Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-16 / 265. szám, péntek

www.ujszo.com UJSZO 2012. NOVEMBER 16. Kultúra 9 Ushio Amagatsu együttese a világ legkülönbözőbb pontjain vendégszerepeit már, nálunk még nem A sokkoló perfekció Harmincöt évvel első ha­zai előadásuk óta a világ több mint hétszáz váro­sában lépett fel Ushio Amagatsu táncegyütte­se, a Sankai Juku. Nincs ismertebb butho csoport Japánban. De Japán ha­tárain túl sem. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ushio Amagatsu megfogal­mazása szerint a butho a gravi­tációval folytatott dialógus. A butho táncosok ugyanis mintha képesek lennének kiszakadni a föld vonzerejéből. Legyőzni lát­szanak a fizika törvényeit. Mint­ha nem is emberi, hanem túlvi- lági lények lennének. Mindeh­hez már csak annyit kell tudni: a buthónak az égvilágon semmi köze a hagyományos japán színházi műfajokhoz. A butho avantgárd lendületből fogant, s a huszadik század második felé­ben született, amikor a no szín­ház és a kabuki tradicionális formái már üresnek, sőt álsá­gosnak tűntek, amikor a háború utáni generációnak már valami új, valami igaz, szellemiségét tekintve valami telített kellett. A buthóról azt is mondják: az em­beritest szürrealizmusa. Ered ez a meghatározás nyilván abból is, hogy testnek és szemnek egy­aránt szokatlan, nehéz, izmokat és agytekervényeket egyszerre megmozgató tánc. Nem ismer semmiféle külső szabályt, itt mást jelent a ritmus, lenyűgöző a külső-belső harmónia, a gaz­dag lelki élményanyag. Ä butho nem hasonlítható semmihez. Első látásra: valami távoli, nagy hatással bíró, tu­dattágító gyönyörűség, ame­lyet ámulva csodál az ember. Annak, aki már behatóan isme­ri: a legizgalmasabb, a legerő­teljesebb, a legfelkavaróbb tánc (színház). A legkülönlege­sebb szellemi táplálék. Válasz a nyugat-európai kortárs táncra. Mérnöki pontossággal meg­komponált, a kinetikára fittyet hányó, lehengerlő mozgásvi­lág. Ezzel is elmondható min­den: születés, szerelem, szakí­tás, halál, atomrobbanás. Szí­nes és kifejező a butho nyelve (zete). Elektronikus ze­nével párosítva extra csoda. Ushio Amagatsu világhírű férfitársulatának best offja a Másolat. Rendkívüli előadás. Az elmúlt harmincöt év termé­séből kínálja a legfényesebb epizódokat. Micsoda tökéletes­ség! Hatvan perc perfekció. Semmi lehangoló, semmi erő­szak, semmi szex. A Sankai Ju­ku a hibátlanságával sokkolja nézőit, s azzal a robbanásig fe­szült érzelmi töltettel, amely a táncosok legapróbb mozdula­tából is olvasható. Itt nincsenek vad, „lekottázhatatlan” lépés­kombinációk, széles gesztusok, még a mimika is nullára szorul, hogy annál nagyobb súlya le­gyen a szigorú formának, a vegytiszta lírának, a koreográ­fia minden momentumának. Hat táncos siklik a színen olyan plasztikusan, olyan ele­ganciával és olyan természetes­séggel, mintha csak jégen sik- lanának hangtalanul. Felsőtes­tük mezítelen, földig érő, vajszínű szoknyájuk mintha csak a testük része lenne. Mennyi szépség, mennyi poéti­ka! Fehér kerámiaszobrok ele­venednek meg a szemünk láttá­ra, pajkos tavaszi szelek játsza­nak így illatos fehér lepedőkkel, mint Amagatsu táncosai a saját testükkel. Hat kopasz fej, sima felsőtest, elő-elővillanó, csu­pasz lábfejek. Bőrük fehérre festett, így a hasonlóság olyan erős köztük, hogy szinte össze­téveszthetőek. Fekete függöny előtt ez a hat életre kelt szobor hol csábító, hol távolságot tar­tó, hol isteni, hol állati, hol ör­dögi, hol angyali, hol a jót, hol a rosszat, hol a férfit, hol a nőt idézik meg. A kettősséget. A meghatározhatót és az eldönt- hetetlent. A káoszt és a rendet. A nemtelenséget és a kifino­multérzékiséget. Három mérleg látható a szí­nen. A magasból lógnak alá. Lisztkupacok is vannak a szín­pad különböző pontjain. Keleti filozófia, szabad gondolatok füzére, a kifürkészhetetlen lé­lek tükre. Itt bármi lemérhető. Az is, ami szemmel nem látható. Budapesten a Trafó közön­sége nyert velük nemrég párat­lan élményt. Keresztül-kasul járnak a