Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-22 / 244. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 22. Vélemény És háttér 5 Vagy lesz közös pénzügyi politika, vagy nem lesz euró, erre ma már fogadásokat is köthetünk A bankfelügyelettől a föderációig Jóformán senki nem érti, mi is zajlott múlt héten az Európai Unióban pénzügyi téren, a sokat ragozott eu- rósánc egyes, kettes a gya- logpolgámak nem mond semmit, hát még a lehetséges bankunió vagy éppen a központi bankfelügyelet. LOVÁSZ ATTILA Távoli dolognak tűnik mindez, miközben az Unió pénze az állami költségvetéshez hasonlóan a polgárok pénze, s hasonlóan, mint a kormányzatok, az uniós szervek is a másét verik el. Vagy jól, vagy - inkább - ke- vésbéjól. Pedig nem árt az unió pénzügyeivel többet foglalkozni, bármennyire tűnik távolinak vagy unalmasnak a téma. Már csak ezért is, mert eközben egyre hangosabban beszélnek a kontinensen az integráció legmagasabb fokáról, a föderációról. A szó még el sem hagyta Merkel asszony száját, máris rajongói és ellenzői szólalnak meg, kialakult a barikádharc, ami ma még nem tűnik jelentősnek. Ma még nem. Eközben viszont nem lenne baj, ha sokan és sokszor tennék föl a kérdést, mi a föderáció. A Csehszlovákiát még megélt nemzedékeknek van hazai példája, tapasztalata, bár e tapasztalat birtokában is sok a ködösítés és az illúzió. A legegyszerűbb megfogalmazást még középiskolásként tanulhattuk, ha jók az emlékeink, akkor az osztrák-magyar kiegyezés kapcsán. A szövetségi államforma alapvetően közös külügy, pénzügy és hadügy (annak idején jött mindehhez az uralkodó, ezen túl vagyunk már). Ha megnézzük az „eurósítás” folyamatát, bizony az keményen a föderációhoz vezető út. Vagy hogy pontosabbak legyünk: vagy lesz közös pénzügyi politika, vagy nem lesz euró, erre ma már fogadásokat is köthetünk. Nemrég egy kommentelő a szövetségi államformát támogató írásunk után megjegyezte, hogy az államszövetségek sosem voltak természetesek, csak korbáccsal vagy tankokkal lehetett összetartani azokat. Nos, a kedves hozzászóló bizonyára a jugoszláv, a szovjet vagy akár a csehszlovák államszövetségre gondolhatott, de akkor nézzük meg, vannak-e jobbak. Pl. a belga szövetség, amelyet ugyan hol a vallonok, hol a flamandok kérdőjeleznek meg, a fenntartásához mégsem kell erőszak. Ha kellene, bizonyára nem létezne. Szövetségi állam Németország, Ausztria, a kon- föderatív jelleggel láttatott Svájc is. Egyiket sem a fegyveres erőszak tartja össze, Svájc esetében pedig négynyelvű szövetségről beszélhetünk. Jellemző szövetségi állam az USA - és itt tértünk vissza a cikk elejéhez, a pénzügyek fokozatos központosításához. Az USA-nak vitathatatlanul egységes pénzügyi politikája van (bár négy jegybankja van, de a FED, az FED). Ennek ellenére képzeljük el, hogy Washington bekérné a szövetségi államoktól a jövő évi költségvetési tervet a jóváhagyás előtt, majd ellenőrzésre a jóváhagyás után. Lehet tippelni, meddig maradna meg a föderáció. Az unióban ez az intézmény valószínűleg működni fog. Az egységes bankfelügyelettel együtt. A honi lakosság rengeteg amerikai filmet néz, mégis sokszor szorul magyarázatra, vajon miért van az USA-ban minden államban más büntető törvénykönyv, és mi az a szövetségibűntény. No de hagyjuk Amerikát. Gondolkodjunk el most azon, vajon az uniós lagymatag kisebbségvédelem hogyan nézne ki, ha a kisebbségi politika vagy mondjuk a kisebbségi kultúra társfinanszírozása szövetségi jogkör lenne. Kérdezzük meg, a sok etnobizniszmen azonnal fölvágná-e az ereit, vagy éppen a kisebbségek beolvadása erősödne meg. A nemzetállam vagy az államszövetség képes-e jobban kezelni a kisebbségpolitikát? Érdemes elgondolkodni rajta, mert lehet, hogy ennek fényében érdekessé válhat a következő euroválasztás is. Merthogy - bármilyen hihetetlen - Brüsszelben már ma is választási mandátummal rendelkező emberek hoznak döntéseket. Olyanok, akiket mi küldtünk oda. JEGYZET Szociális fröcsögés JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Azt mondja a szlovák pénzügyminiszter, meg tudna ő élni akár 300 euró- ból is. Mondhatnánk erre, plágium, lopta az ötletet egy Miškov nevű egykori minisztertől, de tudjuk, Záhorská EU-s képviselő asszony is képes volna éhezni ebben az országban. Kažimír Richter nevű minisztertársa közben már azt a 143 eurót is szeremé elorozni, amit eddig a munkanélküliek szerződéssel kereshettek. Ó valószínűleg azt gondolja, ezek az emberek eddig ennyiből is megélhettek, holott sok esetben például szabadúszó művészlelkek próbálták elkerülni így az éhenhalást. Arról viszont kevesebbet beszélnek, hogy inkább azokhoz kellene nyúlniuk, akik az egykor létrehozott álszociális védőháló jóvoltából munka nélkül (értsd aktivációs) keresnek többet, mint akik sokszor éhbérért dolgoznak. Igaz, senki sem szabadul meg oly könnyen a potenciális szavazóitól. A minap egyik aktivációs ismerősöm baráti társaságban lehurrogta minimálbéren dolgozó barátomat: „Bolond vagy te, ennyi pénzért én ki sem kelnék az ágyból.” Jövőre már jelentkeznie sem lesz kötelező. De amíg a politikusok spórolásról papolnak, addig őkmaguk mégiscsak aprítanak a tejbe ezt-azt. Van olyan elvtársuk - a vágbesztercei polgármesterre gondolok-, aki egyszerre nyolc állást tölt be. Ó a XXI. század első polihisztora, mondja cinikusan egy kommentelő a világhálón, de nincs igaza. Vannak mégjó páran, akik felső szinten művelik a magántőke-felhalmozást, s a megélhetési politizálást. Büszkénírjajelentésé- ben a rimaszombati kórház- igazgató is, hogy egy hímnemű orvos átlagfizetése eléri a 2 240, míg a nővéreké a 631 eurót. Akülönbség felháborító, de az igazgató úr gálánsán nem szól arról, hogy a rimaszombati kórházudvar az egyik legko- ' szosabb Szlovákiában, s arról sem, hogy orvosai egy része rég elfelejtette a hippokratészi esküt. A helyi főellenőrtől sem sajnálták a harmincszázalékos emelést. Azon túl, hogy valószínűleg Bátyi az ország egyetlen települése, ahol a főellenőr többet keres, mint a polgármester, ahol állítólag anyagiak hiányában megszüntetésre ítélték a városi lapokat, a focicsapatot, s ahol a hivatalnokok többsége jóvalkevesebbet keres, mint öt évvel ezelőtt, a képviselők szemrebbenés nélkül osztogatják a jutalmakat. Egyeseknek. KOMMENTAR Egérút VERES ISTVÁN De hová tűnt Damon Hill? Illetve bocsánat, hová tűnt Bárdos Gyula? - kérdezhették sokan az elmúlt három évben, miután a nagy MKP kettészakadt, és megalakult a Híd. Az azóta egyre nemzetibb húrokat pengető MKP vezetésébe mintha Bárdos nem is passzolt volna bele. És bár ott volt, úgy tűnt, mintha tényleg nem lett volna ott. A 2010-es kampány idején, amelybe Csá- ky belebukott, ugyan Bárdos volt a párt kampányfőnöke, de a párt nem úgy kommunikált, ahogyan a kampányfőnök, hanem ahogyan az elnök akarta, és talán épp ez szorította ki a parlamentből. Berényi elnöksége alatt Bárdos a párt Országos Tanácsának elnöke, a párt afféle második embere. Keveset hallatta a hangját. Talán vállalhatott volna többet. Talán elgondolkodhatott volna az elnöki poszton. A támogatása meglett