Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-26 / 222. szám, szerda
16 Sport ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 26. www.ujszo.com Ricardo Moniz, a Ferencváros vezetőedzője egyelőre nem elégedett az eredményekkel, de vállalja értük a felelősséget Kétszáz százalék, minden egyes nap Meglepődik, amikor megtudja, hogy csapatának a határon túl is rengetegen drukkolnak. Elgondolkodva jegyzi meg, sosem dolgozott még ilyen kivételes klubban. Ricardo Monizzal, a Ferencváros vezetőedzőjével beszélgettünk. BŐDTITAN1LLA Mennyit tudott a Ferencvárosról, mielőtt megszólították a zöld-fehérek képviselői? A klubot Elollandiában is jól ismerjük, hiszen a kilencvenes években játszott az Ajax ellen. Tudtam, hogy nagy múltú klubba jövök, óriási megtiszteltetés, hogy itt lehetek. Próbálom a játékosaimnak is elmagyarázni, milyen szerencsések, mert a futballnak köszönhetően olyasmit is megtapasztalhatnak, amit a hétköznapi életben nem. Sok szurkoló számára példamutatók vagyunk, Magyarországon és ezek szerint a határon túl is. Ez komoly felelősséget jelent. A futball nem csupán sport, hanem szinte vallás. A legutóbbi bajnokinkon idegenben játszottunk Siófokon, de a szurkolóink szinte hazai környezetet teremtettek! Meglepte valami a magyar futballban? Sok minden változott azóta, hogy utoljára láttam a magyar válogatottat. Amikor a nyolcvanas években Hollandia ellen játszottak, több kimagasló játékos is volt a csapatban. A legutóbbi magyar-holland vb-se- lejtezőn viszont már semmit sem láttam ebből. Nem értem, miért. Magyarországnak mindig voltak kiemelkedő futballistái, Puskás és a többiek, és a közönségnek pontosan erre van szüksége. Idolokra, példaképekre. Lát olyan játékosokat a mai Fradiban, akik idővel kiemelkedhetnek a csapatból? Természetesen, de ezt nekik is akarni kell. Én szabadságot adok nekik, mostantól az ő döntésük, de az én felelősségem, hogy örökre csak tehetségek maradnak, vagy rendkívüli futballisták lesznek. Ez kegyetlenül nehéz dolog. Vegyük például Somaliát: három meccsen remekül játszott, gólokat rúgott, de az ellenfelek kiismerték, Siófokon ketten őrizték és kikapcsolták a játékból. Neki is minden nap fejlődnie kell, hogy fel tudja tömi az ilyen ellenállást is. Egyelőre a játékosok nincsenek felkészülve erre. Eddig négy bajnokin vezette a Ferencvárost, mérlege egy győzelem, két döntetlen, egy vereség. A csapat a tabella 8. helyén áll. Nem vagyok elégedett. A Siófok ellen (0:0) nyernünk kellett volna, Egerben (2:2) is nyernünk kellett volna. A Honvéd ellen (0:2) nem volt szerencsénk, ráadásul nagyon hektikus hét előzte meg a találkozót, akkor volt az edzőváltás. A Honvéd elleni vereséget tehát el tudom fogadni. De Egerben 2:0-ra vezettünk: az üyen meccseket meg kell nyerni! Siófokon is nyernünk kellett volna, vagyis eddig már négy pontot elszórtunk. A Ferencváros olyan klub, ahol a döntetlen vereséggel ér fel, és szeretném, ha ezt a játékosok is így látnák. Én mindig mellettük fogok állni, és mindig vállalni fogom a felelősséget: egy edzőnek ez a dolga. De a játékosoknak ugyanazzal a szenvedéllyel kell harcolniuk a klubért, amilyennel a szurkolók biztatták a csapatot például Siófokon. Két évre írt alá a Ferencvároshoz. Mik a céljai? Bajnoki címig vezetni a csapatot, s kijutni az európai kupaporondra. Mi kell ehhez? Kétszáz százalék. Minden egyes nap. A játékosok is magukévá tették már ezt a filozófiát? Nincs más választásuk. Ez nem az én filozófiám, hanem a Ferencvárosé. Nem én találtam ki, ez már előttem is itt volt. A Ferencváros korábbi sikerei is ebből a harcos, törekvő hozzáállásból fakadnak. A Honvéd elleni meccs után szinte sokkolt, hogy a szurkolók állva tapsoltak nekünk, bár kikaptunk. Látták, hogy kétszáz százalékot adtunk ki magunkból a pályán. Aztán volt egy nyüt edzésünk, és ezer ember kijött a stadionba! Egy vesztes meccs után! Ez nem normális, ilyesmi nincs mindenhol - és ezt meg kell becsülni. Megtörtént már önnel Magyarországon, hogy felismerték az utcán? Egészen elképesztő, de többször is. A siófoki csalódás után is megállított néhány drukker, hogy közös képet szeretne velem. Ilyenkor még szomorúbb vagyok, megszakad a szívem értük, legszívesebben azt mondanám: „Visszaadom a pénzeteket a belépőért.” Mit gondol, mit hozhat egy külföldi szakember a magyar futballba? Nem szeretnék külföldi, idegen lenni itt. Nem látok a csapatban sem különbséget a nemzetiségek között, mind egyek vagyunk. Szeretnék beilleszkedni, elkezdtem magyarul tanulni - hú, nagyon bonyolult. De azért vagyok itt, hogy átadjak valamit a csapatnak, de nem úgy, hogy én vagyok a legokosabb, és mindenki más menjen haza. A csapat a fontos. A múltban dolgoztam olyan játékosokkal, mint Ivica Olic, Edgar Davids vagy Ruud van Nistelrooy. Egyik sem volt különleges tehetség. Mégis mindannyian topcsapatokban kötöttek ki, köszönhetően az eltökéltségüknek. A kérdés, minden játékosomban megvan-e ez az eltökéltség. Az én felelősségem, hogy felébresszem bennük az ambíciót. Szeretném, ha támadóbb szellemben játszanánk, a játékosaim több kockázatot vállalnának. Küzd- jünk bátran, ne legyünk gyávák a pályán! Ehhez idő kell, de a probléma az, hogy nincs időnk. Ha nem jönnek az eredmények, a szurkolók nem lesznek türelmesek. Siófokon kifütyültek bennünket, és minden joguk meg is van hozzá. Meg kell tanulnunk kezeim ezt. Ki kell mondanunk kereken: a Siófok ellen nem tudtunk helyzetet kialakítani. Az ellenfél tíz emberrel védekezett, és mi nem tudtuk áttörni ezt a falat. Korábban több klubban is dolgozott az ún. Coerver-mód- szerrel, ami az egyes készségek fejlesztésével foglalkozik, fő- legafiataljátékosoknál. Nagyon sok múlik a szorgalmon. George Best minden edzés előtt és után egy-egy órát gyakorolt még a pályán. Született tehetség volt, vagy a szorgalmának köszönhetően emelkedett ki? Van Nistelrooy például a szorgalmának köszönheti a sikereit. A testvére tehetségesebb volt nála, mégsem lett világhírű. Ruud viszont már 16 évesen kijelentette: „Egyszer a Real Madrid játékosa leszek.” És az is lett. Gyakorolhatjuk mi a trükköket, a technikát, amennyit csak akarjuk, az eltökéltség és állhatatosság nélkül ez kevés. Mit gondol a magyar bajnokság színvonaláról? Nagyon jó. Pedig a szurkolók sokszor panaszkodnak, hogy nézhe- tetlenek a meccsek. Azért, mert kevés csapat játssza a futballt. A magyar válogatottnál is ez a gond. A hollandok elleni meccs csalódás volt. A létező legfiatalabb holland válogatott ellen léptek pályára, az ellenfél Van der Vaart, De Jong, Robben és Van Bommel nélkül játszott. Miért nem támadták le őket? Ezt nem értettem. Ez a magyar futball gyengéje. Másrészt viszont a bajnokságban minden csapat nagyon szervezetten, fegyelmezetten védekezik. Csakhogy a múltban a magyarok mindig irányították a játékot, s meg is voltak ehhez a játékosaik: Puskás, Détári, Nyilasi vagy akár Dzsudzsák, aki Hollandiában is játszott. De említhetem Fischer Pált, Varga Zoltánt, aki fantasztikus csatár volt az Ajaxban, vagy Kiprich Józsefet. Van üyen játékosunk most az ifik között? Szükségünk lenne rá, hisz mi vagyunk a Ferencváros. Tavaly a Red Bull Salzburg vezetőedzője volt. Mi a különbség a két bajnokság között? Nincs különbség. Van néhány csapat, amely tetszetős támadófutballt akar játszani, a többiek a védekezésre helyezik a hangsúlyt. De a Salzburgban volt két-három olyan játékosom, akik bármikor képesek voltak eldönteni egy mérkőzést, egy egyéni akcióval vagy szabadrúgással... Ilyen futballistákra van szükségünk a Ferencvárosban is, különben még sokszor megesik, hogy egy meccs, amelyen végig támadunk, 0:0-lal érvéget. A Ferencváros a második állomáshelye, ahol vezetőedzőként dolgozik, korábban volt másodedző a Feyenoord- nál, az Eindhovennél, a Tot- tenhamnél és a Hamburgnál, majd végül a Salzburgnál is, ahol később vezetőedző lett. Hogyan hasonlítaná össze a két pozíciót? Jobb vezetőedzőnek lenni, hiszen az ember maga dönt arról, ki játsszon. Pályaedzőként többször láttam egy-egy játékosban a potenciált, de a vezetőedző nem állította be őket, így azt érezhették, hogy nincs szükség rájuk. Vezetőedzőként éreztetni akarom a játékosaimmal, hogy akkor is fontosak, ha nincsenek a kezdőcsapatban. Igyekszem nekik is lehetőséget adni, például a kupameccseken. Másodedzőként ezt nem tudtam megtenni. Kikkel szeretne erősíteni? Neveket nem mondok, de természetesen szükségünk van erősítésekre. Ha a csatáraink nem tudnak gólt rúgni, az probléma. Az övék, és az enyém is. Ha a középpályásaink csak adogatnak, és nincs köztük olyan, aki évente legalább tízszer betalál, mint mondjuk Gerrard és Lampard, az azt jelenti, hogy hiányzik az extra minőség. Azt pedig senki sem fogja elfogadni, ha a hetedik vagy a nyolcadik helyen végzünk. Legalább az első négyben kell lennünk. Ezért is kell nagyon őszintének lennünk egymással a téli időszakban, amikor esetleg át lehet alakítani a csapatot. Volt már ideje meglátogatni az utánpótláscsapatok edzéseit? Igen, és szeretném ezt rendszeressé tenni. A fiatalokat még nehezebb megnyerni, mint a felnőtteket, ezért is kell egy utánpótlásedzőnek folyamatosan képeznie és kondícióban tartania magát. Sosem felejtem el, egyszer meghívtak a Sahtar Donyeckhez, hogy tartsak egy foglalkozást a fiataloknak. Megérkeztem a fantasztikus edző- központba, s ott várakoztam. Utcai ruhában voltam, a srácok nem tudták, ki vagyok. Hallottam, hogy megjegyzéseket tesznek, ki ez a vicces figura. Aztán mutattam nekik pár trükköt a labdával, és rögtön másképp néztek rám. Nagyon fontos, hogy egy ifiedző inspirálni tudja a játékosait, ezért kellene nekik is naponta legalább egy órán át gyakorolniuk. Ez általában nem szokás, pedig jó lenne meghonosítani. Ezt tartom az egyik legfontosabb feladatomnak. NÉVJEGY Név: Ricardo Moniz Született: 1964. június 17-én, Rotterdamban Pályafutása játékosként: FC Eindhoven, HFC Haarlem, RKC Waalwijk, FC Eeklo, Helmond Sport Pályafutása edzőként: W Nuenen (1994-1997), Egyesült Arab Emírségek - másodedző (1997/98), Feyenoord - pályaedző (1998/99), Grasshoppers - technikai edző (1999- 2004), PSV Eindhoven-utánpótlásedző (2004/05), Tottenham - technikai edző (2005-2008), Hamburg - másodedző (2008-2010), megbízott vezetőedző (2010), Red Bull Salzburg - másodedző (2010/11), vezetőedző (2011/2012), Ferencváros - vezetőedző (2012-) Moniz memóriája „Magát már láttam valahol” - mutatott fotós kollégánkra Ricardo Moniz az interjú végén. Mikor közöltük, hogy csak egy helyen láthatta, a tavalyi Salzburg-Bilbao Európa Ligameccsen, felcsillant a szeme: „Igen, már emlékszem, a kapu mögött ült, igaz?” Kollégánk úgy meghökkent, hogy szólni sem tudott (van még egy edző a világon, aki emlékszik a kapu mögött ülő fotósokra, akiket életében egyszer látott?), Moniz pedig diadalmasan folytatta: „Megismertem, semmit nem változott azóta!” (bt) (Somogyi Tibor felvétele)
