Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-12 / 261. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 12. www.ujszo.com RÖVIDEN Samko Tálé, megrajzolva Pozsony. A Slovart kiadó gondozásában új, illusztrált ki­adásban jelenik meg Samko Tálé nagysikerű regénye, A te­mető könyve (Kniha o cintoríne). Daniela Kapitáňová (írói álnevén Samko Tálé) és Fero Jablonovský illusztrátor ked­den 18 órakor a Martinus könyvkereskedés pozsonyi, Szép­lak utcai áruházában mutatja be a kiadványt. A mentálisan sérült, Komárom utcáin guberáló Samko egyszerre lírai és groteszk történetfüzére először 2000-ben jelent meg Koló­nián Kertész Bagala kiadójánál, és az elmúlt évtized egyik legnagyobb szlovákiai könyvsikere lett. (SITA) Harcsa Veronika a Nemzetiben Budapest. Különleges helyszínen, a Nemzeti Szín­házban adja elő Harcsa Ve­ronika és zenekara tavaly megjelent lemezét, a 20. szá­zadi magyar költők megze­nésített verseit tartalmazó Lámpafényt november 19- én. Harcsa Veronika elmond­ta, hogy a Lámpafény-elő- adás valahol a színház és a koncert között van félúton, és a versek mellett prózai szövegeket is mond benne Kulka János a lemezen szereplő versek szerzői kapcsán. A Lámpafény nyolc 20. századi ma­gyar költő tizenegy versének megzenésítését tartalmazza, köztük van Weöres Sándor, József Attila, Kassák Lajos, Nemes Nagy Ágnes, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Karinthy Fri­gyes és Tóth Árpád. (MTI) A tatárjárás-trilógia bemutatója Dunaszerdahely. Benkó László legújabb, monumentális történelmi kalandregényét, a tatárjárás-trilógiát - azaz A végső tenger I-III. kötetét - mutatja be holnap 18 órakor a dunaszerdahelyi vmk kistermében a Családi Könyvklub. Benkő Lászlót jól ismeri a közönség, ő a szerzője a nagy sikerű honfoglalás-trilógiának is. Benkő szórakoztatva tanít, csak­nem 70 év történetén vezeti végig olvasóit, miközben bemu­tatja a korabeli Távol-Keletet és Európát, különös tekintettel Magyarországra, annak tragikus következményekkel járó belviszályáira... A tatárjárás-trilógia a magyar irodalomban eddig nem létező zsánert - a középkorkori történelmi kémre­gény műfaját - képviseli. A szerzővel Nagy Iván etnológus be­szélget. (ú) Sátrakban várták az Alkonyatot Los Angeles. Több mint másfélezer rajongó sáto­rozott a hétvégén Los An­geles belvárosában az Al­konyat című vámpírsoro­zat befejező epizódjának mai premierjére várva. A Staples Center környékét elborító sátrakat a film sztárjainak, Kristen Ste- wartnak, Robert Pattin- sonnak és Taylor Lautner- nek a fotói, valamint házi­lag készült poszterek dí­szítették. A sátorozók kö­zött akadnak, akik Nagy- Britanniából, Franciaor­szágból vagy Argentínából érkeztek, hogy saját szemükkel láthassák a díszbemutatóra érkező színészeket. A rajongók online jelentkezéssel kaptak lehetőséget arra, hogy a premier előtti három napot a Staples Center előtt sátorozva tölthessék. A várakozás alatt megtekinthették a korábbi epizódokat, és egyéb, a filmmel kapcsolatos programokat is kínáltak a szá­mukra. Az Alkonyat - Hajnalhasadás II. részét a magyar nézők november 15-étől láthatják a mozikban. (MTI/AP) Philip Roth letette a tollat New York. Philip Roth nem ír többet - a jelentős amerikai író, akit évek óta az irodalmi Nobel-díj várományosai között emlegetnek, egy hónapja egy francia lapnak adott interjújá­ban jelentette be, hogy befejezte. Mint fogalmazott: már ed­dig is túl sok időt áldozott az írásra, mára elmúlt a szenve­dély. Roth kivonulását az irodalomból a napokban kiadója, Houghton Mifflin is megerősítette. Elmondta: Roth 