Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-04 / 204. szám, kedd
20 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 4. www.ujszo.com Növekvő takarmányárak, veszélyben a termelés Komoly gondok a baromfiágazatban ISMERTETŐ Szlovákiában hozzávetőlegesen 560 ezer hektár legelő áll az állattartók rendelkezésére A húsmarhának van és lesz piaca Az ágazat fejlődése szempontjából fontos az egészséges piaci környezet kialakítása (A szerző felvétele) Az idei gyenge aratási eredmények miatt a takarmánygabona ára is radikálisan megemelkedett, és ez az állattartók számára komoly gondot jelent a termelés költségtételeiben. Az áremelkedés kedvezőtlen hatása leggyorsabban a baromfitenyésztésben érezteti hatását. Az ágazatban kinyíló árolló már 2010 óta jelentősen megnyirbálja a baromfinevelők jövedelmét, lévén, hogy a költségeik legnagyobb hányadát kitevő takarmányárak az utóbbi két esztendőben több mint 60 százalékkal emelkedtek, miközben a húscsirkék értékesítési árának növekedése nem érte el a 20 százalékot sem. A takarmányárak növekedése egyértelműen megköveteli a csirkehús értékesítési árának növekedését, állítják a baromfitermelők szövetségének képviselői, hozzátéve, hogy ha ez nem történik meg, akkor többen is a termelés szüneteltetésére, vagy teljes megszüntetésére kényszerülnek. A jelenlegi 0,93 eurós átlagos értékesítési ár messze nem fedezi a ráfordításokat, ilyen takarmányárak mellett a baromfiért legalább 1,07 euró járna kilogramonként, nem beszélve arról, hogy a takarmánygyártók már bejelentették, hogy további árnövekedésre lehet számítani. A baromfitartók úgy vélik, a jelenlegi árviszonyok mellett az üzletekben is változnia kell a csirkehús árának, ezt azonban az üzletláncok egyelőre nem akarják elismerni, ugyanakkor néhány üzletben már növekedett az eladási ár, viszont a termelők még mindig a régi áron szállítják termékeiket. A kereskedők a baromfitermelőket továbbra is árcsökkentő akcióba kényszerítik, amely az amúgy is ráfizetéses termelés jövedelmezőségét tovább kurtítja. A baromfitartók véleménye szerint az áremelkedésnek az egész termelői-értékesítői vonalon éreztetnie kell a hatását, különben az ágazat sorsa megpecsételődhet, (sz) Napjainkban az állattartásban érvényesülő nemzetközi együttműködés, amit akár globalizációnak is nevezhetünk, az egyik legmagasabb szintre a húsmarhatenyésztés- ben jutott el. ISMERTETŐ Csak egy példa: a Franciaországban vásárolt spermával a Magyarországról Szlovákiába behozott tehenek megtermékenyítése után született borjúk rö- videbb-hosszabb ideg való tartás után többek között Olaszországba kerülnek, ahol felhizlalják őket a vágósúlyig, majd levágva leggyakrabban a törökországi fogyasztók asztalán fejezik be földi pályájukat. Ebben a nemzetközi szintű együttműködésben a szlovákiai húsmarhatartók is egyre nagyobb arányban részt vesznek, és ma már eljutottak arra a szintre, hogy munkájuk eredményeit kifejezetten szakmai rendezvényeken is bemutathatják. Pomichal István a Szlováldai Húsmarhatenyésztők Szövetségének elnöke az idei Agrokomplex nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszeripari szakvásáron nem kis büszkeséggel tájékoztatott a kiállításra nemzetközi együttműködés jegyében - magyarországi és csehországi partnereikkel - összehozott prezentációjukról, .amelynek keretében az érdeklődők a tenyészállatok mellett megismerkedhettek a legelő állatok elkerítésére szolgáló technológiai elemekkel, a legelőgazdálkodás eszközeivel és az állatok biztonságos szállítására szolgáló berendezésekkel is. A régebbi és gazdag hagyományokkal rendelkező állattartó országokhoz képest a szlovákiai húsmarhatenyésztés főleg volumenében még gyermekcipőben jár, de egyes állattartók, akik kifejezetten a szakmai munkára összpontosítanak, már nagyon szép eredményeket tudnak felmutatni. Amint azt Pomichal István elmondta, a Pozsony mellett hidasi szövetkezet charolais-állománya már több szakmai sikerekkel büszkélkedhet, az itt tartott állatok komoly tenyésztői nemesítői munkáról tanúskodnak. De van olyan családi gazdaság is, amely kifejezetten a legeltetéses húsmarhatartásra szakosodott, és nagyon jól megél belőle, akárcsak az a nagyüzem, amely viszont hangsúlyozottan a borjúk eladásából profitál. Szlovákiában hozzávetőlegesen 560 ezer hektár legelő áll az állattartók rendelkezésére, de ezek kihasználásában még mindig jelentős tartalékaink vannak. Sok még a javítani való az állatokkal való bánásmód, a róluk való gondoskodás és a szakmai munka terén is. De a lehetőségek adottak. Pomichal István célul tűzte ki, hogy elnöksége ideje alatt a tenyésztők hozzávetőlegesen megduplázzák a hazai állomány létszámát, és elérjék a 80 ezres határt. Nálunk korábban a kevésbé jól tejelő szimentáli tehenek húsmarha -fajtákkal való pároz- tatásával indultak el az ágazat fejlesztése irányába, mások külföldi fajtatiszta állományok egyedeit hozták be, és ezt próbálták szaporítani. Az eddigi eredmények alapján úgy tűnik, hogy a szimentáli -charolais keresztezéssel kialakított állományok biztosítják a leggazdaságosabb tartást. Egy Újbánya melletti gazdaság eredményei ennek ékes bizonyítékai. A hazai fogyasztói piac által generált kereslet egyelőre nagyon alacsony, így az itt tartott állatok zömét külföldi piacokon értékesítik. A húsmarhatartók szövetsége által nemrégiben elvégzett felmérés szerint ennek egyik oka, hogy nálunk a marhahús ára még mindig magas. Ebben közrejátszik az egységes áfa és a fogyasztói szokások alakulása is. A hazai fogyasztás éves szintje alig éri el a 4-5 kg-ot, a nyugati országokban ez ennek többszöröse. Ha összehasonlítjuk a fejlett gasztronómiai hagyományokkal rendelkező országokban a marhahús, a hal- és a csirkehús árszintjét, megállapíthaó, hogy egyazon vendéglői árkategóriában találhatók, nálunk általában a minőségi marhahús a legdrágább. Felemás helyzetben van ez az ágazat, mondja a szövetség elnöke, mert miközben az állam támogatással segíti az ágazat fennmaradását, ugyanakkor a magas adókkal megnehezíti a fogyasztás növelését, miközben éppen ez segíthetne számottevően a húságazatban tevékenykedő piád szereplők helyzetén. Persze ez így túlságosan leegyszerűsített, de Pomichal István véleménye szerint a húsmarhatartásban nemcsak nálunk, hanem a vüágban is eddig még kihasználadan lehetőségek rejlenek. Amíg a moszli- mok nem esznek sertéshúst, amíg Indiában szintén vallási okokból nem vágják le a teheneket, addig a húsmarhatartóknak van és lesz piacuk. A kérdés, hogy ezt a lehetőséget mi is hogyan tudjuk megragadni és folyamatosan kihasználni. Ehhez azonban mindenképpen szükség van a nemzetközi összefogásra. A támogatások kérdésében a megszokottól eltérő nézetet képvisel a szervezet elnöke. Úgy véli, hogy az ágazat fejlődése szempontjából sokkal fontosabb az egészséges piád környezet kialakítása, mint az állományok fenntartására folyósított támogatás összege, mert ez olyan, mint az altató, vagy a fájdalomcsillapító. Rövid ideig ugyan csillapítja a fájdalmat, de nem oldja meg a problémát, ráadásul el is fásít, vagy elaltat, miközben a többi piád szereplő lehagy bennünket... (sz) (Illusztrációs felvétel Rossz tömörítés vagy hiányos lezárás esetén azonban - oxigén jelenlétében - a szöveti légzés tovább folytatódik és tekintélyes hőmennyiség szabadul fel Összeaprított kukoricából anaerob feltételek között tejsav képződik TÁJÉKOZTATÓ A silózás célja a tartósításra szánt takarmánynövények magas szintű konzerválása, a benne lévő tápanyagok és vitaminok minél nagyobb arányú megőrzése. A cél elérése érdekében szükségszerű a szigorú tartósítástechnológiai követelmények betartása, hiszen csak ezzeí biztosítható a minőségi takarmánybázis alapja. Erjesztésre csak az 50-60% nedvességtartalmú növényi anyag alkalmas, a magasabb víztartalmú növényeket fonnyasztani kell a kívánt értékig. Tárolás előtt a növények szecskázása, felaprítása szükséges, amelyet a silótérbe behordva célszerű igen erősen tömöríteni, majd pedig légmentesen le kell zárni. Az erjedési folyamat lényege, hogy az összeaprított (szecskázott) kukoricanövényből a levegő minél tökéletesebb kiszorítása következtében kialakuló anaerob körülmények között a tejsavas erjesztő mikroorganizmusok gyorsan, nagymértékben elszaporodjanak, működésük következtében pedig minél hamarabb tejsavat hozzanak létre. Az erjedés lefolyása több szakaszból áll. Az önmelege- dési szakasz általában néhány óráig vagy 2-4 napig tartó folyamat. Ilyenkor a feldarabolt és berakott növényi maradványok légzése még folyik. Ez idő alatt főként a cukrok lebomlása jelentős, amely hő, víz és széndioxid felszabadulással jár. Kedvező esetben (jó tömörítés mellett) a C02 kitölti a süóteret és kiszorítja onnan a levegőt. Ezzel a növényi sejtek légzése és az abból eredő légzési veszteség megszűnik. Rossz tömörítés vagy hiányos lezárás esetén azonban - oxigén jelenlétében- a szöveti légzés tovább folytatódik és tekintélyes hőmeny- nyiség szabadul fel, amely jelentős tápanyagveszteséghez vezet. Ekkor a tejsavas erjesztők helyett a vajsavképző mikroorganizmusok szaporodnak fel, vajsavas erjesztést indítva. Az ilyen takarmányoknak egyrészt igen kellemetlen az illatuk, másrészt az állatok sem fogyasztják szívesen. Az ecetsavképződés során a folyamat második szakaszát a hőmérséklet folyamatos csökkenése és a mikroorganizmusok elszaporodása jellemzi. Ennek következtében - a levegőtlen körülmények között- termelődő ecetsav számottevően lecsökkenti a pH-t, korlátozva ezzel a baktériumok élettevékenységét. A szilázs minőségétől függően ez a szakasz néhány órától 1-3 napig is eltarthat. Szelektív mikroba- gátló adalékokkal, pl. műitekkel e csoport mikrobáinak működését anélkül akadályozhatjuk, hogy a tejsavbaktériumok tevékenységét gátolnánk. Ám a nitrittartalmú tartósítószerek csak akkor hatásosak, ha olyan komponenseket is tartalmaznak, amelyek elősegítik a pH gyors csökkenését és megakadályozzák, hogy az epifita flóra elbontsa azokat. A tejsavtermelő baktériumok elszaporodásának időszakában jelentősen megnő a siló tej- savtartalma. A folyamat egyik előfeltétele a kedvező szénhidrát-koncentráció. Jelenlétében a mikroorganizmusok a fűben található fruktozánokat használják fel a tejsav képzéséhez. Elegendő szénhidrát hiányában a tejsavas baktériumok energiaforrásként a fehérjéket is felhasználják. Ez a tevékenységük a tartósítás szempontjából káros, mert nemcsak fehérjeveszteséget, hanem ammóniatermelést is előidéz. A képződött NH3 akadályozza a pH gyors csökkenését, s így elősegíti a vajsavas baktériumok tevékenységét. Az erjedés csillapodásának szakaszában már lényegében megszűnik a tejsavas erjesztő baktériumok tevékenysége és a pH állandó értéken (optimális pH 4,2) marad. Ezt a pH értéket kritikus pH-nak, az ilyen szüázst pedig stabil szüázsnak nevezzük. Amikor valamilyen okból kifolyólag nem sikerül a kritikus pH-t elérni, úgy nagy veszteséget produkáló másodlagos erjedési folyamatok indulnak be. Az utóerjedés (vajsavas erjedés) csak a rosszul kezelt szilázsokban következik be. A vajsavtermelés megindulása a süózás befejezése után 17-21 nappal lehetséges. Létrejöttéhez szükséges az alacsony szénhidráttartalom, a magas fehérjetartalom és amagas pH- érték (pH 5<). Mivel az utóerjedést elsősorban az élesztők és a penészek okozzák, a kifejezett fungicid hatással rendelkező propionsav jó eredménnyel használható fel az utóerjedés megelőzésére. Az ammónia és a karbamid ugyancsak egyértelműen csökkenti a fentebb említett gombák életfolyamatainak intenzitását, (agrároldal) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szüvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1