világban, mindenütt hatalmas elismerés övezi útju­kat. Pozsonyba még nem jutot­tak el. Pedig van néhány ren­dezvény, ahol kijelölt helyük lehetne. Reménykedjünk, hogy lesz is, méghozzá nemsokára. Addig, amíg a tüzet őrizni tud­ják. Amíg a fehér por visszaszáll a testükre. Megjelent az Irodalmi Szemle novemberi száma Elsüllyedt magyar drámák LAPISMERTETŐ Gál Sándor 75. születésnapja kapcsán a költő, író életmű­vének pozicionálásához kínál támpontokat a lap novemberi száma. Gál Sándor munkássá­gáról Kulcsár Ferenc és Márkus Béla értekezik egy-egy írásban. Idén is új regénnyel jelentkezik Duba Gyula: Egy álfilozófus vallomásai című munkájának újabb fejezetével indul a szép- irodalmi anyag. Különleges műfajú Vörös István-mű: egy verses ifjúsági regény részlete következik, s Tóth László újabb filozofikus futamait is itt olvas­hatjuk. Vidnyánszky Gergely három rendhagyó „pomóverse” után a legfiatalabb generáció költőinek egyik legfigyelemre- méltóbbika, Sipos Janka jelent­kezik két alkotással (két kedv­csináló sor: „mint formanyom­tatványt, kitölt / s teljessé tesz pár szavad, mondatod”). Szászi Zoltán Zimankó és a Város Szí­ve című regényrészletében egy krúdys világba kalauzol el. A lapszámban indul Száz Pál so­rozata elsüllyedt magyar drá­mákról, amelyben a rene­szánsztól a 20. századig olyan drámák után kutat, „melyek­nek nincs vagy alig van nyo­muk a kulturális emlékezet­ben”. A sorozat első része Sze­gedi Lőrinc Teophania című, 1575-ben megjelent darabjával foglalkozik. A lapban Markó Béla Boldog Sziszüphosz című verseskötetéről (Demény Péter tollából), Vörös István Keresz­telés özönvízzel című regényé­ről (Benyovszky Krisztiántól) és a Száz Pál rendezte Az ab­lakmosó című színielőadásról (Vécsei Annától) olvashatók kritikák, (szalzo) Nádas fotói Zugban, Kertész kéziratai Berlinben Életművek emigrációban? ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Budapest/Zug/Berlin. A zugi Kunsthausnak adomá­nyozza fotográfusi életművét Nádas Péter, aki évek óta szoros együttműködést folytat a svájci kortárs művészeti múzeummal. A 70 éves magyar író, aki fotóri­porterként kezdte pályafutását, az intézménynek ajándékoz több mint 600 fotót. A svájci múzeumban november 25-ig tart nyitva Az írás sötétkamrája című, Nádas Péter írói és foto­gráfusi munkásságát, valamint az őt inspiráló magyar alkotó­kat bemutató kiállítás, amely szeptember 1-jén nyílt meg. A tárlaton mintegy 150 fotó sze­repel Nádastól, valamint fil­mek, kéziratok, könyvek, archív anyagok és hangfelvételek. Sa­ját munkái mellett az író több mint hatvan magyar művész kétszáz alkotásán keresztül műveinek művészet- és kultúr­történeti összefüggéseit is be­mutatja. A napokban Kertész Imre is bejelentette: a Berlini Művé­szeti Akadémián helyezte el életműve mintegy 35 ezer ol­dalnyi iratanyagát. A Der Spie­gelnek nyilatkozva úgy fogal­mazott: „Úgy érzem, itt jobban megértenek, mint a hazámban, Magyarországon. Ott a legna­gyobb jóakarattal sem lehetne úgy megőrizni az anyagot, mint Berlinben, ahol évek óta élek.” Megjegyezte, a sors útjai kifür- készhetetlenek, túlélte Ausch- witzot, most pedig Németor­szágban „mentik meg” munkás­ságát. A Kertész-archívumot tegnap nyitották meg a tudo­mányos kutatások előtt. Meg­található benne egyebek mel­lett a Sorstalanság, A kudarc, a Kaddis a meg nem született gyermekért és a K. dosszié című kötet, számos esszé és beszéd kézirata, az író naplói, továbbá levelezésénekjelentős része. A Berlinben élő Nobel-díjas magyar szerző azt is közölte: le­zárta irodalmi munkásságát, nem kíván többet írni. Mint mondta, Parkinson-kórja meg­nehezíti az alkotást, de nem ez a probléma. „Az életmű, amely oly szorosan kötődik a holoka­uszthoz, számomra lezárult. Ha sikerült, ha nem” - mondta Ker­tész Imre. (MTI,ú) RÖVIDEN Énekes-dalszerzők az NFG-ben Dunaszerdahely. Két nagyszerű fellépést élhetnek át hol­nap az NFG klubba látogatók. Elsőként Alone as I című szó­lóprojektjét mutatja be egy ifjú nyíregyházi énekes-dalszer­ző, Kővári Gábor. Az est második részében az orientális vi­lágba repítő dunaszerdahelyi E pluribus unum duó lép szín­padra. John the Sad (Ján Cinčura) közismert csallóközi ze­nész számtalan projektben vett részt, és zeneszerzőként ren­geteg dalt írt. Társával, Maggie-vel (Magdaléna Ševčíková) közösen jártak Isztambulban. Az út annyira megihlette őket, hogy hazatérvén, a török hagyományos dalokat alapul véve, orientális dalokat kezdtek írni. A koncertek 21 órakor kez­dődnek, a belépés ingyenes, (k) VII. Őszi írófesztivál A Szlovákiai Magyar írók Társasága idén is megrendezte az Őszi írófesztivált, amelyet ma tartanak Párkány és környéké­nek iskoláiban, könyvtáraiban, valamint a párkányi Vadas Thermal üdülőközpontban. A fesztivál író-olvasó találkozói­nak résztvevői: Aich Péter, Zirig Árpád, Balázs F. Attila, Csi- csay Alajos - Párkány (Ady Endre Gimnázium), Gyüre Lajos, Poór József - Szalka (magyar tanítási nyelvű alapiskola), T óth Elemér - Köbölkút (községi könyvtár), Párkány (városi könyvtár), Szászi Zoltán, Mizser Attila - Kéménd (Petőfi Sán­dor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola), Barak László, Vida Gergely - Muzsla (Endrődy János Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola), Z. Németh István, Juhász Katalin, Jakubecz Már­ta, Nagy Erika - Párkány (Ady Endre Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola). 18 órakor a Thermal Hotelben tartják az Arany Opus díj eredményhirdetését, egyben a díjátadást. A díjnyer­tes alkotást és a színvonalas pályamunkákat Tőzsér Árpád, Tóth László és Duba Gyula értékeli, (k) A vidéki és a határon túli színházakkal is számol Vidnyánszky is pályázik ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Budapest. A Nemzeti Szín­házat jelenleg vezető Alföldi Róbert mellett Vidnyánszky At­tila, a debreceni Csokonai Szín­ház igazgatója is megpályázza a Nemzeti igazgatói tisztségét. Alföldi pályázata elsősorban a jövő generáció színházi neve­lésére, a színház társadalmi fe­lelősségvállalására fókuszál. A direktor kiemelte: olyan szín­házat szeretne működtetni, amely a 21. századi színházi irányzatok lehetőségeit kihasz­nálva a nézőket is aktívan be­vonja a fontos társadalmi prob­lémák feldolgozásába. Úgy fo­galmazott, sikeresnek tekinti az elmúlt évek munkáját, továbbá bízik a döntéshozók szakmai hozzáállásában, ezért pályázik újra a színház vezetésére, a mél­tatlan támadások ellenére is. „Aki megnézi a programot, be­jön a színházba, látja, hogy nem igaz a vád, mely szerint egyfajta előadásokat játszunk, és csak egy szűk, egyféle filozófiai beál­lítottságú réteg látogatja a teátrumot” - hangsúlyozta Al­földi Róbert. Vidnyánszky Attila a pályá­zatával kapcsolatban úgy nyi­latkozott: a Nemzetit ténylege­sen a nemzet színházává sze­retné alakítani. Tervei között szerepel, hogy idővel a buda­pesti program egyharmadát a vidéki és a határon túli színhá­zak vendégjátéka adja, míg a társulat előadásai utaznának az országban. Jövőbeli munka­társként Eperjes Károlyt nevez­te meg, akire nemcsak színész­ként, hanem helyetteseként is számítana a Nemzeti élén. Vidnyánszky erős kihívója lehet a jobboldal által folyama­tosan gyalázott Alföldinek. Az aktuális kultúrpolitika által támogatott, kormánykörökkel is jó kapcsolatot ápoló rendező Kárpátaljáról származik, tagja volt annak a generációnak, amely a 90-es évek első felében a kijevi színművészeti főiskola magyar tagozatát elvégezve megalapította a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházat; az áldatlan körül­mények közepette is jelentős szakmai sikereket elért előadá­sokat hozott létre a társulattal. A pályázatot azért írta ki a kulturális tárca, mert Alföldi Róbert öt évre szóló igazgatói mandátuma a színházi évad vé­gén lejár. (MTI, as) A Nemzetit ténylegesen a nemzet színházává szeretné alakítani (MTI-felvétel) A kinetikára fittyet hányó, lehengerlő mozgásvilág...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents