Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-20 / 267. szám, kedd
12 FUTBALLGYILKOSOK FOCITIPP ■ 2012. NOVEMBER 20. www.ujszo.com Futballgyilkosok 112. részi A magyar buodabotrány - pénz, drogok, prostik.. 13. fejezet (folytatás) Három és fél millió forintnak nem olyan egyszerű megtalálni a helyét egy másfél szobás lakásban, na. Az őszi szezon vége felé, amikor az együttes már kizúgott a Ligakupából, a Magyar Kupából, és a bajnokságban is az alsóházban cövekelt, Péter számvetést készített. Két hónap alatt öt mérkőzést csaltak el, az utolsókat, kisebb összegekért már Novákkal együtt, és így keresett ennyit. Sok pénz volt ez, de még messze nem elég. Az idény végéig ugyan módszeres aknamunkájukkal amortizálták a csapatukat, viszont rendbe tette magát anyagilag. A fizetést ekkor is csak hébe-hóba kapta, de ez ekkor már a legkevésbé sem zavarta. Az euró átváltásával nem sokat bajlódtak. Török egyik haverjának a cégén keresztül intézték a dolgot. Muszáj volt egy bizonyos hányadot forintosítani, mert eu- róval jól el lehetett volna, mondjuk, Bécsben, de egy pesti Burger Kingben csak forinttal fizethetett. A bankszámlájára ugyanakkor nem akarta rátenni az összeget, így jobb híján otthon talált helyet a pénznek. Nem volt túl nagy a fantáziája e téren, a lehető legtipikusabb ötletek jutottak az eszébe. A lóvé nagyobb részét az ágyneműtartójába rejtette, a maradékot, hogy mindig elérhető legyen, egy üres teásdobozba gyömöszölte, amit bepakolt a konyhaszekrénybe, mindjárt a porcukor mögé. Háromszázezret pedig mindig magánál hordott. Zsebben.- Még hogy a pénznek nincs szaga - mondogatta. - Van neki. De még milyen! És ő imádta ezt a szagot. Annyira, hogy ekkorra már kialakult benne egyfajta perverz függőség is. Van, aki gyógyszerektől függ, más a nikotintól, a fröccstől vagy a lábfétisétől képtelen szabadulni. Péternek a pénz kellett. És a pénz szaga. Néhány hónap alatt hatalmasat fordult vele a világ. Már nem az az ártatlan kis focista volt, a vidéki srác, aki annak idején úgy döntött, hogy kombájn helyett inkább labdát vezet, és aki arról szőtt álmokat, hogy ha felnő, Maradonához fogják hasonlítani, de minimum a Plotár Gyulához. Tulajdonképpen ekkor már bűnöző volt. Egy gyökér, aki azzal szedett össze kisebb vagyont, hogy átverve csapattársait, edzőjét és a szurkolókat, direkt elveszíti a saját mérkőzéseit. Olykor-olykor még tudatosult benne mindez, s tán egy-egy pillanatra visszahőkölt, hogy hoppá, de aztán benyúlt a farmere zsebébe, megtapogatta a ropogós húszezreseket, és arra jutott, hogy minden oké. Leállni nem akart. Esze ágában sem volt. Most kezdett csak megjönni az étvágya. Törökkel, Váczival és a hozzájuk csapódó Novákkal már megbeszélték, hogy tavasszal magasabb fokozatra kapcsolnak. Valahol sajnálták, hogy két sorozatban már nem érdekeltek, hiszen így kevesebb lehetőségük adódott a bundázásra, de Drágán és Carlo megnyugtatta a társaságot, hogy adnak számukra melót a bajnokságban is. * * * A hír, miszerint összehangolt nemzetközi nyomozás indult Európa-szerte a futballt fertőző fogadási csalások felszámolására, nyugtalanságot szült Péterben. Korábban is úgy vélte, butaság figyelmen kívül hagyni a kockázatot, de végül mindig hagyta magát meggyőzni ennek az ellenkezőjéről. Most viszont nem kósza híresztelés jutott a fülébe, hanem ott állt fehéren-feketén az újságban, öles betűkkel, hogy „nyomoznak”. Ami még nagyobb aggodalommal töltötte el, az pedig az volt, hogy a baljóslatú cikkben esetleges magyarországi érintettségről is szó esett.- Na, baszd meg, csak ez hiányzott nekünk - dugta Török orra alá a Nemzeti Sport aznapi számát. Megvárta, amíg csapattársa az utolsó betűig elolvassa az írást, majd kérdőn ránézett. Török félrehúzta a száját, és a fejét csóválta.- Marhaság az egész - jelentette ki. - Ne foglalkozz ezzel. Minket ez nem érinthet. Nyomozás? Ugyan már. Péter nem hagyta ennyiben, pedzegette, hogy talán mégsem szabadna félvállról venni egy vizsgálatot, de Török el sem bizonytalanodott. Másnap viszont kiderült, ő sem aludt túl nyugodtan, mert Carlót és Dragant is felhívta telefonon. Kikérte a véleményüket, de mindannyian azon az állásponton voltak, hogy egy ilyen nyomozás, legyen bármennyire átfogó is, nem járhat eredménnyel.- Bizonyíthatatlan, és annyian részesülnek a haszonból, olykor zsaruk is, hogy senkinek nem érdeke felszámolni a bizniszt — ismételte szó szerint Török, milyen szöveggel hűtötte le Carlo. Váczi és Novák buzgón bólogattak, látszólag ők sem akarták elfogadni, hogy az első lépést igenis megtették a hatóságok. A következő hetekben nem érkeztek újabb hírek a nyomozásról. S mivel később is csak elvétve fordult ez elő, Péter is szép lassan nemtörődömmé vált. A csalásokat gátlástalanul folytatták. 14. fejezet Az utolsó őszi bajnoki után Ficzere meghívta a keretet egy vacsorára. Az éttermi számlát - csodák csodája - állta a klub, sőt az elnök azt is garantálta, hogy még az ünnepek előtt pénzt szerez, és azt azonnal a játékosoknak adja. Az váltott ki nagyobb ámulatot, hogy ezúttal betartotta, amit ígért. Amikor megjelent Péter számláján a pénz, meglepődött. Igaz, még mindig csupán a fele volt annak az összegnek, amivel a klub tartozott, de ez is több volt, mint a semmi. A legjobban mégis annak örült, hogy ha visszatér a téli szünetről, már nem kell annyira óvatosnak lennie a csapattársak előtt. Végre költhet magára, visszaadhatja anyjának a Suzukit, és átülhet egy jobb, pláne saját autóba. Egy használt Mercedes és egy Audi között hezitált, végül az utóbbi mellett döntött. A kereskedésben kézpénzzel fizetett, annyi nélkülözés után ez különösen bizsergető érzés volt. Anyját és apját kérte, jöjjenek fel Budapestre vonattal, hogy visz- szavigyék a Suzukit, és egyúttal elintézzék a karácsonyi bevásárlást. Szüleinek fogalmuk sem volt a valóságról, nem tudták az igazi okát annak, hogy fiuk mitől lett hirtelen ilyen jómódú, aki gond nélkül szór el több százezer forintot egyetlen délután alatt ajándékokra, és aki grátiszként egy kéthetes kenyai utazással lepi meg őket. Számukra bőven elég magyarázat volt, hogy egyszerre kapta meg többhavi fizetését, és ebből fütja most autóra, ruhákra, ékszerekre, utazásra. Péter viszont nem rajongott any- nyira a szállodákért, a tengerért. O nem akart elutazni, holott most megtehette volna, hogy felül az első repülőgépre, és meg sem áll mondjuk Kubáig. Lazíthatott volna ott is, lógatva a lábát egy karib-tengeri