Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-13 / 262. szám, kedd

12 TÉMA FOCITIPP ■ 2012, NOVEMBER 13. www.ujszo.com „Próbálok ember maradni” A magyar hajléktalan-futballválogatott októberben részt vett a mexikóvárosi világbajnokságon. A csapat szervezőjével és a játékosokkal a józsefvárosi Dankó utcában beszélgettünk.-w, u m fAWN ' * fíw. / - jjk. M inden harma­dik telek üres, a leláncolt vaska­puk előtt helyi arcok gyülekez­nek, pufidzsekiben ölelgetik egy­mást. Hosszú, szürke falak között, az utca közepén zöld homlok­zat, fénylő táblával, gyógyszertár. Nyugdíjas pár lép ki az ajtón, va­lamit kikerülnek a járdán, szorosan fogják egymás kezét. Csak el ne es­senek. De inkább az úttestet figye­lem, hol hiányzik belőle egy akkora macskakő, amelyikbe beleférne a kerék. Kikanyarodok a Magdolna utcából, ez már a Dankó, nyolca­dik kerület. Mindenütt emberek. Magányos őgyelgők, zavaros tekin­tettel. Egy kapualjban fiatal srácok gyülekeznek, az egyik bokszoló mozdulatokkal ijesztgeti a többi­eket. A túloldalon két kamaszlány tipeg szűk nadrágban, talán az ő kedvükért. A bolt előtt középkorú nők vegyes csoportja, cigányok, magyarok, hatan-nyolcan. Rögtön feltűnök nekik, még soha nem lát­tak erre. Nem tévednek, a Dankó utcában még soha nem jártam. Pe­dig a kilencedik kerületben nőttem fel, és évekig laktam a nyolcadikban is, de ez a Dankó és nem a Práter, nagy különbség. Ott felépült a Corvin-negyed, itt pedig van egy hajléktalanszálló. És itt található a magyar hajléktalan-futballváloga­tott központja. Őket keresem. Népkonyha és foci A csapatot az Oltalom Karitatív Egyesület működteti. A szervezet a Dankó utcai címen számtalan szolgáltatást üzemeltet, népkony­hát, nappali melegedőt, éjszakai szállást, de komplex egészségügyi ellátást, illetve jogi és pszicholó­giai segítségnyújtást is kaphatnak a rászorulók. Adnak a kultúrára is: a hajléktalanoknak van saját zenekaruk és utcalapjuk (Csillag­szálló). 2005 óta pedig futballcsa­patuk is. Az ötlet Rákos András fejéből pattant ki, aki a kezdetek óta irányítja a fociprojektet. Rákos András A kezdet nehéz volt, eleinte alig akadtak támogatók, a magyarorszá­gi multicégek nem szponzorálták a kezdeményezést, de hallgattak a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) vezetői és a futballklubok is. A magyar hajléktalanok kihívták egy mérkőzésre a Debrecen és a Fe­rencváros csapatát, de választ sem kaptak a levelükre. Másutt nem ez a helyzet. Az olasz hajléktalan-válo­gatott az AC Milan legendás edző­táborában, Milanellóban készül­hetett, az angol hajléktalanoknak pedig Sir Alex Ferguson is tartott néhány edzést - derült ki a kont­raszt a Rákos Andrással 2007-ben készített interjúnkból. Football for Hope Azóta öt év telt el, és a helyzet ren­geteget javult. ,A 2012-es évünk eddig a legjobb. A FIFA Football for Hope nevű mozgalmának a ke­retéből viszonylag szép támogatást kaptunk. Támogatott minket az MLSZ is, ez volt az első év, amikor Szikszay József Balogh Gyula a futballszövetség is hozzájárult a költségeinkhez. Elég jól elvoltunk. Minden eddiginél több edzést tudtunk tartani, elindítottuk a Fair Play Futball Road Show nevű rendezvénysorozatot is, valamint szerepeltünk két lengyelországi tor­nán, és pályára léptünk a mexikói hajléktalan-világbajnokságon is” - meséli Rákos András az egyesület irodájában. Hatan üljük körbe a nagy asztalt, Rákos Andráson kívül négy já­tékos is eljött, a székeken mezek Kissné Friss Eszter Bohó József száradnak, a szoba egyik sarkában fénymásoló, a másikban varró­gép. A futballisták közül ketten is a magyar címeres mezben jöttek. A fejlődést mutatja, hogy a vá­logatottnak immár profi edzője van. Nem is akárki: John Moses, aki játékosként szerepelt a Buda­pesti Honvédban, a libériái vá­logatottban pedig együtt játszott az aranylabdás George Weah-val. „Szakmailag és emberileg is felké­szült” - méltatja a B licenszes edzői képesítéssel rendelkező Mosest Rá­kos András. A libériái - a FIFA-pá- lyázatnak köszönhetően — fizetést is kap, de a helyzet még korántsem paradicsomi. Amikor az egyesület lányokat szeretett volna toborozni a csapatba, a hajléktalanszállókon kihelyezett plakátokat a legtöbb he­lyen leszedték vagy nem is engedték kifüggeszteni. „Maga a külföld” Edzőre egyébként szükség is van, hiszen a csapat komoly tétmecs- cseken lép pályára: a válogatott rendszeresen elindul a hivatalos hajléktalan-világbajnokságon. Az első vébére 2003-ban került sor, azóta minden évben megrendezik a tornát, amelynek egyik nagykövete Eric Cantona. A 2012-es világbaj­nokságra Mexikóban került sor 72 ország részvételével, ahol a magya­rok férfi és női csapatot is indítot­tak. A meccseket a Mexikóváros főterén felállított műfüves pályá­kon rendezték, speciális szabályok szerint (például: a meccsek kétszer hét percesek, a kapus mellett há­rom mezőnyjátékos lehet a pályán). A szervezők igyekeztek ünneppé varázsolni az eseményt, Mexikó­ban a körítés minden eddiginél profibbnak bizonyult. Az esemény főszponzora a Telmex nevű televí­ziós társaság volt, amely minden mérkőzésről összefoglalókat készí­tett, a férfi és a női döntőt pedig az egyik kereskedelmi tévécsatorna élőben közvetítette. S bár a vébén A magyar hajléktalanok kihívták egy w mérkőzésre a Debrecen és a Ferencváros csapatát, de választ sem kaptak a levelükre.

Next

/
Thumbnails
Contents