Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-20 / 243. szám, szombat
18 RIPORT PRESSZÓ ■ 2012. OKTOBER 20. www.ujszo.com Egy nagyon orosz történet, hollywoodi díszletekkel Borisz Berezovszkij, akit egykor „a Kreml keresztapja” néven is emlegettek, a Dolce & Gabbana üzletében vásárol. A zömök orosz, Vlagyimir Putyin esküdt ellensége a boltból távozva megpillantja az „acéloligarcha” néven is ismert Roman Abramovicsot, az orosz elnök legközelebbi szövetségesét, amint a szomszédos, de még drágább Hermésben válogat... Berezovszkij testőreivel a londoni legfelsőbb bíróság épületébe igyekszik (SITA/AP-felvételek) jóúton Berezovszkij keze tele volt sebekkel, mert egy hónappal korábban hajszál híján meghalt egy merényletben. Egy* kilogramm robbanószer lépett működésbe a kocsija mellett, megölve a sofőrjét. Moszkvában abban az évben az volt az 53. pokolgépes támadás, és meggyőzte Berezovszkijt arról, hogy ha üzletileg be akarja biztosítani magát, akkor politikai hatalomra is szert kell tennie. Mivel látta, hogy a televíziónak milyen nagy befolyása van a politikában, megszerezte az ellenőrzést Oroszország legnagyobb tévécsatornája felett, de hogy működtetni is tudja, ahhoz pénzre volt szükség. Ennek megszerzésére használta fel a hajóutat. A fedélzeten tartózkodók többségét ismerte, de volt közöttük egy új arc: a félénknek tűnő, kicsit slam- pos„ félénken mosolygó Roman Abramovics, aki 28 évesként 20 évvel volt fiatalabb nála. Az árva gyereket a nagybátyja nevelte fel, és természetes üzleti érzékének köszönhetően hamar sikeres olajkereskedő lett. A jachtra szóló meghívást arra használta fel, hogy Berezovszkij közelébe férkőzzön. Hajókázás közben olyan elképzeléssel állt elő, amely hozzájuttathatta Berezovszkijt a tévécsatorna működtetéséhez szükséges pénzhez. Ha Berezovszkij a Kremlhez fűződő kapcsolatait felhasználva eléri két állami olajvállalat privatizálását, akkor összevonja-azokat a saját vállalataival, és ily módon létrehoz egy igazi olajipari óriást - vázolta fel tervét. A két férfi kezet rázott, és ezzel létrejött a Szibnyeft, amely az idők folyamán több mint 13 milliárd dollár értékűre duzzadt. Az ügyletről semmiféle papír nem készült, márpedig a karibi hajó- úton született megállapodás az egész peres ügy központi eleme. Berezovszkij ugyanis azt állítja, hogy az egyezmény 50-50 százalékos tulajdonmegoszlásról szólt, míg Abramovics ragaszkodik ahhoz, hogy a vállalat kezdetektől fogva egyedül az övé. Ötmillió dollár feszesre tömött bőröndökben Amit senki sem vitat, az az, hogy az 1994-es hajóút után Berezovszkij elkezdett lobbizni Jelcinnél az olaj- vagyon aukcióra bocsátása érdekében, azt ígérve, hogy a befolyó pénzből működtetett tévécsatornája komoly segítséget nyújt majd a betegeskedő elnök újjáválasztásá- hoz. A terv tökéletesen működött, és 1996-ban Jelcin - Berezovszkij hathatós támogatásával - minden előzetes várakozás ellenére megnyerte a választást. Természetesen nem maradt el Berezovszkij megérdemelt jutalma sem. Csadakozhatott a jelcini adminisztrációhoz, és komoly politikai játékossá vált: az egyik pillanatban túszok elengedéséről tárgyalt csecsen terroristákkal, a következőben politikai pártot alapított. Egyike volt annak a kevés vendégnek, aki 1999-ben részt vett Rupert Murdoch ausztrál-amerikai médiamogul esküvőjén. A Forbes magazin Berezovszkijt a világ tíz