Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)

2012-10-16 / 239. szám, kedd

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 16. Nem zéró összegű játszma a kisebbségi jogok érvényesítése, nem más kárára történik Fontosabb dolgok Azt sejteni lehetett, hogy a Smer nem szimpatizál az SaS által felvetett, azonos neműekjogi helyzetét rendező, re­gisztrált partnerséget szorgalmazó tervezeté­vel. A kérdés az volt, mi­re hivatkozva indokolják meg az újabban felvilá­gosult európaiság szel­lemében ténykedő párt­ban, hogy nem támogat­ják a törvénytervezetet. TOKÁR GÉZA A válasz végül megszületett, szó szerint így hangzik: „Szlo­vákiának vannak más, fonto­sabb problémái is”. És ezt a - hosszú távon nagyon veszélyes - kifogást teljesen komolyan gondolja a Smer. Azt, hogy alaposan átgondol­ták ezt az érvet, tanúsítja, hogy Jana Laššáková, a Smer frak­cióvezetőjének szájából több alkalommal is ez a kifogás hangzott el a téma kapcsán. Nem is feltétlenül azzal van probléma, hogy a kormánypárt ebben az ügyben, ami tényleg eléggé marginális réteget szólít meg igazán, nem akar csele­kedni. Kevéssé lehet viszont komolyan gondolni, hogy „Szlovákia” szempontjából bármiféle prioritásokat is fel le­het állítani, a témák felvetése pedig sorrendben történik: egy témát megoldanak, majd sor kerülhet a következőre. A parlamentben egyszerre nagyon sok különböző prob­léma vetődik fel, és a pártok po­litikusainak és frakcióinak fel­adata ezekkel foglalkozni. Az egyes problémákat nem egy­más kárára oldják meg: a poli­tika ugyanis önmagában nem egy zéró összegű játszma, amelyben például a mezőgaz­daság vagy az iskolaügy veszí­tene azon, hogy a parlamenti képviselők egy kis csoportja éppen a regisztrált partnerség kérdésével foglalkozik. Sőt, a Smemek éppenséggel renge­teg energiája lenne arra, hogy 83 képviselőjéből akár csak egy-kettő a hátrányos helyzetű kisebbségek jogállására keres­sen működőképes javaslatokat. Nem így tesz, ehelyett ideoló­A Smer 83 képviselőjé­nek éppenséggel renge­teg energiája lenne, a tétlenségüket ideológi­ai mázba burkolják. giai mázba burkolja a tétlensé­get, a párt fontos és kevésbé fontos ügyekről beszél, gyakor­latilag arra hivatkozva, hogy a regisztrált partnerség esetleges bevezetésétől sem lesz olcsóbb a kenyér. Fontos tudatosítani, hogy hasonló érvek kerülnek elő egyébként a kisebbségekkel kapcsolatos, szlovákiai ma­gyar problémák kapcsán is. Legfeljebb azokat a vezető politikusok még nem merik kimondani, csak helyi szin­ten jelennek meg. Eszerint vannak fontosabb ügyek és elintéznivalók is, mint a kétnyelvűsítés, a nyelvi jogok érvényesítése, vagy éppen a magyar dokumentumok be­szerzése. Pedig ebben az esetben sem beszélhetünk zéró összegű játszmáról, a kisebbségi jogok érvényesíté­se nem valakinek a kárára, hanem más problémák meg­oldásával párhuzamosan zaj­lik. Csak remélni lehet, hogy a Smemek nem válik szokásá­vá a jövőben más témákkal kapcsolatban is elsütni azt az érvet, hogy Szlovákiában varrnak fontosabb dolgok is. Ma elmagyaráztam a tanító néninek, hogy mi vár a sztrájktörőkre. (Peter Gossónyi rajza) Ami a magyar vidékek egyik fájó csalódása, hogy a mezőgazdaság a tizedével kevesebb pénzhez jut Egy bizonytalan év bizonytalan költségvetése HORBULÁK ZSOLT Az elfogadott költségvetést elemezve megállapíthatjuk, a Smer a várakozásoknak meg­felelően nem lépte át