Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-26 / 222. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 26. Közélet 3 Mindenki nyert: a Kerekasztal presztízsét növeli, hogy asztalhoz ültette a két pártot; az MKP-nak kitörési pont; a Hidat nehezebb lesz leárulózni Rögös út vezetett a kisebbségi minimumig „Itt valahol, ott valahol esett, szép, szomorú fejekkel négy-öt magyar összehajol" (TASR-felvétel Pozsony. Először abszolvált sikeresen egy hosszú tárgyalássorozatot a Híd és az MKP. A két párt és a Kerekasztal nemcsak a kisebbségi minimumban egyezett meg, hanem abban is, hogy a végeredményen kívül hivatalosan semmit sem kommentálnak. A tárgyalás résztvevőit és a hátteret jól ismerőket faggattuk - mikrofon nélkül. Egy tárgyalássorozat anatómiája. MÓZES SZABOLCS A két párt és a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala által hétfőn aláírt dokumentum paradox kettősséget mutat. Szinte semmi újat sem tartalmaz - ezt aláírói is elismerik ugyanakkor mégis áttörésnek számít. Egyrészt, született egy politikai jellegű dokumentum a hazai magyarság kisebbségi minimumáról, másrészt, három éve folyó hidegháború után először ült tárgyalóasztalhoz és egyezett meg valamiben az MKP és a Híd vezetősége. A tárgyalások egyik kiváltó oka a népszámlálás magyar szempontból negatív eredménye volt. Egyik kerekasztalos forrásunk szerint ez inkább a katalizátor szerepét töltötte be, a megoldandó probléma a közös elvi platform hiánya volt. Kezdetben mindkét párt részéről az abszolút bizalmatlanság volt jellemző. A másik párttal, de a Kerékasztallal szemben is. A Híd az MKP civil ruhás aktivistáit látta bennük, de legalábbis egyfajta „MKP lightot”. Az MKP ugyanakkor gyanakodva tekintett a civil szervezetre, politikai konkurenciát látva benne - mondta civil forrásunk. MKP-s és hidas forrásaink ezt nem cáfolták, de szerintük már nem azzal kellene foglalkozni, mi volt, hanem, hogy milyen eredményt értekei. Három éve nem beszéltek A tárgyalássorozat június 18-án indult, valamennyi forrásunk szerint rendkívül fagyos légkörben. „Látni lehetett rajtuk, hogy három éve nem álltak szóba egymással” - mondta a Híd és az MKP politikusairól egyik kerekasztalos forrásunk. A következő üléseken már oldottabb volt a hangulat. .Amint normálisabbá vált köztük a viszony, érezni lehetett, hogy egy politikai közegben szocializálódtak, közösek az élményeik az elmúlt húsz évből. Ekkor már egész normálisan viselkedtek egymással” - tette hozzá. MKP-s és hidas forrásaink szerint is nagyon konstruktív volt a megbeszélések hangulata. A Híd részéről Bugár Béla, Sólymos László és A. Nagy László vett részt az egyeztetéseken, az MKP delegációjában Berényi József és Bárdos Gyula az összes tárgyaláson jelen volt, rajtuk kívül nagyrészt Farkas Iván és Szigeti László kapcsolódott be. Csáky Pál 2010-es lemondása óta ők számítanak az MKP vezető négyes fogatának. A Kerékasztal részéről Tokár Géza, Öll- ös László, Orosz Örs és Király Zsolt vett részt az egyeztetéseken. Az MKP-sok az elején furcsállták, Bugárék miért A. Naggyal érkeztek, aki kormánybiztosi kinevezése után lemondott pártfunkcióiról. Kollégái több évtizedes kisebbségi jogi munkásságával magyarázták jelenlétét. „Egyébként még jó is, hogy ő jött. Hármuk közül az elvi kérdésekben ő állt hozzánk a legközelebb” - mondta MKP-s forrásunk. A Híd Király Zsolt részvételét furcsállta az elején. Ó a választások előtt az MKP elnökének tanácsadója volt. Forrásaink szerint egyébként ezek a kérdések nem hátráltatták a tárgyalásokat. „Ez csakszurkálódás