Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-29 / 225. szám, szombat
www.ujszo.com UJSZO 2012. SZEPTEMBER 29. Közélet 3 Berényi József: szerencsétlennek tartom, hogy a Kerekasztal részéről mintha túl üresnek értékelték volna, amit maguk is aláírtak Még nem biztos, hogy indul a pártelnökségért (Képarchívum) Közgyűlés után, közgyűlés előtt. Egy hete nevet módosítottak, két hónap múlva tisztújítást tartanak. Berényi Józseffel, a múlt szombaton nevét Magyar Közösség Pártjára váltó MKP elnökével beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS A hétvégi közgyűlés leglátványosabb eredménye a név megváltoztatása volt. Miért volt rá szükség? A párt fúziójakor kialakult név már végképp nem fedte sem a párt tartalmát, sem a jellegét. A három pártból származó különbségek 14 év után teljesen elmosódtak, illetve más erőviszonyok alakultak ki. A kongresszus előtt nem akart beszélni arról, melyik név a favoritja. Úgy tudjuk, eredetileg a Magyar Közösség változatot támogatta. Nem titkolom, a párton belüli vita az én véleményemet is változtatta. Előbb egy nagyobb léptékű változást támogattam, de épp a vita lefolyásából vontam le a következtést, miszerint túlságosan nagy változást nagyon nehéz eljuttatni a választóinkhoz, mivel parlamenten kívüli pártként a médiamegjelenésünk jóval körülményesebb, mint a parlamenti pártoknak. Megtörténhetett volna, hogy a választópolgár fél évig nem tudta volna, hová tűnt az MKP. A hétvégi közgyűlés értékelő jellegű is volt. Milyen a hangulat a pártban az elvesztett választások után? Nem úgy fogalmaztunk, hogy elvesztettük a választásokat. Az MKP szinten maradt, egy érték és érdek mellett megtartott 110 ezer szavazót. Ennek megfelelő a párton belüli helyzet és hangulat is. Az, hogy a járási konferenciák döntő többsége 80 százalékos, a kongresszus pedig 93 százalékos részvétel mellett zajlott, önmagáért beszél. Az, hogy az alapszabály-módosításhoz 160 javaslat értekezett be, azt mutatja, hogy az emberek látják, van értelme tevékenykedni az MKP-ban. Ahogy a kongresszusi beszédemet befejeztem: van jövőnk. A közgyűlés fő célja az alapszabály megreformálása volt. Tömören összefoglalva, miben változott meg? A tagság megszerzése ma jóval könnyebb, mint korábban volt. Gyakorlatilag aki bejelentkezik az MKP-ba, az taggá válik. Ez óriási előrelépés. Ezután senki sem mondhatja, hogy bezárkózunk, elzárkózunk, aki tevékenykedni akar, ezt megteheti mindenfajta nehézség nélkül. Ráadásul Szlovákiában elsőként vezetjük be az internetes belépés lehetőségét is. Ez a legmarkánsabb változás. Emellett kimondtuk, magyar párt és regionális párt vagyunk. Nemcsak a magyar jellegét, a párt regionalitását is hangsúlyozni akarjuk. Az MKP - támogatottságához mérten - már így is a legnagyobb tagságú pártok közé tartozik. Keveslik a tagok számát? Korábban problémaként jelent meg, hogy nem lehetett belépni? Igen. Voltak alapszervezetek, ahonnan érkeztek olyan jelek, hogy nem engednek be a soraik közé értelmes, odavaló embereket, főleg helyi hatalomféltés miatt. Ez volt a változtatás egyik oka. Sok a 9600 tag, de mi szigorúan alulról építkező párt vagyunk. Két lehetőség állt előttünk. Vagy központosítunk, tehát a vezetőség fog beleszólni, hogy ki legyen a helyi polgármesterjelöltünk, ki lesz a megyei jelöltünk - ahogy ez nagyon sok pártnál így van, pl. a Fidesznél vagy a Most-Hídnál is -, vagy megőrizzük a decentralizáció elvét, tehát fentről nem lehet beleszólni, bármennyire is nem tetszik egy helyi jelölt az elnöknek, vagy az elnökségnek. Akkor viszont az kell, hogy a lehető legnagyobb bázisra helyezzük a helyi döntést. Mi a második utat választottuk. Mert minél több ember szól bele a jelöltállításba, annál sikeresebbek lehetünk. Ennyire liberális belépési szabályzata talán egy pártnak sincs, mint most lett az MKP-nak. Nem félnek attól, hogy olyan elemek is tagok lesznek, akiknek nem lenne keresnivalójuk a pártban? Aki az utcára lép, az számíthat azzal is, hogy esetleg a fejére esik egy tégla. Kockázatok mindig vannak, de egy féket beépítettünk. Ha a célkitűzéseinket nem vállaló személy lép be a pártba, akkor a helyi szervezet javaslatára a járási elnökség megszüntetheti a tagságát. Két hónap múlva tisztújító kongresszust tartanak. Indul az elnökségért? Két feltételt szabtam meg magamnak. Az egyik, hogy olyan legyen az alapszabály, hogy úgy lássam, működőképes lesz tőle a párt. Ez megtörtént. A másik - ez most fog kiderülni -, hogy a járási konferenciákon milyen személyi összetételt képzelnek el. Semmi gondom nem lesz azzal, ha a járási konferenciák jelezni fogják felém, hogy nem engem képzelnek el az MKP élén. Természetesen annak kell esélyt adni, akinek nagyobb a támogatottsága. Jellemző, hogy jelölésével kapcsolatban mindig feltételeket szab. Többen azt mondták nekünk, több határozottságot várnának egy elnöktől vagy elnöki ambíciókkal fellépőjelölttől. A járási konferenciák az egyik legfontosabb intézménye a pártnak. Ha a nagy járási konferenciákon azt mondják, hogy másra van szükség, akkor miért erőltessem a jelöltetést? Ami pedig az egyéb razanciát illeti: alapszabályt módosítottunk, 160 módosító javaslat mellett, ám soha ilyen rövid alapszabály-módosító kongresszusa nem volt az MKP-nak, mint most. Ez pont annak volt köszönhető, hogy a megfelelő időpontok szigorú betartásával és határozott véleményformálásommal a kongresszus elfogadta az új alapszabályt. Lesz konkurenciája az elnöki posztra? Nem tudhatom, hány elnökjelöltlesz. Ön a párt elnöke, jáija a régiókat, tudnia, éreznie kell, mi várható. A mostani kongresszuson is volt, hogy határozott véleményt kellett mondanom, nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Az elmúlt két évben nem tudtam mindenkinek a kedvére tenni, vitás kérdésekben á-t vagy b-t kellett mondanom. Ezt meg is tettem. Lehet, hogy ez kivált valamilyen folyamatot, lehet, hogy nem. Olyat is hallani, hogy Csá- ky Pál ismét feljebb törekedne a párthierarchiában. Ön szerint hol a helye a volt elnöknek? Véleményem szerint az Országos Elnökségben, de erről, eseúeg ennek részleteiről a küldöttek döntenek. Hétfőn a Híddal és a Kerékasztallal együtt aláírták a szlovákiai magyar alapdokumentumot, amit több hónapos tárgyalás előzött meg. Elégedett? A tárgyalássorozat május 30-án kezdődött a két párt között, ahol épp az MKP szorgalmazta, hogy ne két-, hanem háromoldalú tárgyalásokat folytassunk. És ne a megyei választásokról, hanem értékekről, feladatokról, célokról beszéljünk. Nagyon örülök neki, hogy ez sikerült, s a Kerekasztal így helyet kapott ezeken a megbeszéléseken. Ehhez nem véletlenül ragaszkodtunk. Részünkről két jól felfogott oka volt ennek. Az egyik, hogy minél szélesebb bázisra akartuk helyezni az egyezséget, ha megszületik. Amennyiben viszont nem születik meg, ez elmúlt két év tapasztalatai miatt azt akartuk, hogy legyen ott harmadik félként egy döntőbíró. Úgy gondoltuk, ha az egyezség nem születne meg, akkor legyen egy harmadik fél, amely kimondja, hogy ez melyik pártnak köszönhető. Hála Istennek az egyezség megszületett, jó, hogy ott volt a Kerekasztal is, mert így jobban visszafogta magát mindkét fél. És milyennek látja a dokumentumot? Három tárgyaló fél vállalható kompromisszumának. Azt viszont szerencsédennek tartom, hogy a Kerekasztal részéről mintha túl üresnek értékelték volna, amit maguk is aláírtak. Én egyáltalán nem gondolom, hogy ez közhelyek tárháza lenne. Az a közhely, ha leírjuk, hogy „ezután közösen teszünk valamit a szlovákiai magyarokért”, hogy „fontosnak tartjuk Dél-Szlovákia felzárkózását”. Az nem közhely, hogy a nyelvi egyenjogúság elérése az alapcél azokon a helyeken, ahol magyarok jelentős számban élnek, nem közhely az alkotmány módosítása, nem közhely a kulturális és oktatási önkormányzatiság elérése és végképp nem közhely, teljesen új elem a regionális önkormányzatiság szorgalmazása. Eddig ez csak az MKP programjában volt benne. A regionális önkormányzatiság arról szól, hogy pl. Csallóköz, Mátyusföld, Gömör vagy Zemplén természetes régiója önálló igazgatással rendelkezzen. Az, hogy valamit régóta hangsúlyozunk, és nem teljesült, nem közhely. Azt jelenti, hogy nincs fogékonyság a szlovák oldalról a dolgok javítására. És még egy fontos dolog van a dokumentumban, az eleje. A közös mérce innentől nem az, hogy hogyan tudtuk 5 centivel bővíteni a nyelvhasználati jogokat, ami úgy egyébként rajtunk nem segít, csak a lelkiismeretét nyugtathatja néhány politikusnak. 20 év alatt 100 ezres a magyarság fogyása, a mérce mostantól az, hogyan tudunk ezen változtatni. Új mércét állítottunk fel, a megmaradás és gyarapodás kritériumait, számomra ez rendkívül fontos dolog. Ilyen szempontból jelentős dokumentumról van szó. Ha esedeg közhelyek nincsenek is benne, az tény, hogy sok újat nem tartalmaz. Az mindegy, amiket felsoroltunk, Nyugat-Európában is a megmaradás eszközei. Sajnálatos, hogy 20 évvel a rendszerváltás után ott állunk, hogy ezek közül semmi sem valósult meg, s újra kell melegíteni az egész történetet. Korábban elég csúnya volt a viszony a két párt között, a minimumról szóló tárgyalás- sorozat során most mintha olvadni kezdett volna a jég. Elvezethet ez egy működő együttműködési modell felé? Korai lenne ebből ilyen messzemenő következtetést levonni. Három dolog miatt volt fontos, hogy a dokumentum megszületett. Az egyik a népszámlálás rendkívül negatív eredménye, amely után épp a kiábrándultságot, a reménytelenséget kellett legyőzni azzal, hogy valamifajta jövőképet teszünk az asztalra. Ez sikerült. A másik: azért azt is láttuk, a két párt versenyfutásából a Smer került ki győztesen. A magyarlakta járásokban 40 százalékkal több voksot kapott a Smer, mint két évvel ezelőtt. Mi ugyan nem kerültünk be, de ugyanannyi szavazatot kaptunk, mit két éve, ők ugyan bekerültek, de 30 ezerrel kevesebb voksot kaptak. Egyikünknek sem lehet a célja, hogy a két párt versenyfutásából egy olyan párt kerüljön ki győztesen, amely tudvalévőén magyarellenes politikát folytat. Három: azt is láttuk, hogy északhoz képest nagyon alacsony volt a részvétel a déli járásokban. Az új helyzetre való reagálásként szükség volt ennek a dokumentumnak az elfogadására. Hogy milyen lesz a két párt jövőbeni viszonya, ezt részben a dokumentumban foglaltak végrehajtása és egyéb ügyekhez való viszonyulás szabja meg. A szlovákiai magyar választókjelentős részének az a véleménye, hogy együtt kellene működnie a két pártnak - ez érthető is, ha megnézzük, 2010-ben és 2012-ben hány magyar voks veszett el. Önnek ezzel kapcsolatban mi a hosszú távú víziója? Én ilyen közvélemény-kutatást nem láttam. A tömbmagyarságban a versenyhelyzet fenntartása természetesebb, mint azokban a járásokban, ahol a magyarság kisebbségben vagy szórványban él. Szene vagy Diószeg környékén az ilyen jellegű együttműködésre biztos nagyobb az igény, mint mondjuk Alsó-Csallóközben vagy akár a Bodrogközben. Épp ezért talán jó is, hogy a következő megmérettetés a megyei választás lesz, hiszen itt a regionális szervezetek dönthetnek a hogyan továbbról. Korábban is azt mondtam, először szabjuk meg a közös értékrend- szert, a közös alapot, ez viszont megtörtént. Magától értetődik, az aláírás ténye nem távolítja el a résztvevő feleket egymástól. Ezek szerint a megyei választások során nem fognak feltétlen az együttműködésre törekedni a Híddal. Ismétlem, ez nem a központi vezetés hatásköre. Az MKP központi vezetésének hozzáállását viszont befolyásolja továbbra is az, hogy a Most-Híd politikusai kiveszik-e részüket az MKP extrémista, szélsőséges megbélyegzéséből. De azt is említhetném, hogy az általuk felügyelt kormánypénzeken internetes honlapok megrendelésre karaktergyilkosságokat végeznek-e a jövőben is MKP-s politikusokkal szemben.
