Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-28 / 224. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 28. Vélemény és háttér 7 Ne gondoljuk, hogy falusi kockaház pincéjében keverték a piát, nem, itt ipari méretekről van szó Igyunk, sötétedik A kilencvenes évek egyik legnagyobb vám- és adócsaló története az ún. olajszőkítés volt. A televíziókban szerencsétlen flótásokat mutogattak, akik egy-egy kistartály tartalmát igyekeztek vörösből sárgára változtatni, hogy néhány forintot keressenek vele. LOVÁSZ ATTl LA A lényeg az volt, hogy a fűtőolaj és a gázolaj jövedéki adója között volt ugyan különbség, a két vegyi anyag között pedig nem. Az állam az értelmes megoldások helyett jött a gázolaj pirosra festésével, a kiskaliberű csalók meg a festék eltüntetésével. Miközben nagyjából négy ország rendőri szervei Hopli Pistikék után nyomoztak önmagukból minimum hülyét csinálva, a fűtőolajként behozott és gázolajként értékesített üzemanyag mértéke papíron is akkora volt, hogy kiöntve - a cseh vámőrség akkori igazgatója szerint - IS centi- méteres gázolajréteg állhatott volna az egész országban. A csalás alapvetően papíron, vámhatárokon, adó-vissza- igénylés, a más elvámolás és más értékesítés módszerével zajlott. A cseh köztelevízió 2001-ben készített riportfilmje szerint Prága nagyjából fél költségvetésnyi, Budapest pedig egy teljes költségvetésnyi összeget bukott a be nem szedett adókban, miközben az áru elkelt, ki tudja, kicsodák zsebét tömve. Miközben Szlovákia keleti felében évek óta nem talált senki megfelelő módszert a mérgező PCB lerakatainak megsemmisítésére, és ennek következtében meg sem állapítható, hányán haláloztak el időnek előtte, három ország vámosai és rendőrei állnak két hete vigyázzban. Az összesítés messze nem éri el a közlekedési balesetekben megszokott mértéket, mégis tragikus, 26 halott és több tucat, feltehetően tartósan egészségkárosult ember. Mert pancsolták a piát. A cseh polgárok elsőször láttak a rendszerváltás óta a boltban üres pultot, bár az alkoholpultok még a szódban sem álltak üresen soha. A történet újságírói része most is úgy indult, mint az olaj- szőkítésnél: a „maringotká- ban” vagy a pincében lebzselő kisstílű, PET-üveges hamisítók leleplezésével. Csakhogy nagyon gyorsan kiderült, itt nem pancserek pancsolása zajlik. Itt egy iparág párhuzamos, illegális mása nagy tételekben állít elő egészségre ártalmas pancsolt szeszt, s most nem találta el a mértéket. Túl sok lett a me- til-alkohol a fogyasztásra szánt aromásított röviditalokban. Ne gondoljuk, hogy falusi kockaház pincéjében keverték a piát. Nem. Itt ipari méretekről van szó. Olyan hálózatról, amely évek óta csakis úgy működhetett, hogy arról vámosok, rendőrök, pénzügyesek tudtak. Van az a pénz, amiért nem vették észre, s most - szó szerint is - betelt a pohár. Persze, azonnal lépni kellett, a tisztiorvosok mást nem tehettek, mint ami a részleges prohibícióhoz vezetett. De majd most, amikor a rendőrök szépen bevallják, hogy igen, az ő társaik is nyakig benne vannak, amikor már nem lehet eltussolni két-három rendómyelven megtartott sajtóval az ügyet, nos, most megjelennek a szakértők és szakpolitikusok, akik pontosan tudják, mit kell tenni. Még szigorúbban szabályozni (mintha az, aki az előző törvényt megkerülte, nem kerülné meg az újat is), lehetőleg licenszhez kötni még az üveg hazaszállítását is, hivatalokat és intézményeket létrehozni, mert halnak az emberek. Persze, a még több licensz csak még több korrupciót eredményez. Ha végre a meglevő büntetőjogi lehetőségeket egyszerűen kihasználná az állami szabályozás, akkor nem kellene attól tartani, hogy néhány év múlva újra elhangzik: fiúk, igyunk, sötétedik. JEGYZET Mézeskalács házikó IAMPL ZSUZSANNA H Volt egyszer, hol nem volt, egy isten háta mögötti faluban élt Jancsi és Juliska. A lakosok közül sokan az erdőbejártak fát vágni és mások kertjébe tyúkot gyűjteni. Őkketten dolgozni akartak, de nem találtak a kedvükre való munkát, ezért elindultak szerencsét próbálni, tarisznyájukban egy hamuban sült diplomával. Ökörnyál és anyáik könnye kísérte őket a hosszú úton, mígnem eljutottak a zordon nagyváros rengetegébe. Hosszú keresgélés után sikerült munkát találniuk. Igaz, nem a kedvükre valót, de belenyugodtak, mert addigra már megértették, hogy a rengeteg nagyvárosban sem keres mindenki havonta bruttó kétezer eurót, még akkor sem, ha diplomája van. Főleg egy ilyen ismeretlen intézményből származó diploma. De hát mindenki ott tanul, ahol tud, s ott dolgozik, ahol lehet. És olyan házban lakik, amit meg tud fizetni. Jancsi és Juliska szorgalmasan böngészte a hirdetéseket. Találtak is egy olcsó odút, négyszáz euróért, de kiderült, hogy messze van a munkahelyüktől, és kétszer át kell szállni. Fájó szívvel lemondtak róla. Éjszaka könnyel áztatták kölcsönpap- lanjukat az ideiglenes szálláson, és átkozták a rengeteg nagyvárost. De másnap lecsapott rájuk a szerencse. Kétszobás lakás közel a céghez, a belvárosban, potom ötszáz euróért! Az ajtót egy öreganyó nyitotta ki. A koszos falakon pókok pihentek tenyérnyi hálójukban, a csapok rozsdásak voltak, a mosdó törött, a vécé zúgott és egyfolytában öblített. A konyhabútor büdös, az ablakokon baljósán fütyülve ki-bejárt a szél. Jancsi megborzongott, Juliska zsebkendőt vett elő, hogy az orra elé tartsa. Látom, nem tetszik, mondta erre az anyó, de hát én már öregasszony vagyok, nincsen nekem energiám arra, hogy felújíttassam a lakást, ahoi az előző lakóm öt éve öngyilkos lett. De mivel illendően öreganyámnak szólítottatok, azt mondom én nektek, tietek a lakás négyszáz euróért. Újít- sátokfel, tegyétek el a számlákat, és ha készen lesztek, én visszafizetem a költségeiteket. Jancsi és Juliska a boldogságtól szárnyakat kapott, és kölcsönt vett fel. Amíg a mesterek dolgoztak, ók éjszakánként két oroszágyon húzták meg magukat, amit az anyó kölcsönzött nekik. Néha inkább a földre feküdtek, mert labilis volt az ágyszerkezet, de aztán az alvást már rajta folytatták. Sokba került a felújítás, de nagyon szép lett a lakás. És akkor odaadták az anyónak a számlarengeteget. Az csak nézett, hogy mit akamaktőle. Madárkáim, nekem nem kellett új lakás, nekem van hol laknom, ti akartatok szépben lakni! Egy fillért sem adott vissza, de felemelte a lakbért. Hétszár euró- ra. Min csodálkoztok, értetlenkedett Jancsi és Juliska hü- ledezésén. Hát honnan szalaj- tottak benneteket, csaknem gondoljátok, hogy egy ilyen gyönyörű új lakást fillérekért adok ki! A mese a rendőrségen folytatódik. A lakásban, szerencsére, nem volt kemence. KOMMENTAR Kapitalikusok MOLNÁR IVÁN A katolikus egyház megújulását szorgalmazók előtt végre felcsillant egy halvány „reménysugár’: egyelőre ugyan csakNé- metországban, de egy teljesen új egyház van születőben. A német katolikus papság rájött, hogy haladni kell a korral. Korunk két meghatározó társadalomformáló tényezője, a demokrácia és a piacgazdaság közül az előbbitől ugyan még legalább úgy rettegnek, mint az ördög a szenteltvíztől, a piacgazdaság farkastörvényei azonban egyre közelebb állnak a szívükhöz. A láthatáron feltűnt a kapitalista katolikus, ha úgy tetszik, a „kapitalikus” egyház. Az előőrsöt a németek képezik, az ottani egyház ugyanis a napokban jelezte: megfosztanák a fel- oldozástól és az egyházi temetés lehetőségétől azokat, akik nem fizetik az egyházi adót, amely Németországban a jövedelemadó nyolc százalékának megfelelő összeg. A katolikus papok adóellenőrökké rukkolnak elő, levélben figyelmeztetik a híveket, hogy aki elmulasztja adófizetési kötelességét, nem is várhat el semmilyen „szolgáltatást”. Az egésznek persze van egy apróbb gyengéje. A mai katolikus egyház ugyanis az apostolokig vezeti vissza az eredetét. Jézus pedig - legalábbis a katolikusok által egyelőre mértékadónak tekintett Biblia szerint - a következő szavakkal indította útjára tizenkét küldöttjét: „Menjetek el, és hirdessétek: egészen közel van már a mennyek országa! Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.” A katolikus egyház azonban minden bizonnyal erre a „pimasz” megjegyzésre is talál megoldást, hiszen a biznisz az biznisz, ráadásul nem ez lesz az első olyan önkényes bibliamagyarázatuk, amely a teljesen egyértelmű szövegnek is épp ellentétes értelmet ad. A kapitalikusoknak azonban még lesz mit tanulniuk, hiszen a piacgazdaságban csak az lehet sikeres, aki hatékonyan képes kielégíteni a piacképes keresletet. Ha csak az említett Németországot tekintjük: a lakosság csaknem 60 százaléka vallja magát keresztény vallásának, vagyis nagyjából ennyi potenciális „ügyféllel” számolhatnak. A lakosságnak azonban alig 20 százaléka jár rendszeresen templomba, vagyis az egyház által nyújtott „szolgáltatásokkal” valami nagyon nincs rendben. Ha ezen nem változtatnak nagyon gyorsan, hamarosan nem lesz, akiből a legkülönfélébb indokokra hivatkozva pénzt csikarhatnának ki. Akkor lesz csak igazán „sírás és fogcsikorgatás”. FIGYELŐ Tévévita Magyarországról A magyarországi demokráciával foglalkozó vitaestet sugárzott az osztrák közszolgálati televízió (ORF) Prőhle Gergely helyettes külügymi- nisztériumi államtitkár részvételével. A Magyarország - Agyő, demokrácia? címmel sugárzott, másfél órás vitaműsorban Prőhle kijelentette: Magyarország európai elkötelezettségű ország, és az is marad. A helyettes államtitkár tárgyszerű bírálatokat szorgalmazott. Úgy vélte, több higgadtságra van szükség a politikai diskurzusban. Paul Lendvai ausztriai újságíró, publicista úgy vélekedett: az elmúlt húsz évben sok hiba történt, és „nem lehet mindent az elmúlt két év számlájára írni”, de soha nem zajlott még „ilyen céltudatos hatalomkoncentráció” a rendszer- váltás után, mint a 2010-es választás óta, és veszély fenyegeti a demokráciát. A vita előtt a csatorna bemutatta Paul Lendvai és Andrea Morgent- haler dokumentumfilmjét a magyarországi politikai és társadalmi helyzetről. A film kísérőszövegében elhangzott: a Fidesz kormányra kerülése óta Magyarország „következetesen elfordul a demokráciától”. Prőhle úgy vélte, a film nem tükrözi a valóságot, „féligazságokat” tartalmaz és pamfletszerű. Nehezményezte, hogy csak egy kormánytaggal, Mar- tonyi Jánossal készült inteijú, ezzel szemben több ellenzéki személyiséget megkérdeztek. Előzőleg Ungváry Rudolf író annak a nézetének adott hangot, hogy Orbán Viktor azzal a kijelentésével, mely szerint „a haza nem lehet ellenzékben”, azt sugallja, hogy a Fidesz azonos a hazával. Ez véleménye szerint félelmet ébreszt a nem Fidesz-szavazókban. Az Esterházy hercegek hagyatékát kezelő alapítványok vezetője, Stephan Ottrubay szerint Magyarországnak a rendszerváltás óta alig volt lehetősége a demokrácia játékszabályait elsajátítani, és a tanulás még nem fejeződött be. Váradi Júlia újságíró, a Klubrádió műsorvezetője úgy vélekedett, a magyar újságírók öncenzúrára kényszerülnek, a kormányváltás óta „leheteden a közszolgálati médiában kormánykritikus adást sugározni”. (MTI)- Kedves birkák, irány az állami egészségbiztosító!
