Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-19 / 242. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 19. Vélemény És háttér 7 Egy hét bérkiesest ma a pedagógustársadalom zöme nem élne túl lejárt határidejű számlák nélkül Szakszikáim. hol a lóvé? A kissé korábban született olvasók bizonyára emlékeznek Margareth Thatcher brit kormányfőre és arra a bányászsztrájkra, amely egy évig tartott. A szocializmus kebelén felnőtt ifjakként nem értettük, miért tűri a kormány a sztrájkot, hiszen a bányászok nem dolgoztak, de - láthatóan - volt miből élniük. LOVÁSZ ATTILA Sokan akkor találkoztunk először a „sztrájkalap” fogalmával s értettük meg: nem a munkáltató fizet a munkabeszüntetéskor, hanem a szakszervezet. Thatcher asszony jól kalkulált, kiszámította, mennyi idő alatt éhezted ki a sztrájkalapokat, s azután kezdett tárgyalni. A hagyományos bányavidékek azóta a technológiai fejlesztés központjai lettek, a fájdalmas, de megkerülheteüen restruktura- lizáció meghozta a gyümölcsét. Thatcher asszony valahol ennek a történetnek is köszönhette a Vaslady nevet és a későbbi komoly elismeréseket. A történet Szlovákiában nem ismételhető meg. Merthogy nincsen sztrájkalap. A szakszervezeti konföderációt nem egy újságíró nem egyszer figyelmeztette, hogy tessék, váljon érdekvédelmi szervezetté. A kormányhivatal előtt hangoskodni nem nagy kunszt. Ma már a tüntetésért nem lőnek főbe, nem akasztanak föl és nem ítélnek szabadságvesztésre, mint pl. Jáchymovban. Lehet, hogy egy-két tüntetőt bekísérnek, de őket tüntetés híján is bekísérnék, mert ők a hivatásos rendbontók. A munkahelyeken viszont hiányoznak a szakszervezetek. A többszöri leépítéssel, struktúra- változással „megáldott” szervezetekben esedeg elérték, hogy az ún. védett kategóriákból ne bocsássanak el embereket - így az adott munkahelyen az igazán védelemre szorulók mellett már csak a konjuktúralovagok, lumpenprolik és a csak szakszervezeti posztra alkalmas, de munkára alkalmadan egyének maradtak meg. S amikor az élet úgy hozza, hogy egy állami ágazatban sztrájkolni kellene, kiderül, nincs miből. Nem csak azért, mert a nem pedagógiai, tehát még inkább zsebpénzért dolgozóknak drága a sztrájk. Egy-két hét bérkiesést ma a pedagógus- társadalom zöme nem élne túl lejárt határidejű számlák és hiteltörlesztések nélkül, a nemzet napszámosai akár éhkoppon is maradhatnának. Ami viszont sztrájkügyekben eléggé demoralizáló hatású felismerés. A glasgowi bányászok sokáig bírták. A szakszervezet sztrájkalapot hozott létre, a munkások nem haltak éhen családostul, s valóban komoly politikai erő kellett ahhoz, hogy valaki megtörje a sztrájkfegyelmet. De itt? Ha a sztrájkolok fele megtudja, hogy nincs pénz, be sem szünteti a munkát, amásikfelepár napon belül meggondolja. Évekig haragudtak a szak- szervezeti vezetők a firkászokra, mondván, libertariánus gazemberek. S lám, a libsiknek kikiáltott toliforgatóknak lett igazuk. A szakszik magasról tettek az alkalmazottakra, láttatták magukat, majd elmentek a politikába, a bérből élők jelentős rétegeinek most pedig van ugyan sztrájkjoga, csak élni nem tud vele. Mert a gyerek enni kér. A jól (nem győzzük hangsúlyozni: jól!!!) működő munka- vállalói érdekképviselet nélkül valóban kiszolgáltatott az alkalmazott. Aki most nézhet, moroghat, szidhatja a kormányt, csak azt nem kérdezi, hova lett a szakszervezeti illeték. Mert most kéne. Nagyon. Anélkül a nyomásgyakorlás a „vajúdtak a hegyek és egeret szültek” alapon szűnik meg, még mielőtt bármit elérnének a tanárok. Szomorú. S a baj az, hogy emiatt nem a felelősöket, hanem a rendszert szidják majd. Nem érdekel, hogyan adja oda magának a hálapénzt, felkötöztem, mert mindig fogdosta a fenekemet! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET A macska identitása LAMPL ZSUZSANNA Ahogyan ajár- dán fekvő faleve- lekközülitt-ott felkap egyet az őszi szél, s az égig repíti, vannak fogalmak is, amelyekkülönböző oknál fogva hirtelen nagyon divatossá válnak. A szlovákiai magyar közéletben ilyen manapság a „többes identitás”. Ha egyetlen kedvenc macskám rendelkezne azzal a képességgel, hogy tudatosítja önmagát, most bizonyára legyintene a fehér mancsával, s azt nyávogná, hogy semmi új a nap alatt. S mivel okos macska, mondaná, hogy neki is többes identitása van. Sorolná is: macska vagyok, kandúr vagyok, éhes vagyok. Bizony, ilyen egyszerű az egész. Az identitás ugyanis önazonosságot jelent. Azt jelenti, hogy azonosulok azzal, aminek tartom magamat. Például azonosulok azzal, hogy nő vagyok, de nemcsak azért, mert úgy nézek ki, mint egy nő, hanem azért is - sőt, elsősorban azért -, mert nőnek tartom magam. Hogy ez az önazonosulás, vagyis az identitás kihat arra is, hogy minek nézek ki, arról most nincs hely értekezni, de bizonyára mindenki ismer nőket, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak azonosulni a női mivoltukkal, s ez külsőleg is észrevehető, például abban, ahogyan öltözködnek, ahogyan viselkednek vagy ahogyan (nem) törődnek magukkal. De folytassuk az identitással. Ember vagyok, nő vagyok, anya vagyok, magyar vagyok, pozsonyi vagyok, és sorolhatnám. Ez a többes identitás. Azt hiszem, mindenkinek világos, hogy ebben nincsen semmi új. Feltehetőleg már az ősembernek is többes identitása volt. Bár mamutvadászat közben bizonyára nem erről elmélkedett, azt tapasztalta, hogy ő különbözik a tüzet tápláló és gyereket szoptató embertársától, s ha volt másik barlang, akkor bizonyára azt is tudatosította, hogy ő nem odavalósi. Egyszóval volt legalább nemi és valamiféle törzsi identitása, ami ugye kettő, tehát többes identitás. Ebben az értelemben az, hogy valaki magyar, szlovák állampolgár és európai, valóban többes identitást jelent, csakhogy ez egyrészt nem újdonság, másrészt pedig ami az európaiságot, mint az identitás egyik domináns elemét illeti, a szlovákiai magyarokra nézve nem jellemző. Sőt a szlovákokra sem. Ezt három, 2011-ben végzett szociológiai felmérés adatai is egyértelműen bizonyítják. S mivel gyakran mondják azt, hogy a fiataloknál ez már másképp van, sietekleími: ezek kimondottan fiatalokat érintő felmérések voltak. Tehát születésünk óta többes identitásunk van. Persze az már más kérdés, hogy van-e többes nemzeti identitásunk. A nemzeti identitás többes identitásunk egyik eleme (lehet, ám nem mindenkinél az). Maga a nemzeti identitás akkortöbbes, ha például egyszerre magyarnak és szlováknak is tartom magamat. Ez elképzelhető. De nem fedi a valóságot. Az adatok ugyanis azt mutatják, hogy még a vegyes házasságból származók többségének is csak egyes nemzeti identitása van. Általában szlovák. KOMMENTAR Ballábas sámántánc MOLNÁR IVÁN A Smer idén megnyerte a választásokat és egyelőre semmi sem utal arra, hogy bármi is veszélyeztetné stabil pozícióját. Robert Fico ennek ellenére most is ugyanúgy ropja a baloldali választókámítására szolgáló sámántáncot, mintha a napokbanlennénekaparlamenti választások. Nem változtak a kiűzésre váró démonok sem, a kormányfő szemében ezeket továbbra is a Szlovák Gázművek (SPP) külföldi részvényesei személyesítik meg, akikmár megint gázáremelést j avasolnak. Az egész műbotrány most is azzal kezdődött, hogy az SPP külföldi részvényesei- a francia Gdf Suez és a német E. On Ruhrgas - által uralt igazgatótanács 25 százalékos gázáremelési javaslattal rukkolt elő. Akülföldi részvényesek ugyanis most kívánnak túladni a részvénycsomagjukon, és az áremeléssel a potenciális vevő, a cseh EPH társaság számára szeretnék növelni a cég vonzerejét. A tét nem kicsi, hiszen a 49 százalékos részvénycsomagért akár 2,5 milliárd eurót is kaphatnak. A kormány az áremeléssel természetesen nem ért egyet, normális esetben azonban az egész ügy az SPP október 29-i közgyűlésén szép csendben le is zárult volna, hiszen a vétójoggal felruházott közgyűlésben az államnak van többsége, az áremelést így nyugodtan elutasíthatja. Ha a javaslat mégis eljutna az Árszabályozási Hivatalhoz, akkor sincs semmi veszve, hiszen azt a Smerjelöltjevezeti. Alakosság szempontjából tehát pozitívan zárul az ügy- nincs áremelés. Fico azonban megérezte a lehetőséget, és egy bravúros bej elen- téssel az áremelési javaslatot összekapcsolta a kisebbségi tulajdonrész eladásával. A részvénycsomagra ugyanis az államnak elővételi joga van, így ahhoz, hogy ezt más vehesse meg, a kormány beleegyezése is kell. Normális esetben erre már a kormány e heti ülésén sor kerülhetett volna, Fico azonban megmakacsolta magát, és addig nem hajlandó tárgyalni az eladásról, amíg a külföldi részvényesek vissza nem vonják az áremelésijavaslatot. Ezteddignemtettékmeg, így látszólag patthelyzet alakult ki. Az államnak azonban nincs annyi pénze, hogy megvegye az említett részvénycsomagot, korábban ráadásul maga Fico is jelezte, hogy a cseh EPH társaságot megbízhatóbb partnernek tartj a, mint a franciákat és a németeket. A részvénycsomag eladására idővel így kénytelenlesz rábólintani a kormány, az egyébként indokolatlanul magas gázáremelés pedig a fent említett okok miatt elmarad. Mindezt figyelembe véve végül talán mégis Orbán Viktornak lesz igaza. Amagyar kormányfő a Ficóval folytatott legutóbbi tárgyalásain kijelentette: ha valakit ki kellene emelnie az uniós vezetőkközül, aki hatékonyan kezeli a válságot, egyből Robert Fico neve jutna az eszébe. Orbán csak annyit felejtett el hozzátenni, hogy Fico kizárólag a saját maga teremtette műválságokat képes kezelni, amelyeknek csakannyiatétje, hogy a Smer népszerűségi indexét hány százalékponttal képe- seknövelni. FIGYELŐ Megdöbbentő, mire készül Irán Beláthatatlan következményei lennének az olajpiacon is, ha igaznak bizonyul a német Der Spiegel értesülése, miszerint Irán olajjal akarja elárasztani a Hormuzi-szo- rost. Az amerikai és európai gazdasági szankciókra adott bosszúakciókról, amely a Sötét víz fedőnevet kapta, nyugati hírszerzési forrásokra hivatkozva számolt be a lap. A terv szerint zátonyra futtatnának egy iráni tankhajót, és több százezer hordónyi olaj ömölne az Perzsa-öbölbe. Á környezeti katasztrófa miatt le kellene állítani a hajózást a szorosban, ahol a világ tengeri olajszállításainak ötödé halad át. Ezzel megbüntetnék a perzsa állammal szemben álló arab országokat. A nyugati hatalmak rákényszerülnének, hogy Iránnal együtt próbálják eltakarítani a szennyeződést, a költségek fedezése érdekében talán egy időre a szankciókat is felfüggesztenék. Irán korábban azzal fenyegetőzött, hogy katonai erővel zárja le a Hormuzi-szo- rost, amire válaszul az USA megerősítette a körzetben állomásozó flottáját. Ha az iráni terv létezik, az arra utal, hogy Teherán egyre kétségbeesettebb helyzetbe kerül a blokád miatt. (Napi Gazdaság) Nem kémek az unióból a szerbek Tovább növekedett Szerbiában az Európai Unióhoz való csatlakozást ellenzők százalékaránya. A kimutatás szerint jelenleg a polgárok 47 százaléka támogatja az integrációt, 35 százaléka pedig ellenzi azt. A csatlakozást a fiatalok ellenzik a legtömegesebben. Két százalékponttal csökkent a csatlakozást támogatók, s tíz százalékponttal növekedett a csatlakozást ellenzők aránya. (Magyar Szó)
