Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-03 / 254. szám, szombat

24 Szalon ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 3. www.ujszo.com SZALON-SZELET Egy férfi, aki ért a nők nyelvén Pszicho. Az utóbbi három hónapban - női beszélgeté­sek az élet kis és nagy dolga­iról - négyen szegezték ne­kem a kérdést: ismered, ol­vastad Feldmár Andrást? Feldmár valamit nagyon tud, nagyon ért. A nők nyel­vén biztosan. A Vancouver­ből Magyarországra vissza­tért, bevett iskolákhoz nem sorolható pszichoterapeuta könyveit (Szabadíts meg a Gonosztól!, Szégyen és sze­retet, Igazi vagy?, A tudatál­lapotok szivárványa) kézről kézre adják a lelki útmuta­tást, megerősítést keresők, előadásai mindenütt telt házat jelentenek. Idézet egy ma­gánbeszélgetésből: „Senkit sem akar beskatulyázni; nem akar meggyőzni, hogy amit érzel, tévedés. Segít, hogy ki­mondd a te életed alapvető igazságait. Ráadásul végtelenül természetesen beszél.” Feldmár András jövő hétvégén Du- naszerdahelyen vezet önismereti csoportot, vasárnap 17 órától pedig Végzet, sors, szabad akarat címmel tart elő­adást. Kíváncsian várjuk a személyes benyomást. (Duna- szerdahely, vmk, november 10-11.) Esti mint csirke, Esti mint magyar Könyv. Az Esti az egy név, amely ugyan már foglalt, de amely épp azt állítja incsel­kedve magáról, hogy ő üres, betöltendő, hogy még (min­dig még) meghatározatlan, légy a végtelen, mondja. Esti Kornél, jutott Esti Kornél Eszébe. Esti magyar volt a talpától a feje búbjáig, igaz, magyaron kicsit többet ér­tett, mint hazájában ekkor­tájt szokás volt. Esti Kornél talán egy karcsú zsidó bakfis. Vastag combú szobalány. Is­tenhez fohászkodó hal. Meg­erőszakolt csirke. Estibe minden belefér. Meglehet, Esti Koméit a kórházban elcserélték. Talán az sem véletlen, hogy Esti neve hasonlít egy nagy magyar arisztokrata család nevére. Esterházy Péter Estije lehet egy (és több) irodalmi ha­gyomány folytatása. Tisztelgés Kosztolányi előtt. Legalább ennyire az Esterházy-életmű továbbírása, egy emblematikus irodalmi figura önéletrajzi átértelmezése, bekebelezése. Ha­lálkönyv. Szövegkönyv. Hetvenhét történetben. Nincs más hátra: bízzuk magunkat az Esterházy-féle magyar elbeszélő nyelv sodrára. E. P.-ről egy idő után beszélni is csak esterhá- zyul lehet. (Esterházy Péter: Esti, Magvető) A jövő mitológiája DVD. A scifi-rajongók egy része az ufókat, a csúcs- technikát, az űrcsatákat sze­reti. Másik részének a műfaj tulajdonképpen - mitológia. Teremtők, emberfeletti hő­sök, esendő figurák, és per­sze az örök kérdés: honnan vagyunk, és mi végre? Az előbbiek néha fanyalognak, kiábrándulnak, részleteken lovagolnak. Az utóbbiak azonban hívők; nem tánto­rítja el őket a jogos kritika, a cselekmény helyenkénti su­tasága, az, hogy az idei év leginkább várt moziján, Ridley Scott Prometheusán helyen­ként sírva röhögött fel az ember. A hívők nagyobb összefüg­gésekben gondolkodnak. Hiszik, mert megígértetett, hogy lesz folytatás, hogy az Alien-filmek előzménye majdan triló­giává terebélyesedik. Amíg ez megtörténik, haza lehet vinni a DVD-t, elő lehet kapni a puha takarót és a chipset, és jókat lehet szorongani, hogy is van az, hogy saját teremtőink sze­mében megsemmisítendő genetikai selejt vagyunk. (Prome­theus, rendezte: Ridley Scott) Kiss József darabja, Az angyalok nem sírnak méltó tisztelgés az 1956-os forradalom emléke előtt Ne mondd, hogy nem történt meg Van egy játék. Ha jobban tetszik, pszichológiai teszt. Nem bonyolult, a lényege annyi, hogy mondanak nekünk egy szót, amire rá kell vág­nunk az első eszünkbe jutó gondolatot. Ezzel könnyen feltérképezhe­tek ismereteink, de akár a társadalomról alkotott képünk, értékrendünk is. A vizsgálat eredmé­nye egy adott fogalom kapcsán nagyban függ az egyén személyiségje­gyeitől, környezetétől, és így tovább. JANK0V1Č-1ZSÓ NÓRA Jó. Akkor most kérdezhetek? Kinek mi jut eszébe október 23-áról? Azt gondolom, oly korban élünk, amikor már nem feltét­lenül a forradalom napja, a sza­badságharc, esetleg a rendszer- váltás teszi igazán emlékezetes­sé huszonharmadikát, hanem hangsúlyosabb a munka- vagy iskolai szünet, még az is megle­het, hogy valaki meglenne az egész nélkül. Ha az ember még­is úgy dönt, hogy szeretne meg­emlékezni, gyakran olyan prog­ramok várják, ahol a politikai pártoké a főszerep, és úgy érez­hetjük, valahol elvész a lényeg. De szerencsére még ma is akad­nak olyan helyek, olyan esemé­nyek, ahol újra átélhetjük az ’56-os tavaszba forduló őszt Budapesten. Elég csak egy kis pinceszínházba elmennünk, például a Rumbách Sebestyén utca 9-be, ahol idén is színpadra került Kiss József darabja, Az angyalok nem sírnak. Az 1956-ról készült művek, legalábbis a nagyközönséghez eljutó munkák többsége hajla­mos cselekményében egy ka­raktert kiemelni, például Mans­feld Pétert, Nagy Imrét, vagy szinte dokumentarista jelleggel nyomon követni a jól ismert őszi eseményeket. Az angyalok nem sírnak ebben is - sok más szem­pontból is - párját ritkítja, hi­szen a történet fiktív, egy ÁVH-s tiszt lakásán játszódik. Mayer alezredes éppen elhagyni ké­szül otthonát (hogy szavával él­jek: a „csőcselékek” elől), ma­gára hagyva feleségét és elsőre cseppet sem szimpatikus lá­nyát. A dolog persze folytatód­hatna úgy is, hogy a szereplők csatlakoznak a forradalomhoz, vagy éppen menekülni szeret­nének, de nem ez történik. Nem ők mennek, hanem a szabad­ságharc érkezik hozzájuk, egyenesen a nappalijukba, két kamasz felkelő személyében, akik a tankokat készülnek meg­Az 1956-ról készült színpadi művek többsé­ge szinte dokumentaris­ta módon követi a jól ismert eseményeket. támadni. Annyi ’56-os felvéte­len látni, ahogy a nehézpáncé­losok végigpásztáznak a váro­son, vagy ahogyan az ifjú egye­temisták boldogan énekelnek az utcán. Kiss József még ennél is mélyebbet mutat. Beenged minket egy ablak függönye mö­gé, és máris kész a „helyzet­tragikum”. S ahogy a Főnix Tár­sulat az RS9-ben bebizonyította nekünk, nem kell fegyverropo­gás, hatalmas akciójelenet-so- rozat, sok effekt vagy művér ahhoz, hogy egy dráma igaz le­gyen. Átélhető. S ezt nevezzük művészetnek, ha még mindig követendőnek tekintjük a költő szavait: „Az igazat mondd, ne csak a valódit”. A történet karakterei meste­rien kidolgozottak, kezdve a ha­talmi pozícióban levő, de hat elemit végzett Mayer Ernővel, aki előszeretettel használja az „értve vagyok” szófordulatot, miközben nehezére esik az ikes igék és a többes szám használa­ta, egészen a két forradalmárig, akik Kosztolányi Sakkoztunk egyszer három nagydiákok című versének szereplőihez ha­sonlóan tényleg nagy gyerekek, nem sokat tudnak az életről. A halált sem értik. Puskával a ke­zükben. Helyette viccelődnek. Mindez csak játék volna? A történet igazi főszereplője mégis a lány, Ilona, aki magá­ban hordozza ’56 lényegét, hi­szen az ő lelkén söpör keresztül a forradalom, a szabadság és a szerelem. Ám ne higgyük, hogy a darab csak október 23-áról, november 4-éről vagy a gonosz ÁVH-sokról szól. Kiss József művében örök kérdéseket vet fel, amelyek után nehéz ítél­kezni. Újra eszünkbe juttathatja Sánta Ferenc Ötödik pecsétjét Mayer Ernő sorsa, aki a darab­ban felkiált: „Én csak azt tettem, amit mondtak! Engem megtap­soltak! (...) Nyilas voltam, ne­kem elég egy rossz mozdulat, és máris küldenek az akasztófára.” A színmű ismertebb változa­ta - Kiss József rendezésében ­Szolnokhoz köthető, az RS9 Bicskei Kiss László feldolgozá­sát játssza. Minimalistábban. Kevés a díszlet, kicsi a színpad, a nézőtér, mégis, a darab mind­ezek ellenére nem lehetne át- ütőbb, mert a lehetőségek töké­letesen igazodnak a dráma mondanivalójához. A látvány helyett ott van a kiváló színészi játék: Farkas Zoltáné, Várkonyi Tamásé vagy Boldizsár Tündéé, és a zene, Mahler V. szimfóniá­ja a kötelező Egmont-nyitány mellett. De mi a mondanivaló? Azt gondolom, hogy az egyik üze­net fellelhető a darab legegy­szerűbb, mégis legmélyebb mondatában, amit az egyik for­radalmár mond, a szabadság- harc leverését követően: „Gyö­nyörű volt. Gyönyörű, mert ak­kor hirtelen tavasz lett, mintha újra rügyezni kezdtek volna a fák, és igen, talán csak egy pil­lanat volt, de akkor is igaz.” Még ha utána egyszerre is hul­lott le az összes levél, megtör­tént. S ez talán ’56 igazi lénye­ge. Nem a pontos események, nem a bukás, hanem az, hogy az emberiség egy kis szelete, ha­csak egy pillanatra is, de túllé­pett önmagán, és megértette, hogy életük féltésén és e földi vi­lágon túl van még valami, ami­ért érdemes meghalni. S a darab végén az is kiderül, hogy kik gyülekeznek és kik sírnak a Si- on-hegy alatt. Komáromi Szalon a Mokkában, november 7-én, szerdán: így szerettek ők (Titkos történetek Csáth Gézától József Attilán át Pilinszky Jánosig - múzsákról, szeretőkről és a szerelem sokféle arcáról.) Időpont: 2012. november l, szerda, 18:00, Helyszín; Mokka kávézó, Megye utca (Župná) 11., Révkomárom. Az est vendége: Nyáry Krisztián irodalomtörténész Az est házigazdája: Gazdag József és Sánta Szilárd (Nyáry Krisztián így szerettek ők. Magyar irodalmi szerelmeskönyv című kötete a helyszínen megvásárolható és dedikáltatható.) Médiapartner: Új Szó f faceb00k.C0m/k0mar0miS2al0n SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com Jelenet a Főnix Társulat előadásából

Next

/
Thumbnails
Contents