2010 óta nem adott le egyetlen oldalt sem, így az akkor megjelent, Nemezis című regénye vélhetően az életmű utolsó darabjá­nak tekintendő. A Portnoy-kór, az Amerikai pasztorál, a Kommunistához mentem feleségül és a Szégyenfolt szerzője 79 éves. (SITA, ú) '’"twilight“*“ freaking dawn ** • til «Ihm« 13 WI li.iCTž tt#*• ifelÄ * • (A ŕ TUE Az új blokk filmjein a néző nem fogja halálra röhögni magát - de talán hinni fog a jóban Mozival a depresszió ellen Pozsony. A14. Pozsonyi Nemzetközi Filmfeszti­vál idei újdonsága az Antidepresszívum elnevezésű szekció. A szemle első napján az első vetítések egyike­ként kaptunk egy anti- depresszánst: Doris Dör- rie német rendező Glück című drámáját. Soha rosszabb kezdetet. TALLÓS1 BÉLA Az Antidepresszívum szek­ciócím - a szemle rendezőinek magyarázata szerint - nem azt jelenti, hogy a néző halálra fog­ja röhögni magát. E blokk film­jei nem bohózatok, hanem olyan mozik, amelyek távol akarják tartani magukat a poli­tikától. A kisemberrel foglal­koznak. Azokkal, akiknek nem adatott meg, hogy kiemelked­jenek. Gondjaik ellenére mégis jól érzik magukat, mivel ők ma­guk is jók. És tesznek azokra, akik a külső alapján ítélnek. Akik nem jutnak el addig, hogy megkérdezzék: miért olyanok a periférián élők, amilyenek. Mint Doris Dörrie Glück című filmjének hősei is. A német film érdekes alakja Doris Dörrie, akinek témái kicsit érzelgósek, mozis történeteiben kicsit labi­lis a logika, olyannyira, hogy szinte valószerűüen, amit tör­ténetként mutat (valahol mégis hiszünk neki - ez is furcsa hatá­sa a munkáinak). Érvényes ez a Glückre is. Valahol Dél- Oszétiaban járunk, de járhat­nánk bárhol, ahol polgárháború dúl. Ott bárhol megtörténhet­ne, ami Irinával, a pásztor­lánnyal megesik. Idillikus kör­nyezetben tölti napjait juhai őr­zésével. Boldog családban nő fel, minden étkezéshez jut az asztalra méz. De kitör a háború, a lány anyját és apját lemészá­rolják, őt pedig egymásnak ad­va, brutális módon megerősza­kolják a katonák. Kegyetlen, ahogy a „kiterített” lányt azzal is megalázzák, hogy meggyalá- zása közben alkohollal locsol­ják, s a kamera a katonák arcá­ból a gyilkos fölényességet mu­Kalle és Irina, a Glück című német dráma főszereplői (Képorcíhvum) tatja! Azért eltúlzottan nyers ez az epizód, hogy érthetővé tegye a lány későbbi viselkedését. Berlinben járunk, Irina plati­naszőke hajjal az utcán árulja magát. Az egyik éjszakai műszak után egy Byron névre hallgató kutya elvezeti ót a vele egyidős punk Káliéhoz, aki haj­léktalanként szintén az utcán tölti az éjszakákat. Szép lassan összebarátkoznak, s mivel mindkettőjüket a szív vezérli, Irina végtelenül jó ember, a fiút beköltözteti abba az albérletbe, amelyben fizetős kuncsaftjait is fogadja. Rengeteg tisztaságot, szépséget és tikot mutat kapcso­latuknak az a szakasza, amíg Irina és Kalle finom gesztusok­kal egymáshoz közelít, és las- san-lassan egymásra talál. Iri­na, aki mézes kenyéren kívül más ételt nem ismer, vesz egy hatalmas csirkét és egy elekt­romos kést, hogy születésnapi ebédet főzzön a fiúnak. Kalle elborzad a csirke láttán, mivel Byronhoz, a kutyájához hason­lóan ő is vegetáriánus. S nem­hogy enni, felboncolni sem haj­landó - még a halott(!) csirkét sem. Irina megérti, és a csirkét kidobja az ablakon. A kést meg­tartja, mondván, jó lesz, hogy végezzen a férfiakkal, akiknek szolgáltatásokat nyújt. Nem sokkal később Irina egyik állandó kuncsaftja fizetett szolgáltatás közben szívroha­mot kap. A lány elmenekül a la­kásból, az ágy mellett hagyva a hullát. Közben megérkezik Kal­le, s az állapotokat látva úgy gondolja, nem hagyhatja cser­ben Irinát. Az elektromos késsel eltakarítja a hullát. Ennyit el le­het mondani a filmről kedvcsi­nálónak, mivel a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy ezek után a néző várná. A megoldás min­den depressziót elmulaszt. Vannak az eseményekben logi­kai bukfencek, túlexponált ér­zelmi ráhatások, ám végül is ez csupán egy valós esetet feldol­gozó irodalmi alap filmes adap­tációja. Ami - helyenként szépe- legve - arra mutat példát az élet perifériáján tengődő két kis alak szorult helyzetének meg­oldásával, hogy nem halt ki a jó. Depresszió ellen biztosan hasz­nál Irina és Kalle modem mese­ként elődadott love storyja, amelynek alapján a néző meg­irigyelheti az őket összekötő szerelem kivételes erejét. A versenyfilmek mezőnyé­ben vetítették Rachid Djaidani fiatal rendező Rengaine című francia opusát. Ahogy a filmet Pozsonyba elkísérő Slimane Dazi, a történet főszerepét ala­kító színész elmondta, kilenc évig tartott a forgatás, mivel arra törekedtek, hogy minél életszerűbb legyen. A forgató- könyv is inkább csak vázlat volt, úgy vették fel a jelenete­ket, ahogy a helyzet hozta. Sö­tét, színeiben elmosódott pári­zsi környezetben botorkál a film. S az alig kivehető helyszí­neken súlyos párbeszédek ta­núi vagyunk. Á dialógusokban a főszereplő, az Észak-Afriká- ból származó arab család negyvenből a legidősebb fiúgyermeke, Slimane becsei­vel tárgyal arról, miként tud­nák megakadályozni, hogy lánytestvérük, a muzulmán Sabrina egy afrikai keresztény fekete férfihoz kösse az életét. Súlyos film ez, amelyben a negyven testvér a tradíciókkal küzd, miközben kiderül, hogy valamennyien megtörték már a hagyományokat. Maga a fekete fiú ellen leginkább ágáló Sli­mane is, akinek zsidó lány a ki- választottja. Az csak bonyolítja a helyzetet, hogy a fekete fiú anyja sem szeretne a családba egy „afrikai fehér lányt”. A vitát - hogy hogyan akadá­lyozzák meg a nászt - végül az a testvér tereli helyes irányba, akit melegsége miatt kitagad­tak, ám akit Sabrina ügyében mégis elérnek. Ő mondja ki a hagyomány kontra nyitás dol­gában a családi ítéletet. Vámbéiy Irodalmi Estek: Aich Péter legújabb könyvének bemutatója Dunaszerdahelyen Érzelmek, félelmek, bűnbánat és irónia NAGY ERIKA Dunaszerdahely. AVámbéry Irodalmi Estek legutóbbi össze­jövetelén Aich Péter legújabb könyvével ismerkedhetett meg a közönség. Az AB-ART Könyvki­adó gondozásában megjelent, Keresés című, tárcákat, tárcano­vellákat tartalmazó kötetet Z. Németh István mutatta be az ér­deklődőknek, a házigazda sze­repét pedig Balázs F. Attila vál­lalta magára. Aich írásaiban rá nem jellemző nyitottsággal tálja titkait az olvasó elé, a szövegek­ben érzelmek uralkodnak, van bennük provokáció is. Z. Németh István kiemelte: rengeteg a kérdő mondat a szö­vegekben, a szerző gyakran még a kijelentő mondatokban is kér­dez. „Személyes hangvételű szövegekről van szó, de ez nem menti meg a szerzőt attól, hogy néha a szentimentalizmus me­zejére tévedjen, néha észrevehe­tően meghatódik saját magától, a közhelyesség határáig is bát­ran elmerészkedik, hogy aztán idejében észbekapjon, vissza­rántsa a gyeplőt. A szövegek ott kapnak igazán életre, s ott vál­nak számomra érdekessé, ami­kor lírával hatódnak át” - mond­ta Z. Németh. A kötet illusztrációit Aich lá­nyának a Pozsonyi Casinóban tavaly bemutatott fényképeiből válogatta a szerkesztő. Aich Péter szokatlanul személyes hangvételű szövegeket közöl, emelte ki méltatásában I. Németh István (A szerző felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents