Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-06 / 231. szám, szombat
24 Szalon ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 6. www.ujszo.com sogta kemény arccal, szigorú tekintettel Wagner, és megismételte, két civil vesztette életét a minisztérium egyik alkalmazottjának helytelen eljárása miatt, ami, s itt egy töredéknyi pillanatra lesütötte a szemét, elfogadhatatlan, felháborító és tragikus. Nem ítélkezni akar, jelentette ki, hisz az a független bíróság feladata, ő fogja minden kétséget kizáróan megállapítani, törvényt sértett-e az az ember, akinek a két ártatlan m.-i állampolgár halála a lelkén szárad. Ő azonban, mondta Wagner, mint igaz keresztény, s ebben a pillanatban valószínűleg számos m.-i kiskonyhában, másfél szobás garzonban és szűkös, félhomályos nappaliban harsogó zokogás zendült fel, képtelen rá, hogy ne vállalja a felelősséget a saját kormánya hibáiért. Mert még ha nem is valamelyik minisztere követte el a hibát, mert, s innen különösen tagoltan folytatta, minden egyes minisztere teljesítményével maradéktalanul elégedett, elkerülhetetlen a helyzetre adandó megfelelő reakció, így hát, emelte fel a hangját, tudatában e súlyos döntés minden következményének, ígérve, hogy a továbbiakban sem más, mint M. boldogulása áll majd minden egyes tette hátterében, és remélve, hogy ezzel példát mutathat a keresztényi felelősségtudat komolyan vételében, ezennel bejelenti a lemondását. Itt lélegzetvételnyi szünetet tartott, majd a szokásos melegséggel, barátságossággal folytatta: tudja, hogy M. jövője nincs veszélyben, a kereszténydemokrata párt nem hagyja cserben az országot, párttársai kitartanak az emberek mellett. Az emberek nem fognak észlelni semmi változást, hacsak azt nem, s itt halványan elmosolyodott, hogy valami a helyére került, hogy végre olyan emberek irányítják ezt az országot, akik nem csak a sikereket vállalják fel, hanem képesek kimondani azt is: hibáztunk. Olyan emberek, akik, ha kell, hátrébb lépnek, önként, beismerve saját felelősségüket, rámutatva saját makulájukra. Itt van a pillanat, amikor valaki végre megmutathatja, valóban a szívén viseli-e azoknak a sorsát, akik beléje vetették a bizalmukat. Ez az üzenete, mondta Wagner, most már lazítva, nyájasan: az m.-i otthonokban ekkor már a fejüket csóválva hüppögtek a tévénézők, kétségbeesetten marko- lászva a zsebkendőjüket. Ma tehát benyújtja lemondását a köztársasági elnöknek, ismételte meg Wagner, de nem mond le arról, hogy az m.-iek barátja és segítője legyen. Ezzel a beszéd befejeződött, a képernyő néhány pillanatra elsötétedett. A Wagner-kormány magasztos búcsúját a műsor- struktúrában egy Tie Tac-rek- lám követte. (Folytatjuk) Egy háborús bűnös története - Non testatum, 18/14. SAMUEL BABBEL A postás rászoktatott a dohányzásra. Véletlenül figyeltem fel rá, hogy miután becsúsztatta a küldeményeket társasházunk postaládájába, nekitámaszkodik a falnak, cigipapírt és dohányt vesz elő a zsebéből, gyakorlott mozdulatokkal megsodorja magának, rágyújt, és arcát az ég felé fordítva pöfékelni kezd. Másnap nagyjából ugyanebben az időben lementem, hogy megnézzem a postaládámat, s a fickó épp akkor sodorta a cigijét a falnak dőlve. Pontos negyed nyolc volt. Most már sejtettem, hogy szigorú időbeosztással doígozik, s elhanyagolt külseje - kissé rongyos öltözet, ápolatlan arc, zsíros fürtökben lógó haj - ellenére akkurátus ember lehet.- Sodorna egyet nekem is? - kérdeztem tőle a következő napon reggel negyed nyolckor a ház előtt.- Miféle küldeményt vár? - kérdezett vissza, a cigimet sodorva. - Minden reggel figyel, valamit nagyon várhat.- Egy hivatalos levelet - mondtam, kissé elpirulva.- Nem mintha el kellene árulnia. Ismerős az arca valahonnan, nem valami színész maga?- Nem igazán - mondtam, és átvettem a kapkodva, de annál kívánatosabban megsodort cigarettát. - Köszönöm.- Nem valami nagy dohányos, ugye? - mosolygott lekezelően. Nyers volt, hiába tűnt annyira vonzónak és kellem- dúsnak korábban, amikor a falnak dőlve cigizni láttam.- Egy ideje nem gyújtottam rá-válaszoltam.-Látom, ahogy tartja. Hiába mondtam volna el ennek a tróger postásnak, hogy beleszippantva ebbe a cigibe mintha visszatértem volna korábbi önmagamhoz. Ahhoz a züllött semmirekellőhöz, aki csak azért állt le a dohányzással, mert úgy kevesebb maradt volna piára. Aki még mindig lennék, ha Sárkány nem keres meg azon az estén, s akivé megint válhatok egészen hamarosan. Aki valójában most is vagyok, egyfolytában, szakadatlanul, hiába az egész „rendezett háttér”. Majdnem kimondtam a postásnak fennhangon, a rend csak leplezett káosz.- Az asszonyka itt lakik a környéken? - kérdezte, míg én a cigit ízlelgettem. - Erre szoktam elmenni, mikor este kiruccanok egy sörre, és szoktam látni magát, ahogy átsiet az épületek között, kirittyentve, egy kis etyepetyére.- Esténként? - Alig fogtam fel, amit mondott; elbódultam a cigitől, elemyedt a lábam, nem sok kellett, hogy megtántorod- jak. Úgy támaszkodtunk a falnak, mint két lézengő hajléktalan, s én zavartalanul folyatni kezdtem a nyálamat a járdára. (Gyenes Gábor illusztrációja) kormányzásuk első napjaitól kezdve legfőbb céljuk volt, hogy mindig kizárólag az állampolgárok érdekeit tartsák szem előtt. Jól tudják, miféle értékek és érdekek képviselete végett juttatták őket az állampolgárok posztjaikhoz, s ezek az értékek és érdekek mindig a kereszténydemokrata kormány intézkedéseinek alapját képezték. Ezeket a kulcsközhelyeket variálgatta egy ideig, talán hogy a tévénézők elfészkelőd- hessenek foteljükben, behozhassák a sört a konyhából, behívhassák a többieket, hogy fi- gyuzzatok már, a Wagner beszél. Hamarosan áttért a felelősség témájára: elképzelhetetlennek tartja, hogy egy kormány blablabla. Néhány hónappal ezelőtt azonban, jutott el lassacskán a lényeghez, az egyik minisztériumban - nem nevezte meg konkrétan a tárcát - sor került egy olyan eseményre, amely egész egyszerűen összeegyeztethetetlen ennek a kereszténydemokrata kormánynak az elveivel, s amely árnyékot vetett az egész kormány tevékenységére, még az olyan sikerekre is, mint az Iszap-félsziget zökkenőmentes visszaszerzése. Két civil, harzátják az ügyet, állást foglal. Csak január 9-ig váratott magára: ekkor előállt azzal a bejelentéssel, amire igazán senki nem számított. Január 9-én, röviddel az után, hogy kézhez kaptam a vádiratot, értesítettek a b.-i Különleges Törvényszéktől, hogy az illetékes tanács január 30-ra tűzte ki az első tárgyalás időpontját. Telefonon szóltak, azzal, hogy hamarosan írásban is megkapom a határozatot. Meglepett a dolog, hogy csak így, telefonon, de vállat vontam, és olvastam tovább a vaskos nyelven megírt, nehezen emészthető vádiratot. Nem sokkal később, délután három körül Odette hívott, hogy kapcsoljam be a tévét. Nem akart elárulni mást, de nem hülyeségből vagy titokzatoskodásból, hanem mert nem tudott szóhoz jutni. Minden csatorna, bárhova kapcsoltam, megszakította az adását, és a képernyő alján egy piros betűs felirat tűnt fel: rendkívüli kormányzati bejelentés következik. Wagner sejtelmesen mosolygós, ugyanakkor megközelíthetetlenül szigorú arccal jelent meg a képernyőn. Azzal kezdte, neki és kormányának a- Minden este hét huszonötkor haladok el ezen, és maga akkor ront ki a házból, sietősen, gondolom, hogy egy jót keféljen az asszonykával, nem? Ha sörre menne vagy kártyázni, ennyire nem rohanna.- Hát ja - válaszoltam, még mindig kábultan.- Csak azt nem értem, mért nem költözik hozzá. Ha úgyis minden este nála megy a kama- tyolás. De hát ez már a maguk dolga. Még mindig a falnak támaszkodva álltam, az ujjamra égő cigivel, mikor továbbállt. A következő utam egyenesen egy dohányboltba vezetett, ahol dohányt és cigipapírt vásároltam. A fiatal, kövérkés, mosolygós lányka a boltban a Halfcware márkát ajánlotta, az volt az ő kedvence is. Egész nap azt gyakorolgattam, hogy lehet olyan hanyag eleganciával sodorni, mint a postás teszi. Másnap, január 9-én megérkezett a küldemény. Egy teljes munkahétbe telt, mire a Különleges Ügyészség vádirata eljutott hozzám. Már január 5-én, hétfő reggel bejelentették ugyanis, hogy a vádirat elkészült, s az ötvenoldalas anyagot haladéktalanul eljuttatják a b.-i Különleges Törvényszékre, amely illetékes az ügyben. Ehhez képest hozzám csak pénteken jutott el az irat. A forrásaim szerint M.-ben még soha senkit nem ítéltek el a Btk. 221. §-a alapján, azaz polgári lakosság elleni erőszak vádjával. Ez azonban egyáltalán nem nyugtatott meg, kivált hogy az egész Btk. és a büntetőeljárásról szóló törvény nemkülönben, kiismerhetetlen, feltérképezhetetlen labirintusnak tetszett, amelynek csapdájában egy éhes Minóta- uroszvárrám. A szüleimnél töltött napok alatt sikerült alaposan elvesznem a paragrafusok és magyarázataik sűrűjében. Alig vártam, hogy történjen valami, hogy valaki megszólaljon. Január 5-én szólaltak meg, a Különleges Ügyészség közleményt adott ki a vádirat elkészültéről. Ahhoz képest, hogy több tízezer oldalas vádiratok is elő-előfordulnak fajsúlyosabb ügyekben, ez az öt- venoldalnyi anyag igazán szerény teljesítménynek számított. Az ügyészségen kívül ekkor még mindenki hallgatott, pedig Wagner úgy ígérte, amint a bűnüldöző szervek leFOLYTATÁSOS REGÉNY SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