szintjén jelent meg. Kérdeztük Zsoltitól, hogy nem ült-e rossz helyre” - mondta hidas forrásunk. Titoktartást fogadtak A felek nyáron több alkalommal is találkoztak, ám erről a nyilvánosság semmit sem tudott. A „titkosítást” mindkét párt szorgalmazta és a Kerékasztal sem ellenezte. Hidas forrásunk szerint a kormányzás alatt rendkívül rossz tapasztalatuk volt azzal, hogy félkész tervek mentek ki a sajtóba. „Segített a csend, a közvélemény nyomása nélkül gyorsabban meg lehetett egyezni” - mondta MKP-s forrásunk. ,Az elején nem voltam biztos benne, hogy mindenki meg akar egyezni” - mondta kerekasztalos forrásunk. A Híd és az MKP politikusai szerint viszont ők az elejétől fogva a megegyezésre hajtottak. Állítják: tisztában voltak azzal, hogy az egyezséggel ők csak nyerhetnek. Arról, hogy kinek kellett többet engednie, megoszlanak a vélemények. Hidas forrásunk szerint mindenkinek kompromisszumokat kellett kötnie, MKP-s forrásunk viszont azt mondja, Bugáréknak volt több elvi kifogása - ám nagyrészt engedni is kényszerültek. Információink szerint a Híd nem volt kibékülve azzal a megfogalmazással, mely szerint a szlovákiai magyarság a magyar nemzet része - ezt kiegészítette volna -, másrészt a regionális önkormányzatiság kérdéskörében is több kikötése volt. Augusztus végén a tárgyalások majdnem megfeneklettek, egyik kerekasztalos forrásunk azt mondta, akkor úgy tűnt, vége mindennek. Ám miután a fenti kérdésekben sikerült áttörést elérni, rövid időn belül lezárták az ügyet. A hidasok szerint őket az idő is szorította, gyorsan meg akartak egyezni. ,A dokumentumot a kongresszusnak kellett jóváhagynia, nekünk szeptemberre volt betervezve a közgyűlésünk. Nem akartunk emiatt idén még egyet összehívni” - mondta. Az MKP-nak mindegy volt, decemberben tisztújító közgyűlést is tartanak. Kerekasztalos forrásunk szerint sokszor egy-egy szavacs- kán ment az izmozás, ami számukra olykor rendkívül bosz- szantó volt. Ezt hidas forrásunk is elismerte, aki szerint viszont a cél az egyértelmű szöveg volt. „Azt akartuk, hogy utána ne interpretálhassa mindenki a saját szája íze szerint” - tette hozzá. Mindenki jól járt Abban mind a három fél egyetért, hogy az egyezménnyel mindenki jól járt. A Kerekasztal ázsióját növeli, hogy részt vett - kezdeményezőként, közvetítőként - az egyeztetésben, és sikeresen ültette asztalhoz a két, egymással hadilábon álló pártot. A siker ellenére ugyanakkor felemás érzésekkel zárták a tárgyalásokat. „Örülök, hogy vége, életem talán legszömyűbb három hónapja volt” - mondta egyik kerekasztalos forrásunk. Megjegyezte: amellett, hogy viszonylag konstruktív volt a hangulat, sokszor nehezen tudott túllendülni a politikusok rigolyáin. Az MKP számára az egyezség kitörési pont, másrészt siker is- ebből pedig az elmúlt két évben, főként a két elvesztett parlamenti választás fényében sok nem volt. ,A választóknak tetszeni fog, az MKP imidzsét javítja, végső soron a Hídét is” - vélte MKP-s forrásunk. „Meg kellett csinálni, még ha az egész csak szimbolikus erejű is”- tette hozzá. A Híd az egyezménnyel magyar arculatát erősítette, a párt hátteréből származó vélemények szerint ezek után nehezebb lesz őket leárulózni. „Elfogadhatunk 150 dokumentumot is, amíg helyi szinten a hidasokat nem engedik koszorúzni, nem léptünk előre” - tette hozzá forrásunk. VILLÁMINTERJÚ Tokár; a pártegyesítési törekvés látszatát is el akartuk kerülni MÓZES SZABOLCS Tokár Gézával, a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának szóvivőjével a kisebbségi minimum aláírása után beszélgettünk. Mi volt az egyeztetés, az alapdokumentum célja? A két párt szétválása óta a szlovákiai magyar politikai képviselet meglehetősen rossz irányba fordult. A Kerékasztalban az volt az érzés, hogy nagyon sokszor nem beszélünk az érdemi dolgokról, amelyekről kellene. Nagyon fontosnak láttuk, hogy ezeket a dolgokat megpróbáljuk visszaterelni a normális mederbe. Ha a szlovákiai magyarság érdekképviseletéről beszélünk, tudatosítani kell, hogy az MKP és a Híd ennek az egésznek a letéteményese, a szlovák többsége számára ők a magyar kisebbség „szája”. Ha politikai téren alapvető dolgokban nincs konszenzus, annak az egész közösség látja kárát. Annak, aki olvassa a dokumentumot, lehet olyan érzése, hogy közhelyes dolgok vannak benne megfogalmazva, de az is óriási haladás, hogy ezeket a közhelyesnek tűnő dolgokat fel tudjuk vállalni és nyíltan tudjuk hirdetni. A Kerekasztal mennyire elégedett a végeredménnyel? Ha nem lenne elégedett, akkor nem írta volna alá. A dokumentum mind a három félnek az álláspontját tükrözi. Születtek kompromisszumok, ha a Kerékasztalon múlik a minimum elkészítése, akkor a hangsúlyokat máshová helyezzük. Mit vár a Kerekasztal az aláíró pártoktól? Illesszék bele a téziseket a programjukba? Nagyon szeretnénk, ha a pártok tartanák magukat ehhez. Ez mindenképpen előrelépést jelentene a jelenlegi állapotokhoz képest is. Váijuk tőle a politikai kultúra javulását. Miután a pártok tisztában vannak azzal, hogy vannak köztük nézetkülönbségek és nézetegyezések, a szakmai vitát teljesen új szintre tudják emelni. Az egész szlovákiai magyar közösség érdeke, hogy a politikai képviselet, a vita, ügyeink prezentációja kifelé minőségivé váljon. Volt olyan téma, amelyet szívesen látott volna a Kerékasztal a dokumentumban, ám az egyik vagy mindkét párt miatt kiesett? Biztosan fel fognak merülni olyan témák, amik egyesek szerint a dokumentum részét képezhették volna. Ez egy végtelen történet. A dokumentumot Születtek kompromisszumok, mondja a Kerekasztal szóvivője (Képarchívum) tetszőlegesen lehetne bővíteni újabb és újabb pontokkal. Két dolgot szerettünk volna elkerülni: egyrészt, hogy túl sok pontot öleljen fel, és kapjunk egy átláthatatlan felsorolást, amelyből hiányoznak a hangsúlyok, a másik pedig, hogy túl konkrét legyen, és egyfajta akciótervvé váljon, mert abban a pillanatban valamiféle pártegyesítési törekvéssé vált volna az egész. Ennek még a látszatát is el akartuk kerülni. A Szlovákiai Magyarok Kerékasztala közel száz civil szervezetet fog össze. A dokumentum a tagszervezetek álláspontja is? Maga a minimum, az alapdokumentum elkészítésének ötlete a Kerekasztal korábbi konferenciáin is felmerült. Ami a minimum tartalmát illeti, a Kerékasztal koordinációs bizottságán belül folytak erről egyeztetések, ez az a testület, amely havi rendszerességgel ülésezik, a Kerekasztal folyó ügyeit intézi és döntéseket hoz. Mit kívánnak tenni azért, hogy a pártok ezt a dokumentumot ne tegyék fel a többi politikai deklaráció mellé a polcra, s ne feledkezzenek meg idővel róla? Egy ilyen alapdokumentum elfogadása különbözik egy választási pártprogramtól. Utóbbi legfeljebb a választóknak szól, ez a dokumentum az egész szlovákiai magyar közösséggel szemben jelent egy bizonyos fokú elköteleződést. A pártok esetleges felelősségre vonása nem feltétlenül csak a mi feladatunk - ami nem jelenti azt, hogy nem akarunk vele foglalkozni. Ez egy olyan alap, amelyre a későbbiekben bárki hivatkozhat. Ez a történet nem csak arról a három félről szól, amely ezt a dokumentumot aláírta.
