Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-06 / 206. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 6. Vélemény És háttér 7 A magyar külügynek tudnia kellett, hogy Aliyev és Kadhafi majdnem egy kategória Elbaltázott viszonyok Ez több mint bűn, ez hiba volt. A fáma Napóleon külügyminiszterének, Talley- rand-nak tulajdonítja a politikában azóta is gyakran idézett mondatot, amely tökéletesen illik az azeri baltás gyilkos nagyon elbaltázott kiadatására. MAL1NÁK ISTVÁN Hiba volt, mert egy olyan rasszista gyilkos szabadult, aki álmában ölte meg katonatársát csak azért, mert az örmény volt. Senki sem hiszi el, hogy Budapest nem tudott arról, hogy Ramil Safarovot odahaza nemzeti hősnek tekintik, hiszen pár éve, amikor még magyar börtönben ült, odahaza az év emberének is kikiáltották. Hiba volt nem figyelembe venni, hogy Magyarország neve az utóbbi időben nem a legjobban csengő valuta a nyugati világban, s ebből a katymasz- ból további tekintélyvesztés nélkül nem tud kikecmeregni. Hiba volt arra hivatkozni, hogy Magyarország a nemzetközijoggal összhangban járt el, mert egy jogszerűnek tűnő lépés is lehet erkölcstelen, felháborító. A skótoknak máig nem bocsátották meg, hogy anno kiadták Kadhafinak a Locker- bie-merénylet elkövetőjét, akit az immár néhai líbiai diktátor szintén nemzeti hősként fogadott. Hiba volt nem sokkal az után kiadni a baltás gyilkost, hogy Orbán Bakuban azeri pénzinjekcióról is tárgyalt, mert ez csak alátámasztja az örmény vádat, hogy Budapest pár garasért (2-3 milliárd dollár) eladta a becsületét. Épp ezért hiba arra hivatkozni, hogy Magyarországot átvágták, Aliyev elnök megszegte a szavát. A magyar külügynek tudnia kellett, hogy kivel áll szemben, hogy Aliyev és Kadhafi majdnem egy kategória. Tudnia kellett, hogy Baku az ügyet az Örményország felett aratott győzelemként fogja kommunikálni. Ha nem tudta, az régen rossz. Hiba mindezek után nem beismerni, hogy az új stratégiai koncepció, a keleti nyitás falán nem repedések keletkeztek, hanem szakadék tátong. Hiba volt figyelmen kívül hagyni az örmények várhatóan kemény reagálását, és azt, hogy Örményország - bár szorosan együttműködik a Putyin- féle orosz rezsimmel - történelmi okok miatt is sokkal inkább élvezi a nyugati világ szimpátiáját és szolidaritását, mint Magyarország. (Elég a több országban még mindig aktuális népirtás-vitára utalni.) A magyarnál sokkal erősebb nemzetközi örmény lobbinak köszönhetően máris sok amerikai honatya ítélte el a budapesti lépést. Egy főre számítva csak Izrael kap több amerikai segélyt Örményországnál. Hiba volt belekeveredni az évszázados örmény-azeri viszályba. A háborúig fajult konfliktus nemcsak Hegyi-Karabah hovatartozásáról, egy négyezer négyzetkilométeres területről szólt-szól. Vallási és civilizációs okai is vannak: míg Örményország egy 1600 éves múltra visszatekintő önálló apostoli örmény egyházzal, továbbá saját írásbeliséggel rendelkezik, a síita többségű Azerbajdzsánt a cári birodalom a 19. század első harmadában szakította el a perzsa birodalomtól. A gyilkos kiadatása óta mindkét oldalon felerősödött a háborús retorika, amiért - okkal, ok nélkül - Budapestet is felelőssé teszi a nemzetközi közvélemény. Hiba ignorálni a nemzetközi sajtó egyértelműen elítélő állásfoglalását. Hiba volt Orbán részéről azt állítani, hogy Budapest, mivel nem sértett jogot, lezártnak tekinti az ügyet. Csak szeretné, de ezt az ügyet nem Magyarország fogja lezárni. Abba kellene hagyni a ködösítést, tiszta vizet kellene önteni a pohárba, mielőtt teljesen hiteltelenné válik. Hiszen ha az anyaországot a nemzetközi média homokzsáknak tekinti, az a határon túl jobban tud fájni, mint a határon belül, mert az anyaország-ellenzéket még nem találták fel. Korábban a volt náci megsemmisítő tábor mellett nyitandó gyorsétkezde terve is vitákat váltott ki Épülhet-e krematórium a haláltábor mellett? MTl/DPA-HÍR Lengyelországban vita támadt arról, épüljön-e krematórium az egykori egyik náci megsemmisítő tábor, a ma emlékhelyként működő Majdanek mellett. Ami egy lengyel temetkezési vállalkozó számára fejlődés és a megrendelők készséges kiszolgálása, az a haláltábor túlélőinek vagy az áldozatok hozzátartozóinak sokkoló élmény. A lublini városi tanácsnak ma kellene döntést hoznia a majda- neki tábor közvetlen szomszédságában lévő helyi temetőben építendő krematóriumról. A túlnyomórészt katolikus Lengyelországban is egyre népszerűbb az umás temetés, ám Lublinban eddig nem volt hamvasztó. Viszont Majdanekben 80 ezer megölt zsidónak, hadifogolynak a hamvait tartalmazó domb állít emléket a nemzetiszocializmus áldozatainak, és az új krematórium ettől alig 300 méterre helyezkedne el. A lublini polgármester már egy másik helyszín kiválasztását is kezdeményezte, és megoldás lehetne az is, ha az emlékmű védett környezetét nagyobb területre terjesztenék ki. Ma csupán egy 100 méteres körzetre érvényes építési korlátozás van hatályban. „Ebben a városrészben nem épülhet krematórium, mert volt már egy” - mondta Edward Balawajder, a majdaneki emlékhely korábbi igazgatója a Newsweek Polska című lapnak. „Külföldön a Majdanek név nem mint Lublin egyik városrésze, hanem mint az egykori haláltábor él az emberek emlékezetében - hangsúlyozza Agnieszka Kowalczyk, a múzeum szóvivője. - Súlyos kétségeket vet fel az a szándék, hogy itt egy krematórium épüljön” - tette hozzá. Szót emelt a múlt héten a krematórium építése ellen az amerikai Rágalmazásellenes Liga (ADL) is. A liga elnöke, Abraham Foxman maga is a holokauszt túlélője. Oswiecim vagy Lublin lakóitól gyakran hallani, hogy „normális” életet szeretnének élni, amelyet nem terhel meg a náci múlt, hiszen végeredményben Lengyelország egésze a hitle- rizmus áldozata volt. De mint Roman Litman, a lublini zsidó közösség képviselője mondja, „az emlékezés elől nem lehet elmenekülni. Ha itt holttesteket égetnek, mindenki a majdaneki tábor kéményeiből áradó füstre fog gondolni”. KOMMENTÁR Autós pöfögés KOCUR LÁSZLÓ Valami mérhetetlenül, már-már az elviselhető- séghatárát súroló módon képmutató a pénzügyminisztérium irányítása alá tartozó Pénzpolitikai Intézet elemzése a lakosság motorizált részére kivetendő újabb sarcról, az egyelőre még nem tudni, hogy pontosan milyen formában érkező új gépkocsiadóról. Abban az országban, ahol a kormányfő egy hetejelentette be, hogy az állam mégév- tizedekig fogja dotálni a (veszteséges- de ezt a vetületét most nem érintjük) súlyosan környezetszennyező barnaszénbányászatot, a bevezetendő új adónem mellett a pénzügy képes volt környezetvédelmi érveket felhozni. Persze, azötletannyirajó, hogy az indoklásával nem is vesződteksokat: nehezen elrejthető, államilag egyébként is nyilvántartott vagyontárgyról van szó, nem lehet eltitkolni, mint a számla nélküli vagy offshore jövedelmet, és hoz 65,3 millió eurót a kongó államkasszába, így tehát, ha végigtekintünk egy gépjármű életciklusán, azt látjuk, adó adót ér. Az állampolgár dolgozik, megadózott jövedelmét esetleg kamatoztatni próbálja a hazai, meglehetősen szerény lehetőségek között, ha ez sikerül neki, kamatadót fizet. Ha összegyűlik elég pénz, megveszi az áhított autót, elmegy a legközelebbi benzinkútra, ahol a tekintélyes adótartalommal Európa egyik legdrágábbá tett benzinjét tankolhatja bele, majd elhajthat kifizetni a regisztrációs adót. Ha elromlik a jármű, a tulaj szintén már megadózott jövedelmét költi autószerelőre, aki - feltéve, ha ad számlát - szintén adózik a munkadíjból, és természetesen adókötelesek a beszerelt al- katrészekis. Aztán kétévente hordhatja műszaki és környezetvédelmi vizsgára is, ennek ciklusa a közeljövőben egyévesre szűkülhet. Ugye, sofőrtársaim, önök is érzik a másnaposságkor a homloklebeny táján tapasztalható tompa nyomást, ám ezúttal a pénztárcájuk környékén?! Mert ezekhez a kedves kötelességekhez járulna a jövőben az eddig „csak” a vállalkozókat és cégeket terhelő gépkocsiadó. Ezzel párhuzamosan az emberarcú, baloldali kormány, amellett, hogy a kis- és középvállalkozói szektort az ellehetetlenülés határára szorítja a járulékterhek csillagos égbe való emelésével, állampolgárbarát intézkedései részeként az önkormányzati mellett újabb, állami adóval terhelné az ingatlanokat, megszüntetné az egyenadót, csökkentené a magánnyugdíjpénztárba befizetendő járulék összegétjárulékokkal terhelné mega megbízási szerződésre dolgozókat, megtartaná, de lehet, hogy meg is emelné a rádió- és televízió-üzemben- tartási díjakat, megvonná az egyetemisták szüleinek adóbó- nuszát stb. Ha egy jobboldali kormány hozná meg ezen intézkedéseknek akár csak a harmadát is, valószínűleg már kaszá- ra-kapára kapott tömegek tüntetnének a kormányhivatal előtt. Robert Fico pártja viszont egyelőre a legnépszerűbb a hazai politikai palettán. Akkor még ki lehet találni néhány adónemet. FIGYELŐ Vészjelző sajtóközpont Kísérleti jelleggel európai sajtószabadság-figyelő központ létrehozását javasolja az Európai Parlament (EP) állampolgári szakbizottsága - közölte Göncz Kinga szocialista EP-képviselő, a javaslat egyik kezdeményezője. Úgy vélekedett, hogy szükség van európai szintű fellépésre az alapjogok, köztük a véleménynyilvánítás és a tömegtájékoztatás szabadsága védelmében. Göncz Kinga szerint a sajtószabadság-figyelő központ afféle vészjelzőként arra szolgálna, hogy felhívja a figyelmet a független médiát veszélyeztető jelenségekre, és támogató akciókat szervezzen a rászoruló újságírók számára. (MTI) TALLÓZÓ DER STANDARD Ruth Wodak nyelvész, a bécsi és a lancasteri egyetem tanára a Der Standardban közölt interjúban aggodalmának adott hangot az ausztriai és a magyarországi antiszemitizmus kezelése miatt. Úgy vélekedett, hogy Ausztriában az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) tudatosan rasszista provokációt folytat. Az osztrák politika visszafogott válaszai erre azzal is magyarázha- tóak, hogy nem szívesen kínálnak fórumot ezeknek a nézeteknek. így azonban fennáll a veszély, hogy a közvélemény hozzászokik az antiszemitizmushoz. Wodak szerint Svédországgal, Dániával vagy Hollandiával összevetve szörnyű az osztrák helyzet, Magyarországhoz képest mégis ártalmatlan. (MTI) ____________ U_—_______________ —iS--------------------------«rr.........-*-----------------------------r;...............................- Én tanár vagyok, nem maffiózó: nem a rendőrség, hanem a diákok elől menekültem erre a szigetre... (Peter Gossónyi rajza)
