Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)

2012-10-20 / 243. szám, szombat

18 RIPORT PRESSZÓ ■ 2012. OKTOBER 20. www.ujszo.com Egy nagyon orosz történet, hollywoodi díszletekkel Borisz Berezovszkij, akit egykor „a Kreml keresztapja” néven is emlegettek, a Dolce & Gabbana üzletében vásárol. A zömök orosz, Vlagyimir Putyin esküdt ellensége a boltból távozva megpil­lantja az „acéloligarcha” néven is ismert Roman Abramovicsot, az orosz elnök legközelebbi szövetségesét, amint a szomszédos, de még drágább Hermésben válogat... Berezovszkij testőreivel a londoni legfelsőbb bíróság épületébe igyekszik (SITA/AP-felvételek) jóúton Berezovszkij keze tele volt sebekkel, mert egy hónappal ko­rábban hajszál híján meghalt egy merényletben. Egy* kilogramm robbanószer lépett működésbe a kocsija mellett, megölve a sofőr­jét. Moszkvában abban az évben az volt az 53. pokolgépes táma­dás, és meggyőzte Berezovszkijt arról, hogy ha üzletileg be akarja biztosítani magát, akkor politikai hatalomra is szert kell tennie. Mivel látta, hogy a televíziónak milyen nagy befolyása van a poli­tikában, megszerezte az ellenőrzést Oroszország legnagyobb tévécsa­tornája felett, de hogy működtetni is tudja, ahhoz pénzre volt szükség. Ennek megszerzésére használta fel a hajóutat. A fedélzeten tartózkodók többségét ismerte, de volt közöttük egy új arc: a félénknek tűnő, kicsit slam- pos„ félénken mosolygó Roman Abramovics, aki 28 évesként 20 évvel volt fiatalabb nála. Az árva gyereket a nagybátyja nevelte fel, és természetes üzleti érzékének kö­szönhetően hamar sikeres olajkeres­kedő lett. A jachtra szóló meghívást arra használta fel, hogy Berezovszkij közelébe férkőzzön. Hajókázás közben olyan elképze­léssel állt elő, amely hozzájuttat­hatta Berezovszkijt a tévécsatorna működtetéséhez szükséges pénz­hez. Ha Berezovszkij a Kremlhez fűződő kapcsolatait felhasználva eléri két állami olajvállalat priva­tizálását, akkor összevonja-azokat a saját vállalataival, és ily módon létrehoz egy igazi olajipari óriást - vázolta fel tervét. A két férfi kezet rázott, és ezzel létrejött a Szibnyeft, amely az idők folyamán több mint 13 mil­liárd dollár értékűre duzzadt. Az ügyletről semmiféle papír nem készült, márpedig a karibi hajó- úton született megállapodás az egész peres ügy központi eleme. Berezovszkij ugyanis azt állítja, hogy az egyezmény 50-50 száza­lékos tulajdonmegoszlásról szólt, míg Abramovics ragaszkodik ah­hoz, hogy a vállalat kezdetektől fogva egyedül az övé. Ötmillió dollár feszesre tömött bőröndökben Amit senki sem vitat, az az, hogy az 1994-es hajóút után Berezovszkij elkezdett lobbizni Jelcinnél az olaj- vagyon aukcióra bocsátása érde­kében, azt ígérve, hogy a befolyó pénzből működtetett tévécsator­nája komoly segítséget nyújt majd a betegeskedő elnök újjáválasztásá- hoz. A terv tökéletesen működött, és 1996-ban Jelcin - Berezovszkij hathatós támogatásával - minden előzetes várakozás ellenére meg­nyerte a választást. Természetesen nem maradt el Be­rezovszkij megérdemelt jutalma sem. Csadakozhatott a jelcini adminisztrációhoz, és komoly politikai játékossá vált: az egyik pillanatban túszok elengedéséről tárgyalt csecsen terroristákkal, a következőben politikai pártot ala­pított. Egyike volt annak a kevés vendégnek, aki 1999-ben részt vett Rupert Murdoch ausztrál-amerikai médiamogul esküvőjén. A Forbes magazin Berezovszkijt a világ tíz legbefolyásosabb vállalkozója közé sorolta, ám ő ennél is többet akart. Miközben Abramovicsot a Szib­nyeft irányításának prózaibb fel­adatai kötötték le, Berezovszkij arra használta szeretett tévécsatornáját, hogy még nagyobb hírnévre tegyen szert. Eközben arra is jutott ideje, hogy vásárolgasson. Mint a tárgyaláson elhangzott ta­núvallomásokból kiderült, 1996 és 2000 között rendszeresen megke­reste „protezsáltját”, Abramovicsot. Franciaországból azért hívta, hogy 27 millió dollárt kérjen tőle egy kastély megvásárlásához, London­ból pedig a barátnőjének szánt cse­csebecsék miatt. Amikor 5 millió dollárra lett szüksége készpénzben, öt feszesre tömött bőröndben szál­lították le neki. Abramovics minden évben tíz-, de volt hogy százmilliókat utalt át Berezovszkijnak, aki a perben annak bizonyítékaként igyekezett beállítani az átutalásokat, hogy társ- tulajdonosa volt a Szibnyeftnek. Abramovics ezzel szemben állította, hogy a pénzzel politikai keresztapja igényeit igyekezett kielégíteni, és az orosz maffia szóhasználatát köl- csönvéve „krisa” (tető) névvel illette Berezovszkijt. Az 1996-os elnökválasztás táján Berezovszkij bemutatta Abramo­vicsot a „Családnak”. Egy ven­dég emlékezete szerint Jelcin gar- denpartijain Abramovics kebabot sütött és bort töltögetett, és annyira igyekezett hasznossá tenni magát, hogy akadt olyan meghívott, aki Berezovszkij keze tele volt sebekkel, mert egy hónappal korábban hajszál híján meghalt egy merényletben. H ét hosszú éve vár erre a pillanatra, úgyhogy Abramo­vics testőre mellett elslisszolva beront a luxusbutikba, és diadalmasan rákiált egykori védencére: „Ajándé­kot hoztam! Tessék, neked tőlem!” Majd az idősebb oligarcha papír­lapot vág a férfihoz, akit valami­kor a fiának tekintett; a fiatalabb orosz hátrahőköl, és a bírói idézés, amely a világ valaha benyújtott legnagyobb, 5,6 milliárd dolláros magánkeresetével kapcsolatos tár­gyalásra szól, lassan a földre hull. így kezdődik az a történet, amely néha olyannak tűnik, mintha Hollywoodban írták volna, hiszen tele van milliárdosokkal, páncélo­zott jachtokkal, gyilkosságokkal, pénzzel teli bőröndökkel - és a Kreml falai között zajló intrikákkal. Egy londoni tárgyalóterem elra­gadtatott közönsége előtt előadva sokat elárul az oroszországi hatal­mi játszmákról, Vlagyimir Putyin felemelkedéséről, és arról, hogyan biztosította be a hatalmát. Ahogy Berezovszkij maga fogalma­zott a bíróságon a Newsweek ame­rikai magazin idézete szerint: „Ez egy nagyon orosz történet, amely­ben sok a gyilkos, és maga az elnök js majdnem az.” A sikernek ára van A történet 1994-ben kezdődött a Karib-tengeren egy magán­jachton, amelyen Oroszország leggazdagabb emberei közül tar­Jelena Gorbunova, Berezovszkij partnernője tózkodott néhány. Köztük volt a mindig mozgó, örökké telefonáló, a Batman visszatérő Pingvinjére emlékeztető Berezovszkij is, ak­koriban Oroszország leghíresebb oligarchája. Ragyogó koponyájú matematikaprofesszorként hamar megértette, hogyan lehet sikere­sen lavírozni a posztkommunista gazdaságban. Gépkocsi-kereskedé­sével - amely az első volt Oroszor­szágban - úgy szerzett sok pénzt, hogy halogatta a fizetést az inflá­cióról nem sok tudomással bíró, rászedhető gyártóknak. Egyike volt annak a kevés orosz üzlet­embernek, aki be tudott kerülni Borisz Jelcin elnök „Család” néven emlegetett belső körébe. De az ilyen sikernek ára van. A ha-

Next

/
Thumbnails
Contents