Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-10 / 260. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 10. www.ujszo.com így szerettek ők - Nyáry Krisztián kötetében azokat a történeteket gyűjtötte össze, amelyek a kanonizált életrajzokból rendre kimaradnak Facebook-posztokból született szerelmeskönyv Több mint hetvenen voltak kíváncsiak Nyáry Krisztián történeteire (Molnár Mónika felvételei) Nyáry Krisztián „volt irodalomtörténész” barátai szórakoztatására a Facebookra rakta fel rövid történeteit, melyekben irodalomtörténeti hálószobatitkokat osztott meg. Az olvasók tábora egyre nőtt, a posztokból könyv lett, és azonnal a sikerlisták élére ugrott. Az így szerettek ők - Magyar irodalmi szerelmeskönyv című kötetet a Komáromi Szalon legutóbbi estjén mutatták be. A szerzőt Gazdag József és Sánta Szilárd kérdezte. ÖSSZEFOGLALÓ Gazdag: Az albumban 40 pikáns történetet szemlézel. Miért állsz le Pilinszkynél? Nem gondoltál arra, hogy kortárs szerzőkről is írj, vagy olyanokról, akik ugyan nem élnek, de az aurájuk ma is jelen van? Nyáry: Kortárs író barátaimat azzal szoktam heccelni, hogy előbb meg kell halni, utána majd megírom, amit tudok. Mészöly Miklósról és Polcz Ala- ine-ről írtam, igaz, a történet elejéről és nem a végéről. Érzékeny a témaválasztás, direkt szabtam magamnak egy határt, hogy élő személyt ne sértsek meg. Valóban, az elbeszélés lezárul a hetvenes években. Összesen két olyan történet van, amelynek egyik szereplője még él: Pilinszky felesége Franciaországban festőként alkot, Gyarmati Fanni pedig idén volt százéves. A történetük Radnótival viszont hetvenéves. Gazdag: Hozzátartozók, leszármazottak nem tartják aggályosnak, hogy „kiteregeted a családi szennyest”? Nem találkoztam nehezteléssel. Inkább az szokott előfordulni, hogy megírok egy történetet, posztolom, két óra múlva pedig jelentkezik mondjuk az adott költő unokája, és elküld egy olyan információt, amelyet talán soha nem osztott meg másokkal. Erre jó az internet, a Fa- cebook. Egyszer kaptam tartózkodó véleményt: amikor Bánffy Miklósról írtam, egy távoli rokona jelentkezett Erdélyből, elmondta - egyébként nagyon kedvesen -, hogy ismeri a szerelem előtörténetét, de talán ma márnem kellene beszélni róla. Gazdag: Hogyan jönnek szembe veled a történetek? Milyen kutatómunkát végzel, milyen forrásokból dolgozol? Nem terveztem, hogy ezekből a posztokból könyv lesz. A barátaim szórakoztatására kezdtem el írni számomra kedves, elég rövid történeteket, ezért is tettem fel őket a Facebookra. Azután elkezdték olvasni az ő ismerőseik, az ismerősök ismerősei. Egyszercsak ránéztem a számlálóra, amiről addig azt sem tudtam, hogy létezik, és azt láttam, kétezren követik az írásaimat. Az első 15-20 történet nagyjából a fejemben volt. A pécsi egyetemen tanítottam irodalomtörténetet, és a kollégáim, akik egy-egy szerző szakértői, elmesélték ezeket az eseteket. Könnyű dolgom volt, csak ellenőriztem az adatokat, és leírtam. A történetek másik fele számomra is újdonság volt, ezekre több időt kell szánnom. De változatlanul hobbiról van szó. Azért csinálom, mert örömet szerez. Addig csinálom, míg örömet szerez. Sánta: Ezek a történetek nagyon modemek, maiak. Nagyon hasonlókat lehetne elmesélni mondjuk Spiróról, Esterházyról, Nádasról, Zá- vadáról... Nem nevezem meg, de valakiről lehetne... Magamnak azt szűrtem le ezekből a történetekből, hogy a 19. század végétől, amióta a polgári modernség - az a kultúra, az az életforma - általánossá vált Magyarországon, ezek a szerelmi történetek is nagyon hasonlóak. Ehhez olyan keretfeltételek kellettek, mint például a polgári házasság - tehát hogy el lehet válni -, mint a fogamzásgátlás... Szend- rey Júlia például nem tudott elválni a második férjétől, amikor mégis elköltözött, az országos skandalum volt. 30 évvel későbbjóval egyszerűbb dolga lett volna. A szerelmi konstellációk száma véges: valaki reménytelenül szerelmes, beteljesülten szerelmes, elhagyják, elhagy... Döntően írókról, költőkről beszélünk, tehát értelmiségiekről, akik általában polgári közegben mozogtak, ilyen értelemben szabadabban éltek, mint azok, akik egy kisváros zártabb világában éltek. Gazdag: Ma van vagy 20 ezer követőd a Facebookon. Kommunikációs szakemberként mivel magyarázod ezt a sikert? Az egyik oka a kép: a Face- bookot arra találták fel, hogy vizuális tartalmakat osszunk meg. Ha van egy jó kép, ötször- hatszor nagyobb valószínűséggel olvassuk el a hozzá fűzött szöveget. A másik ok, hogy ezek szerelmi történetek. Párkapcsolati sztorikra akkor is kíváncsiak vagyunk, ha a házmesterrel történik meg. A harmadik ok, hogy kikről szólnak ezek a történetek: ismerjük őket, olvastuk a műveiket, kíváncsiak vagyunk rájuk. A negyedik ok, hogy erősen kanonizált életrajzokat ismerünk meg a középiskolában. Az