Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-02 / 253. szám, péntek
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 2. www.ujszo.com RÖVIDEN Deja vu klub Pozsony. A Pozsonyi Magyar Intézetben (Palisády 54.) november 6-án, kedden egy sokoldalú, színes egyéniséggel, Peter Lipával találkozhat a közönség. A legismertebb hazai dzsesszénekes várhatóan magyarul (is) válaszol a kérdésekre, ami csak azok számára lesz meglepő, akik nem tudják róla, hogy édesanyja Budapesten született. Lipa természetesen énekel néhány dalt a házigazda Deja vu zenekar kíséretében is. Kezdés 19 órakor, a belépés ezúttal is díjtalan, (juk) Letterman nézők nélkül New York. A Sandy hurrikán miatt a nagy amerikai tévés talk show-k menete is változott a héten. Jon Stewart és Stephen Colbert törölte a keddi felvételt, David Letterman pedig üres stúdióban, nézők nélkül vette fel az adást, amire még nem volt példa a show történetében. Letterman vendége, Denzel Washington a vihar miatt sárga esőkabátban vonult be a stúdióba. Csúsztak a film- és a televíziós premierek is, és Bruce Springsteen is elhalasztotta New York állambeli koncertjét. A filmes produkciók közül többek közt a Darren Aronofsky rendezésében, Russell Crowe főszereplésével készülő Noah munkálatai álltak le. Elhalasztották a Keira Knightley és Jude Law főszereplésével forgatott Anna Karenina díszbemutatóját is. A Broadway mellett a Carnegie Hall és a Lincoln Center is sötétben maradt, nem volt előadás a Radio City Hallban és a Metropolitan Operában sem. Utóbbi műsorán épp A vihar című Shakespeare-feldolgozás szerepelt volna Simon Keenlyside-dal a főszerepben. A Broadway League Industry szerint a színházak még azelőtt zárták be kapuikat, hogy a Sandy hurrikán lecsapott New Yorkra. (MT/juk) Digitalizálták Edison legkorábbi hangfelvételét Hangok az utókornak MTl-HÍR A zenei nagyhatalomnak számító Maliban a radikális iszlamisták betiltották a zenét Kuss legyen! Tinariwen, a harcos tuareg zenekar (Képarchívum) Washington. Digitalizálták Edison legkorábbi hangfelvételét. A mindössze 78 másodperces hanganyag 1878 júniusában készült St. Louisban Edison fonográfjának egyik bemutatóján. Szakértők szerint ez a legöregebb lejátszható felvétel, amelyen amerikai hang hallható, és egyben az első rögzített zenei előadás. A hanganyag egy 23 másodperces kornettszólóval kezdődik, majd egy férfihang ismételgeti két angol gyermekdal egy-egy sorát. A férfi kétszer is elneveti magát a felvételen, amikor bakizik a szövegben. A szakemberek szerint a fonográffal készített felvételekhez használt, és mindössze párszor lejátszható ónlemezek közül csupán néhány élte túl az elmúlt évtizedeket, és a megmaradt darabok közül mindössze kettőt lehet lejátszani: az egyik a schenectadyi múzeum, egy 1880-as felvétel pedig a Michi- ganben működő Henry Ford múzeum birtokában van. A schenectadyi intézmény egy connecticuti nőtől kapta az ónlemezt még 1978-ban, az Edison támogatásával létrehozott General Electric Co. vállalat alapításának 100 évfordulóját ünneplő kiállítása számára. A múzeum kurátoraidén nyáron vitte el az ónlemezt a kaliforniai Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriumba, amelynek kutatói az elmúlt években sikeresen digitalizáltak korai hangfelvételeket. Az 1878-as felvétel helyreállításával a hangrögzítés történelmének meghatározó láncszemét sikerült megőrizni. Ez a felvétel jelenti Edison első lépését azon erőfeszítései felé, hogy rögzítse a hangot és, ha csupán egyszeri, vagy kétszeri alkalommal is, de vissza is tudja játszani azt. Aki figyelemmel kíséri a jobb híján világzenének nevezett mozgalom fejlődését, bizonyára egyetért velem abban, hogy Mali igazi zenei nagyhatalom, számos