Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)

2012-10-31 / 252. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 31. Vélemény és háttér 7 Janukovics nem formál igényt demokratikus választás megnyerésére, inkább a putyinizálódásra Ukrajna: keleti szél? Nyugatról nézve kevés jó hírt hoztak az ukrajnai parlamenti választások. A (még nem hivatalos) nyertes ismét az orosz­barát elnök, Viktor Ja­nukovics nevéhez fűződő Régiók Pártja. RAVASZ ÁBEL A választások lebonyolítását a nemzetközi megfigyelők élesen kritizálták, elsősorban a kam­pány egyenlőtlensége és az eny­hén szólva is zavaros pártfinan­szírozás miatt, arról nem is be­szélve, hogy az ellenzék vezéré­nek számító Julija Timosenko már hónapok óta börtönben van. Az EBESZ megfigyelői a fentiek miatt a demokratizáló­dás folyamatának megfordulá­sára figyelmeztetnek. Ezek alap­ján úgy tűnik, hogy legalábbis a közeljövőben leszűkül a tér mindennemű közeledésre Eu­rópa irányába, és sokkal inkább az orosz vonal erősödhet meg keleti szomszédunknál. Janukovics 2010 óta az or­szág elnöke, de korábban is dön­tő szerepe volt a politikai élet­ben. Donyecki kormányzóként, majd miniszterelnökként a rossz emlékű Leonid Kucsma elnök köreihez tartozott, és 2004-ben csak azért nem sikerült átülnie az elnöki székbe, mert a Naran­csos Forradalom során az utcára özönlő tüntetők a láthatóan el­csalt választás második körének megismétlésére kényszerítették a nomenklatúrát. A hatalomra kerülő Juscsenkó elnök azonban képtelen volt megragadni a tör­ténelmi lehetőséget, a korrupci­ós ügyeket és politikai bizonyta­lanságot kihasználva Januko­vics 2010-ben egy szoros válasz­táson - épp Timosenkót legyőz­ve - immár legitim módon vál­hatott az ország elnökévé. Az azóta eltelt időszak azt mutatja, hogy Janukovics tanult a rezsim 2004-es „hibájából”: Timosenkó bebörtönzése, a kampány aszimmetriája és a szavazat- számlálás körüli balhé mind arra utal, hogy az elnök nem formál igényt demokratikus választás megnyerésére, inkább az ország putyinizálása felé halad. Juscsenkó politikai öröksé­gét azonban nem csupán Ja­nukovics visszatérése jelenti, hanem a nacionalista Szabad­ság Párt térnyerése is. Ukrajna kulturálisan megosztott or­szág: a keleti régiók - mint a Janukovics hátországát jelentő Donyeck - jelentős orosz ki­sebbséggel rendelkeznek, és kulturálisan is inkább Moszk­Egyetlen európai ten­dencia valósult meg ma­radéktalanul - ez pedig a szélsőjobb parlamenti térnyerése. va felé húznak, míg a nyugati országrész lakossága inkább az oroszoktól való eltávolo­dásra és az ukrán nacionaliz­musra vevő. Ezt a tendenciát a választási eredmények is mu­tatják: a demokratikus válasz­tásokon Nyugat-Ukrajnákan mindig Juscsenkó és Timosen­kó volt a befutó, keleten pedig Janukovics. Az ország köze­pén, Kijevtől keletre élesen el­válik egymástól a két régió. Juscsenkó a fent említett nyugat-ukrajnai nacionalista tendenciákat politikai nyereség reményében beemelte a főso­dorba, és - a kommunista idők­kel éles ellentétben - legitimmé tette azokat. Ennek a folyamat­nak egyenes következménye az orosz- és zsidóellenes Szabad­ság Párt parlamentbe kerülése - most először. Rajtuk és Timos­enkó pártján kívül a Juscsenkó- val szövetséges kommunisták, valamint a bokszvilágbajnok Vi- talij Klicskó újonnan alakult el­lenzéki szövetsége, az UDAR („Ütés”) került még a parla­mentbe. Az eredmények arra utalnak, hogy Ukrajna a2000-es évek ele­jének reményteljes időszaka után ismét távolodik Európától - nem feltétlenül a többség akara­tának megfelelően. Cinikusan azt mondhatnám, hogy egyetlen európai tendencia valósuk meg maradéktalanul - ez pedig a szélsőjobb parlamenti térnyeré­se. Enélkül viszont azt hiszem, sokan meglettünk volna.- Szeretnék holnap kimenni a sírodhoz! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Meddőhányó VERES ISTVÁN Jézus szavaiban az a jó, hogy mindenki úgy értelmezi őket, ahogy akarja. Erről tanúsko­dik a tegnapi parlamenti vita is. Tegnap a melegek bejegyzett élettársi kapcsolata mellett kardosko­dó Martin Poliačik (SaS) elsü­tött egy megjegyzést, mely szerint Jézus Krisztus bizto­san megszavazná a vitatott javaslatot. Poliačik tudhatta volna, hogy ezzel felesleges vihart kavar a parlamentnek nevezett bűiben, de aligha­nem ez is volt a célja. Szépen neki is ment mindenki a KDH- tól az Egyszerű Embereken keresztül a Hídig. Hogy ne merje a szájára venni Jézus nevét, meg Uyenek. Szépen felvonultak nézeteikkel, ame­lyek arról szóltak, hogy miért nem szabad megengedni, hogy erkölcsi fertőbe taszítsa az országot a melegek élettár­si kapcsolata. Igor Matovič még a meleg párok érzelmi vi­lágát is kielemezte. Biztosan ért hozzá. Nevetséges, hogy 2012-ben olyasmiket vágnak egymás fejéhez a politikusok, hogy ne vedd a szádra Jézus nevét, mert engem sértesz meg, és hasonlók. A hitvita mindenesetre nem a parla­mentbe való. Elő sem kellett volna jönni ezzel a Jézus-té­mával. A bejegyzett élettársi kapcso­latok esete kicsit olyan, mint a kettős állampolgárság. Az or­szág lakosságának egy szűk körét érinti, a többiek meg csak csinálják körülötte a cir­kuszt. Közben tudjuk, hogy azokat az országokat, ame­lyek megengedik a kettős ál­lampolgárságot, vagy épp a melegek törvényesített kap­csolatát, nem öntötte el az özönvíz a törvények életbe lé­pésének napján. Mi rossz van abban, ha két nő vagy két férfi együtt él, és szeretnék, ha jo­guk lenne ahhoz, hogy örököl­jenek egymás után, vagy be­tegség esetén beengedjék őket egymáshoz a kórházba, mint a többi pár esetében. Ha már évek óta létezne törvény, amely megengedi, senkinek fel sem tűnne az egész. Ebben az egészben az a szo­morú, hogy a képviselők mindezt egy olyan javaslat kapcsán csinálták, amelyről kezdettől fogva tudni lehetett, hogy nincs esélye. Meddő vita egy meddő igyekezet körül. A parlament tegnap egy med­dőhányó volt. KOMMENTAR Állampolgárság eladó NAGY IVÁN ZSOLT Ha léteznek a világon (márpedig léteznek) az adóparadicsomok, akkor Magyarország valami egészen újjal áll elő: állampolgárság-paradi­csommal. Magyarország nyilvánvalóan a legtöbbet akar­ja kihozni abból, hogy tagja az Európai Unió­nak. Ami feltétlenül helyes gondolat, az EU nemcsak egy értékközösség, hanem a tagállamok érdekeit is szolgálja. Legfeljebb az kérdés, hogy ki mit tud kihozni belő­le. Vannak például olyanok, akik fejlesztenek, mások a vámmentes övezet kínálta lehetőségekkel élnek, ismét má­sok boldogok attól, hogy a közösség - szintén érdekeit szem előtt tartva - megmenti a gazdaságát. Mindez a magyarok esetében kicsit másképpen néz ki. Ma­gyarország ugyanis uniós tagságát alapvetően nem használ­ni akarja, hanem kihasználni: minél több pénzt lenyúlni, mindezért azonban minél kevesebbet adni, sőt, lehetőleg semmit. Érdemes