általános iskolában meg kellett tanulnom, hány kilométert gyalogolt Petőfi Selmecbányáról Pápára. Ez érdekes adat, de mennyivel érdekesebb lett volna, ha kiderül, hogy hús-vér fiatalember volt. Bár az életrajz semmiképpen nem pótolja az irodalmat, hogy kedvet csinál hozzá, abban biztos vagyok. Benne van a sikerben az is, hogy jó időpontban kezdtem el írni. Egyrészt a magyar Facebook- használat most érett meg arra, hogy érdekes tartalmak jelennek meg rajta. Másrészt: gazdasági-társadalmi válságok idején az emberek szívesebben fordulnak a kultúra, az irodalom felé, mint egyébként. Sánta: A művekhez menynyire tartozik hozzá a szerzői életrajz? Abban nem hiszek, hogy egy életrajzból le lehetne vezetni egy mű megértését. Amikor egyetemre jártam, majd tanítottam, Magyarországra épp rázúdultak a különböző kortárs vagy kevésbé kortárs irodalmi iskolák. Ami eszme volt a világ irodalomtudományának dús legelőjén, azt mind lelegeltük. Számos iskola azt mondta, hogy lényegtelen, ki írta, a szövegnek önmagának kell jelentenie valamit. Ez legitim gondolat, de az ellenkezője is igaz. Egy versnek van számos tulajdonsága - rímképlete, ritmusa, vannak benne költői képek -, és van szerzője. Ha Radnóti Nem tudhatom című versét tökéletes svéd műfordításban kinyomtatjuk és Magyarországról mit sem tudó svédek elolvassák, egy nagyon szép verset ismernek meg a hazaszeretetről. De ha az is kiderül, hogy mellesleg a szerzőt a hazaszeretet nevében meggyilkolták, az nagyon sokat ad a vers értelmezéséhez. Gazdag: Másképpen olvasol bizonyos szerzőket, ha megtudsz róluk olyan magánéleti információkat, amelyek nem okvetlenül pozitív fényben tüntetik fel őket? Valószínűleg igen, bár törekszem rá, hogy ne így legyen. Kassák volt az egyetlen, akire megharagudtam írás közben. Nagyon rosszul bánt Simon Jolánnal, aki egy kitűnő asszony volt. Bár egy történet mindig két emberről szól, ebben benne volt Simon Jolán is a teljes önfeladásával, ami azért nem volt kötelező. Egyébként: ha valaki jókat írt, elvárjuk tőle, hogy jó ember is legyen. Ez viszont nem feltétlenül igaz. (Lejegyezte és válogatta: as) A SZERELEM ARCAI Radnóti Miklós 1926-ban, 17 éves korában ismerte meg a 14 éves Gyarmati Fannit. 1935-ben házasodtak össze. Bár Radnóti nem volt végig hűséges, a közöttük levő mély bizalmi viszonyt ez sem rengette meg. A költő 1944 májusában vonult be harmadik munkaszolgálatára, többé nem találkoztak. Gyarmati Fanni idén múlt százéves. Most is Pozsonyi úti közös lakásukban él. Az ajtón a 75 éve közösen felszögezett névtábla: Dr. RadnótiMiklós. Benedek Elek és Fischer Mária szerelme csak a dualizmus korának Magyarországán teljesedhetett be. Sem korábban, sem később nem lett volna esély arra, hogy az elszegényedett székely nemesi család fia és a félárva, vallásos zsidó lány egymásra találjon, és 45 évet éljen le együtt boldog házasságban. 1929. augusztus 17-én Benedek Elek agyvérzést kapott. Felesége még aznap megmérgezte magát. Egyszerre temették őket. Németh László és Démusz Ella kapcsolata diákszerelemként indult, a gimnazista fiú még öngyilkoságot is megkísérelt a lány miatt. Később hat lányuk született. A harmónia hamar elmúlt, az író gyakran érezte béklyónak felesége határozott egyéniségét. Idős korában, súlyos betegen ezt írta neki: „Egy kapcsolat erejét, gyengéjét nem az mutatja meg, hogy mennyire rángatják, hanem hogy mekkora rángatás nem képes elszakítani.” A munkaszolgálatban teljesen legyengült Szerb Antalt a második világháború végén őrei agyonverték. Özvegye, Bálint Klára a háború után elhatározta, hogy gyermeket szül halott férjének. A biológiai apa egy családi barát lett; Szerb Antal még élő szülei adoptálták a kisfiút, így lehetett a neve törvényesen is Szerb János. Szellemi apja könyvei között nőtt fel, író és tudós orientalista lett belőle. 1988-ban, még anyja életében öngyilkos lett. Vajda János 53 éves volt, amikor ostrom alá vette a 19 éves Bartos Rózát. A házasság- kötés után a költő bejelentette: orvoshoz viszi nejét, aki megállapítja, szűz-e még; mivel életében nem volt tisztességes nővel dolga, most biztosra akar menni, bár férji szándékai nincsenek. A házasságot egyébként sohasem hálták el. Elképesztő jelenetekből annál több akadt. Végül botrányos körülmények között elváltak. Róza a továbbiakban is támogatta volt férjét. Szentkuthy Miklós 60 évig élt házasságban Eppinger Dórával. Közben folyamatosan viszonya volt más nőkkel is, de közöttük ez nem számított megcsalásnak. Szentkuthy minden hódításáról és kudarcáról beszámolt feleségének. Sártory Magda - aki egyébként az író másod-unokatestvére volt - a 40-es évek elejétől volt a nem titkos harmadik, a nő ki- sebb-nagyobb megszakításokkal 35 évig élt egy fedél alatt a házaspárral. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