saját ár­nyékát. Az irányszámok forma­ilag megfelelnek az elvárások­nak, „uniósak” és „baloldaliak”, ennek ellenére több benne a bizonytalanság, mint ahogy az első pillantásra látszik. Ha minden a kormány el­képzelései szerint alakul, sike­rül 3% alatt tartani a hiányt, ami az unió részéről egyre fo­kozottabb elvárás. Emellé még egy egytized százalékos biz­tonsági rést is beépítettek. Ennyiben ki is merül a külső el­várás. Mindez egy 2,6%-os GDP-növekedésre épül. Mivel a bevételeknek is ekkora gaz­dasági bővülésből kellene származniuk, talán ez a legna­gyobb kockázati tényező a jövő évi büdzsében. Kérdés, hogy a romló külső és belső gazdasági környezetben lehet-e tartani az adóbevételeket, amikor az ál­lam maga rak további jelentős járulékterheket a kisvállalko­zók nyakába? Ugyanúgy kér­déses az ipari termelés alakulá­sa, hiszen éppen a vezető szek­torok, mint a személygépkocsi­gyártók és az elektronikai nagyvállalatok jelentenek be gyártási szüneteket és elbocsá­tásokat. Igaz, a gazdasági mi­nisztérium jelentős többletfor­rásokkal tud majd gazdálkod­ni, de már most éles kritikával illetik szélsőségesen részrehaj­ló dotációs politikáját. Valódi gazdaságélénkítésre tulajdon­képpen csak a közlekedési a szociális ügyi minisztériumnak lenne lehetősége - forrásaik 7,6, illetve 8,8%-os növekedése erre lehetőséget adna, ha a sok­éves tapasztalatok után nem lennénk abban biztosak, hogy ezek jelentős részét nem nyúl­ják le. Az autópálya-építések és a munkahely-teremtési támo­gatások a szlovák panama szi­nonimái lettek. Ami a magyar vidékek egyik legfájóbb csaló­dása, hogy a mezőgazdaság több mint tizedével kevesebb pénzhez jut. De meg lehetne emh'teni a pénzügyileg irreális, ellenben hivatalosan tervezett magán egészségbiztosítók ál­lami kivásárlását is. Egy költségvetést nem csu­pán a benne leírt számok tesz­nek reálissá vagy irreálissá, hanem végrehajtási módja. Egyáltalán nem várhatók olyan intézkedések, amelyek közép-, vagy hosszú távon mérhető megtakarításokhoz vezetnek. Nagy kérdés, hogy a most bevezetett adóemelések miként járulnak hozzá a re­formokhoz. Félő, hogy az át­menetinek szánt intézkedések végül hosszú távúak lesznek. Az Európai Bizottság is csak a hiánycélra összpontosított, amikor Barroso Ficót dicsérte. De még a maastrichti limit se lesz tartható, ha az állandó eu- rósánc miatt megugrana az alacsonyra tervezett adósság- szolgálat mértéke. KOMMENTÁR Eljutottak a fővárosba NAGY ANDRÁS Pár napra volt szükségük a szélsőségeseknek ahhoz, hogy a Partizánskéban tartott felvonu­lásuk után a fővárosba is eljussanak. Pozsony­ban szombaton közel ötszázan tüntettek, ren­det és igazságot követelve. Mi ezzel gond? Partizánskéban a szervezés és irányítás is a polgármester kezében volt, a város lakossága a rend helyreállítását, a bűnözés megfékezését, a nem fizetők megregulázását követelte. Az ott felvonulók többsége talán komolyan ezt akarta elérni, de a leghangosabbak már ott is Marián Kodéba emberei voltak. A nyíltan rasszista csoporto­sulás tagjai a közhangulatot meglovagolva kerültek előtér­be. Talán a többség nem értett velük egyet néhány dologban, s nem csak a romák ellen irányult az egész. A polgármester néhány mondattal talán még el is határolódott egyes kijelen­téseiktől, de tény marad, hogy ez a város volt az, ahol a la­kosság nagy része együtt tüntetett a szélsőséges újnáci