Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)

2012-10-23 / 245. szám, kedd

o

N

C/}

A magyar bundabotrány: pénz, drogok, prostik... (Futballgyilkosok, 8. rész)

14. oldal

2012. október 23., kedd, VIII. évfolyam, 39. szám

(Képarcl

j.

• • i ’ WWBpSBjfc jfcgy f

s? iKr ,'3i

> • MpTÜ

ifi

*

hi

'hij m

f r ,

, jí l * -■>

í. I,/«1 p

$ Ä

í fš,;

wmmm’-rh t 1 ŕ % m -h ' .v * P % •' *•, *-v ■ m ' mm

• ■ h!

. _ . > £•> ŕ*

M

. mUSI

■ •;'> i

/■'v jflp

i t W **

h ’ ť ä®!/ f

isti 1 1

ww 'mmm

•Li-; V: ‘. * ý' r.ľ . ' %'

ľ J

ŕ f/

K ÍL 2Čŕ|i| FjBK

h; r r.

k m Mam:

"g U

• Ú í

i ''|ia

L pvj

1 j

d; ,

|F.; r

í„ ti, L5 1

ŕ.1- fcŕ k f

1 'MmÍ

j LÍŠ

7

F4 M

ľ J kÁWí r

IJa 9 «II.

s BP |p*ir |,<:íjj

r_í„- *»• S B

Jj-ä •*—

■wsa ?•» « K-«T í

Találkozás egy kisleánnyal (Fannival a meccsen)

Fanni az unokahúgom, hatéves múlt, és imádja a focit. Megígértem neki, hogy elviszem egy meccsre. Egy igazi meccsre. Nyár óta ezt várja. Hát most itt vagyok. „Készülj - mondom neki -, este meccsre megyünk.” Arca kivirul, egész nap csupa mosoly. Fanni boldog.

Evés közben azt kérdezi a reggelinél: „A semmi az van vagy nincs?” Nem sokkal később pedig: .Amikor Isten megteremtette a világot, nappal volt vagy este?” A lételméleti kérdések helyét fokozatosan türelmeden izgatottság veszi át. Fanni meccsre készül. Élete első focimeccsére.

Buszon utazunk. „Ezek a nénik is mind a stadionba mennek?” Jogos felvetés. Hova máshova is lehetne utazni az 1 -es busszal, ha nem focimeccsre, igaz? Ő meccsre megy, én is meccsre megyek, a világ bezárult. Számára evidencia, hogy szombat este mindenkit a Pécs-Eger

NBl-es bajnoki mérkőzés érdekel (kivéve Anyát, aki otthon maradt).

Hátán kis hátizsák, benne egy félliteres ásványvíz, egy kis műanyag tartóban három szem piskóta, egy kötött szvetter meg egy mellény, ha nagyon hideg lenne. „Nem fázol, Fanni?” A stadion kapujában állunk. Rázza a fejét, hogy nem, majd azt kérdezi: „Miért van itt ennyi rendőr?” (Hogy senki se verekedjen.) „Miért tapogatnak meg mindenkit?” (Ezt motozásnak hívják, ilyenkor ellenőrzik, hogy senkinél se legyen fegyver.) „Milyen fegyver? Puska?” (Például puska.) „És miért szól a zene?” (Hogy jobb legyen a hangulat.)

Ahogy beérünk, megilletődötten, csillogó szemmel néz körül. Ezt hívják áhítatnak. Minden lenyűgözően hat rá, a legapróbb részletek is. A reflektorok, a műanyag székek, a kapus kék kesztyűje. Olyasmik is érdeklik, hogy a labdaszedő gyerekek miért viselnek megkülönböztető mellényt, s hogy a szüleik itt vannak-e a lelátón.

„Azok ott kicsodák a kapu mögött?”

(Ok a szurkolók.) „Már iskolába

járnak?” (Igen.) „Mit ordibálnak?”

(Azt, hogy: Hajrá, Pécs!) „A játékosok is ordibálnak?” (Néha igen.) „Ők is azt, hogy Hajrá, Pécs?” (Nem, ők másat.) „Micsodát?” (Mindenfélét, mikor hogy.) „És az ott kicsoda?” (Kire gondolsz, Fanni?) „Arra a bácsira a csík mögött, aki távcsővel nézi a meccset.” (Az nem távcső, hanem teleobjektív. Az a bácsi pedig a fényképész. Fotókat készít a meccsről.) ,A Focitippbe?” (Nem, nem a Focitippbe. Máshova.)

Aztán azt kérdezi, nem fáradnak-e el a játékosok, ha annyit szaladgálnak össze-vissza. A végére elfáradnak, mondom. Ezen elgondolkodik. Nézi-nézi a meccset, majd kisvártatva felém fordul, s felteszi a kulcskérdést: „De ha ilyen lassan futnak, akkor mitől fáradnak el?”

Az ölemben ül, úgy kérdez. Minden érdekli. „Azok ott miért tornáznak?”

(Ők a cserejátékosok, és bemelegítenek.) „Miért?” (Hogy ne fázzanak.) „Most mi történik?” (Szögletet végeznek el a pécsiek.) „Honnan?” (Abból a sarokból.) „Miért abból a sarokból?” (Mert ott

ment ki a labda.) „Miért ott ment ki a labda?” (Mert arra pattant.) „David Silva most mit csinál?” (Biztosan fáradt, mert délután ő is meccset játszott.) .Alszik?” (Nem hiszem, hogy alszik, csak elfáradt, s most pihen.) „David Silva szereti Thomast, a gőzmozdonyt?” (Nem tudom, Fanni, kérdezzem meg tőle?) „Igen.” (Oké, megkérdezem.) „S most mit ordibálnak a szurkolók?” (Azt, hogy: Ébresztő, ébresztő!) Fanni körülnéz: „Valaki elaludt?”

A meccs csapnivalóan gyönge, a lelátó elégedetlenül morajlik, a nézők kórusban szidják a játékosokat, az edzőt, a tulajdonost. Csak remélni merem, hogy Fanni nem jegyzi meg a káromkodásokat. Egy közelben ülő, szotyolát köpködő, cifra szókincsű öregúrra sajnos felfigyel. „Mi baja van a bácsinak?” (Mérges.) „Kire mérges?” (A játékosokra.) „Miért mérges a játékosokra?”

(Mert nem úgy fociznak, ahogy kellene.) „Ő az apukájuk?” (Nem, nem hiszem.)

A pályán az égvilágon semmi nem történik, a végeredmény: Pécs—Eger 0-0. Az

emberek dohogva, bosszúsan távoznak.

A stadion előtt megállítom Fannit, némi bűntudattal lehajolok hozzá, és megkérdezem, nem bánta-e meg, hogy kijöttünk a meccsre. Hevesen rázza a fejét. „Dehogy!” Tetszett, amit láttál?- kérdezem csodálkozva. Tágra nyílt szemmel válaszol: „NAGYON!”

Valószínűleg ő az egyetlen ember, aki ezen az estén elégedetten (sőt: boldogan!) távozik a pécsi stadionból. Este kilencre érünk haza. Ilyenkor már általában aludni szokott. Most büszkén újságolja a szüleinek, hogy milyen egy focimeccs. Esti mese helyett a látottakat értelmezzük. Megtudom, hogy a kapufa meg a piros mez tetszett neki a legjobban. Már le-lecsukódnak a szempillái, amikor hirtelen átöleli a nyakamat, és azt kérdezi: „Holnap is kimegyünk meccsre?” (Én hajnalban elutazom, Fanni.) „Ne utazz el!” (Muszáj.) „Szeretsz?” (Szeretlek.) „De ugye nem hagysz el?” - suttogja, és szabályosan belealszik a kérdésbe. (Nem, Fanni, soha nem hagylak el.)

Gazdag József

Komáromi Szalon a Mokkában, október 24-én, szerdán:

Cigány-e vagy?

f\ pszichiáter, publicista

11 Az est vendége: Ravasz Ábel szociológus, \ Forgács István romaügyi szakértő

Időpont: 2012, október 24., szerda, 18:00. Helyszín: Mokka kávézó, Révkomárom. A belépés díjtalan. Médiapartner: Új Szó t facebook.com/komaromiszalon