Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-26 / 222. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 26. Régió-szülőföld 11 A Légy kreatív projekt a környezettudatos gondolkodásra irányította a diákok figyelmét Saját készítésű pillekő szobrok az iskolaudvarban A projektben részt vett diákok és tanárok (Miriák Ferenc felvétele) A népszámlálási adatokat is ismertették Tizedszer találkoztak a rétéi bejáró öregdiákok Marcelháza. Nem mindennapi pályázat megvalósítása zajlott az elmúlt héten a Marcelházi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában az Európai Unió Fiatalok Lendületben Programnak (Iu- venta) köszönhetően. V. KRASZN1CA MELITTA A Légy kreatív címet viselő projekt a környezettudatos gondolkodásra, a hulladék-újrahasznosítás lehetőségeire, az egészséges élelmiszerek fogyasztására, az önkéntesség eszméjének erősítésére helyezte a hangsúlyt. A pályázat megvalósításában a marcelháziak mellett a magyarországi testvértelepülés, Badacsonytomaj általános iskolájának 24 diákja is részt vesz. Aprogram ötletgazdája és főszervezője az iskola pedagógusa, Cucor Anikó volt. „A 10 nap során számtalan programot készítettünk a diákoknak: meglátogattuk a lábatlani biopékséget, az esztergomi Geoda interaktív ásvány- és őslénykiállítást, sportnapot rendeztünk a helybéli RC Ranchon, hajókáz- tunk a Dunán, egészséges ételeket kóstolhattak, zöldségkreációkat alkottak, előadást hallhattak az Nyilas Misi Karácsonya elnevezésű önkéntes akcióról, Környezetvédelem és kömyezettudatosság címmel angol nyelvű workshopon vettek részt és még sorolhatnám. Ami azonban leginkább megfogta a gyerekeket, az a pillekő- szobor-készítés volt” - tudtuk meg Cucor Anikótól. A pilleszobrokról először Antal Csaba, a budapesti DNS Egyesület elnöke tartott előadást a diákoknak, majd a szakember vezetésével maguk is hozzáfogtak saját alkotásaik elkészítéséhez. A badacsonytomaji Babcsán Va- nessza és Németh Benigna, valamint a marcelházi Nyem- sovszky Mirko és Farkas Tamás lelkesen számoltak be a pillekő- szobor létrehozásának egyes fázisairól. „Először műanyag- flakon-gyűjtést szerveztünk a faluban, ezek a szobrok ugyanis flakonokból készülnek. Minden csapat eldöntötte, milyen figurát szeretne csinálni, a témaként csak annyi megkötés volt, hogy a környezettel összefüggő dolog legyen. Készült mackófej, lepke, tigris, elefánt, kacsa, krokodil és félbeharapott alma - igaz, ez utóbbi inkább egy fotelra hasonlít” - tették hozzá nevetve. Ezt követően az összeállított, ragasztószalaggal és fóliával körbetekert formákra drótháló, majd speciális, könnyített beton került; a munkálatok végső fázisa pedig a festésvolt. , Az így elkészült szobrok igen masszívak, bátran ülhetnek, mászkálhatnak rajtuk a gyerekek. Az alkotásokat az iskola udvarán helyeztük el, mégpedig az újonnan kialakított, egy nagy lábnyomot formázó ’mezítlábas parkunkban’ - mondta Cucor Anikó. - A park lényege, hogy talaját különböző természetes anyagok alkotják, például kukoricacsutka, fenyőtoboz, fatuskó, homok, folyami kavics. Ezeken mezítláb végigjárva érdekes érzékelési tapasztalatokat szerezhet az ember.” Mind a pilleszobrok, mind pedig a mezítlábas park újdonságnak számít tájainkon, a szervezők tudomása szerint a marcelházi lesz az első szlovákiai iskola, ahol ilyet létrehoztak. Múlt pénteken nyűt napot tartottak az iskolában, ahol a szülők, a falubeliek megtekinthették a diákok munkáit és felavatták az új parkot is. „A diákok körében pozitív visszhangja volt a programsorozatnak, pedagógusként pedig úgy látom, a környezettudatos nevelés mellett önbizalom-növelő és közösségformáló hatása is volt - összegezte az elmúlt napok tapasztalatait Cucor Anikó. - Köszönetét kell mondani a falu önkormányzatának, amely a pályázat benyújtója volt, valamint az iskola igazgatóságának, amely mindvégig támogatta elképzeléseimet.” A projekt megvalósításából kimaradt gyerekek viszont (összesen 24 marcelházi és 24 badacsonytomaji diák vett benne részt) kissé irigykedve figyelték társaik munkálkodását. Ezért az iskola vezetése úgy döntött, ha egy mód lesz rá, a gyermeknapon minden osztály elkészítheti saj át pillekő szobrát. CSÉPLŐ FERENC Rété. A kilencedik találkozón úgy nézett ki, a tizedikre már nem kerül sor. És mégis. A Huszita Házban gyülekeztek a rétéi bejáró öregdiákok. Az egybegyűlteket a házigazda szerepében a református gyülekezet lelkésze üdvözölte a Zsoltárok Könyvéből vett idézettel: „Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.” Atyámfiáiért és barátaimért hadd mondhassam: békeveled! A tagok, mint minden alkalommal, beszámoltak arról, mi történt velük és családjukkal az eltelt egy évben. Ebédre a kul- túrházba vonult át a társaság, ahol a falu polgármestere várta őket, aki egyebek mellett beszámolt a népszámlálási adatokról. Elmondta, a település 1378 lakosa közül már csak 517 vallotta magát magyarnak. A 10 évvel korábbi 44,1 százalékról így az arányuk 37,5 százalékra csökkent. Ez az adat lényegében nem a magyarok tényleges fogyásának, hanem a betelepültek magas számának eredménye. Míg a magyarok 29-cel lettek kevesebben, a szlovák nemzetiségűek 134-gyel többen. A polgármester beszámolt továbbá a falu kulturális életéről, a közös kirándulásokról és a megvalósult beruházásokról. A rétéi bejáró öregdiákok a találkozó végeztével megígérték egymásnak, hogy jövőre újra találkoznak. Gaál András ma is kiválóan ismeri a morze ábécét, de ezzel a módszerrel már csak elvétve keres rádiós kapcsolatot az éterben Hat évtizede a rádióhullámok bűvöletében SZÁSZl ZOLTÁN Rimaszombat. Gaál András nyugdíjas elektroműszerész - aki idén volt 74 éves - emlékezete szerint már iskolás korában érdeklődött a rádiózás iránt, az érdeklődés az elektroműszerész szakma felé vitte és egy egész életre szóló hobbivá vált. Kristálydetektor és bütykölés „Balogújfaluban gyerekes- kedtem, a bátyám is érdeklődött a rádiózás iránt. Rimaszé- csen jártam iskolába, talán még csak hatodikos lehettem, amikor együtt kifabrikáltuk az első kristálydetektoros rádiónkat. Akkoriban, alig néhány évvel a 2. világháború után mindenfelé hánykódó, kallódó rádióalkatrészeket, fülhallgatókat lehetett beszerezni, mi meg addig próbálkoztunk, amíg egyszer csak sikerült összehozni egy rádiót. Azóta is rádióamatőrködöm. Nem én vagyok a legjobb és a legidősebb rádióamatőr az országban, vannak nálam idősebb, sokkal több kapcsolattal rendelkező kollégák is, a környéken öten-hatan foglakozunk rádiózással, jól ismerjük egymást” - meséli Bandi bácsi, aki korához és ahhoz képest, hogy két súlyos műtét után kerekes székbe kényszerült, életvidám, kiegyensúlyozott, jó kedélyű és közvetlen. Az iskoláira szívesen emlékezik, elmondása szerint már az alapiskolában is szerette a fizikát, később pedig a kasLegközelebb Erdélyi Anikó utazásszervezőt mutatjuk be. sai Ipari Szakközépiskola diákjaként megszerette az elektrotechnikát. A hobbija sok bajon átsegíti az embert Bandi bácsi ma is kiválóan ismeri a morzeábécét, de ezzel a módszerrel már csak elvétve keres rádiós kapcsolatot az éterben, morzézni még kisdiák korában megtanult, de a technika fejlődésével ma már ő is számítógép segítségével és kis, tíz watt teljesítményű rádióadójával vadászik az éterben. A hobbija és az elektrotechnika iránti elkötelezettsége a munkáját, sorsát is befolyásolta. ,A katonaságnál is a rádiósokhoz vonultam be, Prágában szolgáltam, én voltam a hadsereg központi stábparancsnokának személyi rádiósa. Nagy felelősség volt, komoly megbízatás. Amikor leszereltem, elektrotechnikusként kezdtem dolgozni, az amatőr rádiósok klubjának műidig is tagja voltam, sok szép élmény ért, sok versenyen részt vettem. A villamos művektől mentem nyugdíjba, Rimaszombat mellett, az elosztó állomáson dolgoztam technikusként” - emlékezett vissza Gaál Bandi bácsi. Az egész világ befogható Bandi bácsi berendezése egy adó-vevő készülékből, erősítőből, antennából és számítógépből áll, egy külön szoba a hobbié a családi házban, amely Rimaszombat egyik csendes kis utcájában áll. Látogatásunkkor Bandi bácsi azokat a speciális képeslapokat is szívesen megmutatta, amelyekkel a rádióamatőrök visszaigazolják egymásnak a kialakított kapcsolatot. Mivel éppen viharos volt az idő a látogatás idején, nem voltak túl jók a feltételek a rádiózáshoz, ennek ellenére Bandi bácsinak sikerült felvennie a kapcsolatot egy spanyolországi kollégájával, Valenciából jelzett vissza pár perccel a hívójel kiküldés után egy 76 éves rádiós. „Pontosan nem is tudom, mennyi rádiós kapcsolatot sikerült az elmúlt 60 év alatt létrehozni, nem tartozom a rekorderek közé, de úgy három- és négyezer közt lehet a visszaigazolt kapcsolatok száma. Egyik kollégám viszont már több mint húszezer ilyen kapcsolatteremtéssel büszkélkedhet. A rádiózásnak is van illemtana, nem lehet csak úgy belekapcsolódni akármelyik beszélgetésbe. Előbb kiküldi az ember saját azonosító, hívójelét, az enyém OM8GA, majd megvárja, amíg Ha teheti, mindennap odaül a rádióadó mellé (A szerző felvétele) visszaigazolják a kapcsolatot. Általában annyiból áll egy beszélgetés, hogy üdvözöljük egymást, megadjuk a műszereink paramétereit, a lakóhelyünk adatait, esetleg az időjárási viszonyokról számolunk be. Másról nem igen esik szó, itt nincs politizálás” - teszi hozzá mosolyogva Bandi bácsi, aki azt tervezi, mihelyst felgyógyul két műtété után, erősebb, nagyobb teljesítményű adót vásárol, hogy még több kapcsolatot tudjon teremteni hozzá hasonló lelkes rádiósokkal. Észak- és Dél- Amerikából Japánból, Afrikából, Ázsiából és szinte egész Európából jeleztek már vissza kollégái. Bandi bácsi azt állítja: van abban valami kimondhatadanul izgalmas, és jó érzés tölti el az embert, ha esténként sikerül más kontinenseken élő, hozzá hasonló érdeklődésű emberekkel kapcsolatot teremtenie. Mert akit egyszer gyerekkorában elbűvölnek a rádióhullámok, annak az egész életét, munkáját, hobbiját, szórakozását meghatározzák az éterből érkező rejtélyes jelek. A 10. találkozó résztvevői
