Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-16 / 265. szám, péntek
www.ujszo.com UJSZO 2012. NOVEMBER 16. Közélet-hirdetés 3 Dusík Anikó: Mi nem tudatosítjuk, hogy a szerző alig kap honoráriumot, a felhasználó viszont a mű felhasználásával óriási profithoz juthat „Ne kérdőjelezzük meg a szerzői jogvédelmet” (Somogyi Tibor felvétele) Pénzt követelnek a kulturális rendezvények szervezőitől, és mindenkitől, aki nyilvános helyen használja a zenét. A hazai közvélemény háborog ajogvédő szervezet (SOZA) hozzáállásán. A sajtó egyoldalúan kezeli a témát, mindez pedig árt a szerzői jogvédelem ügyének, véli Dusík Anikó, a SOZA Ellenőrző Tanácsának elnöke. VERES ISTVÁN Miért került annyira negatív fénybe a SOZA az utóbbi időben? A szervezet a róla szóló törvény alapján védi a zenei szerzők jogait, tehát a szabályok világosak. Egyrészt a sajtó miatt. Amikor a médiák írnak a SOZA-ról, szeretik elfelejteni, hogy működik még egy sor más jogvédő szervezet, például a LITA, az OZIS vagy a Slovgram. A felmerülő problémák sok esetben őket is érintik. A másik ok, hogy a SOZA a popzenészeket is képviseli, és ők a legláthatóbbak a zenei életben. Jó lenne továbbá egy új törvény, amely pontosabban értelmezhető. Hogyan lehetne változtatni a SOZA társadalmi megítélésén? Többet kellene beszélni a szerzői jogokról. Az ugyanis mindenkinek evidens, hogy a boltban a kifliért fizetni kell. De nem a földműves áll a bolt bejáratánál, sem a pék, meg a malom tulajdonosa, hogy a vásárlótól elkérje a saját, valahány centnyi részesedését, hanem tudomásul veszik, hogy a struktúra így működik, az ő érdekükben is. A termelőhöz pedig, aki nélkül a kifli nem jöhetett volna létre, a saját részesedése valamilyen formában eljut. Ugyanezek a szabályok érvényesek a szellemi termékekre is. A jogvédő ráadásul nem működik ennyire üzletiesen, mert nem termel saját hasznot, csak azért von el pénzt, hogy apparátusát működtetni tudja. A kifliről viszont a pék, és a boltos is leveszi saját nyereségét. Vladimír Repčík, a SOZA nemrég lemondott elnöke azt írta, a szalagavatókért is fizetni kell, mert ott is szól a zene. Mire a kulturális minisztérium közbeszólt, hogy mégsem. Mi az igazság? Nálunk a szerzői jogi törvény pontosan nem definiálja, mi minősül nyilvános rendezvénynek. Ha a minisztérium úgy dönt, hogy a szalagavató nem az, akkor a SOZA-nak ezt el kell fogadnia, ugyanis a jogvédő működését a tárca engedélyezi. A 2014-15-re ígért új szerzői jogi törvény valószínűleg ezt a területet is konkretizálni fogja. Az én személyes véleményem, hogy az iskolák nevelői fúnkciót látnak el, nem biztos, hogy rendezvényeiket kell terhelni ilyen ületékekkel. Náluk a szervezésben a profit áttételes módon sem játszik szerepet, ellentétben például egy termék- vagy egy divatbemutatóval. A mostani törvény ezekről nem rendelkezik? Csak nagyon általánosan. Ez a jogszabály 2004-ből való, azóta új uniós normák jöttek. Jelenleg uniós szinten például egy olyan törvény készül, amely a szerzői jogok internetes védelmét érinti. Ezt majd szintén alkalmazni kell a szlovákjogrendben is. Egyébként a német jogvédő (GEMA) azt írja, hogy a zene bármilyen fel- használásáért, amely nem a magánszférában történik, pénzt lehet kérni. Mert ha kikerül a magánszférából, akkor az már nyilvános rendezvény. Ebben az értelmezésben a szalagavató sem lenne kivétel. Ehhez az emberek nincsenek hozzászokva. Ez csak nevelés kérdése. Németországban például nem is engedik fellépni a művészt, amíg nem adja le a nyomtatványt, amelyen szerepel az, hogy melyik szerző müyen művét használja fel. Hogyhogy ez náluk működik? Gondok ott is vannak. A német jogvédő, a GEMA egyik közgyűlésén megváltoztatták a kulcsot, amely szerint a kluboktól a pénzt kérik, mire a Berliner Zeitung cikksorozatban taglalta, hogyan likvidálja ez az intézkedés a klubkultúrát. A vége az lett, hogy leültek, és mindkét félnek elfogadható szabályokban egyeztek meg. Ha változás van valahol, az mindig tiltakozással jár. Ha a média a szerzőt próbálja védeni, az nagyon jó dolog. Végül is az újságírók is szerzők. De a legjobb az, amikor ezt felkészülten teszi, és nem a jogvédelem alapjait kérdőjelezi meg. Nálunk az utóbbi időben nem ez történik? Jó lett volna, ha leírják, hogy a szerzői jogi törvény a szalagavatók esetét sajnos nem definiálja pontosan. Nyilvános rendezvény a lakodalom is? Azért is kérhetnek pénzt? Nem. A gyakorlat néha abszurd helyzeteket produkál. Volt rá példa, hogy eljött Pozsonyba a Republic, a szervezőnek azt mondta, nem bánja, ha nem fizet a jogvédőnek. A SOZA viszont kérte a pénzt. Ha a Republicnak, illetve az ő számaikat író szerzőknek szerződése van a magyarországi jogvédővel, feltételezem, hogy az Artisjusszal, akkor az előadó nem zárhat ki tetszés szerint produkciót ebből a kollektív, nemzetközi jogvédelmi folyamatból. A szervezők néha csak azt látják, hogy mindenért fizetni kell. De ha kitöltik a nyomtatványt, amelyen szerepelnek az elhangzott dalok szerzői, akkor láthatják, hogy hova megy a pénz. Vagyis ezek a pénzutalások nemzetközi szinten is pontosan követhetők? Igen, a Republic pozsonyi koncertje után a SOZÄ átküldi a pénzt az Artisjusnak, és ők a saját szabályzatuk szerint juttatják el a szerzőnek. Hogyan -és mikor kapják meg ezt a szerzők? A jogvédő nem utalgatja kü- lön-külön azt a pár eurót vagy forintot, hanem egy képzeletbeli dobozba teszi. Az éves elszámolásnál pedig megjelenik, hogy volt egy Szlovákiai fellépés, és ebből ennyi meg ennyi jár. Ez működik fordítva is? A szerző számon kérhet egy bejelentetlen rendezvényt a jogvédőtől? Igen. Ilyenkor, ha a Republic példájánál maradunk, a magyar jogvédő megszólítja a szlovákot, ó megnézi, bejelentették-e a rendezvényt, és szabályosan volt-e minden feltüntetve. Minden befizetett pénz útja lekövethető? Részben igen, de vannak az úgynevezett nem azonosítható összegek. Egy vendéglátó egység például fizet a SOZA-nak, mert használják a zenét úgy, hogy szól a rádió. Az viszont nehéz megállapítani, hogy az év 365 napján mikor milyen zene szólt vagy nem szólt. Á rendezvényszervezők sem mindig tüntetik fel pontosan, mi hangzott el. Ilyenkor matematikai képletek lépnek érvénybe, és azok alapján kiszámolják, hova, kinek mennyi menjen. Ebben viszont már aligha talál valaki rendet. Még a világ legjobban működő jogvédői sem tudják száz százalékban nevesíteni a befolyt összegeket. Azok a szerzők viszont, akiknek az adott évben slágerük volt, többre számíthatnak. A matematikai modellek azért kellenek, mert például lehetetlen kivitelezni olyasmit, hogy 100 eurónyi befolyt összegből 1500 szerző részesedjen. Ilyenkor a szerzők pontokat is kapnak, amelyek beszámítanak az elosztásnál. Ha egy hazai szerző új számát elkezdik játszani a rádiók, év végén mekkora összegre számíthat a SOZA- tól? 5 euróra? 50-re? Ezt sajnos nem lehet ilyen egyszerűen kiszámolni. Attól is függ a dolog, hogy az adott rádiónak milyen szerződése van a jogvédővel. A jogvédő a sugárzásból eredő haszon egy bizonyos százalékát kapja meg. De ez utóbbi is évente változhat, ahogy sok esetben a SOZA és a médiák szerződései is. A kifizetési folyamatok egyéves lefolyá- súak. Mivel a SOZÁ egy viszonylag kis jogvédő, évente egyszer fizet, júniusban. Európában a legnagyobbak negyedévente szétosztják a befolyt pénzt. Csúszások a külföldről érkező jogdíjak esetében lehetnek, előfordulhat ugyanis, hogy nem utalják időben. A legegyszerűbb, ha valaki nagykoncertet ad, az ott a szervező által befizetett pénz ugyanis nem kerül matematikai képletbe, hanem megkapja a szerző vagy a szerzők. Persze ha van előzenekar, nekik is jár a befizetett összeg egy része. Legutóbb amiatt tiltakoztak, hogy a SOZA az eladott mobiltelefonok árából is részesedést kér, mivel azok is alkalmasak a zene lejátszására. Itt szintén arról van szó, hogy a SOZA szedi be azokat a pénzeket is, amelyek a többi jogvédő szervezetet illetik meg az eladott mobiltelefonok után. Épp idén márciusban fordult a SOZA a kulturális minisztériumhoz, hogy értelmezze a vonatkozó törvényt, vajon annak alapján kérhetik-e a jogvédők a pénzt az eladott mobiltelefonok és set top boxok után. És mi volt a minisztérium válasza? Hogy igen. Ebben egyébként nincs semmi új, itt van előttem egy lista, hogy a világban ez már hol mindenhol van így. Horvátországban, Franciaországban. Magyarországon, Olaszországban, Spanyolországban, Romániában, hogy csak a közelieket említsem. Akkor miért csak most jött elő ezzel a SOZA? A SOZA is nemzetközi ernyő- szervezetek tagja, éves konferenciák vannak, ahol a tagság kijelöli a működés irányát. A mobilok esetében ez egy új dolog, mert ez a technika az utóbbi időben nagyon gyorsan fejlődik, már tévét is lehet nézni mobilon. A videolejátszók például már kiszorulóban vannak, alig hoznak be ilyeneket, ugyanis elavultak. Amit eddig ezek forgalmazóitól szedett be a SOZA, az mára minimálisra csökkent. Vagyis a régebbi típusú készülékekért már hosszú évek óta fizetnek a forgalmazók, most pedig panaszkodnak, hogy a telefonok után is kell. Igen. De ez így normális, mert mindig mindenki panaszkodik. Ez egy természetes emberi tulajdonság. Milyen összegekről van szó ebben az esetben? Egy telefon esetében 0,09 eurótól 50 euróig terjedhet, maximum három százalékot jelent, kapacitástól függően. Mindig az importőr fizet, vagyis aki a készüléket először piacra dobja az országban. A SOZA mintha mégis magát a kultúrát veszélyeztetné azzal, hogy pénzt kér azoktól, akik sokszor önkéntes alapon csinálják, amit csinálnak. Nem szabad elfelejteni valamit. Nagyon humánus tett lenne elmenni a boltba, ételt lopni a szomszédban lakó éhező gyerekeknek, akiknek munkanélküliek vagy betegek a szülei. De a törvény előtt ez bűncselekmény. Ha nincs pénzem, nem megyek be a boltba. Mi nem tudatosítjuk, hogy a szerző alig kap megrendelői honoráriumot, a felhasználó viszont a szerző termékének felhasználásával óriási profithozjuthat. A jogvédelem gyakorlati alkalmazásával viszont gond van. De attól még nem szabad a szerzői jogvédelmet megkérdőjelezni. Azért, mert a gyerekemnek mandulagyulladása van, nem viszem vissza a kórházba, hogy nem kell, én nem ilyet akartam. Fontos a párbeszéd. A médiában néhány szerző panaszkodott, hogy külföldi koncertjéért nem kapott pénzt, bombázta levelekkel a SOZA-t, de nem tudja, hol tart az ügye. Az Ellenőrző Bizottság, amelynek az elnöke vagyok, éppen arra van, hogy felügyelje az apparátust is. A sajtóban említett esetek egyikében sem fordultak hozzánk a szerzők a részletek miatt, és az újságíróknak sem jutott eszébe, hogy megkérdezzék tőlünk. A panaszoknál utána tudunk nézni, mi a helyzet, például hogy a külföldi szervező esetleg nem fizetett, illetve milyen konkrét probléma van a háttérben, mondjuk rosszul megadott nevek vagy címek a bejelentőlapokon. Éz egy fontos és sérülékeny téma, amely nem érdemli meg, hogy egyoldalúan kezeljék. HAJ PÉNZÉRT 34 éves vagyok, és jól fizetett munkahelyem van. A hivatásomhoz azonban nagyon jó megjelenésre van szükségem. Az a problémám, hogy az utóbbi két évben nagyon hullik és ritkul a hajam. Félek, hogy emiatt elvesztem a munkahelyem. Kérem a tanácsukat, hol kaphatnék valóban jó minőségű készítményt ez ellen a kellemetlen probléma ellen. Z. Péter, Zólyom Hajhullás ellen nagyon hatásos és kipróbált szert árusít Szlovákiában a KVATROFIN s. r. o„ Skar- nidovská 1,909 01 Skalica, tel.: 034/664 74 35. A SALON TEXTURES nevű külföldi készítményt, amely 23 euróba (692 korona) kerül. Ez nagyon jutányos ár a termék kitűnő minőségére való tekintettel. A SALON TEXTURES megvásárolható közvetlenül a cég székhelyén, és már - a pontos használati utasítással együtt - utánvéttel is megrendelhető. MP120237