csónakban, szivarozó és mojitót keverő mulatt bulák társaságában. Neki tökéletesen megfelelt, hogy nyaranta lemegy a Balatonra, ahol lábtengózik a lengyel turistákkal, esetleg kibérel egy vizibiciklit, és a fedélzetén majszolja a tejfölös lángost. Télen pedig ott volt a műjég, vagy egy sült kolbász forralt borral a Vörösmarty téren. Ilyen értelemben kisstílű volt. Később viszont ő is megváltozott. De ennek egy lány, egy veszedelmes lány lett az oka, aki ekkor még nem jelent meg az életében. Felbukkanása persze elkerülhetetlen volt, amikor Péter amúgy nem létező pénztárcája már akkorára duzzadt, mint egy kiadós pizzázás után Kovács „Kovi” István gyomra. * * * Szórádi rájött. Netán csak sejtett valamit. Édes mindegy. A gyanú azon a tavaszon végérvényesen beköltözött a öltözőbe. Ott volt, ott ragadt, mint egy penészfolt a plafonon, amit az istennek sem lehet lepucolni. Hogy az edző esedeg észrevette a csalást, netán megsúgták neki, arról Pétereknek halványlila gőzük sem volt. Akkor már hét forduló lepör- gött a tavaszi szezonból, ebből négyet megcsináltak a fiúk. Látszólag minden simán ment, a legutóbbi, apró kis kettő-nullás vereség igazán nem volt feltűnő. Az meg, hogy az utolsó negyedórában esett mind a két gól, benne van a fütballban. Szórádi ellenben fürcsállta a dolgot. Lehet, hogy korábban is gyanakodott már, csak soha nem szólt, ám ezúttal a mérkőzés után érdekes nyilatkozatot adott. „Néhány játékosom a hajrára elfelejtett fütballozni. Egy-két ember egész egyszerűen nem azt csinálta a végén, amit kellett volna, s amire amúgy képes lenne” - mondta, és bár azt általában nem vette észre, hogy az ellenfél három vagy négy védővel játszik-e, de ezt most - Pétereknek kétsége sem volt - jól látta az öreg. Ugyanakkor az edzői véleménynek, amit másnap elolvastak az újságban, nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget. A meccs után Szórádi nem rontott neki a csapatnak, és célozgató nyilatkozatán kívül nem adta semmi jelét, hogy hamarosan bombát robbant. * * * Hétfőn aztán, amikor összegyűlt a csapat, habozás nélkül meggyújtotta a kanócot, és hagyta, hogy végigégjen.- Vannak az öltözőben olyanok, akik nem tesznek meg mindent a csapat céljaiért - kezdte, és feltette a lábát a pad szélére. A hokedli eltűnése óta ezt használta támasztékul, de higgadt hangja nyugodtan is olyannyira vészjósló volt, hogy most egyik játékosnak sem jutottak eszébe Szórádi heregolyói. - Vannak közöttünk olyanok, akik saját érdekeiket helyezik előtérbe, nem törődve azzal, hogy egy csapat, egy közösség tagjai, és azzal, hogy profi labdarúgóként kutya kötelességük lenne a pályán mindent megtenni a győzelemért. Péter gyomra görcsbe rándult. Szerette volna megfigyelni Török, Váczi és Novák arcát, de moccanni sem mert. Sejtelme sem volt, mi következik ezután, mit mond még Szórádi, megnevezi-e azokat, akikre eddig csak utalt, de imádkozott, hogy ez ne történjen meg.