nemzetközileg elismert előadóval. Ugyanolyan szerencsés égöv alatti ország zenei szempontból, mint Argentína, Kuba vagy Jamaika. Épp ezért nyugtalanítóak a hírek, amelyek a napokban érkeztek onnét. JUHÁSZ KATALIN A radikális iszlamisták március végén puccsal megdöntötték az elnök hatalmát, és ellenőrzésük alatt tartják az országot. Bevezették az iszlám jogrend, a saría szélsőséges változatát: a tolvajok kezét levágják, a házasságtörőket halálra kövezik, megkorbácsolják azokat, akiket dohányzáson vagy alkoholizáláson kapnak. És a napokban betiltották a zenét is. Nem véletlen, hogy ellenőrzni akarják a kultúrának eme rendkívül népszerű szegmensét. „A zene a mi olajunk, ásványkincsünk” - monta még régebben a világhírű Toumani Diabaté, az első olyan előadó, aki a „világzenének” köszönhetően lett ismert Európában. A másik mali világsztár, Salif Ke- ita, az albínó énekes, akit genetikai rendellenessége miatt az ország egyik része szentként tisztel, másik része kiátkozott, több kollégájával együtt Franciaországba költözött, mert megúnta a folyamatos szeká- lást. Néhány mali előadó ismertsége már túl is lépte a világzene kereteit: ilyen a vidám affopopot játszó vak házaspár, Amaszerdou és Mariam, a nagy nyugati fesztiválok kedvenc énekesnője, Rokia Traoré, illetve a „sivatagi blues” megalkotója, a Tinariwen zenekar. Velük kissé bővebben is érdemes foglalkozi, hiszen sikertörténetük szinte filmbe illő. Egy líbiai katonai bázison alakult a zenakar, felváltva használtak hangszereket és fegyvereket, sőt egy időben csak az összecsapások között, „szabad idejükben” zenéltek. Számos európai koncertet mondtak le azzal az indokkal, hogy a harcokban nagyobb szükség van rájuk, mint a színpadon. Zenéjükre a nyugati kritikusok ragasztották a „sivatagi blues” matricát, egyébként nem sok köze van a blueshoz, legalábbis ami a dallamvilágot illeti. Az ugyanis nem a blues-, hanem a pentaton skálára épül. Sötét tónusú, komor muzsika, de távolról sem szomorú, inkább valamiféle végtelenség érzetét keltő szikár lüktetés adja az alapot, amelyre az improvi- zatív, díszített-variált dallamok épülnek. A dalok szövegei pedig a függetlenségi törekvésekről szólnak. Ezért veszélyesek. Mivel Mali északi részén a tuare- gek sokáig önálló államért küzdöttek, ám végül ott is korábbi szövetségeseik, a radikális iszlamisták vették át a hatalmat, jelenleg a Tinariwen zenekar sem koncertezhet. (2008-ban volt szerencsém élőben is hallani őket, ezért tökéletesen megértem az iszlamistákat. Ez a zene ugyanis, - még szövegértés nélkül is - felforgató erejű, lehengerlő, magával ragadó). Másik személyes kedvencem, Habib Koité is megérdemel legalább egy bekezdést. A gitáros- énekes-dalszerző a kilencvenes évek óta ismert Európában és Amerikában. Érdekes, hogy miközben társadalmi, politikai gondokról is énekel, inkább szelíd, szép dalokba foglalja azokat, miközben az európai és amerikai zenében, például a rockban, a társadalmi problémákat kiveséző szövegeket általában dühös zenével kapcsolják össze. Habib Koité mindenféle stílust kipróbált, a dzsesszt és a rockot is, egy időben híres nyugati gitárosokat próbált utánozni. A Pink Floyd vagy a Genesis éppúgy hatott rá, mint a francia rock. Miután magába szívta a nyugati kultúrát, visszatért a gyökerekhez, és azóta szinte megállás nélkül turnézik Európában, népszerűsíti a mali zenét. Bár a „mali zene” meghatározás nem jelent semmit, hiszen az országban rengeteg különböző stílusú zenekar működik, általában európai menedzsment irányításával. Sokan közülük nemzetközi hírnévre tettek szert, de komly gondot jelentenek például a foghíjas szerzői jogok. Sok a kalózfelvétel, így könnyen megeshet, hogy egy jó nevű muzsikus