyobb lenne a garancia. Andrej Kiskát azért valószínűleg valamelyik párt is támogatni fogja, hiszen a politikai osztály ellenében nem lehet elnök. Mégis, az eddigi ta­pasztalatok alapján egy függet­len elnök mind az ország, mind pedig a magyarság számára a legj óbb variáció lenne. KOMMENTAR Lehull a Smer álarca NAGY ANDRÁS Van egy fiatal olasz szakos tanár barátom. Ponto­sabban volt tanár. Michal kerek 10 év tanítás és osztályfőnökség után döntött úgy, hogy otthagy­ja az oktatásügyet. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor párjával elmentek egy bankba hitelt kérvényezni, s kiderült, az ő fizetésével szinte semmilyen kölcsönre nem számíthat. Michalkét hónapja az egyik multicég pozsonyi székházában csoportveze­tő, több mint kétszeres fizetésért. Otapedagógussztrájkmár nem érte el. Tegnap délután, a sztrájk első napjának végén továbbra is az volt a helyzet, akormány nem hátrál egy tapodtat se. A minisz­terelnök, a pénzügyminiszter és az oktatási tárca vezetője is egybehangzóan az üres államkasszára, a nem túl rózsás gazda­sági eredményekre hivatkozott. Sőt, Peter Kažimír pénzügy- miniszter ennél is tovább ment, azt üzente a tanároknak, hogy fizetésemelés csak létszámleépítéssel összekötve lehetséges, azaz az iskolák teremtsék elő maguk a pénzt abéremelésre. Dušan Čaplovič oktatási miniszter pedig egy hétvégi inteijúba n büszkén magyarázta, hogy míg tavaly (ellenzékben) teljes mellszélességgel támogattákazorvosoksztrájkját és béreme­lési követelésüket, most a tanárokkal egyáltalán nem ért egyet. Čaplovič a paradoxont egyszerűen megmagyarázta: egy párt­nak kormánypozícióban sokkal felelősségteljesebben kell vi­selkednie, mint ellenzékben, hiszen a béremelés a mindenkori kormány és nem az ellenzék dolga. Különben is, az orvosok éle­tet mentenek, a tanárok meg „csak oktatnak” - üzente maga az oktatási miniszter. A Smer kormányzása kezdetén a korporativ modell bevezeté­sére törekedett, kihangsúlyozva, hogy baloldali pártként egyik legfontosabb partnere a szakszervezeti oldal lesz. Alig telt el fél év, és a szakszervezeti oldal egyik legerősebb csoportja, az isko­laügyi alkalmazottak fellázadtak. Ha a Smer most ellenzékben lenne, nyilvánvalóan a tanárok oldalán állna, sőt tovább her­gelné őket. Ám most egyedül kormányoz, és létezése óta elő­ször szembesül azzal a helyzettel, hogy nincs miből adni. A fele- lősségpedig csakis az övé, nincs koalíciós partner, nincs kire mutogatni, nincs mellébeszélés. A Smer minden valószínűség szerint ezen a héten fogja elveszíteni azt a baloldali (ál) arcát, melyet megalakulása óta eddig nagy sikerrel viselt. Ugyanis a lakosság egy komoly része eddig simán elhitte, hogy Ficóék az­tán mindig minden rászoruló csoportnak adnak. A tanárok helyzete valóban nehéz, a jelenlegi életpályamodell és az alacsony fizetés miatt nagyon kevés ügyes, talpraesett fia­tal pedagógus marad mega pályán. De szerintem a jelenlegi sztrájknak valahogy mégse az a tétje, hogy megemelik-e a taná­rokfizetését, hanem az, hogyalakosságmegérti-e:aSmernem tud semmivel sem többet, mint a többi párt. Robert Fico nem megváltó, csakegy egyszerű politikus. FIGYELŐ A(z alacsony) részvétel a fontos A Tagesspiegel német libe­rális lap a magyar választási eljárásról szóló törvény mó­dosításáról kifejti: a Fidesz „örökre be akarja betonozni az alig korlátozott hatalmát”. Arra a kérdésre, milyen célt szolgál a választási regisztrá­ció, „maga Orbán adta meg a választ” egy beszélgetésben az amerikai nagykövettel, amelyet nyilvánosságra ho­zott a Wikileaks. Kifejtette, hogy a Fidesz profitál az ala­csony választási részvételből. Ebből következően „a Fidesz nemcsak a részvételt akarja megnehezíteni”, hanem a po­litikai hirdetésekre vonatko­zó szabályozással a kam­pányban folyó vitát is. (MTI) „Nem nőnek való a mozdony” Levélben fordultak Orbán Viktorhoz a mozdonyvezetők egy nőknek induló mozdony­vezetői tanfolyam megakadá­lyozása érdekében. Szerintük ez férfiszakma, a női vezér ál­tal irányított MÁV viszont az esélyegyenlőséget hangsú­lyozza. A MÁV és a GYSEV ja­nuárban motorvonat-vezetői tanfolyamot indít, kifejezet- tennőknek. Erre 100-120mil- lió forintot szánnának, és 15 mozdonyvezetőnőt képezné- nekki. (hvg.hu) Orosz „prostitörvény” Törvénnyel védené a pros­tituáltak jogait a Jobb Ügy nevű, parlamenten kívüli orosz párt. Elnöke, Andrej Du- najev az Izvesztyijának el­mondta, már rég rendezni kel­lett volna az örömlányok helyzetét, akiket vagy bűnö­zők, vagy egyenesen rendőrök futtatnak. - Nem a prostituál­tak szolgáltatásához való hozzájutást akaijuk meg­könnyíteni, hanem felhívni a figyelmet, hogyezeketanőket rabszolgaként használják - magyarázta Dunajev. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents