Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-05 / 205. szám, szerda
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 5. www.ujszo.com RÖVIDEN Tarolt az Obama-ellenes film Washington. A 2016 Obama's America című dokumentumfilm a Rocky Mountain Pictures forgalmazásában került bemutatásra, és az első becslések szerint 9 millió dollár bevételt hozott. Ezzel minden idők legsikeresebb konzervatív dokumentumfilmjévé vált Amerikában. Emellett a politikai dokumentumfilmek mezőnyében is a hatodik helyre lépett előre a bevételek tekintetében, (ak) Raffaello vázlata árverésen London. Raffaello egy vázlata kerül kalapács alá a Sotheby’s decemberi londoni árverésén; az aukciósház reményei szerint a reneszánsz kori olasz festő műve 10-15 millió fontért cserélhet gazdát. Az apostol feje című tanulmány egy 38 x 28 centiméteres szénrajz. A vázlat Raffaello utolsó művéhez, a Transzfiguráció (Krisztus Tábor-hegyi színeváltozása) című festményéhez készült, amelyet a Vatikáni Múzeumban őriznek. A vázlat jelenleg Madridban, a Prado Raffaello utolsó művészeti korszakát bemutató kiállításán szerepel. (MTI) McCartney medált vesz Párizs. A Becsületrend tiszti fokozatával tünteti ki Paul McCartney-t a francia elnök. A legmagasabb rangú francia állami elismerés átadásának ceremóniája szeptember 8-án lesz. A kitüntetést korábban a művészvilág olyan kiválóságai is megkapták, mint Clint Eastwood vagy Liza Minnelli. A Becsületrendet még Bonaparte Napóleon alapította 1802-ben. Az elismeréssel nem jár pénzjutalom, a kitüntetetteknek maguknak kell megvenniük a medált - a fokozattól függően 169-700 eurós áron - egy arra felhatalmazott ékszerésztől. (MTI) Megjelent a szeptemberi Irodalmi Szemle Bensőségesen kívülállókról AJÁNLÓ Kaiser Otto Határtalan portrék című fotósorozata adja meg a szeptemberi Irodalmi Szemle alaphangját: Grendel Lajostól Domonkos Istvánon és Frenák Pálon keresztül Ilma Rakusáig olyan magyar, illetve magyar származású művészek portréival találkozhatunk a lapban, akiknek a kívülállóság általában nem csak földrajzi értelemben jutott ki életük és alkotói pályájuk során. A szépirodalmi blokkot Markó Béla versei nyitják, majd Thiele-Csekei Enikő és Halmai Tamás versei, Potozky László és Balázs F. Attila rövidprózái következnek. Ugyanitt Dénes György hátrahagyott verseit közli a lap, La- cza Éva jegyzetével, és érkezik Gál Sándor naplójegyzeteinek újabb fejezete is. Folytatódnak a korábbi lapszámokban indult sorozatok: G. Hajnóczy Rózsa indiai levelei, Kiss Gy. Csaba jegyzetei a Budapest-Zágráb vonalról, illetve Tamás Mihály és Tamás Mihályné levélváltása Csanda Sándorral. Szenes Piroska Csillag a homlokán című regényét vizsgálja Bole- mant Lilla dolgozatának második része, s közöljük Vilcsek Béla Cselényi László életművének kritikai recepcióját felmérő tanulmányának folytatását is. Az „egyik utolsó pozsonyi íróval”, a hetvenesztendős Aich Péterrel Mislay Edit beszélget. A szeptemberi lapszám kritikai rovata elsőkötetes szerzőkkel, élő klasszikusokkal és fordításremekekkel egyaránt foglalkozik: Darvasi Ferenc Elválik című kötetéről Száz Pál közöl kritikát, Potozky László Áradás című novellagyűjteményét Takács Éva mutatja be. Grendel Lajos legújabb, Távol a szerelem című ldsregényéről Göröz- di Judit írását olvashatjuk, Tóth László pedig Zalán Tibor Szétgondolt Jelen című kötetével foglalkozik. Pavel Vili- kovský szlovák prózaíró A gonosz önéletrajza című regénye (magyarul Hizsnyai Tóth Ildikó fordításában) a tárgya Gyürky Katalin írásának, a kortárs norvég irodalom óriásának, Jón Fossénak (vele külön foglalkozik a Szemlélődés c. rovat is) Melankólia című regényéről (A. Dobos Éva fordítása) Bartók Imre írt kritikát. A kritikai rovatot Hizsnyan Géza operakritikája zárja A Mefistofele a Magyar Állami Operaházban címmel. Ismét jelentkezik a Szemlélődés rovata az elmúlt hetek irodalmi híreivel, amelyet egy beszámoló követ Tur- czel Lajos levéltári hagyatékáról, Momko Miloš somorjai levéltáros tollából. A lapszámot a hagyományos Holmi című rovat zárja, (szalzo) Ma hetven éve halt meg Móricz Zsigmond, akinek hatása folyamatosan érezhető irodalmunkban Nem él már, mégis eleven Móricz a dolgozószobájában, 1936-ban (Kálmán Kata felvétele Móricz Zsigmond a Nyugat első nagy nemzedékének tagja, a huszadik század első felének legjelentősebb magyar prózaírója. Elbeszélő művészete áttörte azokat a korlátokat, amelyek az elitet az átlagolvasótól elválasztják. Neki sikerült, ami oly keveseknek: egyszerre lenni a legjobb és legolvasottabb prózaírónak. JUHÁSZ KATALIN Ma is sokan olvassák. A Hét krajcárt, amellyel első jelentős írói sikerét aratta, már alapiskolás korban megismeri minden magyar gyerek. A középiskolások pedig a Barbárokon tanulják meg, mi az a naturalizmus, és mi az a sűrítés. Móricz talán azért nem kopik, mert novelláiban és regényeiben összeolvasztotta a nagy elődök örökségét, de túl is lépett a hagyományokon. Megvolt benne Jókai áradó mesélő kedve és Mikszáth anekdotizáló hajlama is. 1942-ben agyvérzés következtében halt meg, 63 éves korában. Egyesek szerint méltatlanul temették el, mások szerint tizennégy búcsúbeszéd hangzott el a temetésén. Egy biztos: már életében halhatatlan lett, korának „médiaszemélyisége”, aki napilapokban is rendszeresen közölt írásokat. Ebből kifolyólag igencsak figyelte, mit vár el tőle a közönsége, és ez írói döntéseit is befolyásolta. Kezdő korában két novellájáért szeméremsértési perbe fogták, ezért bátorsága a húszas években alábbhagyott, mivel nem akart szembe menni a társadalmi elvárásokkal. „Azt az életet, amelyről Móricz ír, nem ismerjük. Nem ismerjük az életnek ezt a nehezét, a mi életünk nem így nehéz. Immár nincs szénszünet, nin- cen aratási szabadság, az életünk nem harc, nem csata, hanem, mondjuk, problémahalmaz. Gondkazal. Itt áll előttünk egy író, akit kifosztott az idő: az, amiről beszél, az, akiről, és az a nyelv, amelyen - mindez már nincs. Baja nem bajunk, illetve nem így.” - írta róla Esterházy Péter 1988-ban. Ez alapján Id gondolná, hogy a kortárs írókra milyen nagy hatással volt Móricz? Pedig, bizony, a maiak közül sokan Móricz köpönyege, vagy inkább zakója alól bújtak elő. Egy tanulmánykötet is született ezekről a hatásokról (Szilágyi Zsófia: A továbbélő Móricz, Kalligram, 2008), amelyből megtudhatjuk például, hogy az Árvácska ihlette Nádas Péter Párhuhamos történeteinek egyik szereplőjét, illetve Móricz naplói hatással voltak a kortárs irodalom eme sokat vitatott nagyregényére. Grecsó Krisztián Móriczhoz kapcsolódó esszéi és Isten hozott című regénye azt a lehetőséget kínálják, hogy egy olyan fiatal író „segítségével” olvassuk újra Móriczot, akinél szintén fontos a nyelv, a beszédmód, sőt közös pontokat is észlel saját jelene és a Móricz-művek jelene között, felvállalva a személyes érintettséget. „Mikor az Életem regényét olvasom, valami kaparni kezd a lelkem alatt, a máj körül, és szorítani kezdi a szívem egy különös erő. Nekem az a regény személyes létem zsákutcáit, örökké magammal hurcolt problémáim, a gégtelennek tetsző, megörökölt küzdelmem ábrázolja: egyszerűen és bájos kegyetlenséggel.” Grecsó szerint a Móricz-hősök konfliktusai a mi konfliktusaink is. „Mindannyiunké, akik centrum nélkül, egy légüres térben és gyö- kértelenül nőttünk fel.” Ha valaki ma arra vállalkozik, hogy falusi környezetben játszódó, a szegénységet is ta- matizáló, nehéz sorsú figurákat mozgató regényt ír, előre tudhatja, kihez fogják mérni a kritikusok. Különös csapda ez, hiszen azok is beleeshetnek, akik egyszerűen csak „valóságtükröző” azaz realista művet akarnak írni. Nem beszélve azokról, akik letűnt világokat, már nem létező életformákat igyekeznek bemutatni. De hagyjuk meg ezt a „gondkazalt” a kortárs íróknak, foglalkozzunk inkább magunkkal, olvasókkal. Mert mi bizony kíváncsiak vagyunk az írók magánéletére is, főleg, ha az illető akkora „celeb”, mint Móricz. Idén egy ritka kincs, egyfajta irodalmi kalandregény került a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárából a nagyközönség elé: a kor felkapott szociofotósának, Kálmán Katának a naplója. Kálmán Kata 1936 novemberében még mint lelkes olvasó, tisztelő kérte fel egy fotóalbum előszavának megírására Móriczot, ám ezzel szépen bele is sodródott az író éppen felboly- dult életébe. Az eddig publikálatlan fényképekkel kísért napló nemcsak a krimiszerűen végigmesélt utolsó nagy szerelem, a Csibe-kapcsolat titkaiba vezet be, hanem a korszak kulturális közéletének számtalan érdekességével is megiismertet. (Kálmán Kata: A Csibe-ügy - Egy fotográfus naplója Móricz Zsigmond utolsó éveiről, Palatínus Kiadó, 2012) Nemrég jelent meg az író naplóinak második kötete, nyolcszáz oldalnyi kuriózum és intimitás, feljegyzések, levelek, novella- és regénykezdemények. (Móricz Zsigmond, Naplók - 1926-1929, Nórán Kiadó, 2012). Ezekben az években ott tartunk, hogy Móricz másodszor is megházasodik, elveszi Simonyi Mária színésznőt, akivel egyben közös munkára is szerződik: felolvasókörutakra, szerzői estekre járnak kettecs- kén, és az asszony hatására próbálkozik meg a drámaírással. Aki kíváncsi, milyen eredménnyel, szerezze be a kötetet. Száz szónak is egy a vége: Móricz Zsigmond, bár nem él már, mégis eleven. És bár már hetven éve nem írt semmi újat, ami elkészült, az meglehetősen időtállónak mutatkozik. Ryan Gosling rendezőként is megpróbálja, fantasyfilmre készül, saját forgatókönyv alapján Megment egy várost TA1LÓS1 BÉLA Az elnök sajtosaként A hatalom árnyékában című politikai thril- lerben (Fotó: Magic Box) Ryan Gosling, a népszerű filmszínész sikeres szerepek után úgy döntött, pozíciót cserél, s a rendezői székbe ül. Ő maga találta ki tervezett filmje történetét egy pusztulással fenyegetett városról, amelyet elnyel egy sötét alvilág. Az ötletből saját maga kerekített forgatókönyvet, s a tervek szerint jövő év elején belefog a forgatásba. Többet még nem lehet tudni a fantasyfilmről, mindössze annyit, hogy Christina Hendricks játssza majd a főszerepet. Egyedülálló anyát formál meg, akinek minden bizonnyal nagy szerepe lesz a város megmentésében. Ryan Gosling kivételes tehetségű színész, jelzik ezt Oscar- és Arany Glóbusz-jelölései is. Visszafogott gesztusokkal, minimális arcjátékkal játszik, viszont olyan pozitív kisugárzással, amivel - bármilyen figurát alakít is - megszerzi magának a nézőt. így volt ez legutóbbi nálunk bemutatott filmjében, A hatalom árnyékában című politikai thrillerben, melyet George Clooney rendezett. Ebben Gosling egy kemény, magabiztos kampánystratégát alakít. Színészileg rá épül a film: az ő színészi nagysága ragyogja be a kusza történetet. A felemelkedéstől a bukásig a legszélesebb érzelmi skálát mutatja meg Gosling - s bár a figurának több negatív vonása van, megnyeri a nézőt (és a választásokat). Mielőtt még rendezőként megismerhetnénk, vár ránk a negyvenes-ötvenes évek Los Angelesében játszódó Gengszterosztag című amerikai krimi, amely az előzetesek alapján meglehetősen brutálfilmnek ígérkezik. Ryan Gosling sugárzó lénye azonban kiemelkedik a rosszfiúk közül a jól fésült, mindig elegáns Jerry Wooters őrmester szerepében. Ez az a film, amelyet egyik epizódja miatt, amelyben a gengszterek egy moziban lövöldöznek, utólag megpróbálnak „szelídíteni”, vagyis megvágni egy kicsit a brutáljeleneteit. A Ryan Gosling által megformált figurát azonban ez nem csorbíthatja.
