Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-03 / 228. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 3. Horgász - hirdetés 15 Tájainkon is egyre többen hódolnak a műcsalis horgászatnak, bár néhány helyen nem nézik jó szemmel a vizet „kavaró" pergetőket Pergetni jó - mit be nem vet a sikerért az ember...? horgászati és vadászati kellékek ■m Bős, Mlynársky rad 250. [Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 4323, mobil: 0305 325 052 Vásárát, Fő utca 111. [Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 1723, mobil: 0317 335 653 Elkészítése A csukát 20 dkg-os darabokra vagdaljuk, megsózzuk, majd 20 percre félretesszük. A tejbe lisztet, tojást és őrölt diót keverünk, majd a szalonnába tekert, lisztben megforgatott csukaszeleteket az így kapott tésztába forgatjuk. Olajban 15 percig sütjük. (Kanovits Gábor felvételei) kon legnagyobb ismertségnek örvendő finn gyártó elnevezése alapján sokan egyszerűen csak rapalaként ismerik e szerkentyűket, melyek alkalmazása mára a pegetőhorgászok körében valóságos tudományággá nőtte ki magát. Nos, ismert és szavahihető „wobblerológusok” szerint három fajta wobbler-típust különböztetünk meg: úszó testűt, süllyedőt és lebegőt. Elsősorban önsúlyuk és felhajtóerejük határozza meg, hogy a víz mely rétegeiben tudjuk használni őket, ugyanakkor fontos szerepet játszik a terelőlemez vagy lapka nagysága, formája is. A legkönnyebb, alig 2-3 centis wobblereket a ráaggatott horgok tartják függőlegesen, míg a nagyobb testűek üregeibe fémgolyókat építenek be. Ezek egyrészt a dobósúly növelését, másfelől a megfelelő rezgés és merülési mélység elérését szolgálják. Sikeres használatának titka a megfelelő dobósúlyú bot kiválasztásában, illetve a ráérzésben rejlik; avatott kézben wobblerrel olyan veretést lehet produkálni, (Képarchívum) hogy az a legóvatosabb rablóhalat is vétkezésre ösztönzi. A horgászok egy részét e furmányos herkentyűk használatától viszonylag magas áruk tartja távol; a helyzetet orvosolandó, mellékletünk egyik következő kiadásában rávüágítunk arra, hogy hosszú téli estéken miként fabrikálhatunk magunk „sufnyi- tuning” wobblereket. A létezőtől az absztraktig Végezetül szóljunk pár szót a gumiból és szilikonból előállított műcsalikról, amelyek szakírók szerint forradalmasították a műcsalis sporthorgászat több válfaját. A magam részéről alapvetően két kategóriájukat különböztetem meg: a „létező” és az „elvont” formájúakat. Míg az elsőbe az olyan szilikon- és gumijószágokat sorolom, amelyek valamilyen szinten hasonlítanak a vizek lakóihoz, a második kategória már a sci-fi vüágát idézi. Ez persze nem azt jelenti, hogy ólmozott fejű horogra tűzésük eleve nem kecsegtet semmi jóval, hiszen tudjuk: a ragadozó halak többsége nem józan eszére hallgatva csap le zsákmányára, hanem ösztöneitől vezérelve, zsigerből. Valójában a műcsali által a vízben keltett rezgés és fényhatás határozza meg, menynyire leszünk sikeresek. A gumihalak, twisterek és más, ebbe a csoportba sorolható műcsalik alkalmazása során fontos odafigyelnünk a súlyozott horog vagy jigfej kiválasztására, illetve a feltűzés módjára. A Világháló jóvoltából ma már oktatófilmek sokasága áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy mindezt elsajátítsuk, csakúgy, mint a csalivezetés módját; ne vonakodjunk okulni ezekből! Ne feledjük: a pergetés során magunknak is cserkelő ragadozókká kell válnunk, hogy megtaláljuk a rablóhalakat, s lépre csaljuk őket. Sok sikert hozzá! (A horgasz.hu felhasználásával) A rovat támogatója a Btíšlahmi Dunatőkés - Dunajský Klátov MP9120010 Előző írásomban azt taglaltam, milyen bottal, orsóval, zsinórral vágjunk neki az idei ragadozóidénynek. Folytatásként - persze a teljesség igénye nélkül - ejtsünk most néhány szót arról, mi kerüljön a szerelék végére, s nem utolsó sorban: mi avatja számomra a pergetést a horgászsport királyává. LŐR1NCZ ADRIÁN Úgy vélem, nem árulok el túl nagy titkot azzal, ha közreadom, hogy a sporthorgászat valójában paradoxonok tömkelegéből áll össze. Vegyük például a lényegét: úgy próbálunk tisztességesek maradni, hogy a lehető legagyamentebb módszerekkel ártatlan élőlényeket verünk át. Egy másik paradoxon, hogy e célból mindenféle szerkentyűket, például vas-, gumi- és fadarabokat dobálunk a vízbe, elvárva nevezett ártatlan élőlényektől, hogy érdeklődést tanúsítsanak irántuk, s rájuk cuppanjanak. Őrület a köbön - de ettől jó. A jó öreg vasak Elmondható ez a köznyelv- bén „blinkeť’-ként ismert körfogókról is, amelyek a behúzás hatására az acéltengely körül pörgő, enyhén domború lapkájukkal keltenek impulzusokat a vízben. A miniatűr, 00-ás nagyságútól a 30 grammot meghaladó „nehézvasig” sokféle méretű és színű áll rendelkezésünkre; választani közülük csak okosan és szépen, a környezeti körülményeknek, elsősorban a víz színének és egyéb jellemzőinek megfelelően. Akadnak közöttük természetesen egészen elképesztő kialakításúak is, például a spinnerbait-ek vagy buzzbait-ek. Ezeket a kéttengelyű, szilikon csalival bolondított ketyeréket az amerikai kontinensen fejlesztették ki a feketesügér horgászatára, ám sokak szerint csukázásra is sikerrel alkalmazhatók. Úszó, süllyedő, lebegő Wobblerként ismeri a civilizált világ azokat az egy- vagy többrészes, fából és műanyagból készült, terelőlapkával ellátott műcsalikat, amelyek külcsíny tekintetében leginkább megközelítik a halakat. Nagyüzemi előállításuk Nyugaton a múlt század húszas éveiben indult meg, hozzánk csak valamikor a 80-as, 90-es években gyűrűztek be. A tájainBindics Imre, a dunaszerdahelyi Villa Rosa főszakácsa Jómagam a „vasas horgászok” táborába tartozom, így eszme- futtatásomat a fémből készült ketyerék ismertetésével kezdem. Ezek „legarchaikusabb” formája a rézből vagy más fémből készült támolygó, amely lemezének alakja, vastagsága és domborítása miatt gyakorlatilag mindenféle vízben sikerrel alkalmazható. Gyors hegyi patakokra éppúgy gyártanak „kanalat’, mint mély bányatavakra, vagy az álló- és folyóvizek csalitosaüa; azt, hogy melyiket kötjük fel zsinórunk vagy előkénk végére, mindig a célhal, illetve a terepviszonyok határozzák meg. Érdemes a több évtizedes tapasztalattal rendelkező gyártók termékeit választanunk, ugyanakkor nem egy alkalommal találkoztam olyan pergetőhorgásszal, aki az étkészletből kiselejtezett evőkanálból eszkábált támolygóval akasztott kapitális zsákmányt. A pergetést versenyszinten űzők közt viszont sokan akadnak, akik az egy-egy szűk körben ismert Mester által előállított vasakra esküsznek. Bárhogy legyen is, a támolygó a ragadozókra szakosodott horgász egyik legalapvetőbb, nélkülözhetetlen eszköze. A Horgász melléklet legközelebb 2012. október 17-én jelenik meg. Sosem lehet tudni, mire szottyan étvágyuk Pergetni csak pontosan és szépen... Csuka diós köntösben Hozzávalók 1 kg csuka 10 dkg szalonna 0,51 tej 5 evőkanál félgrízes liszt 3 evőkanál őrölt dió 1 evőkanál só 0,5 evőkanálnyi Sungardenolaj 2 tojás
