Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-29 / 250. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 29. www.ujszo.com RÖVIDEN Hangverseny Krasznahorkáért Kassa. Jótékony célú koncertet szervez a tavasszal leégett Krasznahorka vára felújításának támogatására a Csermely Polgári Társulás. Október 31-én (szerdán) a Szemináriumi templomban (Fő utca) várják az közönséget. A hangversenyen a kassai születésű, ma Vácon élő Bednarik Anasztázia orgonaművész játszik, fellép a Csermely Kórus, Havasi József vezényletével. A belépő tetszőleges, minden adományt a vár felújítására utalnak át a szervezők, (ú) Szobrot állítanak Cseh Tamásnak Budapest. Szobrot állítana Újbuda önkormányzata a 2009-ben elhunyt Cseh Tamás énekesnek, dalszerzőnek a fővárosi Gellér téren. A beterjesztésről e héten szavaz a Fővárosi Közgyűlés. Az alkotást Majoros István szobrászművész készíti, aki a megbízást pályázaton nyerte el. A kétosztatú kompozíció mind a neves énekest, mind a Bakonybélen indiántábort működtető, Füst a szemében nevet viselő „indián törzsfőnököt” megjeleníti az ágyékkötőt viselő, életnagyságú fiatal férfi bronzalakjában, illetve a figura mögötti üvegfalra vetülő pódiumon éneklő gitáros „árnyképe” által - olvasható az előterjesztésben. Nem ez lesz az első, Cseh Tamás előtt tisztelgő köztéri alkotás; 2011-ben a Heves megyei Gyöngyössolymo- son avattak fel egy, a művészt ábrázoló domborművet. (MTI) A Csicska a legjobb rövidfilm Tónin. Till Attila filmje, a Csicska nyerte a 10. Toruni Nemzetközi Filmfesztivál legjobb rövidfilmnek járó díját. A legjobb nagyjátékfilm díját ausztriai alkotás, Umut Dag mozija, a Berlinalén is sikerrel szereplő, kurd bevándorlókról szóló Kuma kapta. A jubileumi, 10. észak-lengyelországi fesztiválon idén az erős nők álltak a középpontban: életműdíjat kapott Geraldine Chaplin és Andrzej Wajda kedvenc színésznője, Krystina Janda. Emellett a kortárs osztrák és a magyar filmművészetet bemutató vetítéssorozaton Ulrich Seidl, Karl Markovics, Michael Haneke, Kocsis Ágnes, Bergendy Péter és Fliegauf Bence filmjeit láthatták a nézők, akik Kopernikusz szülővárosában minden este zsúfolásig megtöltötték a mozitermeket. (MTI) Opus-könyvek: dialógusok a kultúrá(k)ról Le a kalappal! NAGY ERIKA Dunaszerdahely. A napokban mutatták be az Arthe Café- ban a Szlovákiai Magyar írók Társasága gondozásában, Csanda Gábor és H. Nagy Péter szerkesztésében megjelent A fejek és a kalap című kötetet, amely az Opus-könyvek sorozat második darabja. Kevesen jöttek el az irodalmi estre, így azután kevesen élvezhették Sza- lay Zoltán és Vida Gergely értő elemzését, melyben aprólékosan kitértek a kötetben szereplő beszélgetésekre, interjúkra (ezek a „fejek”), valamint a hozzájuk szervesen kapcsolódó vitaanyagra (azaz a „kalapra”). A vitaindító kérdés így hangzott az Új Szó Szalon mellékletében: Milyenek ma minálunk az esélyei, kilátásai az értékes kultúrának, az igényes műveknek, az ilyen irányú értelmiségiintézményi igyekezetnek? Szalay és Vida egyetértettek abban, hogy a dialógus nem minden esetben kap megfelelő hangsúlyt a beszélgetésekben, ezért nem építhető tovább termékenyen. A kötetben olvashatunk egyebek között az értékes kultúra és az igényes művek esélyeiről, a génkezelt irodalomról, majd arról is, hogy a bestsellereknél jóval károsabb hatású lehet a kultúrára az egydimenziós művészetfelfogás. Szót kémek maguknak a élettörténetek és a kulturális attitűdök is. Elhangzott az is, hogy a sokszínű történetsor, amelyet a kötet felsorakoztat, tágabb teret kér magának. Az Opus című folyóirat extratartománya, vagyis az Opuskönyvek sorozat harmadik darabja előkészületi szakaszban van, a címe Közelmúlt lesz, az alcíme pedig Tanulmányok „szlovákiai magyar” könyvekről. Vida Gergely és Szalay Zoltán a könyvbemutatón (A szerző felvétele) Film után színpadon Závada Pál nagy sikerű regénye, a több kiadást megélt Jadviga párnája Szlovákleckék színészeknek Háborús regényt ír (Szkárossy Zsuzsa felvétele) Három színműve jelent meg egy drámakötetben Janka estéi címmel. A színikritikusok díjátadó gáláján A színházi tűzoltó dalát énekelte a Nemzeti színpadán. Jadviga párnája című regényét, tizenkét évvel a film születése után, ő maga alkalmazta színpadra. SZABÓ G. LÁSZLÓ Závada Pál mostanság több szállal kötődik a színházhoz, ám mindeközben új regényén dolgozik. Drámakötetének három darabja az Idegen testünk regényből írt Magyar ünnep, amely a Nemzeti műsorán szerepel, a Janka estéi, amely A fényképész utókorából született, és a Jadviga párnája, amelynek most volt a bemutatója a Belvárosi Színházban. A filmet Deák Krisztina rendezte, a darabot Hargitai Iván. „Megpróbáltam úgy visszanyúlni a regényhez, mintha azt nem is én írtam volna - mondja Závada Pál. - Úgy dolgoztam most is, mint amikor Mikszáth Kálmán Különös házasságát adaptáltam, vagy Móricz Zsigmond Erdély trilógiájából a Bethlent. Egy teljesen másik műhöz kölcsönveszek motívumokat, figurákat, neveket, alakokat, karaktereket. Hargitai Iván még a naplófolyamot is használta a regényből, hogy egyik jelenet gond nélkül mehessen át a másikba, és ne keltsen töredezett hatást, ha éppen rövidek a jelenetek. Bizonyos átkötéseket és az időnként szükséges dramaturgiai magyarázatokat a naplóforma kínálta keretjátékkal oldottam meg. Miso bármikor közbeszól a színpadon, mint a naplót felolvasó szereplő, aki időnként átmegy narrátorba, rezonőrbe, magyaráz vagy indokol.” Színházrendezők munkájába íróként Závada Pál nem szól bele. „Azt sem kell komolyan venni, ha időnként megkérdezik az embert - véli. - Nem törekszem arra, hogy hallassam a véleményemet. Voltam beszélgetések részese, amelyeken a szerep- osztásról is szó esett, de nem ajánlottam senkit azon a címen, hogy nekem koncepcióm van. Az mind rendezői, produceri kérdés. Persze kíváncsi voltam, milyen előadás születik az anyagból, de nem izgultam különösképpen. Néha beszéltem velük, és mondták, hogy megy minden a maga útján.” Az Orlai Produkció égisze alatt bemutatott, Tótkomlóson, szlovák környezetben játszódó szenvedélyes szerelmi történet jeles színészeket vonultat fel. A címszerepet alakító Ónodi Eszter mellett Ondrist Pál András, Francit Gáspár Sándor, a Gaz- gyinát Takács Katalin, Irmust és Ancit Pokorný Lia, Gregort és a Papot Lukáts Andor, Mikit, Gyurkovics kapitányt és Kurillát Szikszai Rémusz, Rosza Palit pedig Lábodi Ádám játssza. Szlovák nyelvleckéből jutott mindegyiküknek. „Felmondtam a mondatokat, meghallgatták párszor, úgy tanulták meg. Már majdnem elkészült az előadás, amikor Hargitai Iván először hívott. A Bethlennél is ez volt. Bizonyára zavarta volna, ha bejárok a próbákra. A zenét ismertem, Szo- kolay Dongó Balázs lejátszotta nekem, de hogy mennyi lesz belőle a darabban, és hogy fog az konkrétan hangzani, abba nem láttam bele. Minden színpadi megoldást egyszerre kaptam, a zene és a Ladányi Andrea által komponált mozgás arányát is a próbafolyamat végén ismertem meg. Örülök nagyon, mert szép előadás született.” A Magyar ünnepben mint távollevő, leveleket író férj magnóról szólal meg a Nemzeti színpadán Závada Pál. A színi- kritikusok díjátadó estéjén A peleskei nótáriusból adta elő élőben a színházi tűzoltó dalát. „Darvas Ferenc írta a zenét, Kovács Márton zenekara kísért a színpadon. Tavaly egy színházi nyűt napra hívtak a Nemzetibe, Alföldi Róbert kérte, hogy Marciékkal adjunk elő valamit. Mi pedig ezt találtuk ki, ezt a dalt, és most eszünkbe jutott. Kivételes este volt. Beálltam a zenekarba, és jól feltupí- roztuk a dalt. A próbán megijedtem egy kicsit. Féltem, hogy elfelejtem a szöveget. Nincs benne rutinom. Bármikor felolvasok bármit különösebb gond nélkül, hiszen ezt teszem húsz éve, közönség előtt. De szerepelni egészen más. Ezért nem is vállalok üyesmit. Szétizgulnám. Nem a saját közegem. Ezek mind kockázatos ügyek. Láttam már embereket olyan szerepben, ami nem nekik való. Az ökörködés kedvéért az ember egyszer-egyszer kipróbálhatja, de vége, nem csinálhat rendszert belőle.” Inkább ír. Pontosabban: a legszívesebben csak azzal foglalkozna. „Háborús regényt írok. Fotók lesznek benne. Archív képek. Van egy barátom Tótkomlóson, aki digitális archívumot vezet, és minden hozzáférhető régi képet beszkennel. Azok közül válogatunk Szűcs Miklóssal, aki festő és fotós egy személyben. Nekem meg írnom kellene, hogy minél hamarabb a végére érjek a regénynek.” 50 és 2000 euró közötti áron keresték gazdájukat a kortárs műalkotások a BAAF-on Elérhető művészet - ha nem is mindenkinek ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. Új utakat próbálgat a hazai műkereskedelem - Pozsonyban is bemutatkozott a nemzetközi szinten évek óta sikeres Accessible Art Fair. Az „elérhető művészet vásárát” először Brüsszelben rendezték meg nyolc éve, az elképzeléshez később Antwerpen, Bécs és Tel Aviv csatlakozott, a hétvégén pedig a szlovák főváros adott otthont a Bratislava Accessible Art Fair (BAAF) nagyvásárnak. Több mint 50 kortárs hazai festőművész, szobrász, grafikus, fotós alkotásait tekinthették és vehették meg az érdeklődők a Crown Plaza Hotelben. A szervezők azt hangsúlyozták: nem hagyományos, galériákat és azok kínálatát felvonultató rendezvényről volt szó. A BAAF célja, hogy személyesen a művészeket - köztük szép számmal pályakezdőket - és a potenciális vásárlókat (műgyűjtőket, befektetőket) hozza össze. A művészek az elmúlt hónapokban jelentkezhettek a szervezőknél, akik kiválasztották, milyen alkotásokat tartanak kereskedelmi szempontból is érdekesnek, olyannak, amely felkeltheti a műértő közönség érdeklődését. Leginkább erre - azaz a kapcsolatra - utal az elnevezésben szereplő „elérhető” kifejezés. Ha az árakat is figyelembe vesszük... minden relatív. Az egyedi műalkotások nagyjából 50 és 2000 euró közötti áron keresték gazdájukat. A régi mesterek kikiáltási árához viszonyítva ez természetesen töredék. A műgyűjtésnek egyébként is alapszabálya, hogy a még be nem futott alkotóktól érdemes jó megérzéssel vásárolni. Aki pedig nem a nappaliját szerette volna csinosítani, akár kortárs tárlatnak tekintve is elnézelődhetett a BAAF-on. (as) Kortárs alkotások módosabb nappalikba (SITA-felvételek)
