Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-06 / 231. szám, szombat
Barátai unszolására alapította meg a Bubo utazási irodát, felhagyott az orvosi karrierrel, és eldöntötte, övé lesz a legjobb utazási iroda Ľuboš Fellner az utazásnak él, ez az élete értelme Orvosként ott volt három szívátültetésnél, ám idén a turizmusban végzett munkájáért kapta meg az év legjobb vállalkozójának járó díjat. Azt mondja, az utazás olyan, mint a kábítószer, aki egyszer kipróbálja, az már sosem tud megszabadulni e „drogtól”. Ő is ezért váltott, és nem bánta meg. Ľuboš Fellner, a Bubo utazási iroda vezetője. SZABÓ LÁSZLÓ Hány országban járt eddig? Nem számolom, mennyi országban voltam eddig, sok helyre gyakrabban visszatérek. Most érkeztem meg éppen Nagy-Britanniából, s ezúttal másként láttam, mint eddig bármikor. Jártunk Skócia legmagasabb csúcsain, láttam az olimpiát, láttam agárversenyt, ahol 150 agár futott a part mentén, majd a vízben. Lehet, hogy most én vagyok Szlovákiában, akivel kapcsolatban elmondható, hogy a legtöbbet utazik, de nekem nem erről szól az utazás. Nem húzok strigulákat, hogy hány országban jártam, és ha hosszú idő után visszatérek egy országba, mindig mást keresek ott, szeretem másként, más oldaláról felfedezni. Noha nem húz strigulákat, biztosan vannak olyan országok, olyan helyek a Földön, ahova mindenképpen szeretne eljutni. Az utóbbi időben felfedeztem Afrikát, főleg a középső részét, Kongót, Gabont, Botswanát, Ruandát. Bejártam minden ottani izgalmas helyet. Sok sivatagi országba is eljutottam, például Szudánba, Csádba, most pedig Afrika újabb részeit fedezem fel, említhetném Eritreát, de szeretnék eljutni tovább is, Dzsibutiba például, ahova turista csak ritkán teszi be a lábát. Ezeket az utazásokat saját maga szervezi, vagy van egy csapata, amely mindent megszervez ön helyett? Szerencsére már van egy csapatunk, amely mindent megszervez. A háttérben vagy ötven ember készíti elő a kirándulásokat. Ők intézik az olyan kellemeden- nek mondott munkát is, mint a belépési engedélyek, a vízumok, így az ilyen expedíciókat legfeljebb évente egyszer szervezem én. Többre nem is lenne időm. Ezek szerint idegenvezetőként is tevékenykedik? Nem szeretnék olyan igazgató lenni, aki az asztal mögül irányítja a céget. Példát kell mutatni, ezért magam is kiveszem a részem a munkából, az idegen- vezetésből is. Éppen a napokban tértem vissza egy túráról. Húsz évvel ezelőtt alapította meg a Bubo utazási irodát. Akkor mit szeretett volna, létrehozni egy kisebb hobbiszervezetet, vagy már akkor is egy ilyen nagy utazási irodáról álmodott? Barátaim unszolására alapítottam a céget. Azt mondták, legalizálnunk kell az eddigi tevékenységünket, hiszen már akkor is sokat utaztunk az orvosi munka mellett. De amikor négy évvel később felhagytam az orvosi karrierrel, akkor már tudtam, hogy a legjobb szeretnék lenni. Nem a legnagyobb, hanem a legjobb. Ez nem lehetséges anélkül, hogy az ember ne tanuljon folyamatosan. A keleti blokk legnagyobb problémája az volt, hogy nekünk nem voltak igazán jó termékeink. Nyugaton sok cégnek több mint százéves múltja van, és tudják ezt csinálni, mi viszont csak most tanuljuk a szakmát. Nekünk is sokáig tartott, míg az átlagos szocialista utazásokból olyan utat tudtunk megszervezni, hogy ma már büszke lehetek rá. Fontos, hogy amit teszünk, azt lelkesedéssel tegyük, mert csak így lehet jó utazásokat szervezni. Nem az üzlet miatt csinálom, hanem mert jó érzéssel tölt el, hiszen tudom, hogy ha valaki velünk utazik, azonnal megérzi a különbséget. Ezért van az, hogy a kliensek sokkal nagyobb számban térnek vissza hozzánk, mint a többi utazási üodához. Azt mondja, az ügyfelei mást várnak egy utazástól, mégis, ha a katalógusukat átlapozom, egyre több benne az olyan kínálat, amely inkább a hagyományos irodák termékeire hasonlít - például Thaiföld, Mexikó, Kuba stb. Mitől más az önök ajánlata? Az üdülések a legkönnyebbek, a legegyszerűbbek a lu'ná- latunkban, hiszen ez esetben csak egy repülőjegy és szállás kombinációról van szó. Amiben mégis más - azonkívül, hogy csak ötcsillagos szállodákban szállásoljuk el az utasainkat, olyanokban, amelyeket személyesen teszteltünk -, hogy abban az időben van ott egy körutas csoportunk is, így az üdülésen részt vevők is kaphatnak némi ízelítőt az adott országról, megnézhetnek néhány látnivalót, azaz nemcsak a strandon pihennek, hanem megismernek valamit az adott hely nevezetességeiből. Például a kubai Varaderóhoz kétnapos havannai városnézés is jár. Cancúnhoz pedig egy Maya-túrát is nyújtunk. Melyek a legnépszerűbb célállomások? Velünk a legtöbben az Amerikai Egyesült Államokba, Kínába, Mexikóba, Indiába, Kubába, Thaiföldre utaznak, de az utóbbi években óriási az érdeklődés az afrikai országok iránt is, mint például Kenya, Tanzánia vagy a Dél-afrikai Köztársaság. De nagyon sokan utaznak Ausztráliába és Új-Zélandra. Sőt egyre többen szeretnének eljutni az Antarktiszra. Melyek azok az országok, ahova szívesen utazik, és vannak-e olyan helyek, ahova nem szeretne visszatérni? Az évek során megtanultam, hogy ha jó idegenvezető van velem, aki megmutatja nekem a helyet, akkor bármelyik országot meg tudja velem kedveltetni. Amikor elkezdtem utazni, voltak olyan helyek, amelyek nem tetszettek. Szó szerint sírtam, amikor először jártam Indiában, haza akartam jönni. Úgy éreztem, hogy mindenki be akar csapni, zavart a rengeteg szemét, szokatlan volt a környezet - teljesen kikészültem. Azóta már 35 alkalommal voltam Indiában, és imádom. Mára megtanultam kezelni, és tudom, hogy ha valaki elmegy ebbe a piszkos, szeméttel teli országba, egy jó idegenvezető kalauzolásával elérhető, hogy rajongjon érte. Hogyan alakult a hazai turisták magatartása a rendszerváltástól napjainkig? Melyek azok az utazások, amelyek iránt megcsappant az érdeklődés, melyek vannak felfutóban, és milyen szolgáltatásokat várnak el ma az utazók, mennyire lettek igényesebbek? Mi elsősorban a tanult, művelt embereket szólítottuk meg mindig, akik nyitottak és kíváncsiak voltak a világra. Húsz évvel ezelőtt a legnagyobb problémát a pénz jelentette. Akkor az emberek az új ismereteket, a körutakat keresték, de sokkal rosszabbak voltak a körülmények. Öreg Karosa buszokkal mentünk Marokkóba, aludtunk a tengerparton, kempingekben, szóval meglehetősen alacsony volt a színvonal. Ahogy több pénz jutott az utazásra, ügyfeleink egyre inkább úgy érezték, többet megengedhetnek maguknak. A csehek például máig feleslegesen sokat spórolnak olyan területeken is, ahol nem kellene. Mi viszont már megtanultunk utazni. Utazási irodaként ehhez igazítottuk az óljainkat, ugyanis már a hazai utazóközönség is a magasabb színvonalat, a minőségi szolgáltatásokat keresi. Érdekes, hogy ha cseh csoporttal utazunk együtt, ők sokszor étterembe se mennek, még mindig viszik magukkal a konzervjeiket... Mi viszont mindent kipróbálunk, mindent megkóstolunk, ezért a helyiek is nagyon szeretik a csoportjainkat. Nyitottak vagyunk az új élményekre, s az ügyfelek is élvezik az új tapasztalatokkal teli körutakat. Az utazás ettől válik egyfajta droggá, az utazó pedig függővé. Olyan „fertőző betegség” ez, amelyből nem gyógyul ki az ember.
