Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-13 / 262. szám, kedd
www.ujszo.com UJSZO 2012. NOVEMBER 13. Vélemény és háttér 7 A kormány mindkét forgatókönyve szerint a tanárok ellen fordul a közhangulat Fico és ellenségei A legnagyobb különbség Robert Fico első és második kormánya között az, hogy a miniszterelnök okulva a kudarcokból képes volt lemondani a folyamatos ellenségkeresésről, valamint a másokra való mutogatásról. TOKÁR GÉZA Viszont ha folytatódik a pedagógusokkal való huzavona, akkor érdekes módon a pedagógusok lehetnek az elsők, akik az első számú közellenség szerepébe kerülnek ebben a kormányzaticiklusban. A pedagógusok jelen állás szerint november 26-án sztrájkba lépnek - meghatározatlan időre. Legalább 10 százalékos fizetésemelést kémek, a kormány jelenlegi megnyilvánulásai szerint pedig aligha kapják meg harc nélkül. Az elmúlt hetekben egymás után nyilatkoztak az illetékesek. Szép sorban Dušan Čaplovič oktatásügyi miniszter, Peter Kažimír pénzügyminiszter, majd végül maga Fico is kijelentette, adnának ők szívesen többet is a tanároknak, de nem tudnak. Az 5 százalékos béremelés - a követelés fele - a maximum maximuma. A lehetséges végkifejlet kétféle lehet: a sztrájkkal fenyegetőző tanárok előbb-utóbb meghátrálnak a társadalmi nyomás hatására (jellemzően azon a ponton, amikor a szülők szembesülnek azzal, hogy nem tudnak mit kezdeni az otthon maradó gyerekekkel), vagy pedig a kormány enged a nyomásnak, és varázslatos módon pénzt talál ott, ahol nem is volt. Egy dolog közös mindkét forgató- könyvben: a pedagógustársadalom a kormány ellenségének szerepébe kényszerül, mert a megszorítások széleskörűen érvényesített filozófiája ellenére zsarolja a hatalmat. Az a közvélekedés alakul ki, hogy a tanárok összeszorított fogakkal kibírhatnának többet is, ugyanúgy, mint a többi állami alkalmazott. Első ránézésre ez akár vállalható forgatókönyv is lehetne a Smer számára, de ha Robert Fico valamit tanult első kormányzásából, az szemmel látA pedagógusok lehetnek azok, akik az első számú közellenség szerepébe kerülnek ebben a kormányzati ciklusban. hatóan az, hogy nem feltétlenül kell több ellenséget szerezni a szükségesnél. A Smer 2006 és 2010 között rengeteg csoportot sorolt a közellenség kategóriába: az ellenzéket, az újságírókat, a harmadik szektort, a nagyvállalatokat és bankokat, vagy akár a magyarokat. Meg is volt az eredmény: a Smer nyert helyzetből vesztette el a választásokat, úgy, hogy az ellenségkereső stratégia alakította ki azt a széles körű összefogást, melyre az akkori ellenzék támaszkodhatott. A második Fico-kormány ellenben ügyel arra, hogy csak egyeden csoport kerüljön az ellenség kategóriába. Ez pedig a jobboldali ellenzék, amely - a Smer értelmezése szerint - jelenlegi állapotában és megosztottságában még csak nem is méltó az „ellenfél” jelzőre, így foglalkozni sem érdemes vele. Valódi ellenség tehát nincs, még a bankok és nagyvállalatok elleni harcot is sikerült taktikusan, a gazdasági válsággal szembeni intézkedések ürügyén megvívni. Ezt az állapotot zavarná meg egy esetleges, eldurvuló következményekkel járó tanársztrájk. Akérdés az, hogy Fico, aki ennek tudatában van, hajlandó-e elmenni a nyílt konfliktusig a sztrájkkal fenyegetőző pedagógusokkal szemben.