Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-05 / 230. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 5. Vélemény És hátér 7 A szlovákiai romák gondja nemcsak a romák problémája, hanem mindannyiunké Aven bachtale Az orvost azért fizetjük, hogy gyógyítson. Még akkor is, ha maga a gyógyítás néha fájdalmas. A pedagógust azért fizetjük, hogy oktasson. Még ha esetenként vért izzadva kell is bevágnunk a tudnivalót. LOVÁSZ ATTILA A politikust meg azért fizetjük, hogy a társadalomban megjelenő gondokra megoldásokat keressen. Még annak árán is, hogy emiatt néha nekünk nem tetsző intézkedéseket hoznak. Az általam igen tisztelt kollégák - Ravasz Ábel és Veres István - a minap értekeztek a romák körüli gondokról, s legnagyobb meglepetésemre veres István azzal zárja sorait: a romaproblémára nincs megoldás. Ha elfogadom ezt az állítást és továbbgondolom az eseményeket, akkor a következő kép rajzolódik ki. Van ebben az országban X állampolgár, aki dolgozik, két, maximum három gyermeket nevel, fizeti a járulékokat és az adót, van mellette Y polgár, aki ezt nem teszi, programszerűen nem teszi, öt vagy tizenkét gyermeket nevel, és várja; hogy az állam tartsa el. X egyelőre nagyobb Y-nál, de ha semmi nem történik, egyes régiókban az arány megfordul. Az X réteg be- fizetéslllllllei semmire sem lesznek elegendők, Y polgároknak egyre kevesebb jut, s mivel egyre többen vannak, akár az éhség is kitörhet. Ami ez után következik, azt erőszaknak hívják, bár vannak szinonimák is, mint az éhséglázadás vagy a polgárháború, hiszen aki dolgozik és akinek van, bizonyosan védeni fogja a vagyonkáját, életét. Ha kell, erőszakosan. Rossz forgató- könyv, ugye? Pedig ez van. Nem tudok Veres kollégával azonos álláspontra jutni. Azt gondolom, hogy megoldásnak lennie kell! Nálunk sokkal okosabb emberek állapították meg, hogy a mélyszegénységnek van egy határa, amelyet elérve külső segítség nélkül nincs kitörés. Ugyancsak sokkal tapasztaltabb emberek próbálták megfogalmazni, müyen módszerekkel lehet elindulni, dolgozni, hogy mondjuk 50 év alatt eredmény legyen elérhető. Ezeket a „szakikat” nem hallgatta meg senki, nem vette komolyan senki. Amikor a „Van egy álmom” mondat elhagyta Martin Luter Kingszáját, azUSA-banmégvol- tak buszjáratok, iskolák, intézmények külön a fehéreknek, külön a négereknek. Ma az Egyesült Államok élén afroamerikai elnök áll. Számos fekete bőrű állampolgár végzett egyetemet, gazdagodott meg, ért el sikereket. Igen, van Bronx, de szegények másutt is élnek, és nem feltétlenül bamá a bőrük. A szlovákiai romák gondja nem a romák problémája. Mindannyiunké, sem Kodéba, sem nagymellényű politikusok bi- cepszes kijelentései nem segítenek semmit. Csak a közhangulatot hergelik olyan kérdésben, amelyben a felhergelt polgárok óhajainak teljesítése nem megoldaná, hanem súlyosbítaná a helyzetet. Szuverén államok vagyunk az unióban, miért nem képes Magyarország, Szlovákia, Lengyelország vagy Románia beszólni Brüsszelben: ne herdáljunk el eurómüliárdokat macskaköves főterekre (ahol a szomszéd utca sár és por), szállás- és terembéren kiszervezett konferenciákra és piapartikra vagy háromszorosan megdrágított (s ügyesen lenyúlt) infrastrukturális beruházásokra. Fordítsunk pénzt, paripát, fegyvert (no, azt azért ne!) arra a szociális és társadalmi problémára, amelynek nem megoldása a demokratikus jóléti rendszerünk alapjait rengeti meg, ha nem térünk észhez. Es ígérem, tisztelt Veres kollégával szívesen írom meg az első nagy riportot értelmes kezdeményezésről, intézkedésről, hogy nem felhergelten, hanem békével és tiszta rációval köszönhessünk el: Aven bachtale. Maradjatokbékével.- A szlovák politikusok ügyfélnek a Beneš-dekräumoktól, mint mi, ördögök a szenteltvíztől. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Az emberi test LAAAPL ZSUZSÁN NA Lehet, hogy gusztustalan a mai téma, de akkor mi is gusztustala- nokvagyunk, mert az emberi testről fogok írni. Embernél- kül nem lenne társadalom, nem lenne család, még politika sem lenne, a természet az ősállapot gyönyörűségében tündökölne, s a halak, madarak és egyéb csúszómászók élete tömény unalomban telne. Hogy ez az ártatlan gyönyörűség nehogy túlbur- jánozzon, ember kellett a földre, sok ember. Külsőleg mindegyik más, ám belül mind egyforma. Ezt először gimnazista koromban láttam, amikor Fullajtár tanár úr elvitt minket a boncterembe. A folyosón még csak idegborzongató kórházszag volt, de a boncterem előtt már határozott bűz fogadott. Jött egy ember, szakálla volt kender, de tényleg olyan sárga és százfelé álló volt, és azt mondta, hogy nem friss, hanem „gyakorlóhullákat” fogunk látni, akiken az orvos- tanhallgatók élesítgetik a késeiket. Nem nevettünk. Aztán beléptünk a terembe, és elkezdődött sokunk színeváltozása, konkrétan zöldre, szürkére vagy sárgásra. Két embermaradvány feküdt ott abszolút kitárulkozva. Az egyikneknem volt feje, a másiknak a fejét műtőszínű rongy fedte. A testük, mint az üres teknő, nem volt benne semmi, a lábuk között fonnyadt, ritkás szőrzetű nemi szerv, amitől az egész olyan furcsán groteszk hangulatot öltött. íme, az ember, mondta a doktor. Ketten gyorsan távoztak. Megmutatom nektek a belső szerveket, folytatta. Lehajolt, s akkor vettük észre, hogy az emelvény mellett, amelyen ezek a szegények feküdtek, volt egy hatalmas zománcozott fazék. Az iskolai ebédlőben pontosan ilyenben főzték a levest. A kenderszakállú levette a fedőt, és elkezdett kotorászni, majd előhalászott egy halo- vány szívet, és egyensúlyoz- gatta a tenyerében, mint amikor a forró krumplit pucoljuk. Én akkor távoztam. A fazék gondolata másnap is kísértett, ezért inkább csak Dubček-kiflit ebédeltünk. Volt, aki semmit sem evett. De a kíváncsiság nagyúr. Ezért mentem el az emberi testet bemutató kiállításra. Minden új volt, amit láttam, mert ilyesmit még sosem láttam. A dohányos tüdeje, mint két piszkosszürke bádogkanna. A rákos daganat, mint a rágógumi. A szilikonnal tartósított izmok olyanok, mint a nem friss csirkemell, aminek lát- szanakapetyhüdtszálkái. S amikor lefejtik a csontokról az izmot, az ugyanolyan, mint amikor mi lefejtjük a csirkecombról a húst. Tulajdonképpen mások izmait esszük. Azt hittem, az idegek pókhálószerű vékonysággal hálózzák be a testünket, s kiderült, hogy sokkal vastagabbak. Mint a drótok. Mint a húrok. S a nyelv, amely sosem látott ideget, a lényegre tapintva pengetésről és pattanásig feszülésről beszél. Viszont a nyelvnek az agyunk súg, melynél jobban senki sem tudja, müyenek az idegek. S már azt is tudom, hogynemcsaka fogyasztási cikkeket gyártják Kínában, hanem a kiállítási tárgyakat is. Mert ők valaha élő kínai emberek voltak. Kész csoda, hogy létezünk. KOMMENTÁR Legalizált zsarolás MOLNÁR IVÁN Robert Fico kormánya nem a vállalkozóbarát intézkedéseiről ismert, most mégis olyan döntésre készül, amely vállalkozások tucatjainak könnyítheti meg az életét. Természetesen nem minden vállalkozásnak, csak a „legjobbaknak” és a „legbátrabbaknak”. Azoknak, akik nem félnek kockáztatni, és ha kell, a zsarolástól, a nyűt fenyegetéstől sem riadnak vissza. A Fico-kabinet ugyanis akár már az egyik legközelebbi ülésén a zsarolás legalizálásáról hozhat precedens értékű döntést. Csak így értelmezhetők azok a feltételek, amelyekkel egyes cégeket állami támogatáshoz kívánnak juttatni. A kormány e heti ülésén ugyan még elodázták a döntést arról, hogy a kiszemelt kilenc társaság megkapj a-e az adókedvezmény formáj ában nyújtott több mint 100 millió eurós állami támogatást vagy sem, a támogatás elfogadása azonban már csak idő kérdése. A Smemek ugyanis minden jel szerint sikerül a maga módján megoldania az ügyet. Jelszavuk: ami nem sürget, azt halaszd holnapra, a választók akkorra talán megfeledkeznek az egészről. Peter Kažimír pénzügyminiszter már jelezte, hogy a támogatásokról ugyan hamarosan döntenének, ezeket azonban az említett cégek az eredeti időponthoz képest csak egy évvel később, vagyis 2014-től vehetnék igénybe. Egy üyen megoldás az említett cégek és a kormány számára is elfogadható lehet, hiszen a társaságok hozzájutnak a kedvezményhez, a Smer választóinak a többsége pedig akkor már úgysem emlékszik a botrányos támogatásokra. Ettől persze ezek még ugyanolyan botrányosak lesznek, mint manapság. Az említett 100 millió euró csaknem felét ugyanis két olyan cég - a galántai Samsung tévégyártó és a rózsahegyi SCP Mondi papírgyár - kapná, amelyek nem teremtenek új munkahelyeket. Az adókedvezményhez egyszerű zsarolással jutnak hozzá, ellenkező esetben elbocsátásokkal fenyegetnek. Már csakhab a tortán, hogy a rózsahegyi papírgyár az előzetes információk szerint akkor is elbocsátana bizonyos számú alkalmazottat, ha megítélik a neki támogatást. Ráadásul erre akkor kerül sor, amikor az állam növeli a vállalkozók adóterheit, és lázasan keresi a lehetőségét annak, hol szoríthatna még a lakosság nadrágszíján. Az egésznek azonban pozitív üzenete is van, legalábbis a nagy cégek számára. Ha nem félnek kockáztatni, tömeges elbocsátásokkal megzsarolni az államot, talán nekik is sikerül a mostani támogatottakhoz hasonló kedvezményeket kialkudniuk. Egyjó adag pofátlanság és kitartás meghozza a gyümölcsét. Ráadásul egy esetleges kormányváltástól sem kellene tartaniuk, hiszen a jelenleg ellenzékben levő jobboldali pártok ebben a kérdésben ugyanolyan impotens módon jártak el és járnának el a jövőben is, mint a Smer. Ajövő a bátor, a nyűt zsarolástól sem visszariadó vállalkozóké. TALLÓZÓ L1DOVÉ N1V1NY A Beneš-dekrétumok alapján megvalósított magyarcsehszlovák lakosságcsere tette tönkre a magyarországi szlovákságot - írta a Lidové Noviny című konzervatív cseh napilap. Ľuboš Palata A szlovákokat a Beneš-dekrétumok tették tönkre című írásában azt írta: ahogy a 19. század végén Bécs volt Prága után a legnagyobb cseh város, úgy Budapest volt az a város, ahol a legtöbb szlovák élt; kétszáz éve a szlovákok Pesten még a lakosság többségét alkották. A jelenség okait a törökökkel vívott néhány évszázados háborúkban kell keresni, amelyek gyakran a mai Magyarország területén játszódtak le, míg a történelmi Magyarország északi részét megkímélték a harcok. így lett Pozsony a történelmi Magyarország fővárosa, a magyar katolikus egyház feje Nagyszombatban székelt, és a magyar főurak székhelyei is Felső-Magyar- országon voltak- idézte fel. A háborúk után a Habsburgmonarchia telepesekkel próbálta meg újjáéleszteni az elpusztított részeket, és több tízezer német, szlovák, ruszin és cseh került a déli vidékekre. Létszámuk mára nagyon lecsökkent - írta Palata. Robert Fico szlovák miniszterelnök a Püisi Szlovákok Központjának átadásakor Pilisszentke- reszten „ékszernek” nevezte a magyarországi szlovák kisebbséget, és felszólította a magyar kormányt, szenteljen neki figyelmet. „A szlovákok veszélyeztetve vannak Magyarországon. Falvaik szét vannak szórva, sehol sem alkotnak nagyobb egységet, a természetes asszimiláció ideális alanyai. De a magyarországi szlovákok elpusztításához maguk a szlovákok járultak hozzá, amikor a Beneš- dekrétumok alapján lakosságcserére kényszerítették Magyarországot. 1946-ban 73 ezerrel csökkent az akkor 120 ezres magyarországi szlovákság létszáma. Ha a szlovákok Magyarországon eltűnnek, ezt Pozsony főleg saját magánakköszönheti”. (MTI)