cso­porttal. Pozsonyban kisebb, mintegy ötszáz fős tömeg gyűlt össze, a transzparensek itt is leginkább a rendről, a munkáról és az igazságról szóltak, de aki csak egy kicsit is belehallgatott a skandálásba, vagy végignézett a felvonulókon, könnyen megértette, hogy már a fővárosban tüntetnek az újnácik. Természetesen nem hülyék ők sem, még nem masíroznak egyenruhában, a transzparenseiken sincsenek rasszista jel­szavak. Gyorsan megértették, hogy egyelőre mi az a határ, melyet nem kell túllépniük, hogy ne veszítsék el a tömegek támogatását. Még nem cigányoznak nyíltan, de mindenki ér­ti, mire gondolnak. A fővárosban összesen mintegy ötven ember tartotta felhá­borítónak és megalázónak az újnácik felvonulását. Az ellen­tüntetőket egyetlen politikus, Monika Beňová EP-képviselő támogatta a helyszínen, a jobboldali pártok vezetői közül nem jutott senkinek eszébe szembeszállni a radikálisokkal. Vagy az ingerküszöbük alacsony, és úgy gondolják, ha csak ötszázan skandálnak cigányellenes jelszavakat, az még nem gond, vagy esedeg úgy gondolják, hogy ez így teljesen rend­ben van. Amíg csak tüntetnek, addig nincs gond. Ám ha az újnácik azt látják, hogy senki nem száll szembe ve­lük, senki sem meri megállítani őket, egyre bátrabbak lesz­nek. Nem kell túl sokáig várni, hogy a saját kezükbe vegyék a problémák megoldását, vagy a magyarországi helyzethez hasonlóan komoly támogatásra tegyenek szert. Az emberek nem szeretik a bonyolult válaszokat, egyszerű megoldásokat várnak. Kotlebáék meg ezeket szállítanák. Most már Po­zsonyba is. FIGYELŐ A földtörvény osztrák szemmel Az új magyar földtör­vénnyel foglalkozott az oszt­rák Der Standard című lap, megemlítve, hogy Ausztria és Franciaország példájára akarják megalkotni. Rámu­tatott, hogy a jogsértő föld­szerzések témája nem új keletű, és hogy 2014-ben le­jár a külföldiek földvásárlá­sának tilalmára adott uniós moratórium. Ernst Zimmerl, a budapesti osztrák nagykö­vetség mezőgazdasági taná­csosa a lapnak nyilatkozva azt mondta, a szabad tőke­áramlás elve szerint az Eu­rópai Unióban minden uniós polgár vásárolhat termőföl­det, s ezt a rendelkezést Ma­gyarország nem kerülheti meg. Zimmerl túlzónak tart­ja a zsebszerződésekről szó­ló magyar becsléseket. 2002-ben, amikor fel akar­ták deríteni a zsebszerződé­seket, mindössze 77 hektár­ról szólót találtak - mondta. „Valóban, a külföldiek föld- vásárlása Ausztriában is kor­látozott a föld tulajdonosvál­tását szabályozó törvények révén. Itt is folyik jogi jellegű vita arról, hogy ez megfelel-e az uniós jognak” - jegyezte meg a lap. Szegényedő spanyolok A válság és a megszorító intézkedések miatt egyre több a szociálisan rászoruló Spanyolországban. Húsz százalékkal, nyolcmillióra nőtt azok száma, akik szociá­lis támogatásra szorulnak a 46 milliós országban. Az El Pais című lap szerint elsősor­ban a nyugdíjasok kezdenek elszegényedni: ők alkotják a segélykérők mintegy harma­dát. Á kérelmek 26 százaléka jut a többgyermekes csalá­dokra, majd a fogyatékkal élők, bevándorlók következ­nek, de egyre többen szorul­nak segítségre a középosz­tály tagjai közül is. A szociá­lis minisztérium kimutatása szerint minden negyedik ember a szegénység határán él: 1,7 millió háztartásban minden családtag munka- nélküli, és naponta 300 lakó- ingatlant foglalnak le nemfi­zetés miatt. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents