Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)

2012-10-06 / 231. szám, szombat

Barátai unszolására alapította meg a Bubo utazási irodát, felhagyott az orvosi karrierrel, és eldöntötte, övé lesz a legjobb utazási iroda Ľuboš Fellner az utazásnak él, ez az élete értelme Orvosként ott volt három szívátültetésnél, ám idén a turizmusban végzett munkájáért kapta meg az év legjobb vállalkozójá­nak járó díjat. Azt mond­ja, az utazás olyan, mint a kábítószer, aki egyszer ki­próbálja, az már sosem tud megszabadulni e „drogtól”. Ő is ezért vál­tott, és nem bánta meg. Ľuboš Fellner, a Bubo uta­zási iroda vezetője. SZABÓ LÁSZLÓ Hány országban járt eddig? Nem számolom, mennyi országban voltam eddig, sok helyre gyakrabban visszaté­rek. Most érkeztem meg éppen Nagy-Britanniából, s ezúttal másként láttam, mint eddig bármikor. Jártunk Skócia leg­magasabb csúcsain, láttam az olimpiát, láttam agárversenyt, ahol 150 agár futott a part men­tén, majd a vízben. Lehet, hogy most én vagyok Szlovákiában, akivel kapcsolatban elmond­ható, hogy a legtöbbet utazik, de nekem nem erről szól az utazás. Nem húzok strigulákat, hogy hány országban jártam, és ha hosszú idő után visszaté­rek egy országba, mindig mást keresek ott, szeretem másként, más oldaláról felfedezni. Noha nem húz strigulákat, biztosan vannak olyan orszá­gok, olyan helyek a Földön, ahova mindenképpen szeret­ne eljutni. Az utóbbi időben felfedeztem Afrikát, főleg a középső részét, Kongót, Gabont, Botswanát, Ru­andát. Bejártam minden ottani izgalmas helyet. Sok sivatagi országba is eljutottam, például Szudánba, Csádba, most pedig Afrika újabb részeit fedezem fel, említhetném Eritreát, de szeret­nék eljutni tovább is, Dzsibutiba például, ahova turista csak rit­kán teszi be a lábát. Ezeket az utazásokat saját maga szervezi, vagy van egy csapata, amely mindent meg­szervez ön helyett? Szerencsére már van egy csa­patunk, amely mindent megszer­vez. A háttérben vagy ötven em­ber készíti elő a kirándulásokat. Ők intézik az olyan kellemeden- nek mondott munkát is, mint a belépési engedélyek, a vízumok, így az ilyen expedíciókat legfel­jebb évente egyszer szervezem én. Többre nem is lenne időm. Ezek szerint idegenvezető­ként is tevékenykedik? Nem szeretnék olyan igaz­gató lenni, aki az asztal mögül irányítja a céget. Példát kell mu­tatni, ezért magam is kiveszem a részem a munkából, az idegen- vezetésből is. Éppen a napokban tértem vissza egy túráról. Húsz évvel ezelőtt alapítot­ta meg a Bubo utazási irodát. Akkor mit szeretett volna, létrehozni egy kisebb hobbi­szervezetet, vagy már akkor is egy ilyen nagy utazási irodáról álmodott? Barátaim unszolására alapí­tottam a céget. Azt mondták, legalizálnunk kell az eddigi tevékenységünket, hiszen már akkor is sokat utaztunk az or­vosi munka mellett. De amikor négy évvel később felhagytam az orvosi karrierrel, akkor már tudtam, hogy a legjobb szeret­nék lenni. Nem a legnagyobb, hanem a legjobb. Ez nem lehet­séges anélkül, hogy az ember ne tanuljon folyamatosan. A keleti blokk legnagyobb problémája az volt, hogy nekünk nem voltak igazán jó termékeink. Nyuga­ton sok cégnek több mint száz­éves múltja van, és tudják ezt csinálni, mi viszont csak most tanuljuk a szakmát. Nekünk is sokáig tartott, míg az átlagos szocialista utazásokból olyan utat tudtunk megszervezni, hogy ma már büszke lehetek rá. Fontos, hogy amit teszünk, azt lelkesedéssel tegyük, mert csak így lehet jó utazásokat szervez­ni. Nem az üzlet miatt csinálom, hanem mert jó érzéssel tölt el, hiszen tudom, hogy ha valaki velünk utazik, azonnal megér­zi a különbséget. Ezért van az, hogy a kliensek sokkal nagyobb számban térnek vissza hozzánk, mint a többi utazási üodához. Azt mondja, az ügyfelei mást várnak egy utazástól, mégis, ha a katalógusukat át­lapozom, egyre több benne az olyan kínálat, amely inkább a hagyományos irodák terméke­ire hasonlít - például Thaiföld, Mexikó, Kuba stb. Mitől más az önök ajánlata? Az üdülések a legkönnyeb­bek, a legegyszerűbbek a lu'ná- latunkban, hiszen ez esetben csak egy repülőjegy és szállás kombinációról van szó. Amiben mégis más - azonkívül, hogy csak ötcsillagos szállodákban szállásoljuk el az utasainkat, olyanokban, amelyeket sze­mélyesen teszteltünk -, hogy abban az időben van ott egy körutas csoportunk is, így az üdülésen részt vevők is kap­hatnak némi ízelítőt az adott országról, megnézhetnek né­hány látnivalót, azaz nemcsak a strandon pihennek, hanem megismernek valamit az adott hely nevezetességeiből. Példá­ul a kubai Varaderóhoz kétna­pos havannai városnézés is jár. Cancúnhoz pedig egy Maya-tú­rát is nyújtunk. Melyek a legnépszerűbb cél­állomások? Velünk a legtöbben az Ame­rikai Egyesült Államokba, Kíná­ba, Mexikóba, Indiába, Kubá­ba, Thaiföldre utaznak, de az utóbbi években óriási az érdek­lődés az afrikai országok iránt is, mint például Kenya, Tanzá­nia vagy a Dél-afrikai Köztársa­ság. De nagyon sokan utaznak Ausztráliába és Új-Zélandra. Sőt egyre többen szeretnének eljutni az Antarktiszra. Melyek azok az országok, ahova szívesen utazik, és van­nak-e olyan helyek, ahova nem szeretne visszatérni? Az évek során megtanul­tam, hogy ha jó idegenvezető van velem, aki megmutatja nekem a helyet, akkor bárme­lyik országot meg tudja velem kedveltetni. Amikor elkezdtem utazni, voltak olyan helyek, amelyek nem tetszettek. Szó szerint sírtam, amikor először jártam Indiában, haza akartam jönni. Úgy éreztem, hogy min­denki be akar csapni, zavart a rengeteg szemét, szokatlan volt a környezet - teljesen kikészül­tem. Azóta már 35 alkalommal voltam Indiában, és imádom. Mára megtanultam kezelni, és tudom, hogy ha valaki elmegy ebbe a piszkos, szeméttel teli országba, egy jó idegenvezető kalauzolásával elérhető, hogy rajongjon érte. Hogyan alakult a hazai turis­ták magatartása a rendszervál­tástól napjainkig? Melyek azok az utazások, amelyek iránt megcsappant az érdeklődés, melyek vannak felfutóban, és milyen szolgáltatásokat vár­nak el ma az utazók, mennyire lettek igényesebbek? Mi elsősorban a tanult, mű­velt embereket szólítottuk meg mindig, akik nyitottak és kíván­csiak voltak a világra. Húsz év­vel ezelőtt a legnagyobb prob­lémát a pénz jelentette. Akkor az emberek az új ismereteket, a körutakat keresték, de sokkal rosszabbak voltak a körülmé­nyek. Öreg Karosa buszokkal mentünk Marokkóba, aludtunk a tengerparton, kempingekben, szóval meglehetősen alacsony volt a színvonal. Ahogy több pénz jutott az utazásra, ügy­feleink egyre inkább úgy érez­ték, többet megengedhetnek maguknak. A csehek például máig feleslegesen sokat spórol­nak olyan területeken is, ahol nem kellene. Mi viszont már megtanultunk utazni. Utazási irodaként ehhez igazítottuk az óljainkat, ugyanis már a hazai utazóközönség is a magasabb színvonalat, a minőségi szol­gáltatásokat keresi. Érdekes, hogy ha cseh csoporttal utazunk együtt, ők sokszor étterembe se mennek, még mindig viszik magukkal a konzervjeiket... Mi viszont mindent kipróbálunk, mindent megkóstolunk, ezért a helyiek is nagyon szeretik a cso­portjainkat. Nyitottak vagyunk az új élményekre, s az ügyfelek is élvezik az új tapasztalatokkal teli körutakat. Az utazás ettől válik egyfajta droggá, az utazó pedig függővé. Olyan „fertőző betegség” ez, amelyből nem gyógyul ki az ember.

Next

/
Thumbnails
Contents