Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-08 / 258. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 8. Vélemény És háttér 5 Obama keze továbbra is meg lesz kötve, beleütközik az adósságplafonba Szkeptikusak a pénzpiacok Obama győzött. Erre a kora reggeli hírre a távol-keleti pénzpiacokon-Tokióban és Szingapúrbanis-gyen- gülni kezdett az amerikai dollár. Abefektetőketnem az érzelmekirányítják. MAL1NÁK ISTVÁN Európai elemzők két fontos dologra hívták fel a figyelmet az amerikai elnökválasztással kapcsolatban. Azért nem mindegy, hogy ki az USA elnöke, mert az amerikai adósságkezelés módszere példaértékű - elismeijük-e ezt vagy sem - az unió számára is. Érdekes, hogy az általános európai vélekedéssel szemben a piacok inkább Romney győzelmét .jutalmazták” volna. A BBC Világszolgálatának elnökválasztás előtt ismertetett globális vizsgálata szerint ha a világ más országainak állampolgárai is szavazhattak volna, akkor Obama nem szorosan, hanem elsöprő fölénnyel nyer. „A piacok zártabb világa viszont árfolyam-emelkedéssel jutalmazná, ha Mitt Romney költözhetne be a Fehér Házba” - állt a hétfői közleményben. A legnagyobb londoni befektetési bankcsoport, a Barclays felmérést végzett a több mint tízezer milliárd dollár befektetői tőkét kezelő társaságok bevonásával. A válaszadók többsége közvetlenül az elnökválasztás előtt két dolog miatt tartott Obama győzelmétől. 1. A demokraták és a republikánusok között kialakulható törvényhozási patthelyzet. 2. Az Obamától várható nem befektetésbarát adó- és/vagy szabályozóiintézkedések. Tehát amíg a szavazópolgár döntését személyes érzelmei is befolyásolják, a pénzpiacok hideg számítások alapján működnek. Lehetett olvasni olyan értékeléseket, amelyek az alapvető különbséget így definiálták: Obama számára a társadalmi méltányosság a legfontosabb, Romney inkább az amerikai álmot szeremé tovább álmodni. Persze ez így elég durva leegyszerűsítése a dolgoknak, a lényeg az, hogy tényleg nem a külpolitikában van kettejük között a fő törésvonal, hanem a gazdaságpolitikában, a válságkezelésben. Az egész világgazdaságra hatással van az amerikai adósságkezelés, az amerikai közadósság közel felét hitelező Kínát és Japánt nem az érdekli, mit mondott Obama vagy Romney az abortuszról, Iránról, netán épp a kínai emberjogi helyzetről. Ezek a témák a politikai folklór részét képezik, jól eladhatók a médiában, de biztosak lehetünk abban, hogy Romney külügyminisztere épp olyan tiszteletköröket írt volna le a várhatóan e hét végén felálló új kínai vezetés előtt, mint tette azt Hillary Clinton az eddigi pekingi vezérkarnál. A két jelölt között a fő törésvonal a válságkezelésben volt, az amerikai adósságkezelés pedig kihat az egész világra. Az amerikai államadósság 2006-ban a GDP 64%-át tette ki, azóta 108%-ra nőtt. Ez annak tudható be, hogy a 2007-től válságba került amerikai gazdaságot dollárbilliókkal segítette a kormányzat: adókönnyítéssel, a kormányzati megrendelések növelésével - így az infrastrukturális programokkal -, továbbá „államosított” is, azaz részvényeket vásárolt bajba került bankokból, vállalatokból stb. Nos, a totális csőddel fenyegető adóssághegy csökkentését illetően nagyok a különbségek Obama és Romney között. Obama a szövetségi kormány kiadásait a GDP 22%-ánál akarja tartani, Romney 20% alá csökkentette volna. Obama növelni akarja az évente 250 ezer dollárnál nagyobb jövedelműek adóját, Romney az összes jövedelem adójának csökkentését ígérte. A sort hosszan lehetne folytatni, de a két filozófia közötti különbség az eddigiekből is nyilvánvaló. Romney csökkenteni akarta az állam működésére fordított kiadásokat, a szociális kiadásokat is, a pénzt meghagyná a vállalkozóknál, hogy teremtsenek új munkahelyeket, növeljék a vásárlóképességet, Obama viszont erősítené a szegényebbek védőhálóját.