csóróként tengeti életét. A leggazdagabbak eddig azok voltak, akik dicshimnuszokat zengnek egy-egy esküvő, temetés, születésnap alkalmából. A gazdag családok szerződtették őket, hogy énekeljék meg, milyen nagyszerű (volt) az egyik családtag, aztán adtak nekik egy Mercedest vagy egy házat. Ott annak továbbá a helyi muzsikusok, akik bárokban, klubokban játszanak. Gyakorlatilag őket hallgatja a mali ifjúság. A fővárosban, Bamakóban a tiltásig huszonnyolc rádiócsatorna működött, az országban pedig ki- lencvenhét. Ezek sugározták a helyi előadók felvételeit. Egyébként pedig mindenütt jelen volt a zene. Minden utcai árus pultján bömbölt egy kazettás magnó, minden sarkon táncoltak. És most mindez veszélybe került. Aszélőséges iszlamisták által ellenőrzött, Franciaország nagyságú területen most csend honol. A zenészek többsége elmenekült a térségből a szomszédos országokba. A legtöbb klub bezárt, koncerteket nem rendeznek. A menekült zenészeket mi is támogathatjuk a Songs For Desert Refugees című mali válogatáslemez megvásárlásával. Aki teheti, nézzen utána az interneten és rendelje meg, mert amellett, hogy jó ügyet szolgál, átfogó képet kap egy hallgatásra kényszerített ország gazdag zenei életéről. Egyelőre nem korlátozzák a Sixtus-kápolna látogatóinak számát, bár nem kizárt, hogy a freskó védelme érdekében hosszú távon rákényszerülnek erre Egy olasz kritikus „részeg hordának” nevezte a turistákat MTl-HÍR Róma. Jelenleg még nincs szükség arra, hogy korlátozzák Európa egyik legnépszerűbb idegenforgalmi látványossága, a Sixtus-kápolna látogatóinak számát, - közölte Antonio Pao- lucci, a Vatikáni Múzeumok igazgatója abból az apropóból, hogy pontosan 500 éve fejezte be Michelangelo a világhírű mennyezetfreskót. A terem a pápák magánkápolnája, itt tartják a konklávé- kat, a bíborosok pápaválasztó tanácskozásait. II. Gyula pápa 1512. október 31-én vecsemye keretében avatta fel a kápolnát, amelynek mennyezetfreskóján négy éven át dolgozott a mester. A félévezredes évforduló alkalmából XVI. Benedek pápa is vecsemyét tart szerda este a S ixtus-kápolnában. Az 540 négyzetméteres alkotás a világ legnagyobb egybefüggő freskója. Michelangelo a kilenc központi festményen Mózes első könyvének jeleneteit örökítette meg, köztük található a freskó legismertebb részlete, Ádám teremtése. A statisztikai adatok alapján a Sixtus-kápolna ma a világ leglátogatottabb helyisége. A kápolnába évente ötmilliónyian lépnek be, a nyári turistaszezonban naponta húszezren keresik fel. A világ leglátogatottabb helyisége (Képarchívum) Nagy vihart kavart a minap Pietro Citati olasz irodalomkritikus, aki az évforduló kapcsán az egyik nagy olasz napilapban közölt nyűt levelében élesen bírálta a turistákat, mert „részeg hordaként” viselkednek a szent helyen. Szerinte a látogatók komoly veszélyt jelentenek a műalkotásra, amelyet károsíthat a kilélegzett szén-dioxid és pára, a lábbelikkel behurcolt por, a nagy tömeg miatt megemelkedő hőmérséklet. Pietro Citati csak a legújabb a kritikusok sorában, akik azt követelik, hogy a Vatikán erőteljesen csökkentse a látogatók számát. Antonio Paolucci igazgató azonban kijelentette: sem a közeljövőben, sem középtávon nem csökkentik a látogatók számát, bár előfordulhat, hogy hosszú távon limitálni kényszerülnek a belépést. 1994-ben 14 évig tartó rekonstrukció eredményeként a kápolnát korszerű légkondicionáló, páramentesítő és porszűrő rendszerrel látták el, az elmúlt 18 évben azonban tovább nőtt a látogatottság, ami rendkívüli módon leterhelte a berendezéseket. A múzeumigazgató szerint egy „radikálisan innovatív” projektet dolgoztak ki a freskókat károsító tényezők kiiktatására, és a rendszer körülbelül egy éven belül kész lesz.