Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-27 / 273. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 27. Vélemény És háttér 5 A szélsőjobboldal, valamint egy regionális párt számára mutatkozik komoly felfutási esély Kitörési pontok Az utóbbi hónapok eseményeit figyelve nem kell különösebb bátorság ahhoz, hogy kijelentsük, a Smer támogatottságának viszonylagos változatlansága nem Robert Fico zseniális húzásainak köszönhető. TOKÁR GÉZA Sokkal inkább annak, hogy az ellenzék képtelen volt bármiféle működőképes alternatívát felmutatni a kormánypárttal szemben (ha eltekintünk attól, hogy ki számít egyáltalán ellenzékinek manapság Szlovákiában). Pedig éppenséggel léteznek alternatívák, csak épp nem olyanok, amilyeneket az egymással marakodó jobboldali pártokláttatni szeretnének. A jobboldal helyzetének érdekessége abban rejlik, hogy a problémát a szereplők többsége felismerte és hirdeti, az ebből következő lépésekben azonban ellenérdekeltek: a jobboldal személyiségei elhasználódtak és klikkharcokat vívnak, továbbá a látszat ellenére nem akad kitörésre alkalmas program sem. Utóbbi egyébként az előbbiből következik. Egy memorandum (SDKÚ, KDH, Híd) és két külön- utas program (Radoslav Pro- cházka Alfája és Dániel Lipšic programja) ugyanis nem szolgáltat közös alapot semmire. A probléma forrása, hogy a jelenlegi körülmények között a születő programok célja nem a választók megszólítása lehet, hanem egyfajta igazolása a politikusok vezetői ambícióinak. A jobboldal reménybeli vezetői a „nagybetűs” megoldást lebegtetve próbálnak előnyre szert tenni riválisaikkal szemben, így a programok is a belharc, nem pedig a választók megszerzésének az eszközei. Amíg a személyes viszonyok nem tisztázódnak az érintett közegben - márpedig legkorábban egy közös, általánosan elfogadott elnökjelölt bemutatásakor lesz erre lehetőség -, a jobboldal kimarad a játszmából. Ám addig régi és új szereplők is jelentkezhetnek a politikában, és megvan az a „piaci” rés is, ami egy komoly támogatottságnak örvendő párt alakításához kell: csak ez a rés éppen nem a klasszikus jobboldalon mutatkozik. Ha volt politikai sikertörténet az utóbbi pár hónapban, akkor azt önmagához képest a szélsőjobb, azaz a Szlovák Testvériség mutatta be. Marián Kodebáék sikeresen tematizál- ták a cigánykérdést és sajátították ki annak „megoldását”. A A jobboldalon született friss programok is a belharc eszközei, kidolgozóik vezetői ambícióit hivatottak igazolni. radikálisok taktikai győzelmének számítanak az utóbbi idők utcai tüntetései. Kodebáék egyelőre csak pár százas nagyságrendben, de kezdik megszólítani azokat az elkeseredett választókat, akik csalódtak minden politikusban és hiteles alternatívát látnak a radikálisokban. Más szóval: a Szlovák Testvériség annak az útnak az elején jár, amit Magyarországon a Jobbik 2006 és 2010 között befutott. A Szlovák Testvériség már az önszervezési folyamat kellős közepénél tart, de léteznek további kiaknázatlan lehetőségek is. A gazdasági válság miatt teljesen leszakadó régiókban folyamatosan megvan az igény egy, a S mernél jóval baloldalibb pártra, s még inkább így lesz Fi- cóék borítékolható kudarcai után. Ezt az űrt korábban a kommunisták töltötték be, s nincs örökösük. Végül, de nem utolsósorban a szlovák politika furcsasága, hogy az egyre mélyülő gazdasági különbségek és a keled régiók fokozatos leszakadása ellenére sem jött létre egy életképes, bevallottan regionális (negatív olvasatban: Po- zsony-ellenes) kezdeményezés. Kellő anyagi háttérrel és okos taktikával erre a témára alapozva is meglehetősen könnyen össze lehetne hozni egy parlamenti bejutásra jó eséllyel pályázó pártot - Ivan Weiss, a 99 Százalék Mozgalom elnöke most sajnálhatja igazán, hogy idő előtt költötte el a millióit...- Ó, azok a régi szép idők, amikor még a sztrájkotokba lövethettem... (Peter Gossányi rajza) Egy független elnök mind az ország, mind a magyarság számára a legjobb variáció lenne Civil a pályán HORBULÁK ZSOLT A közélet legkevésbé átpolitizált intézményének a köztársasági elnök hivatalának kellene lennie, a pártok befolyása azonban vitathatatlan. Szlovákiában az a faramuci helyzet alakult ki, hogy a közvélemény számára a politikusok a legellenszenvesebb közszereplők, bizonyos kérdésekben mégis megkerül- hetetienek. Párttámogatás nélkül eddig még akkor sem sikerült legalább formálisan független jelöltnek elfoglalnia az államfői széket, amikor már köz- vetienül a nép választott. Andrej Kiska majdani indulásával ez talánmegváltozhat. A politikai siker alfája és ómegája az ismertség. A választók elsősorban arcokat, ha úgy tetszik, celebeket választanak, nem pedig ideológiát képviselő személyeket. A választások előtt a pártok körülnéznek, milyen médiaszemélyiséget - politikust, tudóst, művészt - tudnának megszólítani. Most fordul elő először, hogy a civil szférából érkező jelölt másfél évvel az elnökválasztás előtt a felmérések alapján megfelelő ismertséggel rendelkezik. Persze a sikerhez ennél több kell. Ideális esetben, ami nálunk sajnos nemigen fordul elő, köztiszteletben álló személyiségnek kell lennie. Kiska a vadprivatizátorok országában egyedülálló tettet hajt végre, amikor vagyonának jelentős részét áldozza jótékonysági célokra, miközben vállalkozását saját menedzseri tehetségének köszönhetően a semmiből építette fel. Nemrég volt rá példa, hogy egy magánszférából érkezett menedzser az állam- igazgatásban sikeres legyen. Ľuboš Lopatka, aki korábban a párkányi papírgyár vezérigazgatója volt, a Szociális Biztosító pénzügyeit rázta gatyába. Az egészséges eredményszemlélet és a hatékonyságra való törekvés az elnöki hivatalban is hasznos lehet. Amire azonban egy kampányban leginkább szükség van, az a pénz. Egy politikából érkező jelölt esetében a döntő tényező a párt holdudvarában található pénzügyi körök támogatási hajlandósága. Egy üzleti szektorból érkező jelölt, aki saját forrásokkal is rendelkezik, kevésbé lenne kitéve a lobbis- táknak. Függetlenségére, pár- tokfelettiségére sokkal nagyobb lenne a garancia. Andrej Kiskát azért valószínűleg valamelyik párt is támogatni fogja, hiszen a politikai osztály ellenében nem lehet elnök. Mégis, az eddigi tapasztalatok alapján egy független elnök mind az ország, mind pedig a magyarság számára a legj óbb variáció lenne. KOMMENTAR Lehull a Smer álarca NAGY ANDRÁS Van egy fiatal olasz szakos tanár barátom. Pontosabban volt tanár. Michal kerek 10 év tanítás és osztályfőnökség után döntött úgy, hogy otthagyja az oktatásügyet. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor párjával elmentek egy bankba hitelt kérvényezni, s kiderült, az ő fizetésével szinte semmilyen kölcsönre nem számíthat. Michalkét hónapja az egyik multicég pozsonyi székházában csoportvezető, több mint kétszeres fizetésért. Otapedagógussztrájkmár nem érte el. Tegnap délután, a sztrájk első napjának végén továbbra is az volt a helyzet, akormány nem hátrál egy tapodtat se. A miniszterelnök, a pénzügyminiszter és az oktatási tárca vezetője is egybehangzóan az üres államkasszára, a nem túl rózsás gazdasági eredményekre hivatkozott. Sőt, Peter Kažimír pénzügy- miniszter ennél is tovább ment, azt üzente a tanároknak, hogy fizetésemelés csak létszámleépítéssel összekötve lehetséges, azaz az iskolák teremtsék elő maguk a pénzt abéremelésre. Dušan Čaplovič oktatási miniszter pedig egy hétvégi inteijúba n büszkén magyarázta, hogy míg tavaly (ellenzékben) teljes mellszélességgel támogattákazorvosoksztrájkját és béremelési követelésüket, most a tanárokkal egyáltalán nem ért egyet. Čaplovič a paradoxont egyszerűen megmagyarázta: egy pártnak kormánypozícióban sokkal felelősségteljesebben kell viselkednie, mint ellenzékben, hiszen a béremelés a mindenkori kormány és nem az ellenzék dolga. Különben is, az orvosok életet mentenek, a tanárok meg „csak oktatnak” - üzente maga az oktatási miniszter. A Smer kormányzása kezdetén a korporativ modell bevezetésére törekedett, kihangsúlyozva, hogy baloldali pártként egyik legfontosabb partnere a szakszervezeti oldal lesz. Alig telt el fél év, és a szakszervezeti oldal egyik legerősebb csoportja, az iskolaügyi alkalmazottak fellázadtak. Ha a Smer most ellenzékben lenne, nyilvánvalóan a tanárok oldalán állna, sőt tovább hergelné őket. Ám most egyedül kormányoz, és létezése óta először szembesül azzal a helyzettel, hogy nincs miből adni. A fele- lősségpedig csakis az övé, nincs koalíciós partner, nincs kire mutogatni, nincs mellébeszélés. A Smer minden valószínűség szerint ezen a héten fogja elveszíteni azt a baloldali (ál) arcát, melyet megalakulása óta eddig nagy sikerrel viselt. Ugyanis a lakosság egy komoly része eddig simán elhitte, hogy Ficóék aztán mindig minden rászoruló csoportnak adnak. A tanárok helyzete valóban nehéz, a jelenlegi életpályamodell és az alacsony fizetés miatt nagyon kevés ügyes, talpraesett fiatal pedagógus marad mega pályán. De szerintem a jelenlegi sztrájknak valahogy mégse az a tétje, hogy megemelik-e a tanárokfizetését, hanem az, hogyalakosságmegérti-e:aSmernem tud semmivel sem többet, mint a többi párt. Robert Fico nem megváltó, csakegy egyszerű politikus. FIGYELŐ A(z alacsony) részvétel a fontos A Tagesspiegel német liberális lap a magyar választási eljárásról szóló törvény módosításáról kifejti: a Fidesz „örökre be akarja betonozni az alig korlátozott hatalmát”. Arra a kérdésre, milyen célt szolgál a választási regisztráció, „maga Orbán adta meg a választ” egy beszélgetésben az amerikai nagykövettel, amelyet nyilvánosságra hozott a Wikileaks. Kifejtette, hogy a Fidesz profitál az alacsony választási részvételből. Ebből következően „a Fidesz nemcsak a részvételt akarja megnehezíteni”, hanem a politikai hirdetésekre vonatkozó szabályozással a kampányban folyó vitát is. (MTI) „Nem nőnek való a mozdony” Levélben fordultak Orbán Viktorhoz a mozdonyvezetők egy nőknek induló mozdonyvezetői tanfolyam megakadályozása érdekében. Szerintük ez férfiszakma, a női vezér által irányított MÁV viszont az esélyegyenlőséget hangsúlyozza. A MÁV és a GYSEV januárban motorvonat-vezetői tanfolyamot indít, kifejezet- tennőknek. Erre 100-120mil- lió forintot szánnának, és 15 mozdonyvezetőnőt képezné- nekki. (hvg.hu) Orosz „prostitörvény” Törvénnyel védené a prostituáltak jogait a Jobb Ügy nevű, parlamenten kívüli orosz párt. Elnöke, Andrej Du- najev az Izvesztyijának elmondta, már rég rendezni kellett volna az örömlányok helyzetét, akiket vagy bűnözők, vagy egyenesen rendőrök futtatnak. - Nem a prostituáltak szolgáltatásához való hozzájutást akaijuk megkönnyíteni, hanem felhívni a figyelmet, hogyezeketanőket rabszolgaként használják - magyarázta Dunajev. (MTI)