- Bizonyítékom nincs - folytatta, és ez a két szó most elég volt Péternek ahhoz, hogy némiképp megkönnyebbüljön, és a pulzusa visszaálljon a normálisra. - Hogy is lehetne? De hülye nem vagyok. És vak sem. Tudom, néhányan azt gondolják itt rólam, hogy alkal- madan vagyok edzőnek, tán még szertárosnak is. Egyesek utálják itt a pofámat. Leszarom. És leszarom azt is, hogy miért csinálják néhányan azt, amit. Hogy miért adják el a meccseinket. Azért, hogy engem kirúgassanak, vagy csak azért, hogy leakasszanak néhány miihót. Szórádi itt szünetet tartott. Körbenézett a játékosokon. Egytől egyig. Péter úgy érezte, hogy rajta elidőzött pár másodpercre az edző tekintete. Tudta, most véledenül sem hibázhat, és állnia kell, bármeddig is, ezt a hideg, nyomasztó pillantást.- Mostantól figyelni fogok - Szórádi nem hagyta abba. - Itt már a bőrömre megy a játék. Ha bárkit, ismédem, bárkit rajtakapok, hogy bundázik, azt a fülénél rángatom az elnökhöz, onnét pedig a rendőrségre. Világos?- Kurvára világos - gondolta magában Péter, miután az edző kiment az öltözőből, azzal, hogy várja a pályán a csapatot egy hajtós kis tréningre. * * * Török, Váczi, Novák és Péter aznap este kupaktanácskozást tartott. Fel sem vetődött, hogy máshol találkozzanak, mint Péternél. Ez már bevett szokásuk volt, a jó kis konyha, meg a nappali, ahol minden lényeges kérdést megbeszéltek, és gyakran a pénzt is itt adták át egymásnak. Most valamivel kényelmedenebb volt a helyzet annál, mint amikor száz- meg ötszáz eurósokat kellett igazságosan elosztani. Török, mint a banda legidősebb, és első számú tagja, most is amondó volt, hogy nem kell leállniuk.- Csak óvatosabbnak kell lennünk. Ennyi az egész - mondta.- Szórádi valamiből levette, hogy egy-két meccsünk nem volt tiszta a tavasszal. Csak erről van sejtése, mert akkor már ősszel vagy tavaly kiborította volna a bilit. Lehet, ez a legutóbbi meccs tűnt fel neki, vagy az a múltkori újságcikk ültetett bogarat a fülébe. Az is lehetséges, hogy inog alatta a kispad, hiszen nem állunk túl jól a tabellán, valljuk be. Bármikor kirúghatják, félti a helyét. Fene tudja. A lényeg, hogy gyanús lett a számára valami. De nem hiszem, hogy végleg le kellene állnunk. Srácok, nekem talán ez az utolsó évem a profik között. Amit lehet, azt még kiszedem a fociból. Váczi egyetértett vele. O azzal érvelt, hogy nyáron lejár a szerződése, amit nem szándékozik megújítani, és addig még pénzt akar gyűjteni. Továbbra is külföldre vágyott, ott már elég lenne neki a fizetés, de amíg itthon van, nem volt hajlandó leállni.- Egy frászt - jelentette ki, és ezzel a részéről lezártnak tekintette a dolgot. Novák feltette azonban a legfontosabb kérdést. Hogyan kell óvatosabban csalni?- Ügy, barátom, hogy nem fogadunk el mindenféle ajánlatot — vágta rá Török. - Csak abba megyünk bele, ami ésszerű. Mostantól nincs olyan, hogy a végén kapunk gólokat, vagy nyert helyzetből veszítünk. Beszélek a Dragannal meg a Carlóval. Majd elvállalunk nem túl látványos dolgokat. Például csinálunk egy kiállítást. Kevesebb benne a pénz, de néhány százezret fejenként azért össze tudunk kaparni. Megjegyzem, ha még néhány vereség becsúszik, Szórádi tényleg lapátra kerül, és akkor...- ... akkor kezdhetünk mindent elölről - fejezte be helyette a mondatot Péter, aki most szólalt meg először. A többiek helyeslőén bólogattak. (Folytatás a jövő héten!) A Futballgyilkosok-at a DUNA International Könyvkiadó Kft. hozzájárulásával közöljük. Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden.
