Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-22 / 219. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 22. Vélemény és háttér 7 A két párt együttműködése a kormányzó párttal politikai befektetés is lehet Suszterek hatalmon Már nem a Híd az egyetlen szlovákiai párt, amely ellenzékinek vallja magát, közben együttműködik a Fico-kormánnyal. Ezen a héten csatlako­zott hozzá az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek. JURAJ HRABKO Ez nemcsak párt- és politi­kai szempontból figyelemre méltó, hanem tartalmilag is. A pártszempontot most nem taglalom - a párt dön­tött, és akik nem tagjai, sem­mi közük hozzá. Politikailag - ha politikán a közvéleményt érintő kérdések igazgatását értjük a közvélemény nevé­ben és érdekében - már más kérdés, mivel az egész társa­dalmat érinti. A Híd és az Egyszerű Emberek olyan kor­látokat állított fel, amelyek eddig nem léteztek az ország­ban. Még Vladimír Mečiamak és pártjának, a HZDS-nek is hivatalossá kellett tennie az SNS-szel kötött csendes koalí­ciót, mert ha nem tette volna, a nemzetiek magukkal rántot­ták volna a politikai süllyesz­tőbe. Más szóval - ha az SNS mint párt büszkén és politikai­lag korrektebbül viselkedett, mint most a Híd vagy az Egyszerű Emberek, az olyan csoda, amely kétségkívül be­kerül a szlovák politika törté­nelmébe. Mert itt és most összekeverik az almát a kör­tével, azaz az ellenzéki párto­kat az uralkodó pártokkal. Persze, nem nyíltan és tisztes­ségesen, hanem ahogy Ivan Gašparovič államfő fogalma­zott: „mintha”. A Híd nemzeti kisebbsége­kért felelős kormánybiztosa mellé újabb kormánybiztos került, az Egyszerű Emberek jelöltje a roma közösség érde­keit képviseli. Nem egy úgy­nevezett független hivatal ve­zetői posztját tölti be (Jegy­bank, Nemzetbiztonsági Hiva­tal, Állami Számvevőszék, ombudsman stb.), hanem olyan funkciót, amely közvet­len kapcsolatban áll az állam- hatalommal. Közben mindkét párt segít a Smemek be­szennyezni a politika színterét - mivel minden normális or­szág szociáldemokrata pártja­inak programjában központi helyet foglal el a kisebbségek jogainak védelme és érvénye­sítése. Minden kisebbségé. Csak Szlovákiában van ez másként, és a Smer ezt a kér­dést másokra ruházza át. Hogy értsük egymást: ha az egyiknek sikerül az állampol­gárságról szóló törvényben minőségi változtatást elérni vagy kiharcolni azt, hogy Ko­máromban megmaradjon az „egyetem”, a másiknak azt, hogy javuljanak a romák élet- körülményei, az első leszek, aki nyilvánosan megtapsolja őket, és kijelenti, a csendes koalíció megkötésének társa­dalmilag is volt értelme. Úgy is értelmezhetjük, hogy a két párt együttműkö­dése a kormányzó párttal po­litikai befektetés is lehet, de hogy csak azért legyen kor­mánybiztosuk, hogy a kor­mányzó pártnak legyen mi mögé bújnia, társadalmi szempontból érthetetlen.- Jobban fél a foghúzástól, mint a politikusok a Beneš-dekrétumoktól! (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Moncsicsi JUHÁSZ KATALIN 0 Az észak-spa­nyolországi Broja álmos kisváros, ahol eddig nem iga­zán volt mit nézniük a turis­táknak. Egy nyolcvanéves né­ni, bizonyos Celia Gimenez azonban idén nyáron rende­sen fellendítette a helyi ide­genforgalmat azzal, hogy „restaurált” egy 19. századi Jézus-freskót. Gondolom, önökis látták már: alelkes, ám dilettáns pacsmagolás követ­keztében Jézus olyan lett, mint egy moncsicsi. Viszont akkora karriert futott be az