Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-25 / 221. szám, kedd
A magyar bundabotrány: pénz, drogok, prostik... (Futballgyilkosok, 4. rész) 12. oldal 2012. szeptember 25., kedd, VIII. évfolyam, 35. szám Maurits Cornelis Escher lépcsői. Merre vezetnek? Fölfelé vagy lefelé? (Képarchívum) Az Optikai csalódásról (Csámpi igaza) I Péntek éjjel van. f A Kossuth rádió j Arcvonások című I műsorát hallgatom, f A vendég Szendrei I József, közismertebb [ nevén „Csámpi”, I az Újpest egykori —válogatott kapusa. A mexikói világbajnokság után Spanyolországba költözött, s tagja volt annak a Cádiznak, amely 1991-ben 4-0-ra legyőzte a Cruijff-féle „totális futballt” bemutató, Zubizarretával, Ronald Koemannal, Bakeróval, Salinasszal és Laudmppal felálló Barcelonát. Csámpit hallgatom, s próbálom megérteni, vajon a magyar futballnak miért nincs szüksége rá, miért nem próbálunk meg profitálni a sportág iránti alázatából, szakmai tudásából, spanyolországi kapcsolatrendszeréből? Az interjú alapján a válasz nyilvánvaló. Csámpi őszinte, szókimondó ember. Az ilyenre nincs szüksége a magyar futballnak. Kényelmeden. Mert esedeg tükröt tartana a rendszernek, szembesítené a valósággal. „Balczó András mondta, hogy őszintének lenni látszólag egyszerű dolog, de vedd tudomásul, hogy ez együtt jár a kirekesztettséggel” - mondja Csámpi. Nem dühös. Nem haragszik senkire. Csak nem érti, Magyarországon miért tilos nevükön nevezni a dolgokat. „Nem mondhatjuk ki azt, amit látunk... Hát hogyan lehet így élni?” Csámpinak igaza van. A magyar futball utóbbi két-három évtizedére a hazudozás, a képmutatás, az önámítás a jellemző. Hogy a politika propagandacélokra használja fel a legnépszerűbb sportágat, abban nincs semmi meglepő: ezt csinálták a kommunisták, ezt műveli a mai politikai elit is. A mindenkori hatalom a saját ideológiáját akarja erősíteni az általa meglovagolt sportsikerekkel. Nem lehetett nem észrevenni, hogy az új MLSZ-vezérkar 2010-es kinevezésével mennyire megváltozott a magyar sportsajté hangja. Az újságírók lakájként kezdtek viselkedni, a tévériporterek pedig azóta artistákat megszégyenítő módon hajolnak egyre mélyebbre és mélyebbre a közvetítések alkalmával - akárha gerincük se volna már —, és ódákat zengnek a magyar futball fejlődésének szerintük markánsan megmutatkozó jeleiről, még akkor is, ha közben valami „nímand ellenfél” éppen ájultra pofozza dicső csapatunkat a pályán. Vajon tényleg azt gondolják, hogy a néző nem lát? Vagy abban reménykednek, hogy ha századszor hazudják ugyanazt, akkor a néző előbb-utóbb kételkedni kezd saját értékítéletében, és százegyedszerre majd elfogadja valóságnak a torzított képet, és engedelmesen megzabálja, amit odafontről gyömöszölnének le a torkán? Például azt, hogy „csapatépítésben előbbre tartunk, mint a hollandok”? Csámpinak igaza van: a magyar focit az teszi tönkre, hogy felelős illetékesei képtelenek szembenézni saját hibáikkal, s inkább a hamis nosztalgiázásba és az öncsalásba menekülnek. A feketére nem azt mondják, hogy fekete, hanem optikai csalódásról handabandáznak. „Feketének tűnik ugyan, de valójában hófehér.” Hát persze. A rendszer a saját csapdájába sétál bele. Azzal ugyanis nem teszünk jót a futballnak, ha elhallgatjuk hiányosságait. Mert lehet csűmi-csavarni a dolgokat, lehet mellébeszélni, lehet nyilatkozni mindenfélét - még azt is, hogy „taktikailag megfelelően felkészültünk a hollandokból” (Egervári)-, de az eredményjelző ritkán hazudik. S az ott világító 1-4 nem optikai csalódás volt, ebben biztosak lehetünk. Gazdag József Komáromi Szalon a Mokkában, szeptember 25-én, kedden: ^ Szlovákmagyarok ’ A film teljes hossza: 48 perc Médiapartner: Uj Szó ivetítés, majd beszélgetés junior Prima-díjas Gálán Angélával, a Szlovákmagyarok című film rendezőjével - hazáról, hazátlanságról, családi mitológiákról k és az emberi hang fontosságáról. Helyszín: Mokka kávézó, Révkomárom, Megye utca (Župná) 11. Időpont: 2012. szeptember 25., kedd, 18:00 óra. A belépés díjtalan, a szervezők mindenkit szeretettel várnak.
