Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-13 / 262. szám, kedd
www.ujszo.com UJSZO 2012. NOVEMBER 13. Közélet 3 A kisebbségi oktatásra, a kultúra és a hagyományok megőrzésére, valamint a magyar-szlovák feszültség féken tartására ügyelne Kiska aktív köztársasági elnök akar lenni Független jelöltként indul az elnökválasztáson, ám nem zárható ki, hogy néhány ellenzéki párt is beáll mögé. ATriangel és a Qu- atro áruhitelező cégek alapítójaként és tulajdonosaként lett milliomos. Cégeit 2005-ben eladta, megalapította a Jó Angyal polgári társulást, amely a súlyosan beteg gyerekeket és családjaikat segíti. Andrej Kiskával beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS Sikeres üzletemberként jótékonykodásra adta a fejét. Most belépne a politikába. Miért? Éppen a jótékonysági tevékenységemen keresztül jutottam ehhez a felismeréshez. Vállalatvezetőként is találkoztam társadalmi igazságtalansággal, bosszantott a bürokrácia vagy a korrupció, de mindez nem eredményezte azt, hogy a politikába kívántam volna lépni. Amikor viszont elindítottuk a Jó Angyalt, látnom kellett, mennyire katasztrofális állapotban van az egészségügy, milyen a korrupció. Volt olyan rákos kisfiú, akit addig nem akart megműteni az orvos, amíg meg nem kapja a baksist. Láttam, hogy az állam szociális hálóján óriási lyukak tátongnak, melyeken keresztül a mélybe zuhannak az emberek. Korábban is hívtak már a politikába, ám ezen élmények határása mondtam azt, hogy valamit tenni kell ezzel a rendszerrel. Kik hívták korábban? Ami nem titok: a 2010-es választások előtt Richard Sulik. Magas pártfunkciót ajánlott, s azt, hogy ha kormányra jutnak, egészségügyi miniszter lehetek. Megköszöntem a lehetőséget, de azt mondtam, én nem itt látom a helyemet a politikában. Miért? Az egészségügyért a legtöbbet egészségügyi miniszterként tehette volna, az államfőnek csak reprezentatív feladatai vannak. Az egyik dolog, hogy hogyan látom az elnök lehetőségeit. A másik dolog, hogy hogyan működik egy koalíciós kormány. A Radičová-kormányban is mindenki a saját filozófiáját és érdekeit védte. Ha megnézzük a volt koalíciós pártok programjait, az alap célkitűzésekből szinte semmit sem értek el. Mivel sok párt és sok érdek ütközött össze, és sokszor szinte lehetetlen volt kompromisszumra jutni. Egyrészt nem akartam semmilyen pártba sem belépni, kapcsolatot alakítani olyan emberekkel, akiket nem is ismerek. A másik dolog az elnöki út. Az államfő jogkörei adottak, ám erős mandátuma van, mivel a polgárok közvetlenül választják. Én ennek az erős mandátumnak a segítségével szeretnék rendszerszintű társadalmi változásokat elérni. Nem azért akarok oda menni, hogy fogadásokra járjak és külföldi politimeghallgatnám az illetékes minisztert és ezután mondanám el a véleményemet. De ma nem látom át annyira a helyzetet, hogy azt tudjam mondani, ez helyes, ez helytelen. Nem vagyok a kérdés szakértője. Volt vállalkozóként a politikát is pragmatikusan közelíti meg kusokkal levelezzek, hanem azért, hogy segítsek - másként ennek nincs értelme. Az elnök viszont legfeljebb apellálhat a kormányra. Képzelje el, hogy 2014-et írunk, megválasztják önt elnöknek, a Fico-kormány van hatalmon. Mit tenne? Magához hívja a kormányfőt vagy egy minisztert és elmondja neki, mit csináljon? Elnökként kerekasztalt hívnék össze a szakterület legjobb szakembereivel. Az egészségügyben ez főként orvosokból, külföldi tapasztalatokkal rendelkező orvosokból