Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-03 / 228. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 3. Vélemény És háttér 5 Egyszerre kell ellenőrizni a kulturális eltérésekből adódó gondokat és a szegénységből adódókat Romapolitika, szegénypolitika A napokban szokatlanul - de nem érdemtelenül - sok fény vetül a romák társadalmi integrációjának kérdésére. Számos megoldási javaslatról hallottunk már. RAVASZ ÁBEL Ezek alapvetően három csoportba sorolhatók. Egyrészt ott vannak a radikális megoldások, amelyek felszámolnák a romák telepeit és a nem romák jog- és közbiztonságára építenének. Másrészt ott vannak a segélyrendszer felől közelítő, a társadalmi igazságosságot szorgalmazó ötletek, amelyek alapjában az a hit áll, hogy gazdasági reformokkal terelhető új útra a szlovákiai romák jövője. Harmadrészt ott vannak a szociális érzéken és a jogvédelmen alapuló megoldások, amelyek célja a romák nyomorának felszámolása, potenciálisan újabb források bevonásával. Ez a három irányzat természetesen nem kizárólagos, és a legtöbb ismert programcsomagban mindegyik megjelenik, különböző súlyokkal. A közös elemük viszont az, hogy kifejezetten „romapolitikai” megoldásokként fogalmazták meg őket, még akkor is, ha szövegük esetleg a „mélyszegénységben élők” vagy a „Szlovákia minden állampolgára” alanyokat tartalmazza. Ha egy szövegben az van, hogy „minden olyan állampolgár, aki négynél több gyereket vállal”, nyilvánvaló hogy annak írója kire gondolt, amikor megfogalmazta téziseit. Az igaz, hogy a romakérdés részben kulturális probléma, nagy részben azonban szociális is. Atrükk az, hogy egyszerre kell ellenőrzés alatt tartani a kulturális eltérésekből adódó problémákat és a szegénységből adódó nehézségeket. A romák problémáinak egy része etnikai hátterükből adódóan specifikus (pl. nyelvi problémák, oktatási nehézségek, pénzmenedzsment), más részük azonban azonos az egyéb szegénységben élőkkel. Ebből adódik az is, hogy a kormányzati szociális politika azon intézkedései is hatnak a romákra, amelyek egyébként nem a „romapolitika” címke alatt futnak. Magyarországon például épp a napokban fogalmazódott meg egy olyan intézkedés terve, amely potenciálisan többet segíthet a roma közösségen, mint megannyi elfuserált romapolitikai lépés. A jelek szerint betiltják a játékgépeket, a félkarú rablókat, amelyek csak néhány (állami tulajdonú) kaszinóban maradnak meg. Bár ez az intézkedés formálisan eddig nem képezi a felzárkóztatási politika részét, hatása kiterjedhet a mélyszegénységben élők - és így a köztük felülreprezentált romák - körére. Annak a pénznek, amelyet nem a reménnyel kecsegtető, de valójában inkább nyomort termelő gépekbe kerül, bárhol máshol jobb helye lesz. (Más kérdés, mekkora hányada alakulhat át szesszé.) A fenti példával csak arra próbáltam rámutatni, hogy a romák helyzetére korántsem csak a tradicionálisan a romapolitika eszköztárában számon tartott megoldások tudnak hatni. Nem csak a segélyek, iskolák és illegális házak képezik a mélyszegény romák életének jogi környezetét. Ha elfogadjuk, hogy a romák integrációjának kérdésében lépnünk kell, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy nem elég akkor gondolnunk rájuk, amikor jól elkülönített gondolati konstrukciókat hozunk létre velük kapcsolatban, de érdekeiknek akkor is eszünkbe kell jutniuk, amikor országos szintű politikai kérdésekről beszélünk.- Azt hiszem, Belizébe menekülök, ha még egy ötöst kapok. (Peter Gossányi rajza JEGYZET Nincs megoldás VERES ISTVÁN Tovább nem odázható el a romakérdés megoldása - állítják a szakemberek. Pedig marad minden a régiben, erre akár az életünket is feltehetjük. Hiába vonja meg az állam a szociális juttatásokat, hiába számolják fel a romatelepeket. Ezek az intézkedések annyit érnek, mint amikor a bárányhimlős ember levakar magáról néhány foltot. Bár a romakérdés állítólag az ország nagy részét érinti, a márciusi választásokon mégis egy olyan pártra szavaztak a legtöbben, amely programjában szót sem ejtett a romákról. Ficót ezentúl már ennyi felelősség sem terheli a témával kapcsolatban, a romaügyi kormánybiztos posztját ugyanis odaajándékozta Peter Polláknak, az OĽaNO képviselőjének. Pollák egy fokkal biztosan jobb, mint elődje, Miroslav Pollák, mégpedig azért, mert roma. A romáknak pedig nagyon fontos, hogy egy roma képviselje őket. De az, hogy ő is roma, még nem garantálja, hogy jobb ötletei lesznek. Első lépésként azt javasolja, hogy az állam vásárolja meg az illegális romatelepek alatti telkeket, fizesse ki a tulajdonosokat, a romáknak pedig adjon lehetőséget a fokozatos törlesztésre, hogy a folyamat végén ne csak a saját házukban, hanem saját telkükön is lakhassanak. Pollák szerint ez az állam feladata, ugyanis a jelenlegi helyzetet az állam idézte elő azzal, hogy a múltban letelepedésre kényszerítette a vándorcigányokat. Ha visszamegyünk ezekbe az időkbe, láthatjuk (vagy nagy- szüléinktől is megkérdezhetjük), hogyan éltek együtt a romák és nem romák 60 évvel ezelőtt. Akkor is voltak cigányok, akik a települések szélén éltek, és voltak vándorcigányok, akik különféle foglalkozásokat űztek. Napközben termékeikkel házaltak, este pedig egyes településekre tilos volt belépniük. Röviden: ugyanaz volt a helyzet, mint ma, amikor a romák egy része képes munkából megélni, egy másik része pedig nem. Pollák javaslata tehát nem a földtulajdonosokat nyugtatná meg (akinek évtizedek óta romatelep van a telkén, annak valószínűleg nem most kezd el hiányozni), hanem létrehozna egy óriási adósságtörlesztési gubancot az állam és a telepek lakói közt, amely sohasem oldódna meg. A romaprobléma lényege, hogy egyes romák és nem romák életmódja és felfogása különböző, hogy együttélésük elképzelhetetlen. Az emberek gondolkodását pedig az állam nem tudja megváltoztatni. Ehhez még egy jó oktatási rendszernek is évszázadok kellenének. Ha tehát nem akarunk hazudni magunknak, beismerjük: a romakérdésnek nincs megoldása. KOMMENTÁR Magyarország, 2012 NAGY IVÁN ZSOLT Vannak pillanatok, amikor a tényeket iszonyú nehéz kommentálni, mert szépségükből minden hozzáadott szó elvesz. Nézzük csak az elmúlt két hetet. 1. Kövér László, Magyarország Országgyűlésének elnöke, az egyes megközelítésekben második, mások szerint harmadik legfőbb közjogi méltóság egy tanácskozáson azt fejtegette, hogy „A liberálisfelfogással ellentétben a gyerek nem magánügy, hanem a közjó egyik legfőbb eszköze. A gyerekvállalás pedig nemzetstratégiai kérdés. "Hogy ez pontosan mit jelent, egyelőre bizonytalannak tűnik. De nyilván el lehet jutni addig, amikor a gyerekek után kedvezményt vagy segélyt adó állam már elkezd beleszólást követelni a gyereknevelésbe, sorsának eldöntésében, pályaválasztásban, esetleg idővel megszabhatná, kivel kellene később párosodnia, hogy aztán ismét a közügynek megfelelő gyerek szülessen. És persze nemzetáruló lehetne mindenki, aki nem vállal gyereket, ezért megjárhatna például pénzbüntetés, megfoszthatnák jogaitól, esetleg munkatáborba küldhetnék, hogy legalább termeljen a köznek. 2. A kormány hétfő hajnalban rendkívüli ülésre ült össze, maj d amikor mindenki azt hitte, hogy valami éktelen nagybaj van, a miniszterelnökséget vezető államtitkár kiállt és bejelentette: betiltjákapénznyerőjátékgépeket,ilyenezúttalcsakkaszinókban lehet.És miközben mindenki csak állt döbbenten, hogy mostez mi a fenétől tört rájuk, kiderült, hogy az egész iszonyú sürgős is, a Fidesz és a KDNP parlamenti masszája kedden már meg is szavazta a törvényt. Igaz ugyan, hogy egy éve módosították már a szabályokat, szigorítottak, illetve több száz milliárdos befektetésre kényszerítettékazokat,akikmégis üzemeltetni akartak ilyeneket, de mit számít. Hogy pontosan mi történt, iszonyú nehéz lenne megmondani. Alényeg az, hogy hirtelen aggódni kezdtek a szegényekért, akik elveszítik a pénzüket a kocsmákban, majd közölték, hogy a polgári gondolkodástól idegen a szerencsejáték. Hogy a befektetők pofátlan átverése nem idegen-e, arról nem esett szó. Csak annyi, hogy a veszítés lehetősége része a szerencsejáték-iparnak. Naja. Főlegúgy, hogy a partner kormány, az pedig csal. 3. Ä parlament alkotmányügyi bizottsága - amelynek bibliája ugyebár az alkotmány - azt a véleményt fogalmazta meg, hogy a házelnök (már megint ő) visszadobhatja az indítványokat, amelyeketsértőnekvagy komolytalannak talál. Magyarán, Kövér László (gondolatvilágáról már volt itt szó) maga dönti el, hogy mi komolytalan, és mi sértő. Ehhez már tényleg nincs mit hozzáfűzni. Mi ez, ha nem demokrácia? Mert nem demokrácia. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ ERDÉLYI MAGYAR LAPOK A román-magyar kapcsolatok terén visszafogott derűre ad okot Titus Corlate- an román külügyminiszter hétfői budapesti látogatása - vélték az erdélyi magyar lapok. Ám a Krónika tudósításának szerzője úgy értékelte, csak a szólamok szintjén mozdultak el a holtpontról a román-magyar kapcsolatok Corlatean külügyminiszter budapesti látogatásán, a kényes kérdések nem merültek fel. .AMartonyi János és Corlatean közös sajtótájékoztatóján elhangzottak alapján az a következtetés vonható le, hogy a magyar és a román diplomácia pontosan ismeri a két ország között fennálló nézet- különbségeket, de ezekről a nagy nyilvánosság előtt nem kíván állást foglalni” - vélte a cikkíró. Azt is megállapította, hogy a külügyminiszteri tárgyalások utáni sajtótájékoztatón a felek „kínosan ügyeltek” arra, hogy az újságírókne kérdezhessenek rá a nyilvánvaló nézeteltérésekre. A Szabadság úgy értékelte, visszafogott derűre ad okot, hogy Corlatean budapesti látogatásával megtört a jég: a jobboldali Orbán-kormány és a baloldali Ponta-kormány felvette a kapcsolatot, áttörésről nem beszélhetünk, hiszen Budapest és Bukarest viszonyát még mindig a távolság- tartás jellemzi” - vélte a vezércikkíró. A lap felidézte, hogy Orbán Viktor miniszterelnök az elmúlt hét évben szoros kapcsolatot épített ki Tra- ian Basescu román államfővel, nem csoda, hogy az idei romániai kormányváltás, Orbán partnereinek háttérbe szorulása hidegzuhanyként hatott a román-magyar államközi viszonyra. Az, hogy létrejött a találkozó, úgy is értelmezhető, hogy mindkét fél tudja: az elmúlt húsz évben túl sok energiát fektetett a két ország a román-magyar kapcsolatok normalizálásába ahhoz, hogy ezt „ gyermeteg választási megfontolásokból” aláaknázzák. (MTI)
