Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-01 / 226. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 1. Vélemény És háttér 5 Rosszul működő szociális felügyeleti rendszer, gyengén fizetett hivatalnokokkal Kinek a szeme fénye? Twist Olivér, Jane Eyre, Állami Árvácska, Cosette a Nyomorultakból, csak négy név a nem akart gyermekek sorsát taglaló nagyon szép és méltán ismert és olvasott irodalmi művekből. LOVÁSZ ATTILA Mind a négyben megjelenik a kor, a társadalom, amely tud vagy nem tud mit kezdem a legnyomorultabbakkal, a nem kívánt, de az életre, önállóságra még nem érett emberkékkel. Általában gyermek- vagy kamaszkorban olvassuk - már aki -, és talán megnyugvással vesszük tudomásul, nekünk jobb sors jutott, ma mindez nem fordulhat elő. Hat éve a Nyírségben járt egy rádióriporter. Ott ismerte meg Rolandot, a 16 éves roma fiút, aki édesanyja halála után munkát keresett, mert négy kicsi testvére várta otthon éhesen. Láss csodát, munka volt, a kicsik sorsát féltve egy maga is gyermek felelősségteljesen, szívósan harcolt a sors ellen. Majd megjelent a gyámhivatal, amelyik - papírforma szerint bizonyára helyesen - az állami gondozás mellett döntött. A riporterek javára legyen írva, meglett a megoldás. Papíron - és ezt mindenki tudta - egy távoli rokon lett a gyám, Roland pedig azóta törődik a kicsikkel. Happy end? Talán. Prágai eset, a 17 és 11 éves testvérpárt a szülők tragikus halála után a nagymama neveli, de valójában az idősebb fiú. A nagymama rákbeteg, a fiúk egy évig kezelik, az idősebbiknek komoly bevétele van, tehetséges muzsikus, gyakran koncertező és egyben kántor- kodó billentyűs. Miután a nagymama meghal, megjelenik a gyámhivatal, gyermek- otthonba vinnék a srácokat, kü- lön-külön. A megoldás egy kicsit zűrösebb - az addig semmilyen formában nem segítő gyámhivatal elől az idősebb testvér egy egyházi zenei intézménybe menekül, külföldre, magával viszi a kicsit is. Mire a rendőrök megtalálják, a nagyobbik nagykorú, és a külföldi hatóságok a helyszíni szemle és vizsgálódás után három hónap alatt döntenek: a fivér a kistestvér gyámja. Happy end? Talán. Szlovákiában kitör a botrány - három éve halott kislányt fedeznek fel egy olyan lakásban, ahol egyébként egy család él. Ha élne, most lenne 8 éves. Iskola- köteles, személyi száma, beteg- biztosítása van. Három évig senkinek nem hiányzik. Papíron sem. Hetek óta folyik a vita, ki hibázott, mennyire kellene vagy nem kellene szigorítani a rendszert. Szokás szerint, persze, senki sem hibás. Csak a szülő - tegyük hozzá, ő valóban, mert milyen sejthalmaz az, aki egy gyermek holttestével egy lakásban egyáltalán élni tud. Happy end? Itt igazán nem létezik. Pozsonyi streetworker meséli: találtak egy prostit, aki 14 évesen az őt bántalmazó apa elől szökött meg otthonról. Még húszéves sincs, amikor „összejön” egy gyermek. A lány titokban szüli meg, személyi száma, biztosítása, semmije nincs. A streetworkereket üzemeltető alapítvány többhavi munkájába kerül, hogy az anya büntető eljárása helyett segítséget kapjon, nevelhesse fel a gyermekét, rakja rendbe az életét. Happyend? Talán. A szlovákiai gyermekelhelyezési perek mutatják a legjobban, társadalmunk mennyire figyel a kicsikre. Van kötelező oltás, van kötelező kismamaprogram, van kötelező anyakönyvezés. De! Az elhelyezési perek és láthatási intézkedések alapvető kérdése a szülő joga a gyermekéhez. Miközben a szülő kutya kötelessége a gyermeke rendelkezésére állni, és a gyermeknek van joga a szüleihez. De ha rossz az alapállás, akkor ritkán születnekjó döntések. Az elhelyezési perek néha hónapokig húzódnak, óvodáskorú gyermeknél behozhatatlan időt, javíthatatlan károkat okozva. Az állam a gyermekek védelmében törvényeket alkot, intézményeket hoz létre. De ha ma Liptóban vagy a Bodrogközben éjszaka egy elhagyott gyermekre bukkannánk, akkor jönnénk rá, hogy nincs hová tenni! Önkéntesek mesélnek és írnak olyan esetekről, amikor elkallódott, elszökött, bántalmazott gyermeket két-három napig a saját lakásukban tartottak, mert égen és földön nem volt intézmény, amely pártfogásába venné őket. Eközben pedig jóformán emberfeletti teljesítmény megállapítani, mikor kell, mikor lehet és mikor nem szabad elvenni egy gyermeket a családjától. Hatszáz eurós szociális hivatalnokokra bízzuk a döntést, pedig a mérlegelés néha nehezebb, mint egy jól fizetett bíró agen- dájába tartozó bűnügynél. Ha az állam bármüyen módon szabályozni akarja a gyermek- védelem területét, akkor itt kell kezdenie. Egyébként a három éve halott kislány csak egy működésképtelen rendszerben jelenti a jéghegy csúcsát. KOMMENTAR Európa szorításban S1DÓH. ZOLTÁN Egyre inkább lefelé tartó hullámvasútra ült fel Európa, ám a vén kontinens polgárai nem önfeledten visítanak a furcsa bizsergető érzéstől, hanem toporzékolnak a dühtől. Spanyolországban csütörtökön jelentettek be egy újabb 20 milliárd eurós takarékossági csomagot tartalmazó költségvetést, ami még a királyi család támogatását is lefaragja. Madrid forrong, csak a múlt hét során háromszor vonultak a parlament elé, Katalónia népe meg az elszakadás gondolatával játszik. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) segítségére szoruló Portugáliában a társadalombiztosítási járulékemelés verte ki a biztosítékot, Lisszabonban még szombaton is zavargások voltak, pedig a derék luzitánok hétvégéiket normális körülmények között inkább kávézókban vagy parafatölgyek árnyékában töltik. Az elnökválasztási kampányt a megszorítás elleni tüzes szónoklataival nyerő Francois Hollandé francia köztársasági elnök pénteken egy bő 30 milliárd eurós takarékossági intézkedésre bólintott rá, ami egyebek között 75(!) százalékos szuperadóval sújtja a gazdagokat. Közben az Európai Unió állatorvosi lova, az összes létező gonddal egyszerre és egyre reménytelenebből viaskodó Görögország Antonisz Szamarasz vezette kormánya a napokban 13,5 milliárd eurós takarékossági pakkal lepte meg kizsigerelt választóit - a reakció nem is maradt el, újabb általános sztrájk volt a válasz, Athén szívét ismételten zavargások dúlták fel, rohamrendőrök égő fáklyaként menekültek a gyújtogatok elől. Az egyre balosabb jelszavakat skandáló demonstrálok között már a rendőrség, a hadsereg, sőt a fegyveres erők elitjéhez tartozó légierő képviselői is felbukkantak. Szűkebb környezetünkben sem jobb a helyzet. Bár az unor- todox gazdasági megoldásokkal bátran kísérletező Matolcsy György magyar gazdasági és pénzügyminiszter még mindig tündérmeséről regél, a riasztó realitással való szembenézés déli szomszédunknál se maradhat el: a jövő évi költségvetésben sietve 600 milliárd forintnyi megtakarítást kellene megtalálni. A furcsa ötleteket csak úgy ontó, ám a biztató jövőt szem elől nem tévesztő Matolcsy az idén is visszaeső gazdaság szereplőinek őszinte rémületére biztos kitalál még néhány új adónemet. Ettől tehát nem kell félni, már csak azt kellene elintézni, hogy az újabb sanyargatás szükségességét valahogyan rákenjék a rettegett „hárombetűs” intézményre, az IMF-re. Na és persze magunkat se hagyjuk ki a sorból. A pénteki rendkívüli kormányülésen elfogadták az egykulcsos adó rendszerének szétverését, a járulékok emelését, egyedül a fegyveres testületek nyugdíjellátmányához nem nyúltak hozzá. Szó se róla, igyekszik a Fico-kabinet: az eddigi intézkedései együttesen jó esetben 1,7 milliárd euróval növelik a bevételeket, illetve faragják le a kiadásokat. Azonban ez sem elég, hiszen menet közben kiderült, további, közel 250 milliós lyuk tátong a jövő évi büdzsében, ennek betömésének módját október 10-ig kell megtalálni Peter Kažimír pénzügyminiszternek. Ne aggódjunk, a pénzügyminiszterek különleges emberek, garantáltan megtalálják a megoldást. Mint ahogyan az is garantált, hogy fájni fog a megoldás. Ami miatt viszont aggódhatunk, hogy ennyi lefaragás, megszorítás után hogyan lesz itt fellendülés, gyarapodás? Egy ideig biztos nem lesz, legalábbis az Európai Unió jelentős részében. A földrészünkre 2008 őszén betört válság lassan megváltoztatja az eddig uralkodó gazdaságpolitikai gondolkodást, a jövőt felélő, a hiányt hiányra halmozó állami költség- vetések koncepcióját, egyre inkább felveti a zabolátlan pénzpiacok megregulázását. Mindez azonban hosszú folyamat, olyan hosszú, hogy ha végre letudjuk a tartós visszaesés korszakát, akkor méltán beszélhetünk a hét szűk esztendőről. Csak ne legyen még ennél is hosszabb... Kotleba egyre profibb - szinten tartja a médiafigyelmet és áttematizálja cigányellenes harcát Ami késik, nem múlik... MÓZES SZABOLCS Kotlebajött, telket mért, majd hazament. Elmaradt a péróbon- tás és az ezzel járó rendbontás. Meglepetés? Aligha. A szélsőséges népvezér régóta nem politikai amatőr, tudja jól, minél többször jelenik meg Kraszna- horka vára alatt, annál többször lesz a tévéhíradókban. Minek bontana most házakat - vagyis próbálna meg bontani, mert a rendőrségnek ehhez valószínűleg lenne egy-két szava -, ha addig csinálhat még pár felvonást. Az, hogy péróbontást hirdetett, ne tévesszen meg senkit. Tudta jól, a tévéstábok megjelenéséhez ez kell. Pár hét múlva várhatjuk az újabb „meghívót”, s az újabb elmaradt bontást... (Még mielőtt mindezért a médiát okolnánk, jegyezzük meg, a sajtó arról tudósít, amiről az emberek beszélnek, ami történik.) Hasonló profizmussal állítja át a közvélemény nem kis részét a maga oldalára. Amíg csak egy „egyszerű” neonáci volt, aki csapatával fekete egyenruhában cigányellenes jelszavakat skandálva grasszál- ja az utcákat, szinte mindenki elutasította. Most, hogy telket vett, s birtokosként próbál rendet rakni saját parcelláin, mindjárt más a nyilvánosság hozzáállása. Nem véletlenül. Cigányt verni a romákat egyébként nem kedvelő átlagember sem szeret, ám azt mindenki megérti, ha valaki amiatt mérges, mert cigányputrik állnak telkén. Nem meglepő, ha az ország más régióiba is turnézni hívják őt és csapatát. Az egyik alapvető kérdés úgy hangzik, a vele szimpatizálók tudatosítják-e, hogy Kotleba nem a megoldás, hanem a problémára adott gusztustalanul rossz válasz. A másik, még fontosabb kérdés pedig az: a felelős politikusok mikor kezdenek hozzá a romakérdés megoldásához. Toleranciáról szóló jelszavakkal tele a padlás, reális megoldás nélkül csak a Kot- leba-féléket hozzák helyzetbe. TALLÓZÓ index.hu Átlagosan négy-öt év után nyerik vissza szabadságukat azok az emberek, akik súlyos, erőszakos bűncselekményt követtek el, de beszámítha- tatlanságuk miatt börtön helyett kényszergyógykezelésre küldte őket a bíróság. Ók jogi értelemben nem bűnösök, hanem betegek. Nem büntetésből záiják be őket, hanem azért, hogy gyógyítsák őket, és megvédjék tőlük a társadalmat, amíg szükséges. Szabadulásuk, ha híre megy, sokakból rettegést vált ki, pedig a visszaesési arány körükben tized akkora, mint a közönséges bűnözőknél. Kezelésükre egy intézmény van Magyarországon, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI). A kényszergyógykezeltek száma tavaly 180 volt. A létszám évek óta nagyjából állandó, újak érkeznek, régiek távoznak. Évente 15-18 fő kényszergyógykezelését szünteti mega bíróság.