állna. Megvitatnánk a problémát, levonnánk a következtetéseket, eztán hívnám magamhoz a minisztert, megmutatva neki, mire jutottunk. Az eredményt a széles közvélemény elé tárnám, mivel az elnököt polgárok választják, nekik tartozik felelősséggel, az ő érdekeiket kell, hogy védje. Természetesen a kormány ignorálhatna, de ezután a történet az elnök természetes autoritásáról szólna. Elmondhatom: ezt találtuk, ezt javasoltuk, a kormány pedig így állt hozzá. Az elnök morális tükröt állíthat a kormány elé, egyfajta döntőbírónak kellene lennie. Ha csődöt mond a parlament, a kormány, akkor az államfő az utolsó független instancia, aki védelmébe veszi a polgárt. Nem utazgatnia kell és csendben megbújnia valahol, hanem harcolnia az emberekért. A mostani államfő Uyen „megbúvó” ember? Ivan Gašparovič egy párt államfője, ami nagyon szomorú. Eddig főként az egészségügy került szóba, korábbi interjúiban is főként ezzel a kérdéssel foglalkozott. Nem gondolja, hogy elnökjelöltként több témában kellene profilálódnia? Most dolgozom átfogó víziómon, ezt januárban mutatom majd be. Ennek legfontosabb eleme a gazdaság lesz, utána foglalkoznék csak a többi kérdéssel, beleértve az egészségügyet is. Vízióm egy magabiztos, szociálisan igazságos Szlovákia, amely minden egyes munkahelyet véd. Ön szerint melyek Szlovákia legnagyobb problémái, amelyekre egy elnöknek rá kellene mutatnia? Jelenleg a legnagyobb kihívásnak a gazdaságot tartom. Be kell indítani. Az autóipar még húz minket, de folyamatosan romlik Szlovákia versenyképessége, a vállalkozói környezet. A munkatörvénykönyvvel megkötjük a vállalkozók kezét, az adórendszert tovább rontjuk. A kormány populista módon olyan lépéseket tesz, amelyek megnehezítik az új munkahelyek létrehozását. Ez a legrosszabb, ami történhet. Elnökként ez lenne a prioritásom. Ha ezen kívül még három vagy öt fő problémát kellene mondania, mi lenne az? Korrupció, a hivatalnokok hozzá nem értése, a szociális támogatások rossz elosztása, a nem becsületes politikusok, az egészségügyben és az oktatásügyben fellelhető rendszerhibák. És a romakérdés? Szintén prioritásnak tartom. Rendszeresen látogatok roma telepeket, a Jó Angyal projekt részeként. Tapasztalataim szerint a szegregált romák 30 százaléka olyan, akivel nagyon nehéz valamit kezdeni, 30 százalék az, aki akar, a maradék 40 pedig a hangosabb csoportot követi. Nehéz téma, de egyre fontosabb. Válaszaiból úgy tűnik, a gazdasági kérdésekben a liberális megoldásokat preferálná. Nem teljesen. Az egykulcsos adó fantasztikusan sokat segített a gazdaságnak, de a jelenlegi helyzetben egy enyhe adóemelés segít. Gazdagabb emberként hajlandó vagyok nagyobb adót fizetni, mindaddig, amíg az adókat helyes célokra használják. Nekünk, gazdagabbaknak morális kötelességünk többet adni. Nagyon bánt, hogy a társadalmi olló egyre inkább szétnyílik, a gazdagabbak gazdagszanak, a szegények pedig még szegényebbek lesznek. Ha eltekintünk a gazdasági kérdésektől, ideológiailag hol található? Hiszek Istenben, hiszem azt, hogy ha valaki jót tesz, jót kap, hiszem, hogy az embereknek segíteniük kell egymásnak. Empátia, szeretet, megbocsátás - ezek alapján szoktam eljárni. Önön múlik, hogy ez alapján liberálisnak vagy minek lát. Megértem például, ha két férfi együtt akar élni, a regisztrált partnerséggel nem lenne gondom, ám hiszem, hogy a család férfi és nő kapcsolata, tehát a házasság intézményére, a gyereknevelésre ezt nem terjeszteném ki. (Tomáš Benedikovič felvétele) Független jelölt. Melyik pártokat akarja megszólítani? Egyiket sem. Őrülni fogok, ha valald támogatni fog, de mindig a saját lelkiismeretem szerint fogok eljárni. Bízik benne, hogy legyőzi Ficót? Igen. Robert Fico nagyon megosztja a társadalmat. Az, ahogyan vezeti az országot, egyre inkább megmutatkozik majd az eredményeken, és az ő csökkenő népszerűségén is. Harcolni kíván a magyarok szavazataiért is? Igen, ha elfogadják a gondolataimat. Hogyan? Magyarbarátaim, akikkel beszélgetni szoktam, három dolgot tartanak fontosnak: hogy gyerekeik magyarul tanulhassanak, hogy megőrizhessék kultúrájukat és hagyományaikat és hogy a politikusok ne okozzanak feszültséget a két nemzet között. Erre a három dologra figyelnék. Mit tenne, ha a magyar politikusok - a Hídból vagy az MKP-ból - elnökként az ön segítségét kérnék? Először is tudnom kellene, hogy konkrétan milyen ügyben várnak tőlem segítséget. Például most aktuális a magyarság fogyásának, asz- szimilációjának kérdése. Ennek apropóján egy közös alapdokumentum is született. Pontról pontra kellene menni. Ha például iskolaügyi kérdésben jönnének utánam, meghallgatnám őket, aztán Megérti egyébként, hogy a magyarok számára problémát jelent a fogyásuk? Sokszor olyan érzésem van, hogy az emberek a felmérésekben olyat állítanak, amit valamilyen okból úgy éreznek, hogy mondaniuk kellene. Mondok egy példát: ha a vallásra kérdeznek rá, sokszor az az emberek érzése, hogy azért, mert Szlovákiát keresztény országnak tartjuk, azt kell mondaniuk, hogy katolikusok, holott lehet, hogy az utóbbi 25 évben alig voltak templomban. A népszámlálások által kimutatott fogyás viszont tény. 1991-ben 567 ezer, tavaly 458 ezer magyart mutatott ki, ugyanolyan módszertannal. A magyar közösség ezt problémaként értékeli. És elgondolkodtak azon, ez miért van? Ha pedig rájövünk, hogy miért van, akkor el kell gondolkodni azon, hogy ez probléma-e. Probléma? Itt élünk, itt akarunk dolgozni, becsületesen élni, nem látom ezt konfliktust jelentő problémának. Végjük pl. a keresztények számának csökkenését. Ha eljönne utánam egy pap, hogy csökken a hívők száma, akkor azt mondanám neki, hogy úgy kell vezetnie az egyházát, hogy nőjön a hívők száma, hogy ne meneküljenek el önöktől. Ha én magyar lennék, és látnám, hogy probléma nélkül járhat a gyerekem magyar iskolába, kommunikálhatok magyarul, nem szól meg ezért senki sem stb. akkor lehet, hogy nem látnám ezt gondnak. Persze lehet, hogy rossz a látószögem, mivel nem vagyok a kisebbség tagja. Az okokat kell keresni és megnevezni őket. Egy példa. Ha egy ilyen elemzés után a magyarok az egyik alapproblémának azt látnák, hogy nincsenek magyar főiskolák, akkor azt várnám, hogy valaki eljöjjön utánam mint államfő után, s azt mondja: Kiska úr, gond van. A magyarok elszlovákosodnak, mert nincsenek magyar főiskoláink, mit tegyünk? Erre azt mondanám, rendben, hívjuk el az oktatásügyi miniszter, beszéljük arról, hogy miért nincsenek ilyen iskolák, mik lennének a pozitívumai, negatívumai. Egy csapatként leülnénk, figyelmesen követném a diskurzust, s döntőbíróként próbálnék meg eljárni. Visszatérve jelöltségére: van olyan jelölt, akinek fel- bukkannása esetén visszavonná jelölését? Nincs. Másrészt nem szeretném, ha megismétlődne a 2004-es helyzet. Akkor a jobboldali voksok sok jelölt között oszlottak meg, aminek az lett az eredménye, hogy a kisebbik rosszat választottuk elnöknek.
