Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)

2012-10-03 / 228. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 3. Kultúra 7 Erkel Hunyadi László című operájának főpróbájára a külhoni magyarok képviselőit is meghívták A Himnusz kétszer Ókovács Szilveszter koszorúzni készül (Képarchívum) Sikerült Kárpát-meden­cei összmagyar kulturá­lis-művészeti ünneppé kerekíteni a Magyar Ál­lami Operaház 129. évadja első bemutatójá­nak főpróbáját. KISS PÉNTEK JÓZSEF Szeptember 28-án zártkörű főpróba keretében tekinthette meg a külhoni magyarság kép­viselete a Mindenki operája so­rozat legújabb eseménye során Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját. Az előadásra gyülekező kö­zönséget Ókovács Szilveszter megbízott főigazgató fogadta. Az Erkel Ferenc szobrának megkoszorúzásával egybekö­tött ünnepség az Operaház színpadán folytatódott, ahol Répás Zsuzsanna, a KIM nem­zetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, valamint Dr. Sza­bó Endre, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége nevében köszöntötték a közön­séget. Közben kenyereket ad­tak át egymásnak, ami minden tiszta szándéktól függetlenül kissé sutára sikeredett. Utána felhangzott a Himnusz, majd elkezdődött az előadás. A mából indító nyitókép után Ókovács Szilveszter, az egyko­ri operaénekes, a Duna Tele­vízió volt vezérigazgatója ta­valy augusztus óta kormány- biztosként irányította az Ope­raházat, valamint ó felügyelt az Erkel Színház épületének felújítási munkálatainak elő­készítésére. Megbízatását - más kormánybiztosokhoz ha­sonlóan - idén augusztus 31-i hatállyal vonták vissza, de az Emberi Erőforrás Minisztéri­fokozatosan a stilizált múltba kalauzolt közönség ugyancsak rácsodálkozhatott a repülőgép­ből hollóvá válás trükkjére, akárcsak a „jövő küldönceire”, akik fel-felbukkantak az elő­adás során. A minden mozzana­tában a színházi hatásra törek­vő és azt nagymértékben teljesí­tő produkció apró szépséghibá­ja volt számomra, hogy Hunya­di László lefejezése után, ami­kor a zenemű is befejeződik, nem jelent meg ismét a ma ké­uma már akkor is jelezte, Óko­vács Szilveszter munkájára a jövőben is számítanak. A fő­igazgatót Réthelyi Miklós ak­kori nemzeti erőforrás-minisz­ter nevezte ki, de Orbán Viktor kormányfő a kinevezés napján közölte, hogy a tárcavezető­nek nem volt erre felhatalma­zása. Az Operaház vezetése a kormányváltás óta meglehe­tősen problémás: a kulturális államtitkár 2010-ben Haran­pe, illetve csak az egyenszürké- be öltöztetett statisztéria álldo­gált a kosztümösök háta mö­gött, ami kevésnek tűnt ahhoz, hogy a rendkívül expresszív nyi­tóképhez képest méltó lezárása legyen az előadásnak. Szűcs Gábor minden részletében át­gondolt és letisztult, ugyanak­kor korszerű rendezése min­denképpen a mű jelenkori szín­padi életénekjavát szolgálja. A háromfelvonásos előadás egy harmincas évekbeli feldol­gozó Gyula táncművészt kérte fel a dalszínházat vezető mi­niszteri biztosnak, de róla ké­sőbb kiderült, hogy felhatal­mazása szintén nem hivatalos. Réthelyi Miklós ezután Hor­váth Ádám operaénekest ne­vezte ki miniszteri biztosnak, majd főigazgatónak, aki vi­szont két nap után mindkét funkciójáról lemondott. Az új főigazgatói pályázatot még nem írták ki. (juk) gozás alapján készült. A Rad- nay-Oláh-Nádasdi féle verzió sokkal feszesebb, a mai színházi igényeknek megfelelő változata az ősváltozatnak. Mértéktartó­an rövid felvonásokkal és a színpadtechnika adta képi lehe­tőségek maximális kihasználá­sával. Kovács Gergely Csanád koreográfiája, a palotással be­zárólag, minden részletében mértéktartóan elegáns, akár­csak Libor Katalin díszletei és Kárpáti Enikő kosztümjei. Ez utóbbiak mindenki számára követhető eklektikával segítik az egyes figurák történelmi át­hallásait. Az előadást követően - a fel­vonásközi tapsrendek után - ál­ló vastapssal jutalmazta á kö­zönség a művészek kiváló elő­adását. Ekkor történt, hogy egy, az első sorban ülő, bajuszos és bátor néző leszólt a zenei árok­ba, hogy játsszák már el ismét a Himnuszt. Ez azonnal be is kö­vetkezett. Ez már sokkal feleme- lőbb volt, mint a nyitó-Himnusz. Együtt énekeltük a meghatott­ságtól fátyolos szemmel éneklő szereplőkkel. Problémás funkció? RÖVIDEN Kor-Zár koncert Pozsony. Ma este 8 órától a Kor-zár verséneklő együttes mutatja be Búcsú a holnapért című ötödik albumának anya­gát az Ifjú Szivek Táncszínház székházában (Mostová 8.). „Költészetünk kiváló neves poétáinak jóvoltából valójában egy kimeríthetetlen kincstár, ünneplésre méltó mérhetetlen gazdagság, melyet őriznünk és ápolnunk kell ” - áll a zene­kar honlapján. (juk) Grendel Lajos az MTA tagja lett Pozsony. Grendel Lajos Kossuth-díjas író a Magyar Tu­dományos Akadémia rendes tagja lett, művészeti vonalon. Magyarország legmagasabb szintű tudományos testületének tagjait a tudományos osztályok jelölése alapján a testület közgyűlése választja, rendes, levelező, külső vagy tisztelet­beli taggá. A 70 évesnél fiatalabb akadémikusok száma nem haladhatja meg a 200 főt. A művészek tagságát 1949-ben megszüntették, csak nemrég változtatták meg ezt a döntést. Grendelt Temesi Ferenc író javasolta a testületbe. „Nagy örömmel fogadtam a hírt, boldog vagyok, hogy írói munkás­ságomat ilyen nagyra értékeli ez a rangos testület, illetve, hogy ismét maguk közé fogadták a szépírókat is” - mondta lapunknak Grendel Lajos, (juk) Ismeretlen Beatles-filmrészlet London. Korábban nem vetített Beatles-filmrészletet tett fel honlapjára egy brit művészeti portál. A felvétel falatozás közben mutatja a legendás zenekar tagjait az 1967-es Magi­cal Mystery Tour című film forgatásának szünetében. A busszal utazó társaság betér egyjdfőzdébe, ahol sült halat és krumplit, azaz „fish and chips”-et eszik. The Space művészeti portálon látható képsorok a BBC új dokumentumfilmjének készítésekor kerültek elő. A szalagdarab annak idején a vá­gószoba padlóján landolt, most azonban kincset ér, és önálló rövidfilm született belőle, amely itt nézhető meg: http://thespace.org/items/e0001554. Pénteken lesz az öt­venedik évfordulója annak, hogy a Beatles első nagy sikerű kislemeze, a Love Me Do megjelent. (MTI/juk) Hesse-akvarellek kerültek elő Jeruzsálemben. A Nobel-díjas német író, Hermann Hesse akvarelljeire bukkantak az Izraeli Nemzeti Könyvtárban. A képeket az 1877 és 1962 között élt Hesse kézirataival és leve­leivel együtt október 14-én, az író halálának ötvenedik év­fordulója alkalmából tartandó emlékesten mutatják be Jeru­zsálemben. Az akvarelleket Stefan Litt német levéltáros fe­dezte fel néhány hónappal ezelőtt. Előkerültek többek kö­zött a Piktor átváltozásai című novella illusztrációi, amelye­ket Hesse egy ismerősének küldött Jeruzsálembe. Az illuszt­rációkat 1943-ban átadták a könyvtárnak, de nyüvánvalóan nem katalogizálták azokat. Bemutatják azt az illusztrált ver­seskötetet is, amelyet Hesse 1927-ben a Bécsben született zsidó vallásfilozófusnak, Martin Bubemek és feleségének, Paulának ajánlott. (MTI) Feljegyzések Lin-csiről. „Minden mű, ami könyvtárainkban létezik, réges-régen megvolt már, mielőtt leírták volna" Az olvasóknak itt-ott majd használniuk kell a fejüket PUNTIGÁN JÓZSEF „Vej nagyúr egy réges-régi, csodálatosan szép teáscsészét őrzött a házában. Büszke is volt rá nagyon. Reggelente óvato­san szedte elő, s abból teázott egész álló nap. De még a legrit­kább és legfinomabb teafajták ízét is alig érezte, minduntalan csak a csészét bámulta elragad­tatva. Úgy vette elő, majd úgy tette a helyére, mintha az élet múlna a mozdulatain. Mindig mindkét kezében tartotta, s ha­lálra izgulta magát, nehogy rosszul lépjen és elejtse. De nem ejtette el soha. Egyetlen repe­dés, egyetlen csorba nem csúfí­totta a csészét, makulátlan volt, akárha ebben a pillanatban ke­rült volna ki az isteni fazekas műhelyéből. Nahát pont ebből lett a baj. Vej nagyúr egy idő után úgy be­lefáradt a nagy vigyázásba, hogy teljesen kimerült tőle. Mi­re a teát kiöntötte, folyt róla a veríték. A csodás italt már nem is kívánta. Rosszkedvűen és gyorsan megitta, alig várta, hogy túllegyen rajta, és a csészé­jét biztonságba helyezze. És ez így ismétlődött naponta ötször, minden egyes teaidőben.” Ha netán valakinek erről az jutna az eszébe, hogy mennyi mindenhez ragaszkodunk ki­tartással, s keserítjük meg vele napi életünket, akkor talán jó helyen járnak a gondolatai. A rövid részlet Lin-csi apát fel­jegyzéseiből való, a Hua-tó part­ján lévő kolostorban mondta el egy alkalommal szerzetestársa­inak, s ezt Su-la-ce szerzetes örökítette meg azok részére, akik hajlandóak még olvasni az írott szavakat. Tette ezt azután, hogy Lincsi-apát „Hszian-tung évének első holdhónapja tize­dik napján (867. február 18.) a tanítványait szüntelenül ugató szalmakutyák kiadós szidalma­zása után székében ülve a leg­érdemesebb Mester megigazí­totta öltözetét, egyet-egyet le­gyintett a tíz égtáj felé s a végső nyugalomba távozott. És az­után, hogy tamingi szerzetes- társai Jen-csao és Cun-csiang a tanítását, mint legértékesebbet, annak szavait, mint tört csere­peket összerakták az örökkéva­lóságnak. Ezután Su-La-Ce követke­zett, aki többször elolvasva írástudó társai soványka mun­káját, még mielőtt Mesterét követve ő is utoljára megigazít- tatta volna kérges, vén testén a szerzetesi öltözetét és a végső nyugalomba távozott, azokat jegyzetekké formálta, hogy ké­sőbb Sári László háromkötetes sorozatában a ma emberének tegye közzé az anyagot. Lin-csi apát reggeli beszélge­tései és a Ifjú Lin-csi vándorlá­sai után a Lin-csire vonatkozó feljegyzések zátják a sort. ....régi-régi feljegyzések ezek, a novíciusi éveimet köve­tő időben készültek, és sohasem állt szándékomban elétek tárni őket. Minden írásjegyet a ma­gam okulására vetettem papír­ra, nem törekedtem sem tudós részletezésre, sem irodalmi fo­galmazásokra. Lin-csitől tud­hatjátok, hogy a nyelvi öltözet amúgy is csak rongyos-foltos ruhája a szellem alkotta műnek. Hogy pontosan értsétek meste­KELET VONZÁSÁBAN Losonc. Aki szeretne megismerkedni a Kelet titkaival, meg­tudni, ki Lin-csi, ki SU-LA-CE, milyen titkokat rejtenek ma­gukban a közép-ázsiai romvárosok, az mindezekről hallhat a Kelet vonzásában című irodalmi esten, amely a losonci Lehár Kávéházban lesz október 5-én, 17 órától. A találkozó vendé­gei a budapesti Kelet Kiadó szerzői és munkatársai, Péczely Lajos ügyvezető, Sári László, a Kossuth-rádió irodalmi műsorainak szerkesztője, József Attila-díjas író, a Lin-Csi kö­tetek szerzője. Az est szervezője a Phoenix Lutetia Polgári Társulás, műsorvezető Szászi Zoltán, költő, újságíró, (punt) rém és szerény tanítványa mon­datait, itt-ott majd használno­tok kell a fejeteket” -írja. A bevezető idézet csak egy a sok tanulságos feljegyzés közül. Többet nem idézek, mert akkor nem lenne miért kézbe venni ezt a könyvet. Márpedig érde­mes! Főleg azért, mert: „Az írá­sok legfőbb titka, szerzetesek, hogy semmi köze a szerzők­höz... Minden mű, ami könyvtá­rainkban létezik, réges-régen megvolt már, mielőtt leírták volna. Minden mű létezett, mi­előtt az első írástudó a világra jött. Ezért van az, figyeljétek meg, hogy a művek örökké ne­vetnek. Amikor azt hallják, hogy valaki a szerzőjüknek kép­zeli magát, csak úgy pukkadoz- nak a nevetéstől. De nem szól­nak senkinek. Főleg nem a szer­zőnek. Hadd higgye, hogy ő te­remtette őket.” (Su-La-Ce: Feljegyzések Lin- csiről. Közreadja Sári László, Kelet Kiadó, 2011)

Next

/
Thumbnails
Contents