- Majd óra után számolunk (Peter Gossányi rajza) f u 1/ *-'■ A kormányok mindig mostohagyerekként kezelték a magyar vidékek gondjait Liberális gazdaságpolitika és kisebbségi lét HORBULÁK ZSOLT Bő két évtizeddel a rendszer- változás után, Szlovákia önállósodásának közelgő huszadik évfordulója, továbbá a tavalyi népszámlálások ránk vonatkozó eredményeinek kiértékelése óhatatlanul ösztönzi mélyebb elemzések elkészítését. A felmerülő kérdések között szerepel az is, hogy az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikája menynyire segítette a felvidéki magyarság megamaradását. A kérdés nagyon összetett. Aki úgy érzi, hogy mi magunk, de még a szlovák kormány is csak sodródott az eseményekkel, tulajdonképpen nem jár messze az igazságtól. A külső hatások valóban olyan mértékben befolyásolják az életünket, amire korábban soha sem volt példa. Ezt a választ igazolandó elég megnézni a kárpátaljai vagy erdélyi magyarok sorsát. Amit látunk, mindenütt kísértetiesen hasonló. A régi iparágak leépültek, a munkanélküliség megugrott. A kitörési pont a kisvállalkozások alapítása vagy valamelyik nyugat-európai országban való munkavállalás volt. Odahaza az igazi karrier minél magasabb pozíció egy multinacionális cégnél. A határon túli magyarság számbeli csökkenése mellett azonban mindenütt tapasztalható gazdasági térvesztése is. Ha a helyzetet Szlovákiában vizsgáljuk, hasonlóan borús képet látunk. A mindenkori szlovák (ukrán, román stb.) kormányok, magyar koalíciós partnerrel vagy anélkül, mindig mostohagyerekként kezelték a magyar vidékek gondjait. Amiben a rendszerváltozás után sokan reménykedtek, a gazdaságban sem következett be. A liberális politizálás más, mint a liberális gazdaságpolitika. A rideg gazdasági szempontok alapján ugyanis a magyar vidékek esetenként olyan élet- képtelen helyek, amelyeket nem támogatni kell, hanem elsorvasztani. Az alacsony ki- használtságú vasúti szárnyvonalak vagy a falusi kisiskolák költségvetési szempontból ráfizetésesek, és független gazdasági agytrösztök szerint bármiféle nacionalizmus nélkül leépítendők. A szlovákiai magyarságnak viszont éppen ezekre van szüksége. Egy vasúti vonal bezárása szlovák vidékeken is fájdalmasan érinti a lakosságot, de magyar vidéken ezenfelül segíti a lakosság identitásváltását. Ha tehát magyarlakta járás gazdasági helyzetével foglalkozunk, a nyers gazdasági törvények mögött oda kell figyelni a lakosság etnikai összetételére is. Egy magyar régió felzárkóztatása így olyan bonyolult kérdéssé válik, amit megértés és jó szándék nélkül aligha lehet sikeresen megoldani. KOMMENTAR Ha majd találkoznak NAGY ANDRÁS Aszlovák miniszterelnökkel közölt interjút egy német konzervatív napilap hétfőn, melyben Robert Fico kitért a szlovák-magyar viszonyra is. A kormányfő szerint jelenlegi kormánya összehasonlíthatatlan az előzővel, így Szlovákia és Magyarország viszonya is teljesen más, mint előző miniszterelnöksége idején volt. Fico a lapnak nyíltan beszélt azokról az ügyekről, amelyek szerinte a legközelebbi miniszterelnöki találkozón szóba kerülhetnek, illetve amelyekről a jövő év elején szakmai szintű tárgyalás kezdődhet. Bár két ország kapcsolatáról van szó, végül szinte mindig- érthető okoknál fogva - a szlovákiai magyarok- nállyukadnakki.Akettős állampolgárság, a komáromi egyetem, illetve a Beneš-dekrétumokkérdésétmaga a szlovák miniszterelnökjelölte meg. Ha először hallanánkFicótnyilatkozni, akármégtátva is maradhatna a szánk, akár még azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a Smer és főleg a kormányfő hirtelen a magyarok