legbefolyásosabb vállalkozója közé sorolta, ám ő ennél is többet akart. Miközben Abramovicsot a Szibnyeft irányításának prózaibb feladatai kötötték le, Berezovszkij arra használta szeretett tévécsatornáját, hogy még nagyobb hírnévre tegyen szert. Eközben arra is jutott ideje, hogy vásárolgasson. Mint a tárgyaláson elhangzott tanúvallomásokból kiderült, 1996 és 2000 között rendszeresen megkereste „protezsáltját”, Abramovicsot. Franciaországból azért hívta, hogy 27 millió dollárt kérjen tőle egy kastély megvásárlásához, Londonból pedig a barátnőjének szánt csecsebecsék miatt. Amikor 5 millió dollárra lett szüksége készpénzben, öt feszesre tömött bőröndben szállították le neki. Abramovics minden évben tíz-, de volt hogy százmilliókat utalt át Berezovszkijnak, aki a perben annak bizonyítékaként igyekezett beállítani az átutalásokat, hogy társ- tulajdonosa volt a Szibnyeftnek. Abramovics ezzel szemben állította, hogy a pénzzel politikai keresztapja igényeit igyekezett kielégíteni, és az orosz maffia szóhasználatát köl- csönvéve „krisa” (tető) névvel illette Berezovszkijt. Az 1996-os elnökválasztás táján Berezovszkij bemutatta Abramovicsot a „Családnak”. Egy vendég emlékezete szerint Jelcin gar- denpartijain Abramovics kebabot sütött és bort töltögetett, és annyira igyekezett hasznossá tenni magát, hogy akadt olyan meghívott, aki Berezovszkij keze tele volt sebekkel, mert egy hónappal korábban hajszál híján meghalt egy merényletben. H ét hosszú éve vár erre a pillanatra, úgyhogy Abramovics testőre mellett elslisszolva beront a luxusbutikba, és diadalmasan rákiált egykori védencére: „Ajándékot hoztam! Tessék, neked tőlem!” Majd az idősebb oligarcha papírlapot vág a férfihoz, akit valamikor a fiának tekintett; a fiatalabb orosz hátrahőköl, és a bírói idézés, amely a világ valaha benyújtott legnagyobb, 5,6 milliárd dolláros magánkeresetével kapcsolatos tárgyalásra szól, lassan a földre hull. így kezdődik az a történet, amely néha olyannak tűnik, mintha Hollywoodban írták volna, hiszen tele van milliárdosokkal, páncélozott jachtokkal, gyilkosságokkal, pénzzel teli bőröndökkel - és a Kreml falai között zajló intrikákkal. Egy londoni tárgyalóterem elragadtatott közönsége előtt előadva sokat elárul az oroszországi hatalmi játszmákról, Vlagyimir Putyin felemelkedéséről, és arról, hogyan biztosította be a hatalmát. Ahogy Berezovszkij maga fogalmazott a bíróságon a Newsweek amerikai magazin idézete szerint: „Ez egy nagyon orosz történet, amelyben sok a gyilkos, és maga az elnök js majdnem az.” A sikernek ára van A történet 1994-ben kezdődött a Karib-tengeren egy magánjachton, amelyen Oroszország leggazdagabb emberei közül tarJelena Gorbunova, Berezovszkij partnernője tózkodott néhány. Köztük volt a mindig mozgó, örökké telefonáló, a Batman visszatérő Pingvinjére emlékeztető Berezovszkij is, akkoriban Oroszország leghíresebb oligarchája. Ragyogó koponyájú matematikaprofesszorként hamar megértette, hogyan lehet sikeresen lavírozni a posztkommunista gazdaságban. Gépkocsi-kereskedésével - amely az első volt Oroszországban - úgy szerzett sok pénzt, hogy halogatta a fizetést az inflációról nem sok tudomással bíró, rászedhető gyártóknak. Egyike volt annak a kevés orosz üzletembernek, aki be tudott kerülni Borisz Jelcin elnök „Család” néven emlegetett belső körébe. De az ilyen sikernek ára van. A ha-