szemezgetni csöppet az utóbbi egy-két év­ben Magyarország ellen megfogalmazott bírálatokból: szembementünk az Európai Központi Bankkal, korlátoztuk a sajtó szabadságát, a bírákat alkotmányellenesen küldtük nyugdíjba, gazdasági elképzeléseink sorra buknak el a brüsszeli elemzéseknél, a frissen végzett diákok szabad eu­rópai munkavállalását (figyelem: európai alapelv) korlátoz­tuk, államilag irányított kartellezés érvényesül mind gyak­rabban a mezőgazdaságban (és erre az államtitkár büszke is), és még hosszan-hosszan folytathatnánk. Ellenben: aka­runk mindezért elismerést, tiszteletet, de mindenekelőtt pénzt - sokat. És csodálkozunk, ha kapnak görögök, romá­nok, spanyolok, egyszóval mindenki, aki rosszul áll ugyan, de legalább az unió elveit tiszteli, mi azonban semmit. De megoldjuk: Magyarország kihozza a maximumot ebből az egész tagságból, és ha nincs más, eladja a lelkét: állam­polgárság-paradicsom lesz. Két képviselő, egyikük az ország egyik legerősebb embere, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője azt javasolta, hogy 250 ezer eurónyi államkötvény megvásárlásával bárki lehessen magyar állampolgár. A cél­személyek nem is titkoltan a kínaiak, akiknek pénzük van, üzletelnének, Európában azonban itt-ott akadályokat gördí­tenek eléjük (nyilván nem véletlenül). Magyarország azon­ban - a Schengen-tag ugyebár, akiben meghíztak, és most őrzi Európa határait - ezután majd segít nekik kijátszani a közösségi szabályokat és nyilván saját partnereinket. Mind­ezt úgy, hogy közben turulszobrokat avatnak, zászlót len­getnek, és minden erről szól: mennyire értékes dolog ma­gyarnak lenni. Na ja: 250 ezer euró. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Kétharmad és többpártrendszer Azok a magyarországi pár­tok akarják meghonosítani a többpártrendszert az erdélyi magyarság körében, ame­lyek Magyarországon „az egypártrendszer felé nyom­ják a dolgokat” - idézte az RMDSZ volt elnökét, Markó Bélát a Szabadság című erdé­lyi lap.,Állandóan le akarják gyűrni a torkunkon a több­pártrendszer gondolatát” - jelentette ki. Hozzátette: „a sok dicsekvés a kétharmados többséggel nem biztos, hogy a többpártrendszerről szól”. Kizártnak tartja, hogy két magyar párt is bejuthat a román parlamentbe. „Egy is csak akkor jut be, ha meg­szerzi a romániai magyar szavazatok elsöprő többsé­gét. Arról szó sincs, hogy ket­tő is bejusson” - jelentette ki Markó. Szerinte nem csak a szórványmegyékben kiala­kuló magyar-magyar válasz­tási verseny veszélyes a ma­gyar képviseletre nézve. (Szabadság) Határon tül lenyúlt pénzek Hazafias rablás, szerb mü- liárdok Koszovóba, kevesek zsebeibe. A belgrádi kor­mány évi 300 millió euróval támogatja a Koszovóban élő szerb kisebbséget. A pénz azonban nem a valóban rá­szorulóknak jut, hanem né­hány kiváltságos helyzetű embernek - írta a német hírügynökség belgrádi tu­dósítója. Hazafias rablás címmel többrészes doku­mentumfilmet sugárzott a belgrádi B92 tv-adó. A film készítői azt firtatták, hová lett az a mintegy 3 milliárd euró, amellyel Szerbia az utóbbi 12 évben a koszovói szerbeket támogatta. A Ko­szovóban élő mintegy 200 ezer szerb gyakorlatilag semmit sem lát a pénzből: a támogatás túlnyomó részét kiváltságosok szűk csoport­ja vágja zsebre - olyanok, akik ráadásul a szerhek ál­tal gyűlölt pristinai kor­mánytól is pénzt húznak. (Vajdaságma.info)

Next

/
Thumbnails
Contents