Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-20 / 243. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2012. OKTOBER 20. ÉVFORDULÓ 13 um CiHéfiATOGf|Af>W£ SALQIt inen» ©*•** CwNt t PARIS Cet appareU, inutnlé por MM Auqustt el l.auu t.amiere, permet út retmiltir, par ties series ďeprtttim instontanées. tom les mouvemenls qui, pendant un temps drnné, se sont tu r c íd i demnt túéjechf, et de rcproduire tnuttle cet rmmvtments en projrtant, grandeur naturelle, devont une šalie enftére, lean images tur un rerun b t mm m t i im U M** ti t* i im % A 1 A t. H, b b U b*t t i* CmMtMM b *Un ta brmm t l)M b »v ezelőtt, 1862. október 19-én a kelet-franciaországi Besanconban látta meg a napvilágot. Édesapja, Claude Antoine Lumiéie fényképészeti stúdió tulajdonosa volt, ennek megfelelően mind Auguste, mind két évvel fiatalabb Louis öccse már kora gyermekkorában megismerkedett a fényképezés fortélyaival. A család 1870-ben Lyonba költözött, ahol előrelátó édesapjuk a magas színvonalú műszaki ismereteket nyújtó La Martiniére Iskolába járatta mindkét fiát. Nagyratörő tervei volt velülc Lumiére és fiai néven fényképlemezeket gyártó üzemet alapított, ahol Auguste menedzserként, Louis pedig konstruktőrként dolgozott. Már a fényképezés feltalálásának idején, a 19. század harmincas éveinek végén, a szakemberek számára nyilvánvaló volt, hogy a következő lépcsőt az állókép megmozdulása, vagyis az „élő kép” jelenti. Ennek gyakorlati alapjait nem kisebb zseni, mint Leonardo da Vinci rakta le a bűvös henger megalkotásával, A párizsi Kapucinusok útján fekvő Grand Café 1895. december 28.-án különleges esti csemegét hirdetett indiai szalonjába: az első mozgóképes vetítéssel kívánta elkápráztatni a Fény Városának nagyérdemű közönségét. A magas belépti díj ellenére - egy frankba került a nagyjából negyedórás vetítés - tömegesen jöttek az emberek. Nem csoda: szinte mindenki hallott már a Lumiére fivérek csodájáról. Az elsötétített teremben a mozgóképek leírhatadan hatást gyakoroltak a közönségre, amelynek reagálása minden várakozást felülmúlt. Először csak megbabonázva bámultak a vászonra, viszont a Vonat érkezése a pályaudvarra képsorainak vetítésekor kitört a pánik: a közeledő mozdony elől sokan az utcára menekültek, amikor pedig egy törzs nélküli fej jelent meg a vásznon, többen elájultak abban a tudatban, hogy lefejezett embert lámák. Ezen a vetítésen szerepelt a mai nézők számára is oly ismerős Megöntözött öntöző, amelyben egy kisfiú lép az öntözőcsőre, elzárva ezzel a víz útját. Miközben a kertész csodálkozva néz a csöpögő cső végébe, a kisfiú továbbmegy, ennek következtében a vízsugár a gyanútlan ember arcába spriccel. Ez az este nemcsak technikatörténeti szempontból volt nevezetes, de ez a nap számít a filmművészet születésnapjának is. A nézők között ugyanis helyet foglalt egy színházi szakember, Georges Meliés is, aki az élményt emlékirataiban ekképp jellemzi: ,A mutatványtól tátva maradt a szánk, megrendítve az ámulattól és a leírhatatlan meglepetéstől.” Nem volt rest, azonnal felkereste a fivéreket, hogy tízezer frank fejében megvásárolja a készüléküket. Ez pontosan annyi volt, amennyit III. Napóleon császár ítélt meg együttes évjáradékként Daguerre-nek és Niépce jogutódjának a fényképezés titkának közkinccsé tételéért. A fiatal gyáros fiúk túlzónak találták a bőkezű ajánlatot, azt meg végképp nem hitték el a pödrött bajszú idegennek, hogy ez a vásári mutatvány a színház hatását sokszorosan meghaladó művészi ággá válhat. Hogy megszabaduljanak tőle, megmutatták neki a kamerát belülről, sőt azt is megengedték, hogy rajzokat készítsen róla. Georges Meliés nem tédenkedett: rajzai alapján elkészítette saját berendezését, amellyel néhány hónap múltán elindította a filmművészetet világhódító útján. Valójában ki is volt Auguste és Louis Lumiére, akik oly mértékben megváltoztatták műszaki találmányukkal a világot, mint Nikolaus Otto, Carl Fridriech Benz, Wilhelm Maybach és Gottlieb Daimler az autó feltalálásával? A testvérpár idősebbik tagjának kerek évfordulója remek alkalmat nyújt ennek közelebbi megismerésére. Auguste Lumiére százötven évvel A munkaidő vége (La sortie de ľusine Lumiére á Lyon) Li'^L UN I jrv? Kn AtiíSusle U MIKIIK •t-ÜEB r> <h ISG2 1 .Ott IS I I MII Hl. lj| Ol t IM.i §| ' Emléktábla a besanconi szülőház falán (Fotók: wikipedia/víncent Ruf/ ptiflouv) amellyel igazolta, hogy a mozgás illúziója kelthető egymást követő állóképek vetítésével. A továbblépést viszont megakadályozta, hogy sokáig nem tudtak gyártani átlátszó, kivetíthető hordozóanyagot a képek számára. A fényképezéshez használt üveglemezek erre természetesen nem voltak alkalmasak, így bár Thomas Alva Edison megszerkesztette a filmkamerát, sőt papírszalagra felvitt fényérzékeny rétegen mozgóképet is előállított, az általa készített felvételt egy fadobozba, nagyítón keresztül kukucskálva csupán egyeden néző élvezhette. Sámuel Goodwin zseniális találmánya, a cellulóz alapú hajlékony film ezt a kérdést egy csapásra megoldotta. Csupán néhány évet kellett várni, hogy Louis és Auguste Lumiére bemutassa a világot elképesztő első vetített mozgóképeket. Ehhez saját nagyszerű műszaki érzékükön kívül egy adag szerencsére is szükségük volt. Azzal kezdték, hogy beszereztek egy Edison-féle kamerát. Szétszedve azonnal rájöttek a továbbfejlesztés lehetőségére. Az amerikai feltaláló a szalag továbbítására egy szakaszosan működő elemet használt, amit alakja miatt máltai keresztnek neveztek. Ezzel érte el, hogy miközben kinyit a fényt beengedő rekesz, a filmszalag álló helyzetben van, a rekesz zárt állapotában viszont továbbítja a nyersanyagot. A szemfüles francia testvérpár viszont felhasználta George Eastman leleményében, a perforált filmszalagban rejlő lehetőséget: olyan kis karmos szerkezetet épített a kamerába, amely mindig azonos szakaszon továbbította a filmszalagot, vagyis Nemcsak a munkában, hanem a családi életben is összhang volt közöttük. a képek közötti rés folyamatosan azonos maradt. Ehhez állítólag az akkor már általánosan elterjedt varrógép szolgáltatta az ötletet, ahol a szövettovábbító fogazott talpacska a tű behatolásának idején lesüllyedve előre tesz meg egy kis utat, a tű felemelkedésének idején viszont felemelkedik, ekkor továbbítja az anyagot. A Lumiére-karmocska ugyanezt tette: a fényrekesz kinyílásakor - az expozíció idején - a filmszalag fölött elhaladva egy képkockányival előre ugrott, zárt rekesznél pedig belekarmolva a film szélén levő lyukacskába pontosan egy képnyi szakaszon továbbította a filmet. Ezzel kiküszöbölték a vetített kép „ugrálását”. További zseniális ötletük volt, hogy erős izzót a kamerába helyezve, az előhívott negatív felvételt film nyersanyaggal együtt befűzve kinematográfiiak elkeresztelt masinájuk másolásra is képes volt. Vagyis feltalálták a kópiakészítést és a felvétel kivetítését. Találmányukat 1895 februárjában szabadalmaztatták. Ezt követően munkához láttak: elkészítették a világ első kisfilmjét A munkaidő vége címen, amelyben a saját üzemük kapuján békésen kiballagó munkásokat mutatták. Auguste Lumiére vérbeli menedzserként tudta, hogy a siker fontos záloga a szakma megnyerése. Ennek érdekében 1895 márciusában vetítést szervezett a Nemzeti Ipart Támogató Társaság tagjai számára. A rövid képsor teljesen lenyűgözte a résztvevőket, sokan közülük azt nyilatkozták, hogy egyedülálló módon ez a találmány már a megA képek megmozdulnak A Lumiére Intézet Lyonban. A szinte sziámi ikerként összeforrt testvérpár nemcsak a munkában, hanem a magánéletben is szorosan kötődött egymáshoz. Olyannyira, hogy két nővért választottak maguknak feleségül. A párizsi Grand Café indiai szalonjának vetítési programja 1895-ben A A Lumiére fivérek filmkamerája ► Auguste Lumiére. 92 évig élt. születésekor csaknem tökéletesnek mondható. Auguste Lumiére kiváló menedzseri vénájának bizonyítéka, hogy a nevezetes kávéházi bemutató előtt több zártkörű vetítést is rendezett, amelyek közül kiemelkedik a párizsi sorbonne-i és a brüsszeli, a belga fényképészszövetségbeli bemutató. A fivérek a későbbiek folyamán még csaknem százötven szabadalmat jegyeztek, közöttük a szárazfényképes és a közvetlen pozitív eljárást, ezek sikere azonban meg sem közelítette a filmezés terén elért eredményeiket. A szinte sziámi ikerként összeforrt testvérpár nemcsak a munkában, hanem a magánéletben is szorosan kötődött egymáshoz. Olyany- nyira, hogy két nővért választottak maguknak feleségül: 1893-ban édesapjuk közeli barátja, Alphonse Winckler Marguerite lányával Auguste, Rose-zal pedig Louis kötött házasságot; s hogy kerek legyen a világ, ugyanekkor húguk, Juliette, Jules Wincklernek mondta ki a boldogító igent. A rokoni összefonódásnak ezzel még nincs vége: tíz év múltán kisebbik húguk, France, Charles Winckler felesége lett. A tények azt mutatják, hogy nemcsak a munkában, hanem a családi életben is összhang volt közöttük: 1894-ben Aguste-nek és Louis-nak egyaránt lánya született. Auguste Lumiére sikerekben gazdag élete 1954. április 10-én, ki- lencvenkét éves korában zárult le. Halálában megtért hat évvel korábban elhunyt öccséhez: mindketten a lyoni Guillotiére temetőben, a családi sírboltban nyugszanak. Ozogány Ernő