Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-10 / 260. szám, szombat

2012. november 10., szombat, 6. évfolyam, 43. szám

Kalandvágyát és írói tehetségét valószínűleg apjától, a dán katonatiszt, vadász és író Wilhelm Dinesentől örökölte, aki két háborút is megjárt Európában, hogy azok után önszántából az amerikai Wisconsinba menjen, és ott egy egész évig együtt éljen a bennszülött csipua indiánokkal. Némi keserűséget és családi átkot is örökül hagyhatott lányának, Karen Di- nesen Blixennek.

A

pa és lánya nagyon közel állt egymáshoz, s amikor Dinesen 50 éves korában felakasztotta magát, a fiatal Karent lánytestvéreivel együtt bezárták a viktoriánus elképzelésekkel teli, jól őrzött polgári miliőbe, amelyből mindenképp szabadulni akart. Szeretett írni, festeni, utazni, de mindezt csak mint jól nevelt kisasszonyka tehette, a határokat sohasem léphette át. Hőn áhította a szabadságot, amelyet végül Afrikában talált meg.

Mivel másod-unokatestvére, Hans von Blixen-Finecke báró nem viszonozza Karen szerelmét, a 27 éves lány annak ikertestvérét, Brort választja vőlegényévé. Vele határozza el, hogy Brit Kelet-Afrikába, a mai Kenyába költöznek. Brort a szafari vonzza, Karent a szabadság utáni vágy vezérli, s bár mindkettőjüknek más az elképzelése az Angliától távoli életről, „cinkosokká” válnak. Összeházasodnak, és egy kávéültetvényen telepednek le. A svéd bárót azonban egy cseppet sem érdekű a Ngong-hegyek lábánál vásárolt farm. Öt a szafari élteti, szered a svéd telepesek meg a könnyű nők társaságát, a politikai taktikai vitákat is a második világháború kitörése után. Kétes ügyleteket bonyolít le, és fejedenül költekezik, amivel adósságokba veri a farmot. Minden teher Karen vállára nehezedik „Nehéz teher egy farmot egyvalakinek a vállán hordani” - állapítja meg, s elpanaszolja, hogy a fekete és a fehér alkalmazottai is teljesen rábízzák magukat, s néha az az érzése, hogy még a farm marhái, sőt a kávécserjék is ezt teszik Ügy tűnik neki, mintha megegyeztek volna „a beszélő és a néma teremtmények”, és őt teszik felelőssé azért, ha késik az eső, és ha hidegek az éjszakák De Afrika annyira lenyűgözi, hogy nem akarja feladni ezt a szeretett, ám

mégis nehéz életet. Imádja a felkelő és a lenyugvó afrikai napot, az ottani embereket, a természetet, a földet, a farmot, a perzselő meleget, és azt a nagyszerű érzést, amelyet csak ott tud megtapasztalni. Ezek az emlékek egy életre szólnak róluk sokkal később, immár Dániában, lebilincselő művében, a Volt egy farmom Afrikában című regényében ír. Ebből a regényből, illetve a regény alapján készült filmből ismerhetjük Denys Finch Hattont, az angol kereskedőt és vadászt, Bror Blixen barátját. A magas, fess és művelt angol arisztokrata, aki zongorázni és hegedülni is tud, aki szereti a baletAz írónő egykori kávéfarmjának területét Karenföldnek nevezték el. Házban, ahol egykor élt, ma múzeum található.

Ilyen szerelem ez, inkább egyoldalú..

tot, az operát, a színházat, és finom humorral mesél történeteket, elvarázsolja Karent. 1918 áprilisában találkozik először Denysszel, akivel valószínűleg már a következő évben szerelmi kapcsolatba bonyolódik Házassága rég megromlott, hűden férje ráadásul szifilisszel fertőzte meg, aminek következményeit élete végéig nyögi. Időről időre fájdalmas rohamok k'nozzák, s ezektől nem tud szabadulni.

Bror elhagyja nejét, beadja a válókeresetet, mire Denys beköltözik a farmra. Ö mutatja meg szerelmének azt az Afrikát, amelyet csak az láthat, aki szenvedélyesen szereti. Míg Afrikát a férfi valóban imádja, a nőt, akivel együtt él, csak szereti - a maga módján. Finch Hatton laza, gondtalan és főleg szabad életet él, s ezen nem hajlandó semmit sem változtatni. Karen házát egyfajta bázisként használja, gyakran hetekre eltűnik, aztán ismét előbukkan, szafarizik, s mint kiderül, nemcsak Karen Blixennel van kapcsolata, hanem egy Beryl Purves nevű, Kenyában felnőtt angol lovastrénernővel is, aki 15 évvel fiatalabb nála. Amikor Karen Blixen 1926-ban

másodszor is terhes lesz, Denys kertelés nélkül megmondja: mint apa nem áll rendelkezésre semmiféle gyerek számára. Ilyen szerelem ez, inkább egyoldalú, és leginkább idealizált, a férfi érzelmei másak, sokkal alacsonyabb szintűek. Karen másodszor is elvetél, és valami megtörik benne. Elhidegülnek egymástól, de valóban akkor szakítanak, amikor Denys az immár második feleségével élő Bror Blixent is meghívja arra a szafarira, amelyet az akkori walesi herceg számára rendeznek; a meghívásban pedig benne van egy vacsora is Karen házában. 1931 -ben Finch Hatton repülőgép- cserencsédenségben meghal. Holttestét - bár már nem éltek együtt - Karennek adják át, aki a Ngong- hegyekben temeti el, ott, ahol Denys akarta volna, hogy örök álmát aludhassa, s ahova ő is rálát a házból. Nem sokáig teheti, mert jön a következő sorscsapás. Nem tudja tovább fenntartani az ültetvényt, 17 esztendő után meg kell válnia a farmtól is. Egy Remi Martin nevű üzletember (semmi köze a francia konyakhoz) veszi meg a birtokot, felparcellázza, és jómódú telepeseknek eladja.

„Volt egy farmom Afrikában, a Ngong-hegyek lábánál. Az Egyenlítő száz mérfölddel északabbra szeli át a fennsíkot és a farm hatezer lábnyira feküdt a tenger felett. emlékezik Karen Blixen a dániai a családi birtokon. Urbán Gabriella (A dániai rungsteldlundi otthonról a 17. oldalon olvashatnak.)

Volt egy farmj a Afrikában