legnagyobb barátja lett, hiszen maga ajánlja a témákat. Ám tisztában kell lennünk azzal is, hogy ezen problémákmegoldá- sáhozvalójábannemvolnaszükségamagyar kormány közbenjárására. Ha a Smer valóban érdekelt lenne a megoldásban, elég volna megkérdeznie mondjuk a Hidat, mint a magyarokat képviselő parlamenti pártot, esetlegazMKP-t,vagymondjuka magyar civileket, hogy milyenelvárásaikvannakakormánnyal és az állammal szemben ezekben a témákban. Sőt, simán meg lehet kockáztatni, hogy a Smer vezetői pontosan tudják, mit is szeretnénk tőlük, méganüánszokatis ismerik, hogymileheta különbség az együttműködésre hajlandókés a radikálisabb magyarok véleménye között. Fico azzal, hogy maga hozta fel ezeket a témákat, talán Orbá- nék vitorlájából akarja kifogni a szelet- nem tudhatjuk pontosan. Ám abban szinte biztosak lehetünk, hogy túl sokat nem fognak engedni egyetlen kérdésben sem. A Smernem fogja hir- telen megváltoztatni az állampolgársági törvényt, hiszen semmi sem kényszeríti erre. Egyetlen releváns nemzetközi szervezet sem ítélte el a szlovák állampolgársági törvényt, s az alkotmánybíróság sem sieti el a döntést. A Beneš-dekrétumok kérdése Európában marginális téma, Magyarország egyetlen szövetségest sem képes találni hozzá. Akomáromi egyetem főiskolává való átminősítése pediginkábbszakmaikérdés. Ha egy miniszterelnöki szintű találkozón szóba kerülnekmajd ezekadolgok,svégülaszlovákkormány valamelyikben enged (én az egyetemet tippelném), Magyarországnak is engednie kell valamiben, mert a politika egy ilyen műfaj. Kíváncsian várom, vajon Orbánék mit adnak cserébe, mert legyünk őszinték, Magyarországjelenleg semmivel sem tudja a szlovákfelet elkápráztatni. Esetleg egy-két évre szóló, teljes szintű politikai békével. És ennek az esélye vajon mekkora? FIGYELŐ Antonescu: az RMDSZ nélkül Épphogy elkezdődött Romániában a hivatalos kampány, máris röpködnek a súlyos kijelentések, foggal-körömmel folyik a harc a vokso- kért. A jelenlegi kormánypárt (USL) számára a parlamenti helyek kétharmadának megszerzése a tét a december 9-i választásokon, hogy ne kelljen egyezkednie az RMDSZ- szel az alkotmánymódosításnál - hangsúlyozta Crin Antonescu, az USL társelnöke egy kampányakción. „Minden szavazatra szükségünk van, mert a tét már nem az, hogy lesz-e 50 százalékunk plusz egy szavazat: a tét a parlamenti helyek kétharmada. Szükségünk van minden voksra, hogy ne függjünk, mondjuk az RMDSZ-től, amely ki tudja, milyen követelésekkel állhat elő, és feltételekhez kötheti az alkotmánymódosítás támogatását” - tudósított a kolozsvári S zabadság című lap. Lebukott a gyógyszerlobbi A horvát államügyészség korrupció és szervezett bűnözés elleni irodája vesztegetés gyanújával őrizetbe vette a ludbregi Farmai gyógyszer- ipari cég egész horvátországi vezetőségét és 27 területi képviselőjét annak a legalább három hónapja tartó nyomozásnak az eredményeként, amelyet több száz háziorvosra is kiterjesztettek-jelentette a helyi média. A német Der- mapharm gyógyszeripari vállalathoz tartozó Farmai vezetőit azzal gyanúsítják, hogy kenőpénzt adtak háziorvosoknak, akik ezért cserébe a gyár készítményeit írták fel a betegeknek. A Slobodná Dalmacija napilap úgy tudja, az ügyben 350 orvos érintett, 50 ellen pedig büntetőfeljelentést is tesznek. Az ügyről a német kormányt is értesítik, ha a kihallgatások során kiderül, hogy a Dermapharmnak is tudomása volt a megvesztegetésekről. (MTI)