volna. Az, hogy mostantól ő a Csemadok elnöke, két dolgot jelenthet. Vagy azt, hogy Bárdos egy ütőképes, közéleti témákban rendszeresen állást foglaló szervezetté (afféle második Kerékasztallá) akarja gyúrni a Csemadokot, vagy azt, hogy keresett magának egy újabb alibipozíciót, amelynek formális jelentősége van, gyakorlati viszont nincs. Mert hát ki hallott az elmúlt években a Csemadok-elnökről? Senki. Az alapszervezetek léteznek, őrzik a hagyományt, ápolják a kultúrát, meg amit annak gondolnak, és mindenki örül, hogy ez a Kárpát-medence legnagyobb társadalmi szervezete. Van is egy széki nóta-parafrázis, hogy aszongya: „nem adok, mert nem kapok, én vagyok a Csemadok”. Jól is tette Hrubík Béla leköszönő elnök, hogy szombaton megköszönte Orbán Viktornak a magyarországi támogatást, amelyből a szervezet napjait (és éveit) tengeti. Az új elnök természetesen újítani akar. A Csemadok viszont nem az a szervezet, amelyet az ember megfog, aztánjól megváltoztat. A tagságot olyanok alkotják, akik évtizedek óta tagok, és ezeknek csak egy kis része aktív. Ezek valószínűleg azért aktívak, mert azt csinálják, amit szeretnek, amihez értenek, amihez kedvük van a helyi alapszervezetben. Ha valaki azzal jön majd: csináljatok mást, nem biztos, hogy fog nekik tetszeni. És hogy a fiatalok számára mitől lenne vonzó a Csemadok, azt meg még elképzelni is csak szívós és keserves agymunka árán lehet. Bárdos talán azon is elgondolkodhatna, nem abszurd-e pártfüggetlen szervezetnek nevezni a Csemadokot, amikor vezetői általában az MKP politikusai. De hát így van ez jól. Egyes falvakban meg van hidas meg emkápés Csemadok is. Fő a békesség. Szóval úgy tűnik, Bárdos megint egérutat nyert. Aztán lehet, hogy meglepődünk. TALLÓZÓ PER SPIEGEL Erősödik az ellenállás Horvátország uniós csatlakozásával szemben a Bundestagban, a német törvényhozás alsóházában - írta a német hetilap. Rupert Polenz, a Bundestag külügyi bizottságának elnöke szerint nem szabad engedni a tagfelvételi követelményekből csak azért, hogy a nyugat-balkáni állam az eredeti menetrend alapján csatlakozhasson az Európai Unióhoz. Horvátország abban az esetben léphet be az EU-ba 2013. július 1-jén, ha az Európai Bizottság megfelelőnek ítéli a tagjelölt felkészültségét a csadakozási folyamat állásáról szóló következő jelentésében - tette hozzá a kereszténydemokrata politikus. Michael Roth, a szociáldemokrata frakció uniós ügyekben illetékes szóvivője szerint „politikai példát kell statuálni Horvátországgal”, vagyis a Bundestagnak nem kellene ratifikálni a csatlakozási szerződést, ha Zágráb nem orvosolja a brüsszeli bizottsági elemzésekben jelzett gondokat, egyebek között az igazságszolgáltatási eljárások területén. Norbert Lammert, a Bundestag elnöke úgy vélekedett: Románia és Bulgária csatlakozásának példája alapján hiábavaló arra számítani, hogy az EU keretein belül könnyebb megoldani a problémákat. Ugyanezt a hibát „nem szabad másodszor is elkövetni” - mondta Lammert. Hozzátette: érdemes volna az EU belső viszonyairól is évente állapotfelmérő jelentést készíteni, egy ilyen vizsgálat rávilágítana arra, milyen problémákat „hurcolunk magunkkal megoldatlanul évek óta” - mondta a Bundestag elnöke. A kereszténydemokrata politikus egy héttel korábban egy lapin- tequban kifejtette: Horvátország egyelőre nem érett a csatlakozásra, és maga az EU sem alkalmas a további bővítésre, a közösségnek ezért új tagok felvétele helyett inkább a jelenlegi tagok közötti integráció elmélyítésére kellene összpontosítania. (MTI)
