Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-04 / 229. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 4. Vélemény és háttér 7 Japán katonák augusztus közepe óta az amerikai haditengerészettől kapnak kiképzést Túlcsordul a pohár víz Az öt kopár szigetecske miatt kirobbant japán-kínai konfliktus Európából nézve csak vihar egy pohár vízben. Nem az. Ajapánok- ra úgy tekintünk, mint mosolyogva hajlongó, mindent fényképező turistákra. A szomszédaik vérengző háborús bűnösöket látnak bennük. MALINÁK ISTVÁN A lényeg az, hogy a számunkra érthetetlen konfliktus gyökerei a múltba nyúlnak vissza, a gyűlölködést a régi sérelmek táplálják. Amióta a japán kormány megvásárolta (állami ellenőrzés alá vonta) a japánul Szenkaku-szige- tek három tagját, a feszültség az egekbe szökött. Kína is igényt tart rájuk, meg Tajvan is. Mindkettő küldött oda államilag feltüzelt tüntetőket, (halász)hajókat, ezek egyelőre csak vízágyútűzbe keveredtek a japánokkal. Bármely pillanatban bekövetkezhet egy halálos áldozatokat követelő baleset. És akkor mi lesz? Persze, ajapánnacionalistákis kihasználják a helyzetet, különösen így, választások előtt. Az ő nyomásukra utasította el a tokiói kabinet nemrégiben azt a dél-koreai követelést, hogy Japán tegyen további lépéseket aj apán birodalmi hadsereg által prostitúcióra kényszerített dél-koreai nők kiengeszteléséért, valamint rendezzék a két ország között régóta húzódó területi vitákat. Húsz éve egy japán történész olyan japán dokumentumokra bukkant, amelyek igazolják, hogy a japán birodalmi hadsereg a katonákkényeztetésére tényleg erőszakkal hurcolt prostitúcióra dél-koreai, kínai és Fülöp-szige- teki nőket. Ezt hivatalos japán bocsánatkérések követték. A japán hadsereg tényleg hírhedt volt a kegyetlenkedéseiről - például Mandzsúriában -, s ezekről is vannak dokumentumok. A japán nacionalisták most azt követelik, a kormány hivatalosan vonja visszaabocsánatkéréseket. Hosszadalmas lenne felsorolni az érintett országok egymással szembeni történelmi sérelmeit, de az biztos, hogy a mostani konfliktus fő gerjesztői a következők: 1. Presztízsharc. 2. Nacionalista gyűlölködés. 3. Azok a kőolaj- és földgázlelőhelyek, amelyek állítólag a kopár szigetecskék alatt találhatók. Az ügynek vannak világpolitikai kihatásai. Komoly katonai konfliktusra - amelyben szakértők szerint Kína veszítene - senki sem számít, kereskedelmi háború lehetséges. Erről az uniós ügyekkel foglalkozó euobser- ver.com jó egy hete ezt írta: ,A konfliktus katasztrofális hatással lehet az EU és Ázsia gazdasági kapcsolataira és az egész világkereskedelemre is; az EU mégis tovább hallgat e kérdésben. ” A szigetvita miatt erősödött a japán-amerikai katonai együttműködés. Az USAmár jelezte, katonai konfliktus esetén kénytelen lenne Japán oldalán beavatkozni. A japánok körében az utóbbi évtizedekben tapasztalható USA-ellenesség hirtelen csökkenni kezdett. Sőt - mint a The Wall Street Journal amerikai lap írta a múlt héten - Washington és Tokió már a szigetvita miatti feszültséghez igazítja védelmi együttműködését. Guam szigetén és más amerikai bázisokon a japán szárazföldi önvédelmi erő tagjai augusztus közepe óta az amerikai haditengerészettől kapnak kiképzést. És ami politikai szempontból talán a legfontosabb: Japán minden bizonnyal felülvizsgálja védelmi képességeit, és talán a védelmi doktrínáját is. Közben Kína is veszettül fegyverkezik, a napokban - a konfliktushoz időzítve - helyezte hadrendbe első repülőgép-anyahajóját. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) KOMMENTAR Nincs pénz, nincs pénz KOCUR LÁSZLÓ Holnap lesz a tanítók világnapja. Peter Kažimír pénzügyminiszternek úgy látszik, nem szólt a sajtóosztálya, hogy nem most kellene bejelenteni: nincs pénz a pedagógusbérekemelésére. Igaz, a szlovákiai pénzügyek irányítój a a tegnapi kormányülés előtt csak megismételte múlt heti nyilatkozatát. (Mielőtt a témába belevetnénk magunkat, jelezzük, a szerző családjában is van pedagógus.) Miért keres egy képviselői asszisztens gyerekét tanító pedagógus negyedannyit, mint a képviselői asszisztens? Ha a bírók és az orvosok fizetésének emelésére van pénz, a tanárokéra miért nincs? Ha az országban 1945 óta béke van, a katonák, úgymond, a túlzott igénybevétel miatt, mégis jóval korábban mehetnek nyugdíjba, akkor a pedagógusok miért nem szerelhetnek le hamarabb, hisz egy zsibongó osztály sokkal idegőrlőbb egy békés erdei rakétabázisnál? Fentebb tudatosan nem kószáltunk át a magánszektorba, hogy mun- ka-ár-érték aránypárokat keressünk, végképp a kétségbeesés szélére sodorva ezzel a pedagógusokat, csak az állam, tehát a kedves olvasó adójából fizetett szakmák közül böngésztünk. S még ha a felvetések némileg populistának tűnnek is, azért csak próbáljunk meg elgondolkodni felette: miért is? A problémának vannak rendszeren belüli és kívüli okai. Az egyik rendszeren belüli anomália a m. cs. és kir. világban kialakult, rendszereken átívelő nagy túlélő, a táblabér, mely kvázi hivatalnokként tekintett a pedagógusokra, a versenyhelyzet kiirtásával lehetetlenné téve az intézményvezetők számára a differenciálást. Ezen a környéken azonban csak a források elosztásának igazságtalanságára kereshetjük a választ, a források nagyságára nem. A szocialista tervgazdaság beárazta a tanítókat, a rendszerben logikát nem érdemes keresni, tiltakozni nemigen lehetett ellene, ha a tanerő nem akarta pedellusként végezni. A rendszerváltás óta azonban az állam a pedagógusbérek problémájához épp olyan vétkes hanyagsággal állt hozzá, mint a szintén napjainkban eszkalálódó romaproblémához. A mindenkori oktatási miniszterek elismerték, hogy alacsonyak a tanárbérek, a mindenkori pénzügyminiszterek és/vagy miniszterelnökök meg elmondták, hogy igen, amint a fontos infrastrukturális problémákat, a nagy ellátórendszerek átalakítását (a sor tetszőlegesen folytatható) megoldották, sor kerül a pedagógusbérek emelésére is. Sohanapján kiskedden. S bár a szakszervezetek és a kormány képviselői közti tárgyalások csak jövő kedden kezdődnek, az eddigi politikai nyüat- kozatokból úgy tetszik, ha több fizetést akarnak, a tanárok számára csak az „orvosi út” marad. Ha egy hétre vagy hosszabb időre - horribile dictu 20 napra, amíg a szülők szabadsága elfogy - letennék a krétát, a kormányzat kénytelen lenne komolyan venni a követeléseiket. Addig marad a „nincspénz”-mantra. A két országrész közötti különbség leginkább a munkanélküliségi adatokon látszik; keleten kétszer akkora az állástalanok aránya, mint nyugaton Huszonkét év után is befejezetlen a német egységfolyamat MTl-HÁTTÉR Huszonkét évvel a német egység helyreállítása utána voltNDK területén a gazdaság még mindig jóval kevésbé fejlett, mint Németország nyugati tartományaiban, és a tegnapi évfordulóra készült felmérések szerint a lakosság gondolkodásmódjában is erős kelet-nyugati különbségek érvényesülnek. A német lakosság 74%-a szerint az egységfolyamat nem szüntette meg a mentalitásbeli különbségeket, továbbra is vannak tipikus keleti és nyugati jellemvonások. A történelmi távlatban rövid megosztottság idején kialakult eltérések legalább annyira erősek, mint az évszázadokkal korábban kialakult német-német különbségek, például a bajor és aporosz mentalitás eltérései. A panaszkultúra néven is emlegetett elégedetlenség tipikus keletnémet jelenség - véli a vegyes Berlinben és a szinte tisztán keletnémet lakosságú Brandenburg tartományban élők 30, illetve 32%-a, míg csupán 12, illetve 8% véli úgy, hogy az elégedetlenség a nyugatiakrajellemző. Az egoizmus viszont nyugatnémet tulajdonság - állítja a berliniek 28 és a brandenburgiak 32%-a. Az énközpontúságot tipikus keletnémet tulajdonságnak tartók aránya Berlinben csupán 8%, Brandenburgban pedig 6. Erősek a gazdasági különbségek; a 90-es éveket jellemző gyors felzárkózás az ezredforduló után lelassult, a legfrissebb adatok szerint pedig újra nyílni kezdett az olló. A német egységfolyamat állása című - ugyancsak az évfordulóra megjelent - kormányzati jelentés szerint az egy főre jutó hazai össztermék (GDP) a keleti tartományokban tavaly a nyugati szint 71%-át érte el, míg egy évvel korábban 73% volt az arány. Az ország jóval kisebb - a 16-ból 6 tartományt kitevő - keleti részén a termelékenység is csupán a nyugati szint 80%-át éri el. Az elmaradottság legfőbb oka a keletnémet gazdaság elaprózottsága; az infrastrukturális hátrányokat a százmüliárd eurós nagyságrendű állami beruházásokkal sikerült kiegyenlíteni. A keleti tartományokban jóval fejlettebb az út- és a távközlési hálózat, mmt egyes leszakadó nyugati régiókban; alig van viszont az exportban, a gazdaság húzóágazatában érdekelt nagyvállalat. Ezt jelzi például, hogy a frankfurti tőzsdén jegyzett legnagyobb vállalatok DÄX-30 indexében szereplő cégek közül egyiknek sincs keleten a központja. További gond, hogy alacsony szintű a kutatás-fejlesztés, a keleti tartományok egyre jobban lemaradnak a leggyorsabban fejlődő, úgynevezett tudásintenzív ágazatokban, amelyek enyhíthetik a hagyományos nagyüzemi gyártás Kelet-Európába és a Távol-Keletre vándorlása miatt keletkező álláshiányt. E folyamatok révén a keleti tartományokból folyamatosan vándorolnak el a fiatalok. A kormány számításai szerint a lakosság 2030-ra 15%-kal, 2050-re pedig 33%-kal csökkenhet 1991-hez képest, ami drámai mértékű elöregedéssel jár együtt: 2030-ra a keleti tartományok minden harmadik lakosa 65 éven felüli lesz, így egész Európában Németország keleti régiójában romlik a demográfiai helyzet a legnagyobb mértékben, ha továbbra is érvényesülnek a jelenlegi tendenciák. A két országrész közötti különbség leginkább a munkanélküliségi adatokon látszik; keleten rendre kétszer akkora a regisztrált állástalanok aránya, mint nyugaton. Valamelyest javult a helyzet az utóbbi években, 2011-ben az éves átlagos munkanélküliségi ráta 11,3% volt a keleti tartományokban, ami az újraegyesítés óta a legalacsonyabbérték. Ez elsősorban az egész német gazdaságra jellemző fellendülés hatása, de vannak olyan területek is, amelyeken Kelet-Németország jár elöl, és korántsem mindenben érvényes a leegyszerűsítő, felületes megkülönböztetés az elmaradottnak gondolt kelet és a fejlett nyugat között. A bölcsődei és óvodai hálózat például - az államszocializmus örökségeként - jóval kiterjedtebb, mint nyugaton. Részben ebből adódik, hogy a keleti régióban magasabb a nők foglalkoztatottsága, és többet is dolgoznak a nők, mint nyugaton. Keleten az önkormányzatok fegyelmezettebben gazdálkodnak, mint nyugaton. 2006 és 2009 között a tartományi és helyi önkormányzatok költségvetésében többlet keletkezett, míg számos nyugati város - elsősorban az ipar leépülése miatt szenvedő Ruhr-vidéken - a csőd közelébe sodródott. Ebben természetesen nagy szerepe van a keleti tartományok felzárkóztatására a nyugati adófizetők pénzéből fordított milliárdoknak, de az önkormányzatok mellett a háztartások is óvatosabban bánnak a pénzzel; keleten a háztartások átlagos adóssága nagyjából 6300 euró, míg nyugaton meghaladja a 8500 eurót. Az innovációban, kutatás-fejlesztésben is jobb a helyzet keleten. A felsőoktatási rendszer az újraegyesülés óta jelentős mértékben kiterjedt, a hat tarto- mányban30 egyetem, 55 főiskola és csaknem 200 kutatóintézet működik, a kutatás-fejlesztésre fordított kiadások pedig GDP- arányosan 2,4%-on állnak, ami jelentősen meghaladja a 2,1%-os uniós átlagot. így minden esély megvan arra, hogy a következő években ismét felgyorsuljon a gazdasági felzárkózás. A politika csúcsán, például az állam- és a kormányfői poszton a kelet már beérte a nyugatot, hiszen Joachim Gauck szövetségi elnök és Angela Merkel kancellár is az egykori NDK- ban élt az ország egyesítése előtt.