in­terneten, hogy ma már min­denki ismeri ezt a művet, míg az eredetire, Elias Garcia Mar­tinez alkotására az elmúlt szá­zad során csak ke vesen figyel­tek fel. Szóval özönleni kezdtek a vi­zuális humorra fogékony turis­ták az eldugott kis templomba, hogy saját szemükkel is lássák a remekművet. Az újraértel­mezett Jézus-arc pólókon, bögréken, kulcstartókon jelent meg, a könnyen kezelhető gra­fikai programoknak köszönhe­tően egy csomó híres festmé­nyen bukkant fel a „szőrös manó”, ellepte az internetet, beköltözött a tévébe. Az a hír is szélsebesen bejárta a világsaj- ' tót, hogy arajongóknemhagy- ják rendbe hozni a freskót, annyira megszerették az önje­lölt idős restaurátor művét. „Még jó, hogy Gimenez nem követel pénzt szerzői jogdíj címén” - írta nemrég az Ars Technika című spanyol lap. Nos, a legfrissebb információk szerint a néni bizony vérsze­met kapott, és igenis szeretne egy kis pénzt. Kérdés, hogy megérdemli-e. A templom for­galma kétségtelenül neki kö­szönhetően lendült fel. Persze azonnal belépődíjat kezdtek szedni, a napi bevétel a spa­nyol sajtó szerint meghaladja az ezer eurót. Önök szerint járna ebből egy kis részesedés Celia néninek? Mert szerintem igen. Mások szerint viszont in­kább büntetés járna neki, ami­ért tönkretett egy műalkotást. Akár a közvélemény erejének tesztelésére is alkalmas lehet ez a történet. Hiszen amikor elterjedt a médiában, hogy a hölgyet megbüntethetik, Eu­rópa méretű szimpátia mutat­kozott iránta. Komolyjogá- szok is nyilatkoztak olyasmi­ket, hogy ez a tett nem számít szándékos rongálásnak, sőt ez a buzgó hívő tulajdonképpen jót akart cselekedni, csak nem volt hozzá kellő kézügyessége. Most pedig már az a kérdés, kapjon-e jutalmat az idős hölgy. Aki egyébként ügyvé­deket is fogadott jogosnak vélt jussának megszerzése érdeké­ben. A templom illetékesei szintén ügyvédekhez fordul­tak, a két jogászcsapat a na­pokban akaszkodott össze, a világ közvéleményének vigyá­zó szemei előtt. Kíváncsian várjuk a bíróság döntését. Ha Amerikában lennénk, azt ír­nám: precedensteremtő ítélet várható. Ez azonban Európa, és bár a történet erősen magán viseli az amerikai kultúra bi­zonyosjegyeit, a spanyol bíró talán épp azzal szeretné de­monstrálni európaiságát, hogy kikapcsolja tévéjét, számító­gépét, és csak a paragrafuso­kat vizsgálja... KOMMENTAR Vörös csillag, kettős mérce SERES LÁSZLÓ E BI Két dolgot tehet a magyar állam - közölte Ko­fe; vér László, a parlament elnöke, a Fidesz erős . embere Strasbourgban: vagy folyamatosan ki- * I fizeti az európai bíróság büntetéseit, vagy le­ji galizálja a vörös csillag és a horogkereszt vise­li lését. Merthogy ma mindkét önkényuralmi B jelkép tiltva van Magyarországon. Ha pedig valaki megszegi ezt a szabályt, mint tette az egyik kis kom­munista párt vezetője, akkor az ügy Strasbourg elé kerül, Strasbourg pedigjól leb.. .a a magyar államot, és a szabad vé­leménynyilvánítás megsértése címén kártérítésre kötelezi, tekintet nélkül arra, hogy eme jogszabály miatt az állam nem is igen tehet mást, mint büntet. A Fidesz-kormány első reakciója igencsak elképesztő volt: nem elég, hogy nyilvánosan kritizálták a (valóban kritizálha­tó, de ezt ne a kormány ítélje meg) strasbourgi ítéletet, de azt is kijelentették, sőt, tavasszal a parlamenttel is megszavaz­tatták, hogy egyszerűen nem hajtják végre az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletét, és nem fizetnek. Aztán mégis fizettek. Most pedig saját erős emberük szállt szembe az ed­dig uralkodó állásponttal, és mondta ki: bár az ítélet elké­pesztő, bizony végre kell hajtani. Másrészt, miközben ponto­san tudható, hogy ő maga tiltáspárti, legalább felvetette: nem elképzelhetetlen a két szörnyű jelkép legalizálása. Pon­tosan erre bátorítanám őket én is. A márciusi strasbourgi ítélet formálisan nézve természetesen nem elképesztő, hiszen a szólásszabadság valóban kiemelten fontos európai érték, alapjog, amely természetesen azokat a kommunista vezetőket is megilleti, akiknek a kormányzása anno semmiféle ilyen alapjogot nem garantált. A valóban el­képesztő döntés egy évekkel ezelőtti, a mostanit megalapozó ítélet volt, melyben a bírák nem is nagyon leplezetten mente­gették, relativizálták a vörös csillagot, mondván, elmegy az végül is régi munkásmozgalmi szimbólumnak is, ma is sok „elnyomott” meg antiglobalista viseli, hát mér' ne hordj a az is, aki úgymond jót akar. Tekintet nélkül arra, mit gondol esetleg a rendszer által negyven évig sújtott kelet-európai polgár, a kommunizmus által halálba küldött majd százmillió ember esetleges hozzátartozója, maguk a túlélő kínai, kambodzsai, orosz, ukrán, romániai, szlovákiai, magyarországi polgárok, akiknek a vörös csillag nem éppen a progresszív munkásmoz­galmi hagyomány, hanem a brutalitás, a barbárság és a halál szimbóluma. Éppúgy, mint a horogkereszt. És ez lenne itten a lényeg: a kettős mérce kiiktatása a problémából. Akár továbbra is tiltja, akár legalizálja a magyar állam ezeket a botrányos szimbólumokat, kizárólag együtt, csomagban ke­zelheti a két rémséget. Nem azért, hogy összemossa vagy egymáshoz mérje őket, hanem hogy érzékeltesse: nincs men­tegető körülmény, két embertelen, külön-külön okokból is el­ítélendő rémségről van szó. Ám eltelt jó sok év, nincs náci vagy sztálinista veszély, ha egy kommunista pártelnök vörös csil­laggal a hajtókáján akar a tévében szerepelni, tegye meg. El­jött a legalizálás ideje, a létező érzékenységek nem írhatják fölül a szabad szólást. Különben is, a totalitárius és/vagy féle­lemkeltő irányzatoknak ma már rég nincs szükségük ezekre a relikviákra, lásd pl. a szélsőjobbos gárdákat. „Ha az európai emberi jogi bíróság olyan ítéleteket akar hoz­ni, amelyeket elfogadnak őszintén minden tagállamban, nem csupán kötelezettségként a nemzetközi egyezményhez való csatlakozás miatt, akkor erkölcsileg megalapozott döntéseket kell hoznia” -jelentette ki Kövér Strasbourgban. Magam sem hittem volna, de kivételesen minden szavával egyetértek. A szerző a hvg.hu munkatársa, a Kapitalizmus blog szer­kesztője FIGYELŐ Mitől féltik a gyerekeket A kilátásoktól, a nem biz­tonságos közlekedéstől, a ká­bítószerektől, a bűnözéstől és az idegenekkel való kapcsolat­tól féltik a magyar szülők a gyermekeiket - derül ki egy felmérésből. A kilátásokat a válaszadók 61%-a, a közleke­dés biztonságát 58%-a, a kábí­tószereket 57%-a, a bűnözést 55%-a, az idegenekkel való kapcsolatba kerülést 46%-a említette. A reklámoktól, hir­detésektől a válaszadók 24%-a félti gyerekét, ez 12. a listán. A szülők aggodalmaiban ezt megelőzi az alkohol, a túl gyors felnőtté válás, a túl korai sze­xuális élet, az iskola, az inter­net és a tévéműsorok. Az ideá­lisnak tartott testképet a felmé­résben résztvevők 24%-a, a gyermekkori elhízást 22%-a nevezte problémának. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents