Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-13 / 237. szám, szombat
24 Sport ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 13. www.ujszo.com Kaitlyn Weaver és Andrew Poje, a nizzai vb-n negyedik helyezett jégtánckettős Pozsonyban kezdte az új szezont, Andrew édesanyjának nagy örömére „Az inspiráció bárhonnan jöhet” A pozsonyi Ondrej Nepe- la Emlékverseny legnagyobb sztárja a kanadai Kaitlyn Weaver, Andrew Poje jégtánckettős volt. A pár óriási, 35 pontos fölénnyel győzött, s külön kis szurkolótábora is volt - Andrew-nak tucatnyi rokon is szorított a lelátón, ugyanis édesanyja Pozsonyból származik. A szimpatikus kettős a verseny szüneteiben senkit nem utasított el, kérjen bár autogramot, közös képet - vagy esetleg interjút. BŐDT1TAN1LLA Először járnak Pozsonyban? Andrew: Igen, pedig édesanyám itt született, és itt nőtt fel, én azonban korábban sosem voltam itt. Nagyon tetszik a város, élvezem, hogy láthatom, honnan indult az édesanyám. Tizennyolc éves korában, 1968-ban hagyta el az országot, és Kanadában kötött ki. Örülök, hogy végre megismerhetem a szülővárosát. Édesanyja nagynénje Agnesa Búrílová egykori páros műkorcsolyázó. Tudott erről, amikor korcsolyázni kezdett? Andrew: Nem, de ahogy idősebb lettem, egyre többet tudtam meg a családom történetéről. A műkorcsolya a génjeimben van! Édesanyám szintén tud korcsolyázni, de ő sosem űzte magasabb szinten ezt a sportot. Szlovákul tud valamit? Andrew: Édesanyám nem tanított meg. Azzal szoktunk viccelődni, hogy azért, hogy ha rólam beszél, ne értsem. Kaitlyn: Andrew édesanyja természetesen remélte, hátha Pozsonyra esik a választásunk. Nagyon boldog volt, hogy végül így lett, de a fő ok tényleg az volt, hogy ez felelt meg a legjobban a céljainknak. Tavaly negyedik helyen végeztek a világbajnokságon, kűrjük, melyet a Je suis malade című francia dalra futottak, a szezon egyik kimagasló produkciója volt. Nem volt nehéz búcsút venni tőle? Kaitlyn: Dehogynem. Hosz- szú utat jártunk be azzal a kűrrel. Nyáron a Stars on Ice- tumé során mindig ezt is előadalakult ki, végül pedig megtaláltuk hozzá a megfelelő zenét is. Az inspiráció tényleg bárhonnanjöhet, ha az ember nyitott az ötletekre. Ettől izgalmas az alkotás - bármikor találhatsz valami újat. A kűrben használt zenéjükre tényleg edzőjük, Pasquale Camerlengo kislánya talált rá? Kaitlyn: Igen. Nagyon hosszú ideig kerestük a megfelelő zenét. Aztán Pasquale egyszer a Különleges táncosok légiója című internetes sorozatot nézte, de valami miatt kiment a szobából. A kislánya nézte tovább a részeket, Pasquale kint Kaitlyn: Azt szeretnénk, ha két kanadai pár állhatna a dobogón a világbajnokságon. Ez lenne az első alkalom, és fantasztikus volna. Az egyetlen dolog, amiből kimaradunk Tessa és Scott miatt, a World Team Trophy, mert ott egy országból csak egy jégtánckettős indulhat. Az viszont nagyszerű, hogy a kanadai jégtánc ennyire erős. Mit gondolnak, lehet a jégtáncban hasznosítani a társastánc vagy a modem tánc elemeit? Andrew: Mindenképpen. Aki nem a jégen táncol, az innék ki, mint egy-egy tornagyakorlat, hanem a program többi részével egységes egészet alkossanak. Remek edzőink vannak, akik segítenek nekünk ebben. Arra kémek, hogy egy egyszerű koszorúzásba ugyanannyi energiát fektessünk, mint egy emelésbe, hiszen vizuálisan mindkettő egyforma értékű. A nézők nem csukják be a szemüket az összekötő elemeknél. A program különböző elemekből áll össze, mint egy puzzle, de akkor csináljuk jól, ha az összetételeket a néző nem veszi észre. Ha megváltoztathatnának (Rudolf Anna felvétele) Kaitlyn Weaver és Andrew Poje a napsütötte Pozsonyban Találkozott a rokonokkal pozsonyi tartózkodása alatt? Andrew: Több unokatestvérrel, nagynénivel és nagybácsival is! Jó érzés, ha együtt van a család. Ezért is kezdték az Ondrej Nepela Emlékversennyel a szezont? Andrew: Nem igazán, ez közös ötlet volt. Az edzőinkkel megnéztük, melyik kisebb nemzetközi verseny illeszkedne a legjobban a programunkba a Grand Prix-viadalok előtt. Szerettük volna versenyhelyzetben is bemutatni a programjainkat, mielőtt elrajtol a Grand Prix-szezon. tuk, s ezután már készen álltunk rá, hogy új fejezetet nyissunk. De a Je suis malade örökre különleges marad számunkra. Mi inspirálja önöket egy új program összeállításakor? Kaitlyn: Minden! Bármi inspirálhat bennünket! Egy tánc, egy művészeti alkotás, például egy kép, egy dal, egy film. Rengeteg dologból ihletet meríthetünk. Nagyon szeretjük A muzsika hangjai című filmet, szóval azonnal tudtuk, hogy erre akarunk korcsolyázni, amikor kiderült, hogy a rövidtáncban a kötelező rész idén a polka lesz. A kűr ötlete pedig fokozatosan hallotta a zenét, egyszer pedig berontott: „Mi ez?” így találták meg a tökéletes zenét a körünkhöz. Vicces, hogy milyen apróságok alakíthatják a dolgokat. Tavaly a Je suis malade-t egy névtelen rajongó ajánlotta önöknek. Kaitlyn: Pontosan, minden év egy új kaland. Tavaly egy rajongó talált rá a megfelelő zenére, és most sem konkrétan mi akadtunk rá. Ez tényleg érdekes. Különleges programokat adnak elő, fantasztikusan korcsolyáznak, mégis a másik kanadai pár, az olimpiai és kétszeres világbajnok Tessa Virtue és Scott Moir árnyékában varrnak. Nem bánkódnak emiatt? Andrew: Ez csak azt mutatja, müyen jó a kanadai jégtánc. Tessa és Scott arra késztet minket, hogy minél jobbak legyünk, és egyszer legyőzzük őket. Ez nagyszerű ösztönző erő. kább a művészeti oldalát domborítja ki a produkciónak. Hasonló szellemben szeretnénk mi is megalkotni a programjainkat. Tágítjuk a határainkat, hogy az egyes elemek ne csak technikailag legyenek tökéletesek, hanem a közönségnek is élményt jelentsenek. Kaitlyn: Idén a kűrünk elkészítésénél egy „rendes” táncos is közreműködött, akinek semmi köze a jéghez. Teljesen új és különleges ötletei voltak. Néha teljesen elámultunk: igen, valószínűleg meg tudnánk csinálni ezt a jégen, csak korábban soha nem jutott eszünkbe. Ezáltal is szélesítjük a jégtánc spektrumát. Az új pontozási rendszer bizonyos tekintetben megkötötte a jégtáncosok kezét. Nem nehéz megfelelni a szigorú technikai követelményeknek, s egyúttal megőrizni a saját stílusukat? Kaitíyn: A mai jégtáncban az egyik legfontosabb dolog, hogy az egyes elemek ne úgy nézzeegy szabályt a jégtáncban, mi lenne az? Kaitlyn: Húha... Andrew: Húha... Kaitlyn: Hm... Az első dolog, ami eszembe jut, az a kikötés a zenénél, hogy legalább 10 másodpercenként legyen benne ütem. Sok olyan zene van, például több balett is, amely nem felel meg ennek a szabálynak, de attól még csodálatos, dallamos. Ez a szabály beszűkíti a választási lehetőségeinket. Andrew: Én azt sajnálom, hogy kivettek egy emelést a rövidtáncból, így most már csak egy maradt benne. Pedig a látványos emeléseket imádja a közönség. Beszélgetésünk alatt gyakran összenéznek, szinte szavak nélkül is értik egymást. Mindig ilyen jó barátok? Kaitlyn: Nagyon jól kijövünk egymással. Az edzőink mindig mondják is, hogy nem ismernek még egy párt, amelyik olyan jól megvan együtt, mint mi. Persze ha valakivel Hatvannyolcban ment el Andrew Poje édesanyja, Tatjana a beszélgetés alatt a háttérben várakozott. „Magyarul nem tudok” - mondta aztán (magyarul), amikor megtudta, hogy az Új Szótól vagyunk. Annak azonban nagyon örült, hogy szlovákul beszélhet. „Hatvannyolcban mentem el. Azóta jártam már itthon néhányszor, de nagyon boldog vagyok, hogy most a fiam is itt lehet Pozsonyban. A család egy részével most találkozott először” -tudtuk meg Tatjana Pojétól. (bt) ilyen sok időt töltünk együtt, altkor óhatatlanul vannak rosszabb pillanatok is, de sosem fajul el a dolog annyira, hogy már ne lennénk barátok. Lehet, hogy valamiben nem értünk egyet, de aztán, ha megnyugodtunk, felül tudunk ezen emelkedni. Nagyon jó együtt dolgozni, mindketten szenvedélyesen szeretjük a sportágunkat, és ez sokat segít. Jó érzés Andrew-t magam mellett tudni. Felvidít, megnyugtat. .. Andrew: Vagy felidegesítem... Kaitlyn: Néha azt is, de jobban ismer bárki másnál. Kettejük közül ki izgul jobban egy versenýen? Andrew: Ez a versenytől is függ. De mivel nagyon jól ismerjük egymást, azt is tudjuk, éppen hogyan érzi magát a másik. Ha egyikünk idegesebb, akkor a másik megpróbálja megnyugtatni, hogy egy szinten legyünk. Kaitlyn: Egyre jobban tudjuk kezelni az ilyen helyzeteket. Minél több éve korcsolyázunk együtt, annál kevésbé stresszelünk a verseny előtt. A következő világbajnokságot a kanadai Londonban rendezik. Plusz nyomást vagy plusz motivációt jelent hazai közönség előtt korcsolyázni? Andrew: Nem jelent több nyomást, de más érzés. Szeretünk Kanadában versenyezni, ott vagyunk otthon, és a közönség ott a legjobb az egész világon. Rengeteg energiát kapunk tőlük. Kaitlyn: Úgy tűnhet, hogy nagyobb rajtunk a nyomás, mert sokakat ismerünk a lelátón, és mindannyian minket néznek, de amikor kilépünk a jégre, és megérezzük, ahogyan vibrál a levegő, az csak segít - hiszen most is libabőrös vagyok, ha csak beszélek róla! A kanadai közönség szereti a versenyzőket, mindegy, mi történik. Jól ismerik a sportágat, és nemcsak a hazaiaknak, hanem mindenkinek szorítanak. Már annak is örülnek, hogy láthatnak bennünket, ezért mi is mindig nagy örömmel várjuk a hazai versenyeket. Név: Kaitlyn Weaver Született: 1989. április 12-én, Houstonban Név: Andrew Poje Született: 1987. február 25-én, Waterlooban Edzőjük: Pasquale Camerlengo, Angelika Krilova, Shae-Lynn Bourne Koreográfusuk: ShaeLynn Bourne, Pasquale Camerlengo Legnagyobb sikereik: vb4. hely (2012), Négykontinens bajnokság, 1. hely (2010), kanadai bajnokság, 2. hely (2012,2011)