- nem tudni, miből. Az elnökválasztással e problémák nem oldódtak meg, a harc a Kongresszusban folytatódik, Obama keze továbbra is meg lesz kötve, beleütközik az adósságplafonba. Meg kell egyeznie a republikánusokkal, különben kormánya - a legrosszabb forgatókönyv szerint - technikailag csődbe megy, még az állami alkalmazottak nyugdíjait sem fogja tudni kifizetni. Ha a jobboldal Fico aklából nem hajtja el a bárányokat, 2016-ban hasonló eredményre számíthat Elanyátlanodott jobboldal KOCUR LÁSZLÓ Egy tegnap napvüágot látott közvélemény-kutatás szerint ha most tartanák a parlamenti választásokat, akkor a Smer diadalmaskodna a szavazatok 45,9%-ával. Ez azt jelenti, hogy Robert Fico pártja még rá is tett egy lapáttal a márciusi, nagyon is valós „közvélemény-kutatáson” mért eredményeire: akkor 44,41%-kal lett a legerősebb párt. A második a KDH, de Ficónak nem kell attól tartani, hogy a tarkóján fogja érezni Ján Figef ziháló lélegzetét, a második „legerősebb” párt népszerűségi mutatója egyjegyű, 9,8%. Ebből, illetve a többi párt támogatottságából is láthatjuk, a jobboldal mozgástere eléggé behatárolt. A Smer a politikai spektrum felét üzembiztosán uralja, a másik oldalon osztoznak a standard jobboldali pártok, a liberálisok, a profil nélküli populisták, a szélsőjobb, és az önjelölt politikusok. Ebben a helyzetben a jobboldali szavazók számára minden más, csak nem jó hír, hogy a pártok, melyek már csak árnyékai „kormányzókori” önmaguknak, azon vitáznak, ki vette el a másik szavazóját. A főbűnös most természetesen a KDH-szökevény Daniel Lipšic Új Többsége, amely az SDKU és a KDH vizein kalózkodik. A volt igazságügyi és belügyminiszter nemcsak a szavazókat viszi, hanem a káderek egy részét is (bár abban némi ellentmondást vélünk felfedezni, hogy azt hangoztatja, nincs szüksége leharcolt jobboldali arcokra, oly sok hajnalpíros üde orcát nem látunk a politikai térfélnek ezen az oldalán). A jelenlegi garnitúra mellett négy évre tervezhetünk, ami hosszú idő, így azért korai és felesleges ostorozni a jobboldalt, hogy a választások után nyolc hónappal még nem tömörült egységfrontba, ami egyébként nem is feltétlenül szükséges. Azért viszont kijár egy-két koki és saller, hogy a számukra gyalázatosán végződött választások óta még arra sem voltak képesek, hogy rendezzék önnön soraikat, és legalább a csírájával előálljanak a jobboldali szavazó számára vonzó víziónak. A jobboldali politikusoknak azt az egyszerű, alapiskolai alsó tagozatos matematikai ismeretekkel is könnyűszerrel belátható tényállást kellene megérteniük, hogy ha a saját térfelükön játszadoznak, és semmi olyant nem tesznek, amivel Fico aklából is elhajthatnák a bárányokat, akkor 2016-ban nagyjából hasonló eredményre számíthatnak. Úgy tűnik, ők ezt egyelőre másként gondolják. KOMMENTAR A kisebbik rossz JARÁB1K BALÁZS Ha valaki megkérdezte az amerikai választások előtt, ki nyer, a válaszom az volt -tulajdonképpen mindegy. Az elvi és politikai különbségek Mitt Romney republikánus jelölt és Barack Obama között a kampány végére csaknem annyira eltűntek, hogy ez a válasz szinte __________ kínálta magát. Köszönhető volt ez elsősorban Romney programtalanságának, illetve politikai csapongásá- nak (amit az USA-ban flip-flopnak hívnak). Nagy szavakkal kezdett, és majdnem ott fejezte be, ahol Obama tartott. A republikánusok (is) jobbat érdemelnek. Amerika és a világ csalódott. Obama nemhogy Washingtont nem tudta megváltoztatni négy év alatt, hanem úgy tűnik, Washington változtatta meg teljesen őt. Nemhiába tartották róla, hogy bár nagy vizionárius, egyszerűen nincs meg az a (politikai) menedzsmenttapasztalata, amely szükséges bármiféle változás kieszközléséhez. Orbán Viktor, figyelem. Obama eddigi tevékenységének összefoglalása nagyrészt azon múlik, honnan nézzük a dolgokat. A gazdasági válságban elért eredmények (például a munkanélküliség féken tartása) csak folyamatos pénznyomtatással sikerült. Vagyis sokáig így nem tartható fenn. Ugyanez érvényes az egyébként akár forradalminak nevezhető egészségügyi szolgáltatások (biztosítás) elérhetővé tételére a széles tömegek számára. Elvi alapon ugyan lehet helyeselni, de Amerikában azt is meg szokták kérdezni, ki fizeti a számlát? Pontosan a számla kifizetése az, ami naggyá teszi a rendszert és kicsivé a politikust. A rendszer, amely hosszú távon nem tartható fenn, de radikális megváltozása az egész világra kiterjedő negatív hatást eredményezne. Nem hiába szorított Obamának a világ nagy része. Mert az óvatos Obama az, aki Amerika és a világ jelenlegi állapotában kell mind az amerikaiak többségének, mind a világnak. Obama ugyanis nem próbálja fenntartani az amerikai hegemóniát, pontosan azért, mert az ország nem tudja állni a cechet. Fokozatosan áthárítani a felelősséget és a tehervállalást Amerikáról a világ többi részére - ez az igazi tét, nem pedig pusztán Amerika jelenlegi állapota. Ehhez nemcsak kész vízió, hanem türelem is kell. E feladathoz Romney „üres zakónak” tűnt. így az amerikaiak nem a megoldást, hanem a kisebbik rosszat választották. Arról pedig mi itthon már megtanultuk, hogy gyökeres változást nem, de néhány jó irányba tett lépést hozhat. FIGYELŐ Obama Kína-politikája Barack Obamánakpolitikai tőkét kell fektetnie az Egyesült Államok és Kína kapcsolatának stabüizálásába, még akkor is, ha ezt a viszonyt a jövőben egyre inkább a verseny jellemzi majd - vélik a China Daüynek nyilatkozó szakértők. A kínai lap Obama eddigi Kína-politikájáról inkább méltató hangvétellel ír, és azt a reményt fogalmazza meg, hogy az átfogó együttműködés marad a jellemző. A Brookings Intézet Kína-központ- jának igazgatója ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy Obama bonyolultabb geopolitikai kihívásokkal találja szembe magát. Ha ezzel nem foglalkozik megfelelően, akkor állandósulhat egyfajta ellenséges viszony, amit egyik fél sem szeretne - vélekedett Jonathan Pollack igazgató. Szerinte sok függ majd attól is, hogy ki váltja a Kínában igen népszerűtlen Hillary Clinton külügyminisztert, illetve a kelet-ázsiai és csendesóceáni ügyekért felelő Kurt Cambellt. A pekingi politikai vezetést zavarta, hogy Mitt Romney szenátor kampánya során gyakran bírálta Kínát. Pekingben megfigyelők szerint most elégedetten nyugtázzák, hogy Kína-ellenesség- gel nem lehet elnökválasztást nyerni az Egyesült Államokban. (MTI) Az ügynök halála A brit külföldi hírszerzésnek is bedolgozott Neil Hey- wood angol üzletember, akit egy éve mérgezett meg egy csungkingi szállodában Po Ku Kaj-laj, egy vezető kínai pártfunkcionárius felesége, akit emiatt felfüggesztett halál- büntetésre ítéltek - írta a The Wall Street Journal. A 41 éves üzletember folyékonyan beszélte a mandarin nyelvet, s az Aston Martin luxusautók kínai forgalmazójának alkalmazottja volt. 2010 óta adott információkat Po Hszi-laj csungkingi párttitkár családjáról és környezetéről a brit titkosszolgálatnak (MI6). Kínában a politikai vezetők magánélete államtitok. Ezért az ilyen személyekre és családjukra vonatkozó értesülések nagy becsben állnak a nyugati kormányoknál, amelyek így próbálnak betekintést nyerni az átláthatatlan politikai rendszer működésébe. (MTI)- Neked csak peronjegyet vettem, Evita.
